Rövid leírás

A munkavédelmi cipő, a védősisak, a kesztyű, a szemvédő vagy a légzésvédő eszköz önmagában még nem garantálja a biztonságot. Az egyéni védőeszköznek az adott veszélyhez, munkafolyamathoz és munkavállalóhoz kell illeszkednie. Bemutatjuk, mikor szükséges egyéni védőeszközt biztosítani, ki felel a kiválasztásáért, mit jelent a CE-jelölés, és miért nem helyettesítheti a védőeszköz a veszélyforrás megszüntetését.

Tartalomjegyzék

1. Mit nevezünk egyéni védőeszköznek?
2. Mi nem minősül egyéni védőeszköznek?
3. Az egyéni védőeszköz mint utolsó védelmi vonal
4. Mikor kell egyéni védőeszközt biztosítani?
5. Ki köteles biztosítani és megfizetni?
6. Mire kell épülnie a kiválasztásnak?
7. A kockázatértékelés és a védőeszköz kiválasztása
8. Munkakörönként vagy feladatonként kell meghatározni?
9. Mit jelent a CE-jelölés?
10. Az egyéni védőeszközök kockázati kategóriái
11. Miért nem elég a „munkavédelmi” megnevezés?
12. A használati útmutató szerepe
13. A munkáltató legfontosabb feladatai
14. A munkavállaló kötelezettségei
15. A védőeszköz és a munkavédelmi oktatás kapcsolata
16. Miért nem használják a dolgozók a kiosztott védőeszközöket?
17. A megfelelő méret nem kényelmi kérdés
18. Használhat-e több dolgozó közösen egy védőeszközt?
19. Tisztítás, fertőtlenítés és karbantartás
20. A megfelelő tárolás
21. Mikor kell lecserélni a védőeszközt?
22. Időszakos felülvizsgálat
23. Kell-e írásos egyéni védőeszköz-juttatási rend?
24. Hogyan dokumentáljuk az átadást?
25. Mit lát egy munkavédelmi szakember a helyszínen?
26. A leggyakoribb munkáltatói hibák
27. Gyakorlati példák
28. Munkáltatói ellenőrzőlista
29. Gyakran ismételt kérdések

1. Mit nevezünk egyéni védőeszköznek?

Egyéni védőeszköznek olyan eszközt tekintünk, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy megvédje őt egy vagy több, az egészségét vagy biztonságát veszélyeztető kockázattól.Ide tartozhat például:

• a védősisak;
• a védőszemüveg;
• az arcvédő pajzs;
• a hallásvédő füldugó vagy fültok;
• a légzésvédő félálarc;
• a vegyszerálló kesztyű;
• a vágásbiztos kesztyű;
• a biztonsági lábbeli;
• a zuhanásgátló testheveder;
• a fényvisszaverő ruházat;
• a hő, láng vagy elektromos ív ellen védő ruházat.

Az egyéni védőeszköz tehát nem egyszerű munkaruha vagy kényelmi felszerelés. Meghatározott veszély ellen kell védelmet nyújtania.A munkahelyi használatra vonatkozó magyar alapkövetelményeket jelenleg elsősorban a 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet határozza meg. Az eszközök tervezésére, gyártására és uniós forgalomba hozatalára pedig az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/425 rendelete vonatkozik.

2. Mi nem minősül egyéni védőeszköznek?

Gyakori hiba, hogy a munkáltató minden, munkavégzés során hordott ruhadarabot vagy felszerelést egyéni védőeszköznek nevez.Nem feltétlenül egyéni védőeszköz például:

• az egyszerű, védelmi tulajdonság nélküli munkaruha;
• a céges póló;
• az időjárás ellen használt hétköznapi kabát;
• a formaruházat;
• a munkavállaló kényelmét szolgáló eszköz;
• a közúti közlekedésre vonatkozó külön szabályok alapján alkalmazott felszerelés;
• a sportoláshoz használt védőfelszerelés;
• a közvetlen veszély elhárítására nem alkalmas jelző- vagy mérőeszköz.

A határvonalat nem az dönti el, hogy az eszközt a munkahelyen használják-e, hanem az, hogy meghatározott munkahelyi kockázattal szemben védelmet biztosít-e.Egy egyszerű pamutnadrág például lehet munkaruha. Egy lángterjedést korlátozó, minősített védőruházat viszont már egyéni védőeszköz lehet.Ugyanez igaz a lábbelire is. Egy fekete, zárt cipő attól még nem biztonsági lábbeli, hogy a munkáltató előírja a viselését. A biztonsági lábbelinek meghatározott, igazolt védelmi tulajdonságokkal kell rendelkeznie.

3. Az egyéni védőeszköz csak az utolsó védelmi vonal

Az egyik legfontosabb munkavédelmi alapelv, hogy a veszélyeket lehetőség szerint nem az emberre adott védőeszközzel kell kezelni.Először azt kell megvizsgálni, hogy:

1. megszüntethető-e a veszélyforrás;
2. helyettesíthető-e kevésbé veszélyes megoldással;
3. alkalmazható-e műszaki védelem;
4. csökkenthető-e a veszély szervezési intézkedéssel;
5. és csak az ezek után fennmaradó kockázatokhoz szükséges-e egyéni védőeszköz.

Az uniós szabályozás is elsőbbséget ad a kollektív védelmi intézkedéseknek az egyéni védőeszközökkel szemben.

Példa: zajos gép

Nem megfelelő megközelítés:

A gép nagyon zajos, ezért minden dolgozónak adunk füldugót.

A helyes sorrend inkább:

• megvizsgálni a zaj forrását;
• ellenőrizni a gép műszaki állapotát;
• csökkenteni a rezgést;
• burkolatot vagy hangszigetelést kialakítani;
• elkülöníteni a zajos területet;
• csökkenteni az ott töltött időt;
• és a fennmaradó kockázat alapján hallásvédőt biztosítani.

Példa: hegesztési füst

Nem elegendő kizárólag légzésvédőt adni a hegesztőnek.Először vizsgálni kell:

• alkalmazható-e helyi elszívás;
• megfelelő-e az általános szellőzés;
• hol helyezkedik el az elszívófej;
• visszaáramolhat-e a füst;
• milyen alap- és hozaganyaggal dolgoznak;
• keletkezhetnek-e különösen veszélyes fémoxidok;
• vannak-e más munkavállalók is a közelben.

A légzésvédő csak azután választható ki, hogy a fennmaradó kockázatot ismerjük.

Példa: leeső tárgyak

Egy védősisak csökkentheti a fejsérülés súlyosságát, de nem helyettesíti:

• a leeső tárgyak elleni műszaki védelmet;
• az anyagok megfelelő tárolását;
• a munkaterületek elhatárolását;
• a lábdeszkát;
• a védőhálót;
• az emelési terület lezárását;
• a szabályos anyagmozgatást.

A védőeszköz feladata nem az, hogy elfogadhatóvá tegyen egy rosszul megszervezett munkafolyamatot.

4. Mikor kell egyéni védőeszközt biztosítani?

Egyéni védőeszköz akkor szükséges, ha a munkavállalót érő kockázat:

• műszaki megoldással nem szüntethető meg teljesen;
• kollektív védelemmel nem csökkenthető elfogadható szintre;
• szervezési intézkedésekkel nem kezelhető megfelelően;
• vagy a munka jellegéből következően továbbra is fennmarad.

A szükségességet nem egy általános terméklista alapján kell eldönteni.Nem megfelelő például az ilyen gondolkodás:

Minden műhelyben kell védőszemüveg.

A valós kérdések:

• milyen tevékenységet végeznek;
• keletkezhet-e repülő részecske;
• mekkora a részecskék energiája;
• oldalról is érkezhet-e veszély;
• fröccsenhet-e vegyi anyag;
• van-e optikai sugárzás;
• kell-e páramentes kivitel;
• együtt kell-e használni más védőeszközzel;
• visel-e a dolgozó dioptriás szemüveget?

Egy adott munkakörben akár ugyanazon műszakon belül is többféle védőeszköz lehet szükséges.Egy karbantartó például:

• általános munkavégzésnél biztonsági cipőt;
• fúrásnál szemvédőt;
• zajos géptérben hallásvédőt;
• vegyszeres tisztításnál megfelelő kesztyűt és szemvédőt;
• magasban végzett munkánál pedig zuhanás elleni védőeszközt használhat.

Ezért a meghatározásnak nemcsak munkakörre, hanem szükség szerint tevékenységre és munkafázisra is ki kell térnie.

5. Ki köteles biztosítani és megfizetni?

A szükséges egyéni védőeszköz biztosítása a munkáltató feladata.A munkáltató nem háríthatja át a munkavállalóra:

• a beszerzés költségét;
• a kötelező cserék költségét;
• a rendeltetésszerű használat során elhasználódott eszköz pótlását;
• a tisztítás és karbantartás szükséges költségeit.

Nem megfelelő eljárás például:

Mindenki vegyen magának olyan munkavédelmi cipőt, amilyet szeretne, és majd elszámoljuk.

Ez több problémát is okozhat:

• nem biztos, hogy mindenki megfelelő védelmi képességű lábbelit választ;
• eltérhetnek a jelölések;
• nem ellenőrizhető egységesen a megfelelőség;
• nem biztosított a megfelelő méret és kialakítás;
• a munkavállaló nem feltétlenül tudja értelmezni a szabványjelöléseket;
• vita lehet arról, hogy melyik eszköz árát téríti meg a munkáltató.

A munkavállalót természetesen érdemes bevonni a kiválasztásba, különösen a méret, az illeszkedés, a komfort és a használhatóság miatt. A szakmai felelősség azonban nem kerül át rá.

6. Mire kell épülnie a kiválasztásnak?

A kiválasztás alapja nem a katalógus, nem az ár, és nem az, hogy egy másik vállalkozás mit használ.A kiválasztásnak legalább az alábbiakat kell figyelembe vennie:

• a veszélyforrás típusát;
• a kockázat mértékét;
• a kitettség időtartamát;
• a munkavégzés gyakoriságát;
• a munkakörnyezetet;
• az alkalmazott technológiát;
• a gyártói előírásokat;
• a munkavállaló testméretét és egészségi adottságait;
• az egyidejűleg viselt más védőeszközöket;
• a tisztíthatóságot és fertőtleníthetőséget;
• a tárolás körülményeit;
• a várható elhasználódást;
• a munkavégzéshez szükséges mozgásszabadságot;
• a kommunikáció és látás követelményeit.

Nem minden kesztyű véd minden ellen

A „védőkesztyű” megnevezés önmagában kevés.Más kesztyű szükséges például:

• mechanikai sérülésekhez;
• vágásveszélyhez;
• szúráshoz;
• vegyi anyagokhoz;
• magas hőmérséklethez;
• hideghez;
• elektromos munkához;
• hegesztéshez;
• biológiai kockázathoz;
• rezgő kéziszerszám használatához.

Sőt, bizonyos munkáknál a kesztyű viselése új veszélyt is okozhat. Forgó géprész közelében például a laza kesztyűt a gép elkaphatja.

Nem minden pormaszk alkalmas minden porhoz

A légzésvédő kiválasztásánál ismerni kell többek között:

• a szennyező anyag típusát;
• a levegőben lévő koncentrációját;
• a részecskeméretet;
• az oxigén mennyiségét;
• a munkavégzés időtartamát;
• a szükséges védelmi tényezőt;
• a szűrő típusát;
• a maszk és az arc illeszkedését.

Egy részecskeszűrő félálarc nem feltétlenül véd gázok vagy gőzök ellen. Egy nem megfelelően záró maszk pedig akkor sem nyújtja a névleges védelmet, ha egyébként jó minőségű termék.

7. A kockázatértékelés és a védőeszköz kiválasztása

A munkáltatónak először fel kell mérnie a munkavégzés során jelen lévő veszélyeket.A kockázatértékelés során meg kell vizsgálni például:

• mi okozhat sérülést vagy egészségkárosodást;
• kik lehetnek veszélyben;
• milyen gyakran fordulhat elő a kitettség;
• milyen súlyos következménye lehet;
• milyen megelőző intézkedések működnek már;
• milyen további intézkedések szükségesek;
• marad-e olyan kockázat, amelyhez egyéni védőeszköz kell.

A munkavédelmi oktatásról szóló cikkünkben is bemutattuk, hogy a kockázatértékelés, az oktatás és a tényleges munkavégzés nem választható el egymástól. A dolgozónak nemcsak azt kell tudnia, hogy melyik védőeszközt kapta, hanem azt is:

• milyen veszély miatt kell használnia;
• mikor kell felvennie;
• hogyan kell ellenőriznie;
• mikor nem használható tovább;
• hol kell tárolnia;
• kinek kell jeleznie a hibát;
• milyen korlátozásai vannak az eszköznek.

A Munkavédelem Borsod külön szolgáltatásként is foglalkozik az egyéni védőeszközök kiválasztásával, a munkafolyamatok és tényleges kockázatok áttekintésére építve.

8. Munkakörönként vagy feladatonként kell meghatározni?

Sok munkahelyen a védőeszköz-juttatási rend kizárólag munkaköröket tartalmaz.Például:

Ez kiindulásnak megfelelő lehet, de gyakran nem elég részletes.A karbantartó munkakör például rendkívül sokféle feladatot tartalmazhat:

• elektromos hibakeresés;
• csiszolás;
• fúrás;
• hegesztés;
• vegyszeres tisztítás;
• magasban végzett munka;
• akkumulátorkezelés;
• géptérben végzett munka;
• forró alkatrészek kezelése.

Ezért célszerű a dokumentációban meghatározni:

• az általánosan viselendő eszközöket;
• az egyes tevékenységekhez szükséges kiegészítő eszközöket;
• a viselés pontos helyét és időtartamát;
• azokat az eseteket, amikor az adott védőeszköz használata tilos vagy további veszélyt okozhat.

9. Mit jelent a CE-jelölés?

A CE-jelölés azt mutatja, hogy a gyártó az adott terméket a vonatkozó uniós követelmények szerint értékelte, és nyilatkozik annak megfelelőségéről.Az egyéni védőeszközök tervezését és gyártását az Európai Unióban a 2016/425/EU rendelet szabályozza. A rendelet célja, hogy az uniós piacon forgalmazott egyéni védőeszközök megfeleljenek az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek.A CE-jelölés azonban önmagában nem mondja meg, hogy az eszköz:

• melyik munkafolyamathoz megfelelő;
• pontosan milyen veszély ellen véd;
• megfelelő méretű-e;
• együtt használható-e más eszközzel;
• meddig használható;
• valóban illeszkedik-e a munkavállalóhoz.

A CE-jelölés nem helyettesíti a szakmai kiválasztást.

Egy CE-jelöléssel rendelkező kesztyű lehet teljesen megfelelő egy adott mechanikai kockázathoz, miközben alkalmatlan a munkahelyen használt vegyszer kezelésére.Ugyanígy egy CE-jelöléssel rendelkező védőszemüveg sem biztos, hogy megfelelő:

• nagy energiájú repülő részecskékhez;
• vegyszerfröccsenéshez;
• hegesztési sugárzáshoz;
• olvadt fémhez;
• lézersugárzáshoz.

10. Az egyéni védőeszközök kockázati kategóriái

Az uniós rendelet három fő kockázati kategóriába sorolja az egyéni védőeszközöket.

I. kategória

Az egyszerű, csekély kockázatok elleni védelemre szánt eszközök tartozhatnak ide.Például bizonyos eszközök, amelyek:

• felületi mechanikai sérülések;
• gyenge tisztítószerek;
• nem szélsőséges időjárási körülmények;
• kisebb hőhatás;
• napsugárzás

ellen biztosítanak védelmet.

II. kategória

Azok az egyéni védőeszközök tartoznak ide, amelyek nem sorolhatók sem az I., sem a III. kategóriába.Ide tartozik számos gyakori munkahelyi védőeszköz, például sokféle:

• védősisak;
• védőszemüveg;
• biztonsági lábbeli;
• mechanikai védőkesztyű;
• hallásvédő eszköz.

A konkrét besorolást azonban mindig a termék rendeltetése és dokumentációja alapján kell megítélni.

III. kategória

Azok a védőeszközök tartoznak ide, amelyek olyan kockázatok ellen védenek, amelyek nagyon súlyos következményekkel, például halállal vagy visszafordíthatatlan egészségkárosodással járhatnak.Ilyen lehet többek között a védelem:

• veszélyes anyagok és keverékek ellen;
• oxigénhiányos környezetben;
• káros biológiai tényezők ellen;
• ionizáló sugárzás ellen;
• szélsőséges hő vagy hideg ellen;
• magasból történő zuhanás ellen;
• elektromos áramütés vagy ívhatás ellen;
• fulladás ellen;
• káros zajhatás ellen.

A III. kategóriába tartozó eszközöknél szigorúbb megfelelőségértékelési és gyártásellenőrzési követelmények érvényesülnek.A kategória azonban nem „minőségi osztály”. Nem azt jelenti, hogy a III. kategóriás eszköz jobb, mint a II. kategóriás, hanem azt, hogy súlyosabb következményű kockázattal szembeni védelemre tervezték.

11. Miért nem elég a „munkavédelmi” megnevezés?

A kereskedelmi megnevezések gyakran félrevezetők.Ilyen kifejezések lehetnek:

• munkavédelmi cipő;
• szerelőkesztyű;
• ipari szemüveg;
• pormaszk;
• vegyvédelmi ruha;
• biztonsági sisak.

Ezekből önmagukban nem állapítható meg, hogy az eszköz valóban megfelelő-e.A kiválasztás során a termék:

• pontos típusát;
• védelmi képességeit;
• szabványjelöléseit;
• korlátozásait;
• gyártói utasítását;
• megfelelőségi dokumentumait

kell megvizsgálni.Különösen veszélyes lehet az interneten vagy ismeretlen forrásból beszerzett, hiányosan dokumentált védőeszköz.Gyanúra adhat okot például:

• a magyar nyelvű tájékoztató hiánya;
• olvashatatlan vagy hiányos jelölés;
• ismeretlen gyártó;
• nem visszakereshető típusszám;
• a szabványjelölések hiánya;
• feltűnően alacsony ár;
• ellentmondásos termékleírás;
• a megfelelőségi nyilatkozat hiánya vagy elérhetetlensége;
• a CE-jelölés hibás megjelenítése.

12. A használati útmutató szerepe

A gyártói tájékoztatót nem szabad egyszerű csomagolási mellékletként kezelni.Tartalmazhatja például:

• a termék rendeltetését;
• a védelmi szinteket;
• a használati korlátozásokat;
• a felvétel és beállítás módját;
• a tisztítás szabályait;
• a fertőtlenítés lehetőségeit;
• a tárolási követelményeket;
• az élettartamot;
• a selejtezési feltételeket;
• a kompatibilis kiegészítőket;
• az alkalmazott szabványokat;
• a megfelelőségértékelésben részt vevő szervezet adatait.

Példa: védősisak

A dolgozónak nemcsak át kell adni a sisakot.Tudnia kell:

• hogyan kell beállítani a fejkosarat;
• használható-e állszíj nélkül;
• milyen hőmérsékleti tartományban alkalmazható;
• meddig tárolható;
• mikor kell lecserélni;
• használható-e vegyszerrel szennyezett környezetben;
• rá lehet-e ragasztani tetszőleges matricát;
• szabad-e festeni;
• mely tartozékok csatlakoztathatók hozzá.

Példa: légzésvédő

A használati útmutatóból derülhet ki:

• milyen szűrővel alkalmazható;
• milyen anyagok ellen nyújt védelmet;
• milyen koncentrációhatárig használható;
• szükséges-e illeszkedésvizsgálat;
• alkalmazható-e szakáll mellett;
• milyen gyakran kell szűrőt cserélni;
• hogyan kell tisztítani;
• használható-e oxigénhiányos térben.

A „kapott egy maszkot” és a „biztonságosan tudja használni a légzésvédőt” között jelentős különbség van.

13. A munkáltató legfontosabb feladatai

A munkáltató feladata nem ér véget a védőeszköz megvásárlásával.Gondoskodnia kell többek között:

• a kockázatok felméréséről;
• a megfelelő eszköz kiválasztásáról;
• a megfelelő méret biztosításáról;
• a térítésmentes átadásról;
• az eszköz használatának meghatározásáról;
• a munkavállaló tájékoztatásáról;
• az elméleti és szükség esetén gyakorlati oktatásról;
• a használat ellenőrzéséről;
• a tisztításról és karbantartásról;
• a megfelelő tárolásról;
• az elhasználódott vagy sérült eszköz cseréjéről;
• a dokumentáció naprakészen tartásáról.

Nem megfelelő gyakorlat:

A védőeszközt átadtuk, innentől a dolgozó felelőssége.

A munkáltatónak azt is ellenőriznie kell, hogy:

• ténylegesen használják-e;
• szabályosan viselik-e;
• alkalmas-e a munkára;
• nem sérült-e;
• nem járt-e le;
• nem okoz-e új veszélyt;
• megfelelően együttműködik-e a többi védőeszközzel.

14. A munkavállaló kötelezettségei

A munkavállaló sem dönthet szabadon arról, hogy használja-e az előírt védőeszközt.Köteles:

• az előírt védőeszközt rendeltetésszerűen használni;
• az oktatás szerint eljárni;
• használat előtt szükség szerint ellenőrizni;
• megóvni az eszköz állapotát;
• jelezni a sérülést, hibát vagy elhasználódást;
• a meghatározott helyen tárolni;
• együttműködni a munkáltatóval;
• nem módosítani önkényesen az eszközt.

Nem megfelelő például:

• a sisak fejkosarának eltávolítása;
• a szemvédő oldalvédőjének levágása;
• a légzésvédő szelepének módosítása;
• nem engedélyezett szűrő használata;
• zuhanásgátló heveder házilagos javítása;
• védőcipő orrmerevítőjének átalakítása;
• hallásvédő fültok párnájának eltávolítása.

A munkavállalónak ugyanakkor joga és kötelessége is jelezni, ha a védőeszköz:

• nem megfelelő méretű;
• fájdalmat okoz;
• akadályozza a látást vagy mozgást;
• nem illeszkedik megfelelően;
• sérült;
• higiéniai problémát okoz;
• a munkafolyamat során használhatatlanná válik.

A jelzés nem „panaszkodás”. Fontos munkavédelmi információ.

15. A védőeszköz és a munkavédelmi oktatás kapcsolata

A munkavédelmi oktatás nem merülhet ki abban, hogy a dolgozó aláírja az átadási dokumentumot.Az oktatásnak választ kell adnia arra:

• mi ellen véd az eszköz;
• mi ellen nem véd;
• mikor kötelező használni;
• hogyan kell felvenni;
• hogyan kell beállítani;
• hogyan ellenőrizhető;
• mikor kell lecserélni;
• hogyan kell tárolni;
• mi történik, ha nem használják;
• mit kell tenni rendellenesség esetén.

A Munkavédelem Borsod munkavédelmi oktatásról szóló összefoglalója külön is hangsúlyozza, hogy veszélyes technológiák és egyéni védőeszközök esetén az elméleti ismertetés mellett gyakorlati bemutatásra is szükség lehet.Egy zuhanásgátló testhevedernél például nem elegendő annyit mondani:

Ezt magasban használni kell.

A munkavállalónak a gyakorlatban is tudnia kell:

• kiválasztani a megfelelő méretet;
• ellenőrizni a hevedert;
• helyesen felvenni;
• beállítani a pántokat;
• kiválasztani a megfelelő bekötési pontot;
• felismerni a szabálytalan rögzítést;
• megérteni a szabadesési távolság jelentőségét;
• tudni, mi történik egy zuhanás után.

16. Miért nem használják a dolgozók a kiosztott védőeszközöket?

Amikor egy munkavállaló nem használja az előírt egyéni védőeszközt, könnyű kizárólag fegyelmi problémaként kezelni a helyzetet.A valóság azonban gyakran összetettebb.A használat elmaradásának gyakori okai:

• az eszköz kényelmetlen;
• nem megfelelő a mérete;
• akadályozza a látást vagy a mozgást;
• párásodik;
• túl meleg;
• nyomja vagy dörzsöli a dolgozót;
• nehezíti a kommunikációt;
• nem fér össze egy másik védőeszközzel;
• nincs kéznél ott, ahol használni kellene;
• a munkavállaló nem érti, milyen veszély ellen védi;
• korábban sem ellenőrizte senki a használatát;
• a vezető vagy a tapasztaltabb dolgozó sem viseli;
• a munkafolyamatot az eszközzel együtt nem próbálták ki;
• a munkatempó vagy a teljesítményelvárás a szabálytalan munkavégzést ösztönzi.

Egy munkavédelmi ellenőrzés során ezért nem elegendő megállapítani:

A dolgozó nem viselte a védőszemüveget.

Azt is meg kell vizsgálni:

• rendelkezésére állt-e megfelelő szemvédő;
• tudta-e, mikor kell viselnie;
• megfelelő volt-e a szemüveg az adott veszélyhez;
• használható volt-e dioptriás szemüveggel együtt;
• nem párásodott-e folyamatosan;
• ellenőrizte-e valaki korábban a használatot;
• a közvetlen vezető betartatta-e az előírást;
• kialakult-e olyan munkahelyi szokás, amely elfogadta a szabálytalanságot.

Nem minden komfortpanasz kifogás

A kényelmetlenséget nem szabad automatikusan a munkavállaló ellenállásának tekinteni.Egy rosszul illeszkedő védőeszköz:

• csökkentheti a figyelmet;
• fejfájást vagy fájdalmat okozhat;
• kidörzsölheti a bőrt;
• korlátozhatja a látómezőt;
• akadályozhatja a biztonságos mozgást;
• növelheti a hibázás kockázatát;
• arra ösztönözheti a dolgozót, hogy szabálytalanul viselje.

A munkavállalói visszajelzés ezért a védőeszköz-kiválasztás fontos része.Ez nem jelenti azt, hogy minden dolgozó tetszőlegesen választhat védőeszközt. Azt jelenti, hogy az azonos védelmi képességű, megfelelő termékek közül célszerű olyan kialakítást választani, amely ténylegesen viselhető a teljes munkafolyamat alatt.

17. A megfelelő méret nem kényelmi kérdés

Az egyéni védőeszköznek illeszkednie kell a munkavállalóhoz.Ez különösen fontos:

• védőlábbelinél;
• kesztyűnél;
• védősisaknál;
• légzésvédőnél;
• védőszemüvegnél;
• hallásvédő füldugónál;
• zuhanásgátló testhevedernél;
• teljes testet védő ruházatnál.

Túl nagy kesztyű

A túl nagy kesztyű:

• csökkentheti a kézügyességet;
• beleakadhat egy alkatrészbe;
• megnehezítheti a szerszám biztos fogását;
• növelheti az elejtés veszélyét;
• forgó géprész közelében súlyos kockázatot okozhat.

Túl kicsi védőlábbeli

A túl szűk cipő:

• nyomhatja a lábat;
• feltörheti a bőrt;
• rontja a vérkeringést;
• fáradtságot okozhat;
• instabillá teheti a járást;
• arra ösztönözheti a dolgozót, hogy ne kösse be vagy részben levegye.

Nem megfelelő testheveder

A rossz méretű vagy hibásan beállított testheveder zuhanás esetén:

• nem megfelelő helyen terhelheti a testet;
• növelheti a sérülés súlyosságát;
• kicsúszásveszélyt okozhat;
• akadályozhatja a függő helyzetből történő mentést.

A „jó lesz mindenkinek” megközelítés ezért különösen a kritikus védőeszközöknél elfogadhatatlan.

18. Használhat-e több dolgozó közösen egy védőeszközt?

Az egyéni védőeszköz fő szabály szerint egy személy használatára szolgál.Bizonyos esetekben azonban több munkavállaló is használhatja ugyanazt az eszközt, ha ez nem okoz egészségügyi vagy higiéniai kockázatot, és megfelelő tisztításról, fertőtlenítésről, ellenőrzésről gondoskodnak.Közös használat előfordulhat például:

• látogatói védősisaknál;
• ritkán használt arcvédő pajzsnál;
• egyes zuhanásvédelmi eszközöknél;
• mentési célú felszerelésnél;
• különleges karbantartási feladathoz tartott eszköznél.

Különösen körültekintően kell kezelni:

• a légzésvédő álarcokat;
• a hallójáratba helyezett eszközöket;
• a fejjel vagy arccal közvetlenül érintkező felszereléseket;
• a vegyi vagy biológiai anyaggal szennyeződhető eszközöket;
• az izzadsággal erősen terhelt védőfelszereléseket.

A közös használat feltételeit célszerű írásban meghatározni:

• ki használhatja;
• ki adja ki;
• hogyan ellenőrzik;
• ki tisztítja;
• milyen szerrel fertőtleníthető;
• hol tárolják;
• hogyan jelzik, ha sérült vagy szennyezett;
• ki dönt az újbóli használhatóságról.

19. Tisztítás, fertőtlenítés és karbantartás

A szennyezett védőeszköz nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is lehet.A nem megfelelően kezelt eszköz:

• elveszítheti védelmi képességét;
• bőrirritációt okozhat;
• továbbadhat biológiai szennyeződést;
• vegyi anyagot vihet át más területre;
• sérülést rejthet el;
• használat közben váratlanul meghibásodhat.

A tisztítást a gyártó előírása szerint kell végezni

Nem használható automatikusan bármilyen:

• oldószer;
• fertőtlenítőszer;
• mosószer;
• alkoholos tisztító;
• magas hőmérsékletű mosás;
• nagynyomású mosó;
• gépi szárítás.

Egy nem megfelelő vegyszer:

• meggyengítheti a műanyagot;
• károsíthatja a tömítést;
• opálossá teheti a látómezőt;
• ronthatja a lángálló tulajdonságot;
• károsíthatja a hevedereket;
• eltávolíthatja a védőbevonatot.

Védőruházat otthoni mosása

Veszélyes anyaggal szennyezett vagy különleges védelmi képességű ruházatnál nem célszerű automatikusan a munkavállalóra bízni az otthoni mosást.Ennek több oka lehet:

• a szennyeződés bekerülhet az otthoni környezetbe;
• más ruhadarabokra kerülhet;
• a háztartási mosás nem biztosít megfelelő tisztítást;
• a mosási hőmérséklet vagy mosószer károsíthatja a védelmi képességet;
• nem ellenőrizhető a mosási ciklusok száma;
• a munkáltató nem tud meggyőződni az eszköz állapotáról.

A tisztítás rendjét a kockázat, a szennyeződés és a gyártói utasítás alapján kell meghatározni.

20. A megfelelő tárolás

Sok védőeszköz nem használat közben, hanem a helytelen tárolás miatt károsodik.Hibás gyakorlat például:

• a védősisakot az autó kalaptartóján hagyják;
• a légzésvédő szűrőt nyitott csomagolásban tárolják;
• a testhevedert nedvesen, összegyűrve teszik el;
• a vegyszeres kesztyűt szennyezetten a szekrénybe dobják;
• a szemvédőt más szerszámok közé helyezik;
• a füldugót piszkos zsebben tartják;
• a védőruhát együtt tárolják az utcai ruhával;
• a tiszta és szennyezett eszközök összekeverednek.

A tárolóhelynek az eszköz jellegétől függően védenie kell:

• a közvetlen napfénytől;
• a magas hőmérséklettől;
• a nedvességtől;
• a portól;
• a vegyi anyagoktól;
• a mechanikai sérülésektől;
• az illetéktelen használattól;
• a tiszta és szennyezett eszközök keveredésétől.

A tárolást nem elég papíron szabályozni. A munkavégzés helyén ténylegesen biztosítani kell hozzá a megfelelő szekrényt, tartót, tokot vagy zárható tárolót.

21. Mikor kell lecserélni a védőeszközt?

Nincs minden egyéni védőeszközre alkalmazható általános csereidő.Az eszközt le kell cserélni, ha:

• sérült;
• elhasználódott;
• elveszítette védelmi képességét;
• szennyeződése nem távolítható el biztonságosan;
• lejárt a gyártó által meghatározott használati vagy tárolási ideje;
• nem teljesítette az előírt felülvizsgálatot;
• baleseti terhelés érte;
• ismeretlen az előélete;
• nem olvashatók a szükséges jelölések;
• nem áll rendelkezésre a használat biztonságosságához szükséges információ.

A látható sérülés hiánya nem mindig elegendő

Bizonyos eszközök egyetlen rendkívüli igénybevétel után is cserére szorulhatnak.Például:

• erős ütést kapott védősisak;
• zuhanást felfogó testheveder és energiaelnyelő;
• túlterhelt rögzítőelem;
• vegyi anyaggal átitatódott kesztyű;
• hőhatásnak kitett védőeszköz;
• szűrő, amely áttörési vagy telítődési határát elérte.

Ezeknél az eszközöknél nem megfelelő az a hozzáállás, hogy:

Nem látszik rajta semmi, tehát tovább használható.

22. Időszakos felülvizsgálat

Nem minden védőeszközt kell azonos módon vagy azonos időközönként felülvizsgálni.Az ellenőrzéseknek több szintje lehet:

Használat előtti ellenőrzés

A munkavállaló a használat előtt ellenőrzi például:

• nincs-e látható sérülés;
• hiánytalan-e az eszköz;
• megfelelően működnek-e a csatok, pántok és rögzítések;
• tiszta-e;
• nem járt-e le;
• a megfelelő típus áll-e rendelkezésére.

Rendszeres munkahelyi ellenőrzés

A munkáltató vagy kijelölt személy ellenőrzi:

• az állapotot;
• a nyilvántartást;
• a tárolást;
• a tisztítást;
• a tényleges használatot;
• a csere szükségességét.

Időszakos felülvizsgálat

Egyes védőeszközöknél a jogszabály, a gyártó vagy az alkalmazási kör meghatározott időszakos felülvizsgálatot írhat elő.A 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet 2026. január 1-jétől hatályos szövege már külön szabályokat tartalmaz az időszakos felülvizsgálatot végző személy követelményeiről is. Ezért nem elegendő automatikusan abból kiindulni, hogy a cégen belül bárki aláírhatja a felülvizsgálati lapot.Különösen fontos a gyártói előírás szerinti ellenőrzés például:

• zuhanás elleni védőeszközöknél;
• mentőfelszereléseknél;
• bizonyos légzésvédő eszközöknél;
• szigetelő védőeszközöknél;
• összetett, több alkatrészből álló rendszereknél.

A felülvizsgálat eredményét úgy kell dokumentálni, hogy visszakereshető legyen:

• az eszköz azonosítója;
• a vizsgálat időpontja;
• a vizsgálatot végző személy;
• az alkalmazott vizsgálati módszer;
• a feltárt hiba;
• a használhatóságról szóló döntés;
• a következő vizsgálat esedékessége.

23. Kell-e írásos egyéni védőeszköz-juttatási rend?

A munkáltatónak írásban kell meghatároznia az egyéni védőeszköz-juttatás belső rendjét.A dokumentum célja nem az, hogy általánosságban felsoroljon néhány terméket, hanem az, hogy egyértelműen összekapcsolja:

• a veszélyt;
• a munkakört vagy tevékenységet;
• a szükséges védelmi képességet;
• a használat feltételeit;
• az átadás, tisztítás, tárolás és csere szabályait.

A 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a megfelelő védőeszköz kiválasztását, használatát, térítésmentes biztosítását, karbantartását és higiénikus állapotának fenntartását a munkáltató feladatává teszi. A rendelet 2026-ban is hatályos.

Mit érdemes tartalmaznia?

Legalább:

• a munkakör vagy tevékenység megnevezését;
• a veszélyforrást;
• az érintett testrészt;
• az előírt védőeszköz típusát;
• a szükséges védelmi képességet;
• a használat helyét;
• a használat időtartamát;
• a kiadás módját;
• a csere feltételeit;
• a tisztítás és fertőtlenítés rendjét;
• a tárolás módját;
• az időszakos felülvizsgálat szabályait;
• a használat ellenőrzésének felelősét;
• a selejtezés szabályait.

Ne csak márkát és cikkszámot tartalmazzon

A juttatási rendben nem célszerű kizárólag egy adott kereskedelmi terméket megnevezni.Például nem elég:

XY márkájú fekete védőcipő.

Fontosabb a szükséges védelmi tulajdonságok meghatározása.Így termékváltás esetén is ellenőrizhető, hogy az új eszköz megfelel-e az eredeti munkavédelmi követelményeknek.

24. Hogyan dokumentáljuk az átadást?

Az átadási nyilvántartás igazolja, hogy a munkavállaló milyen eszközt, mikor és milyen mennyiségben kapott meg.Az átadás dokumentuma tartalmazhatja:

• a munkavállaló nevét;
• a munkakörét;
• a szervezeti egységet;
• az eszköz megnevezését;
• a pontos típust;
• a méretet;
• az azonosító- vagy gyártási számot, ha szükséges;
• az átadás dátumát;
• az átadott mennyiséget;
• a visszavétel vagy selejtezés időpontját;
• a munkavállaló és az átadó aláírását.

Az aláírás azonban nem helyettesíti:

• a kockázatértékelést;
• a megfelelő kiválasztást;
• a használati oktatást;
• a gyakorlati bemutatást;
• a használat ellenőrzését.

Egy aláírt nyilvántartás legfeljebb azt bizonyítja, hogy egy eszközt átadtak. Azt nem, hogy az megfelelő volt, a dolgozó tudta használni, vagy a munkáltató betartatta a viselését.

25. Mit lát egy munkavédelmi szakember a helyszínen?

A papírok alapján gyakran minden rendben van:

• készült kockázatértékelés;
• van védőeszköz-juttatási rend;
• megtörtént az átadás;
• az oktatási napló is alá van írva.

A helyszínen azonban más kép fogadhatja a szakembert.

Tipikus megfigyelések

• A szemvédő a dolgozó homlokán van.
• A sisak fejkosara hiányzik.
• A hallásvédő csak a zajos terület bejáratánál kerül elő.
• A légzésvédőt szakáll mellett használják.
• A szűrő csereideje nem követhető.
• A vegyszerállónak nevezett kesztyűn nincs azonosítható jelölés.
• A zuhanásgátló kötelet nem megfelelő ponthoz rögzítik.
• A védőlábbeli erősen sérült, de még használatban van.
• A látogatóknak nincs megfelelő méretű védőeszköz.
• A dolgozók egymás között cserélgetik a felszerelést.
• A tiszta légzésvédőt a szennyezett munkapadon tárolják.
• A nyári hőség miatt a védőruházatot részben levetik.
• A közvetlen vezető sem használja az előírt eszközt.
• Az eszköz rendelkezésre áll, de a munkafolyamatot nélküle szervezték meg.

A szakembernek nemcsak a szabálytalanságot kell észrevennie, hanem annak okát is.A cél nem az, hogy újabb papír készüljön, hanem hogy a megfelelő védőeszközt a veszély fennállásakor ténylegesen és szabályosan használják.

26. A leggyakoribb munkáltatói hibák

1. A beszerzés megelőzi a kockázatértékelést

Előbb kiválasztják a terméket, és csak utána keresnek hozzá indoklást.

2. Általános megnevezéseket használnak

Például:

• pormaszk;
• kesztyű;
• bakancs;
• szemüveg.

A szükséges védelmi képesség nincs meghatározva.

3. Az ár az elsődleges szempont

A legolcsóbb termék nem feltétlenül alkalmatlan, de az ár önmagában nem lehet kiválasztási szempont.

4. Egyetlen méretet tartanak

Ez különösen sisak, kesztyű, lábbeli, légzésvédő és testheveder esetén okozhat problémát.

5. Nem vizsgálják a kompatibilitást

A védőszemüveg, fültok, sisak és légzésvédő külön-külön megfelelő, de együtt már nem illeszkedik.

6. Nincs csereeszköz

A sérült vagy szennyezett eszköz helyett nincs azonnal használható másik, ezért a munka védelem nélkül folytatódik.

7. Nincs meghatározva a szűrőcsere

A légzésvédő szűrőjét addig használják, amíg a dolgozó szagot nem érez, holott ez nem minden anyagnál megfelelő jelzés.

8. Az oktatás kizárólag aláírásból áll

A munkavállaló nem tudja helyesen felvenni, ellenőrizni vagy beállítani az eszközt.

9. Nincs vezetői ellenőrzés

A szabályt papíron előírják, de a napi munkában senki nem kéri számon.

10. Az elhasználódott eszköz cseréjét a dolgozóra bízzák

A munkavállaló nem mindig ismeri fel a védelmi képesség csökkenését, vagy attól tart, hogy felelősségre vonják az eszköz elhasználódásáért.

27. Gyakorlati példák

Példa 1: Fémipari műhely

Egy dolgozó sarokcsiszolóval fémdarabot tisztít.Lehetséges veszélyek:

• repülő részecskék;
• szikra;
• zaj;
• por;
• éles munkadarab;
• elrepülő vagy törő korong;
• lábsérülés;
• tűzveszély.

Az egyéni védőeszköz meghatározása előtt vizsgálni kell:

• megfelelő-e a gép és a védőburkolat;
• alkalmas-e a korong a feladatra;
• megfelelően rögzítették-e a munkadarabot;
• eltávolították-e az éghető anyagokat;
• szükséges-e elszívás vagy más porelhárítás;
• elhatárolták-e a munkaterületet.

A fennmaradó kockázattól függően szükség lehet:

• megfelelő szem- és arcvédelemre;
• hallásvédőre;
• biztonsági lábbelire;
• megfelelő munkaruházatra;
• a tevékenységhez alkalmas kézvédelemre;
• légzésvédelemre.

Példa 2: Vegyszeres takarítás

A takarító egy erősen lúgos tisztítószert használ.Nem elég annyit előírni, hogy „gumikesztyű kötelező”.Vizsgálni kell:

• a biztonsági adatlapot;
• a koncentrációt;
• a hígítás módját;
• az érintkezés várható idejét;
• a fröccsenés lehetőségét;
• az anyag kesztyűn történő áthatolási idejét;
• a szem és arc védelmét;
• a szellőzést;
• a különböző tisztítószerek veszélyes keverésének lehetőségét.

Példa 3: Raktári targoncaforgalom

A láthatósági mellény önmagában nem oldja meg a gyalogos és targoncás közlekedés kockázatát.Elsődleges intézkedések:

• közlekedési útvonalak elkülönítése;
• felfestések;
• kereszteződések beláthatósága;
• sebességkorlátozás;
• kapuk és átjárók szabályozása;
• megfelelő megvilágítás;
• forgalmi rend;
• oktatás és ellenőrzés.

A láthatósági ruházat ezek mellett növelheti az észlelhetőséget, de nem helyettesíti a biztonságos közlekedési rendszer kialakítását.

Példa 4: Rövid karbantartási feladat

A dolgozó csak „két percre” lép be egy zajos géptérbe.A rövid idő nem jelenti automatikusan azt, hogy nincs szükség hallásvédelemre. A döntéshez ismerni kell a zajszintet, az impulzusos zajokat, a kitettség időtartamát és a vonatkozó mérési eredményeket.

Példa 5: Külső vállalkozó

Egy külső karbantartó a saját védőfelszerelésével érkezik.A fogadó munkáltatónak ettől még tisztáznia kell:

• milyen helyi veszélyek vannak;
• milyen védőeszköz kötelező;
• a vállalkozó eszköze megfelel-e a helyi követelménynek;
• ki ellenőrzi a használatot;
• milyen szabályok vonatkoznak a közös munkaterületre;
• hogyan történik a munkavégzés összehangolása.

28. Munkáltatói ellenőrzőlista

A kiválasztás előtt

☐ Elkészült vagy felülvizsgáltuk a kockázatértékelést.

☐ Megvizsgáltuk a veszély megszüntetésének lehetőségét.

☐ Elsőbbséget adtunk a műszaki és kollektív védelemnek.

☐ Pontosan meghatároztuk a fennmaradó kockázatot.

☐ Nemcsak munkakörre, hanem szükség szerint tevékenységre is vizsgáltuk az igényt.

☐ Ellenőriztük a védőeszköz szükséges védelmi képességét.

☐ Figyelembe vettük a használat időtartamát és környezetét.

☐ Megvizsgáltuk az egyidejűleg használt eszközök kompatibilitását.

☐ A munkavállalókat bevontuk a használhatóság értékelésébe.

Beszerzéskor

☐ A termék pontos típusa azonosítható.

☐ A CE-jelölés megfelelően szerepel.

☐ Elérhető az EU-megfelelőségi nyilatkozat.

☐ Rendelkezésre áll a szükséges magyar nyelvű tájékoztatás.

☐ Ellenőriztük a szabványjelöléseket és védelmi szinteket.

☐ Megfelelő méretválasztékot biztosítottunk.

☐ Ismerjük a használati korlátozásokat.

☐ Ismerjük a tisztítás, tárolás és csere követelményeit.

☐ Biztosítottuk a szükséges tartozékokat és cserealkatrészeket.

Átadáskor

☐ Dokumentáltuk az átadást.

☐ A dolgozó a saját méretének megfelelő eszközt kapta.

☐ Elmagyaráztuk, milyen veszély ellen véd.

☐ Elmondtuk, mi ellen nem nyújt védelmet.

☐ Bemutattuk a helyes felvételt és beállítást.

☐ A dolgozó szükség esetén gyakorolta a használatot.

☐ Ismeri a használat előtti ellenőrzést.

☐ Tudja, mikor kell hibát jeleznie.

☐ Tudja, hol kell tárolnia az eszközt.

Használat közben

☐ A közvetlen vezető ellenőrzi a viselést.

☐ A vezetők is betartják az előírásokat.

☐ A védőeszköz a munkavégzés helyén elérhető.

☐ Van megfelelő csereeszköz.

☐ A sérült eszközt azonnal kivonják.

☐ A tisztítás és fertőtlenítés rendezett.

☐ A tárolóhely megfelelő.

☐ A felülvizsgálatok határidőben megtörténnek.

☐ A munkavállalói visszajelzéseket kivizsgálják.

29. Gyakran ismételt kérdések

A munkáltató levonhatja a védőeszköz árát a dolgozó béréből?

A munkavégzéshez szükséges egyéni védőeszközt a munkáltatónak térítésmentesen kell biztosítania. A rendeltetésszerű használat során bekövetkező elhasználódás költsége nem terhelhető a munkavállalóra. A szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás felelősségi kérdése ettől külön vizsgálandó.

Használhatja a dolgozó a saját védőcipőjét?

Csak akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a munkáltató ellenőrizte, hogy a lábbeli rendelkezik az adott munkához szükséges védelmi tulajdonságokkal. A munkáltató felelőssége nem szűnik meg attól, hogy a terméket a dolgozó vásárolta.A rendszeres „mindenki hozzon magának cipőt” gyakorlat nem helyettesíti a munkáltatói kiválasztást és térítésmentes biztosítást.

Elég, ha a dolgozó aláírja az átvételt?

Nem. Az átvételi dokumentum az átadás egyik bizonyítéka, de nem helyettesíti a megfelelő kiválasztást, az oktatást, a gyakorlati bemutatást és a használat ellenőrzését.

Kötelező minden védőeszközön CE-jelölésnek lennie?

Az uniós PPE-rendelet hatálya alá tartozó, forgalomba hozott egyéni védőeszközöknél a CE-jelölés a megfelelőség egyik alapvető eleme. A 2016/425/EU rendelet az egyéni védőeszközök tervezésének, gyártásának és forgalomba hozatalának követelményeit állapítja meg.

A CE-jelölés bizonyítja, hogy az eszköz jó a mi munkánkhoz?

Nem. A CE-jelölés nem helyettesíti a munkahelyi kockázatok alapján végzett kiválasztást. Egy szabályosan forgalomba hozott termék is lehet alkalmatlan egy adott veszélyhez.

Megtagadhatja a dolgozó a védőeszköz használatát, ha kényelmetlen?

Az előírt és megfelelő védőeszköz használata kötelező. Ugyanakkor a munkáltatónak ki kell vizsgálnia, ha az eszköz fájdalmat okoz, nem illeszkedik, akadályozza a biztonságos munkát vagy egészségügyi problémát idéz elő.

Lehet lejárati ideje a védősisaknak?

A használhatóságot a gyártói előírás, a gyártás vagy használat időpontja, a tárolási körülmények, az anyag öregedése és az esetleges igénybevétel együttesen határozza meg. Nem szabad kizárólag a látható sérüléseket figyelni.

Mikor kell légzésvédő szűrőt cserélni?

A csere rendjét a szennyező anyag, koncentráció, terhelés, környezet, használati idő és a gyártó előírása alapján kell meghatározni. Nem minden esetben biztonságos megvárni, hogy a dolgozó szagot vagy ízt érezzen.

Viselhető légzésvédő szakállal?

A tömítési vonalba érő szakáll, borosta vagy arcszőrzet akadályozhatja a szoros illeszkedésű légzésvédő megfelelő zárását. Ilyenkor más kialakítású védelmi megoldásra lehet szükség.

Használható egyszerre sisak, szemüveg, fültok és légzésvédő?

Csak akkor, ha az eszközök együtt is megfelelően illeszkednek, és egyik sem csökkenti a másik védelmi képességét. A kompatibilitást a tényleges összeállításban kell ellenőrizni.

Javítható házilag egy sérült védőeszköz?

Csak a gyártó által megengedett módon, megfelelő alkatrésszel és eljárással. Kritikus védőeszközök házilagos ragasztása, varrása, fúrása vagy átalakítása elfogadhatatlan lehet.

Kell védőeszköz a látogatóknak is?

Ha a látogató olyan területre lép, ahol meghatározott veszély áll fenn, számára is biztosítani kell a megfelelő védelmet. A „csak néhány percre jött” nem jelent automatikus mentességet.

A munkavédelmi szakember választja ki a terméket?

A munkavédelmi szakember szakmailag közreműködhet a veszélyek és követelmények meghatározásában, de a munkáltatói felelősség nem ruházható át. Összetett esetekben szükség lehet foglalkozás-egészségügyi, technológiai, vegyészeti vagy más szakterületi közreműködésre is.

30. Összefoglalás

Az egyéni védőeszköz nem egy kipipálandó beszerzési tétel.Nem elegendő, hogy:

• van néhány sisak a raktárban;
• kiosztották a munkavédelmi cipőt;
• aláírták az átadási lapot;
• bekerült egy mondat az oktatási tematikába;
• a dolgozó „elvileg tudja”, hogy viselnie kell.

A védelem akkor működik, ha:

1. a veszélyeket pontosan felmérték;
2. először a veszély megszüntetésére törekedtek;
3. a fennmaradó kockázathoz megfelelő eszközt választottak;
4. az eszköz illeszkedik a munkavállalóhoz;
5. együtt használható a többi szükséges felszereléssel;
6. a dolgozó tudja, hogyan kell használni;
7. a munkáltató ellenőrzi a tényleges viselést;
8. a tisztítás, tárolás, karbantartás és csere rendezett;
9. a sérült vagy bizonytalan állapotú eszközt kivonják;
10. a dokumentáció és a munkahelyi gyakorlat összhangban van.

A legjobb védőeszköz sem véd, ha nincs a dolgozón. A helytelenül kiválasztott vagy szabálytalanul viselt eszköz pedig veszélyes biztonságérzetet teremthet.

Az egyéni védőeszköz nem attól megfelelő, hogy kiosztották, hanem attól, hogy a valós veszély ellen, a megfelelő módon és a veszély fennállásának teljes ideje alatt használható.

Kapcsolódó, már megjelent tartalmak

Kockázatértékelés készítése – mikor kötelező és hogyan készül?

A védőeszközök meghatározása csak a munkahelyi veszélyek és a fennmaradó kockázatok ismeretében történhet. A cikk bemutatja a kockázatértékelés szerepét, folyamatát és gyakorlati jelentőségét.

Munkavédelmi oktatás – szabályok, tematika és dokumentálás

A védőeszköz átadása mellett a munkavállalónak szükség esetén a gyakorlatban is meg kell tanulnia annak ellenőrzését, felvételét, beállítását és használatát.

Egyéni védőeszközök kiválasztása – szolgáltatás

A megfelelő védőeszköz kiválasztása a munkafolyamatok, a veszélyek és a tényleges használati körülmények vizsgálatára épül.