Hőség a munkahelyen – hőterhelés, hőségriasztás és a klíma helyes használata

A nyári hőség a munkahelyen nem egyszerűen komfortkérdés. A magas hőmérséklet, a napsugárzás, a fizikai munkavégzés, a páratartalom, a légmozgás és a munkavállaló ruházata együttesen határozza meg, mekkora hőterhelés éri a szervezetet.

Van azonban egy másik, kevésbé látványos probléma is.

Mi történik akkor, amikor odakint 37 °C van, az irodában pedig 22 °C?

Mi történik azzal a karbantartóval, aki egy munkanap alatt tízszer-hússzor vált a forró udvar, a gépház, az autó és a klimatizált iroda között?És mi a helyzet azzal az irodai munkavállalóval, aki ugyan egész nap kellemesnek tűnő, 23–24 °C-os helyiségben dolgozik, de az íróasztala közvetlenül a klímaberendezés légáramában van? A klímaberendezés nagyon fontos eszköz lehet a nyári hőterhelés csökkentésében. De attól, hogy van klíma, a munkahelyi hőterhelés kérdését még nem feltétlenül oldottuk meg.

Nem minden 30 °C ugyanolyan

Nem ugyanaz 30 °C-ban ülve számítógépen dolgozni, mint ugyanilyen levegő-hőmérséklet mellett nehéz fizikai munkát végezni. És nem ugyanaz árnyékban dolgozni, mint napsugárzásnak kitett tetőn. A szervezet hőterhelését nem pusztán a levegő hőmérséklete határozza meg. Számít többek között:

• a páratartalom;
• a légmozgás;
• a hősugárzás;
• a fizikai munkavégzés intenzitása;
• a ruházat;
• az egyéni védőeszközök;
• valamint az is, mennyire alkalmazkodott a munkavállaló a meleg környezethez.

Ezért munkavédelmi szempontból önmagában a falon lévő hőmérő leolvasása nem feltétlenül elegendő a hőterhelés megítéléséhez.

Mit ír elő a magyar szabályozás?

A munkahelyi klíma alapvető követelményeit a 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet határozza meg.

A szabályozás különbséget tesz többek között a zárt és szabadtéri munkahely, a munka fizikai nehézsége és a hideg, illetve meleg évszak között. Ez egy nagyon fontos szemléletbeli különbség.

Nincs egyetlen olyan levegő-hőmérsékleti érték, amely önmagában minden munkakörre megmondaná, hogy a munkakörnyezet megfelelő vagy veszélyes.

A munkáltatónak a tényleges munkakörülményeket kell figyelembe vennie.

Hőségriasztáskor nem elég egy karton ásványvíz

A hőség elleni védekezést sok munkahelyen még mindig szinte kizárólag a folyadék biztosításával azonosítják. A megfelelő folyadékpótlás természetesen alapvetően fontos, de csak az egyik intézkedés. A hőterhelés csökkentésének része lehet például:

• a munkafolyamat átszervezése;
• a nehéz fizikai munka hűvösebb napszakra helyezése;
• árnyékolás;
• megfelelő pihenési lehetőség;
• a hőforrások csökkentése vagy leválasztása;
• megfelelő szellőzés vagy klimatizálás;
• a munkavállalók tájékoztatása;
• a rosszullét korai jeleinek felismerése.

A védőital biztosításának feltételeit és részletes szabályait itt nem ismételjük meg, mert erről külön Tudástár-cikkünk készült:

Védőital biztosítása a munkahelyen – Mikor kötelező és milyen szabályokat kell betartani?

A klíma megoldja a problémát?

Sok esetben jelentősen segít.De nem feltétlenül úgy, hogy:„Odakint 37 °C van, ezért bent legyen 21–22 °C.” Vegyünk két munkavállalót ugyanazon a telephelyen.

Az első dolgozó

Reggel megérkezik az irodába, és munkaidejének döntő részét a klimatizált helyiségben tölti.

A második dolgozó

Karbantartó. Bemegy az irodába. Kimegy az udvarra. Visszamegy alkatrészért. Kimegy egy kültéri berendezéshez. Beül az autóba. Kiszáll. Felmegy a tetőre. Visszatér az irodába dokumentálni. Majd újra kimegy.

 Mindketten ugyanabba a 22 °C-os irodába érkeznek vissza, de a két ember hőterhelése egyáltalán nem azonos.

37 °C → 22 °C → 37 °C

Meleg környezetben a szervezet igyekszik növelni a hőleadást. Ennek egyik legfontosabb eszköze az izzadás. Fizikai munkánál ehhez hozzáadódik a szervezet saját hőtermelése. Képzeljük el tehát azt a karbantartót, aki 37 °C-os környezetben fizikai munkát végez. Megizzad. A munkaruhája nedves.Majd belép a 22 °C-os irodába. Nem egyszerűen 15 °C-kal alacsonyabb hőmérsékletű környezetbe kerülhet.

Légmozgás is éri. Ha pedig közvetlenül a klímaberendezés elé ül, az őt érő levegő helyileg lényegesen hűvösebb lehet a helyiség átlagos hőmérsékleténél. Ez egészen más helyzet, mint amikor valaki reggel óta ugyanabban a klimatizált irodában ül.

„Megbetegít a klíma?”

Nyáron gyakran halljuk:„Megfáztam a klímától.”Ezt érdemes pontosan kezelni. A klímaberendezésből érkező hideg levegő önmagában nem vírusfertőzés, ezért szakmailag nem lenne helyes azt állítani, hogy valaki azért kapott náthát, mert 37 °C-ról belépett egy 22 °C-os helyiségbe.

Ettől még a munkavállaló panasza lehet teljesen valós.

A kellemetlen tünetek kialakulásában szerepet játszhat:

• a közvetlen légáram;
• a tartós helyi lehűlés;
• a túl nagy légsebesség;
• az alacsony páratartalom;
• a szem és a nyálkahártyák kiszáradása;
• az izzadt ruházat;
• a kedvezőtlen hőkomfort;
• a rosszul megválasztott munkaállomás;
• illetve a nem megfelelően karbantartott berendezés.

Ezért a „beteg vagyok a klímától” panaszra nem az a megfelelő munkáltatói válasz, hogy:„A többieknek nincs semmi bajuk.” Meg kell nézni, milyen körülmények között dolgozik az érintett munkavállaló.

Az irodai alkalmazott, aki egész nap a klíma légáramában ül

Ez különösen jó példa arra, hogy miért nem elég egyetlen hőmérsékleti értéket nézni. Egy nyolcfős irodában a termosztát 24 °C-ot mutat.Hét munkavállaló nem panaszkodik. A nyolcadik rendszeresen azt mondja:

„Fázom a klímától. Fáj a nyakam, kellemetlen a szemem, és délutánra már zavar a hideg levegő.” 

Az első reakció könnyen ez lehet:

„Pedig 24 fok van.”

Csakhogy az ő íróasztala közvetlenül a fali klímaberendezéssel szemben található.A kifújt levegő napi nyolc órán keresztül ugyanazt a területet – például a nyakát, vállát, hátát vagy arcát – éri. 

Ebben a helyzetben a helyiség átlaghőmérséklete nem írja le megfelelően az adott munkavállaló tényleges munkakörnyezetét.

Ugyanabban az irodában sem feltétlenül ugyanolyan a klíma

Az egyik munkaállomás három-négy méterre van a beltéri egységtől, a kifúvási irányon kívül.A másik közvetlenül előtte. A termosztát ugyanazt a 24 °C-ot mutatja. A két munkavállalót érő légmozgás azonban jelentősen különbözhet. A helyiség ugyanaz, a munkakör ugyanaz, a munkakörnyezeti hatás mégsem feltétlenül azonos. Ezért egy helyszíni munkavédelmi vizsgálatnál nem csak azt érdemes megkérdezni: „Hány fok van az irodában?” Hanem azt is:„Hol ül a munkavállaló, és merre áramlik a levegő?”

Nem feltétlenül a termosztátot kell feljebb állítani

Ha egy munkavállaló közvetlenül a klíma légáramában ül, nem feltétlenül az a megoldás, hogy az egész iroda hőmérsékletét megemeljük. Először érdemes megvizsgálni:

• módosítható-e a kifúvás iránya;
• megfelelő-e a légterelő lamellák beállítása;
• áthelyezhető-e a munkaállomás;
• kialakítható-e kedvezőbb légeloszlás;
• megfelelő helyre került-e eredetileg a beltéri egység;
• megfelelően működik-e és karban van-e tartva a rendszer.

Egy megfelelő hőmérsékletű iroda rossz légeloszlással egy adott munkaállomáson kedvezőtlenebb lehet, mint egy valamivel melegebb helyiség megfelelő légmozgással. Ezért a klímát nem pusztán hőmérséklet-szabályozóként kell szemlélni.

A klíma és a szellőzés két külön dolog

Egy másik gyakori tévhit:„Van klíma, tehát van szellőzés.” Egy hagyományos split klímaberendezés jellemzően a helyiség levegőjét keringeti és hűti. Ettől önmagában nem biztosított a szükséges frisslevegő-utánpótlás. Ez különösen fontos lehet olyan irodában, ahol sokan tartózkodnak egyszerre, az ablakokat pedig a klíma működése miatt egész nap zárva tartják. A szellőzés részletes követelményeit ebben a cikkben nem ismételjük meg: azt a kapcsolódó Tudástár-anyagban érdemes részletesen kezelni.

A klíma karbantartása is számít

A klimatizálás során kondenzvíz keletkezik, a szűrőkön és a hőcserélőn pedig szennyeződés rakódhat le .Ezért a megfelelő tisztítás és karbantartás nem csupán energiahatékonysági kérdés. Ha a munkavállalók visszatérően például kellemetlen szagot, szem- vagy torokirritációt tapasztalnak a berendezés működésekor, érdemes a rendszert is megvizsgálni. Nem célszerű minden ilyen panaszt automatikusan azzal lezárni, hogy:„Ő érzékeny a klímára.”

Van kötelező 5–8 °C-os szabály?

Az interneten rendszeresen találkozhatunk olyan tanáccsal, hogy:

„A külső és belső hőmérséklet között legfeljebb 5–8 °C különbség lehet.”

Ezt azonban nem szabad általános magyar munkavédelmi jogszabályi határértékként kezelni. A munkáltatónak a tényleges munkakörülmények alapján kell értékelnie a hőterhelést. Ez azért is logikus, mert teljesen más körülmények között dolgozik:

• egy egész nap irodában tartózkodó adminisztrátor;
• egy kültér és iroda között mozgó karbantartó;
• egy raktáros;
• egy tetőn dolgozó szerelő;
• vagy egy hőtermelő gép mellett munkát végző dolgozó.

A termosztát egyetlen száma ezt nem tudja megmutatni.

A hőség és a munkára képes állapot

A hőterhelés következményeit és a kiszáradás, hőkimerülés, szédülés vagy koncentrációromlás munkára képes állapotra gyakorolt hatását már részletesen feldolgoztuk, ezért itt nem ismételjük meg.

A kapcsolódó cikk:Munkára képes állapot – Mit jelent a munkavédelemben?

Ez különösen fontos gépkezelőknél, járművezetőknél, magasban dolgozóknál és más olyan munkakörökben, ahol a hőség miatt romló koncentráció vagy szédülés közvetlen baleseti veszélyt teremthet.

Energiaital hőségben?

Ezt sem szükséges ebben a cikkben újra részletesen tárgyalni.

A témával külön Tudástár-cikk foglalkozik:Energiaital és koffein a munkahelyen – Mikor jelenthet munkavédelmi kockázatot?

A lényeg itt mindössze annyi: a hőség kezelését nem lehet energiaital-fogyasztással megoldani.

A kockázatértékelésben a valós munkanapnak kell megjelennie

Térjünk vissza a karbantartónkhoz.Ha a dokumentációban mindössze ennyi szerepel:„Karbantartó – munkavégzés klimatizált épületben”az nem feltétlenül tükrözi a valóságot. Lehet, hogy a dolgozó munkaidejének jelentős részét:

• az udvaron;
• tetőn;
• gépházban;
• kazánházban;
• raktárban;
• gépkocsiban;
• majd újra klimatizált helyiségben

tölti.Ugyanez igaz az irodai dolgozóra is. Az „irodai munkavégzés klimatizált helyiségben” megfogalmazás nem feltétlenül mutatja meg, hogy az egyik munkavállaló napi nyolc órán keresztül közvetlenül a beltéri egység kifúvási irányában ül. 

A kockázatértékelés részletes követelményeit külön cikkünk tartalmazza:Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező és hogyan készül?

A munkavállalónak tudnia kell, mire figyeljen

A hőség elleni védekezés akkor működik megfelelően, ha a munkavállalók ismerik az adott munkahelyre vonatkozó intézkedéseket. Nem egy általános nyári körlevél a cél. A dolgozónak a saját munkakörére vonatkozóan kell tudnia például:

• hol pihenhet;
• hol érhető el ivóvíz vagy védőital;
• mikor kell rosszullétet jeleznie;
• kit kell értesítenie;
• milyen munkaszervezési szabályokat vezettek be hőség idejére;
• és mit kell tennie, ha munkatársánál veszélyes tüneteket észlel.

A munkavédelmi oktatás követelményeit ezért itt sem ismételjük meg:Munkavédelmi oktatás – Mit ír elő a jogszabály, és mitől lesz valóban hatékony?

Mit érdemes megnézni a munkahelyen egy forró nyári napon?

Egy munkavédelmi szemle során nem csak a hőmérőt érdemes megnézni. Érdemes végigkövetni egy valódi munkanapot. Hol dolgozik ténylegesen az ember?Mennyit mozog kültér és beltér között? Milyen fizikai munkát végez? Éri-e napsugárzás vagy más hőforrás?Milyen munkaruhát vagy védőeszközt visel? Hol tud pihenni? Hová érkezik vissza a kültéri munkából?Közvetlenül a klíma elé? Milyen irányban áramlik a levegő az irodában? Van olyan munkaállomás, amelyet folyamatosan ér a hideg légáram? 

Jeleztek már a munkavállalók visszatérő panaszokat?Ezekből sokkal többet tudhatunk meg a valós munkakörnyezetről, mint abból, hogy a termosztát 22, 23 vagy 24 °C-ot mutat.

Két mondat, amit érdemes megjegyezni

A klíma nem attól védi jól a munkavállalót, hogy minél hidegebbre hűti a helyiséget.

És:

A megfelelő munkahelyi klímát nem kizárólag a termosztát száma alapján lehet megítélni.

Egy 37 °C-os nyári napon ezért nem elég megkérdezni:„Működik a klíma?”

A következő kérdésnek ennek kell lennie:„Hogyan használjuk, és milyen munkakörülmények között dolgozik mellette az ember?”

Összefoglalás

A hőség munkahelyi kezelése nem egyetlen intézkedés. Nem oldja meg önmagában egy karton ásványvíz. És nem oldja meg automatikusan az sem, ha a klímaberendezést 21–22 °C-ra állítjuk.A munkáltatónak a tényleges munkavégzést kell vizsgálnia.Más hőterhelés éri azt, aki egész nap klimatizált irodában dolgozik. Más azt, aki rendszeresen vált a 35–37 °C-os kültéri környezet és a klimatizált helyiség között. És más problémával találkozhat az az irodai alkalmazott, aki ugyan egész nap 24 °C-os helyiségben dolgozik, de nyolc órán keresztül közvetlenül a klímaberendezés légáramában ül.

A munkavédelemben ezért nemcsak azt kell nézni, hány fok van. Azt is meg kell nézni, hogyan dolgozik benne az ember.

_{Felhasznált szakmai források}

• _{1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről}
• _{3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről}
• _{World Health Organization – Workplace heat stress}
• _{World Health Organization – Heat and health}
• _{WHO–WMO – munkahelyi hőterheléssel kapcsolatos szakmai útmutatások}
• _{European Agency for Safety and Health at Work (EU-OSHA) – munkahelyi hőterheléssel és szélsőséges hőséggel kapcsolatos útmutatások}

Jogi és szakmai megjegyzés

A cikk általános munkavédelmi szakmai tájékoztatás. Nem helyettesíti a hatályos jogszabályok, szabványok és szakmai irányelvek teljes körű ismeretét, az adott munkahely sajátosságainak vizsgálatát, a kockázatértékelést, illetve szükség esetén a helyszíni munkavédelmi és munkaegészségügyi felmérést.