1. rész – Nem elég, hogy a zöld tábla világít

Egy hosszú folyosón haladva az ajtó fölött világító zöld jelzést látunk. A legtöbb ember számára ez mindössze annyit jelent: arra van a kijárat.

Egy szakemberben azonban ennél jóval több kérdés merül fel. Valóban azon az ajtón keresztül vezet a menekülési út? A nyíl jelentése ezen az elhelyezési ponton egyértelmű? A jelzés a következő irányváltoztatásig folyamatosan vezeti az épületet nem ismerő személyt? Áramszünet esetén is működik? Az ajtó nyitható? A mögötte lévő út szabad? Egy kerekesszéket használó, járásában korlátozott vagy segítségre szoruló személy is követheti ugyanezt az útvonalat?

A képen látható lámpatest világít. Ez azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy a teljes menekülést segítő rendszer megfelelően működik.

A menekülési jel nem önálló dekoráció vagy kötelezően felszerelt tábla. Egy átgondolt kiürítési rendszer egyik eleme.

Miért fontos erről külön beszélni?

A menekülési jelek és a biztonsági világítás többnyire háttérbe olvadnak. A dolgozók, vendégek és látogatók naponta elhaladnak mellettük anélkül, hogy különösebb figyelmet fordítanának rájuk.

Ez természetes. Normál üzemben nincs szükség rájuk. A valódi jelentőségük akkor válik láthatóvá, amikor:

• megszűnik az általános világítás;
• füst vagy más körülmény rontja a tájékozódást;
• valaki nem ismeri az épületet;
• egyszerre sok ember indul el;
• a megszokott kijárat nem használható;
• a menekülők között mozgásukban vagy tájékozódásukban korlátozott személyek is vannak;
• néhány másodperc alatt kell eldönteni, merre lehet biztonságosan továbbhaladni.

Ilyen helyzetben nem elegendő, hogy valahol van egy zöld tábla. A jelzésnek észlelhetőnek, érthetőnek, következetesnek és a ténylegesen használható útvonalhoz igazodónak kell lennie.

A menekülési jel nem ugyanaz, mint a biztonsági világítás

A hétköznapi szóhasználatban gyakran minden zölden világító kijárati táblát „vészvilágításnak” vagy „irányfénynek” neveznek. Szakmailag azonban több, eltérő feladatú megoldást kell megkülönböztetni.

Menekülési jel

A menekülési jel olyan biztonsági jel, amely:

• a kijárat vagy vészkijárat helyét mutatja;
• a kijárathoz vezető út irányát jelzi;
• segíti a menekülő személyt a következő döntési pont elérésében.

Az OTSZ a menekülési jelet a menekülésre szolgáló kijárat, vészkijárat vagy a hozzá vezető út irányát jelző biztonsági jelként határozza meg. A menekülési jel lehet például:

• belülről megvilágított;
• kívülről megvilágított;
• utánvilágító kialakítású;
• folyamatos vagy szükséghelyzeti világítással működő;
• egy önálló lámpatest része;
• központi biztonsági világítási rendszerhez kapcsolt elem.

A megfelelő megoldás nem választható ki pusztán esztétikai vagy beszerzési szempontok alapján. Figyelembe kell venni az épület kialakítását, a látási távolságot, az útvonal vonalvezetését, a várható használói létszámot és a kiürítési koncepciót.

Biztonsági világítás

A biztonsági világítás feladata, hogy a normál világítás kiesésekor is lehetővé tegye:

• a biztonságos tájékozódást;
• a menekülési útvonal felismerését;
• az akadályok és szintkülönbségek észlelését;
• a kijáratok megtalálását;
• egyes veszélyes munkafolyamatok biztonságos befejezését;
• a pánik kialakulásának csökkentését.

A biztonsági világítás tehát nem feltétlenül tartalmaz piktogramot. Lehet olyan lámpatest is, amely egyszerűen megvilágítja a folyosót, a lépcsőt, a kijárat környezetét vagy egy veszélyes területet.

Menekülési útirányjelző rendszer

Egy összetettebb épületben általában nem egyetlen jelzésről, hanem jelzések sorozatáról beszélünk. A rendszer feladata, hogy:

1. az indulási helyről láthatóvá tegye a haladási irányt;
2. minden irányváltoztatásnál újabb egyértelmű jelzést adjon;
3. elvezesse a menekülőt a kijárathoz;
4. ne hagyjon bizonytalanságot elágazásnál, lépcsőnél vagy folyosókereszteződésnél;
5. a ténylegesen használható menekülési útvonalat kövesse.

A 2026. február 1-jétől hatályos Biztonsági világítás TvMI részletesen bemutatja a menekülési jelek elhelyezésének változatait, valamint a belülről és kívülről megvilágított jelzések alkalmazási lehetőségeit.

Mit jelent a képen látható lefelé mutató nyíl?

A fényképen egy ajtó fölé szerelt, belülről megvilágított menekülési jel látható. A piktogramon egy ajtón áthaladó ember és egy lefelé mutató nyíl szerepel.A hétköznapi értelmezés könnyen az lehet, hogy a nyíl azt jelenti: „lefelé kell menni”. Egy ajtó fölött elhelyezve azonban a lefelé mutató nyíl rendszerint azt jelzi, hogy:

a menekülés az ajtón keresztül, egyenesen előre folytatódik.

A jel pontos értelmezésénél nem csak a nyíl alakját, hanem annak elhelyezését is figyelembe kell venni. Ugyanaz a nyíl más jelentést hordozhat egy ajtó fölött, egy falon vagy egy lépcső közelében.Ezért különösen problémás lehet, ha:

• az irányjelzőt nem a megfelelő helyre szerelik;
• a jelzést egy későbbi átalakítás után nem módosítják;
• a piktogramot nem szabványos módon alkalmazzák;
• a nyíl iránya és a tényleges menekülési út eltér;
• egy ajtó mögött rögtön újabb irányváltoztatás következik, de nincs további jelzés.

A menekülő személynek nem szabad találgatnia. A rendszer akkor megfelelő, ha a következő biztonságos döntéshez szükséges információ egyértelműen rendelkezésre áll.

Mit nem lehet megállapítani a fényképből?

A képen a lámpatest állapotjelző fénye látható, és maga a menekülési jel is világít. Ez pozitív jel, de önmagában korlátozott információ.

A fényképből nem állapítható meg:

• hogy az akkumulátor ténylegesen megfelelő állapotban van-e;
• hogy a lámpatest áramszünetkor átkapcsol-e biztonsági üzemre;
• mennyi ideig képes működni;
• az előírt működési idő teljes időtartama alatt elegendő megvilágítást biztosít-e;
• a piktogram mérete megfelel-e a szükséges felismerési távolságnak;
• az ajtó valóban menekülésre szolgáló kijárat-e;
• az ajtó nyitható-e az érkezés irányából;
• a kijárat mögött folytatódó útvonal szabad és biztonságos-e;
• a következő döntési pontnál van-e újabb jelzés;
• a rendszer dokumentációja megfelel-e a megvalósult állapotnak;
• mikor történt az utolsó üzemeltetői ellenőrzés;
• megtörtént-e a működési próba és annak dokumentálása.

Ez jól mutatja a szakmai szemlélet lényegét:

Nem csak azt nézzük, hogy egy berendezés láthatóan működik-e, hanem azt is, hogy a teljes rendszerben 

A jogszabályi háttér nem egyetlen előírásból áll

A menekülési jelek, vészkijáratok és biztonsági világítás követelményeit több jogterület együttesen határozza meg.A legfontosabb háttér:

• az Országos Tűzvédelmi Szabályzat;
• a tűzvédelmi műszaki irányelvek;
• a munkavédelemről szóló törvény;
• a munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről szóló rendelet;
• a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről szóló rendelet;
• az építési és akadálymentesítési követelmények;
• az alkalmazott berendezésekre és jelzésekre vonatkozó szabványok;
• az épület jóváhagyott tűzvédelmi dokumentációja;
• a használatból és a tényleges létszámból eredő követelmények.

Ez azért lényeges, mert egy munkahelyen nem lehet kizárólag arra hivatkozni, hogy a létesítmény átadásakor a jelzéseket felszerelték.A használat időközben megváltozhatott:

• nőhetett a dolgozói létszám;
• megváltozhatott a rendeltetés;
• áthelyezhettek válaszfalakat;
• új helyiségeket alakíthattak ki;
• lezárhattak egy korábbi kijáratot;
• polcokkal vagy gépekkel szűkíthették az útvonalat;
• megváltozhatott az épületet használók köre;
• mozgásában korlátozott munkavállaló vagy vendég jelenhetett meg;
• rendezvény vagy nagyobb létszámú esemény kezdődhetett.

A korábbi kialakítás ezért nem feltétlenül felel meg automatikusan a jelenlegi használatnak.

Mit követel meg a munkavédelmi szabályozás?

A munkavédelemről szóló törvény alapelve szerint a munkáltatónak biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit. Ez nemcsak a munkaeszközök és egyéni védőeszközök kérdését jelenti, hanem a munkahely biztonságos kialakítását és veszélyhelyzeti elhagyhatóságát is. A munkahelyek munkavédelmi követelményeiről szóló rendelet alapján a menekülési útvonalakat és vészkijáratokat szabadon kell tartani, és azoknak a lehető legrövidebb úton biztonságos területre kell vezetniük. Azokon a menekülési utakon és kijáratoknál, ahol a biztonságos használathoz világítás szükséges, a normál világítás megszűnése esetére megfelelő biztonsági világítást kell biztosítani. A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről szóló 2/1998. MüM rendelet meghatározza többek között a menekülési és elsősegélyjelek megjelenését. 

A menekülési jelek négyszögletes vagy téglalap alakúak, fehér piktogrammal, zöld alapon; a zöld színnek a jel felületének legalább 50%-át kell kitennie. Fontos azonban:

A biztonsági jelzés nem helyettesíti a biztonságos kialakítást.

Egy zöld piktogram nem teszi használhatóvá:

• a lezárt ajtót;
• az eltorlaszolt folyosót;
• a túl szűk kijáratot;
• a hiányzó lépcsőkorlátot;
• a mozgáskorlátozott személy számára használhatatlan útvonalat;
• a nem működő vészvilágítást;
• a hibás ajtónyitó szerkezetet.

Mit jelent az 50 fő feletti befogadóképesség?

Az „50 fő feletti” kifejezést óvatosan kell kezelni, mert nem jelent minden épületre és minden helyiségre alkalmazható egyetlen, általános szabályt.Először azt kell tisztázni:

• egy helyiség befogadóképességéről beszélünk;
• egy építmény vagy építményrész egyidejű létszámáról;
• munkahelyi dolgozói létszámról;
• látogatói vagy vendéglétszámról;
• rendezvény résztvevőiről;
• állvány jellegű építményről;
• ponyvaszerkezetű építményről;
• szín építményről;
• tömegtartózkodásra szolgáló helyiségről;
• időszakosan vagy állandóan használt térről.

Az OTSZ például kifejezetten kimondja, hogy az 50 fő feletti tartózkodásra szolgáló állvány jellegű építménynél menekülési útirányt jelző rendszert kell kialakítani. Ez a szabály azonban nem egyenlő azzal az állítással, hogy minden 51 fő befogadására alkalmas helyiségben automatikusan ugyanazt a rendszert kell kialakítani.

Mi az állvány jellegű építmény?

Az állvány jellegű építmény lehet például:

• ideiglenes lelátó;
• tribün;
• járószintekkel kialakított rendezvényépítmény;
• több szinten tartózkodásra alkalmas ideiglenes szerkezet;
• olyan, hagyományos épületburkolattal nem feltétlenül rendelkező szerkezet, amelyen emberek huzamosabb ideig tartózkodhatnak.

Ez nem azonos a sátorral.A sátorhoz vagy fedett rendezvénytérhez közelebb álló jogi kategória a ponyvaszerkezetű építmény, amelyre más és részben eltérő követelmények vonatkozhatnak.

Miért fontos az 50 fő?

Nagyobb létszám esetén:

• egyszerre több ember indulhat el;
• torlódás alakulhat ki;
• nő a kijáratok felismerhetőségének jelentősége;
• nagyobb az esélye annak, hogy valaki nem ismeri az épületet;
• eltérő mozgási képességű emberek lehetnek jelen;
• egy hibás irányjelzés egyszerre sok embert vezethet rossz irányba;
• az ajtók, kijáratok, folyosók és lépcsők kapacitása döntővé válik.

Az 50 fő feletti befogadóképesség ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy több táblát kell felszerelni. Vizsgálni kell többek között:

• a kiürítés számítását;
• a kijáratok számát;
• a kijáratok szélességét;
• a menekülési útvonal hosszát;
• az ajtók nyitási irányát;
• a zárszerkezetek használhatóságát;
• az útvonal megvilágítását;
• a jelzések folytonosságát;
• a torlódás lehetőségét;
• a segítségre szorulók menekítését.

Befogadóképesség vagy tényleges létszám?

A kettő nem ugyanaz.Egy helyiségben lehet, hogy általában csak húsz ember tartózkodik, de:

• a berendezése alapján ennél jóval több személy fogadható;
• időszakosan rendezvényt tartanak;
• oktatást vagy céges eseményt szerveznek;
• vendégek érkeznek;
• a helyiséget átrendezik;
• állóhelyeket alakítanak ki;
• a szomszédos helyiségek használói is ugyanazon kijáraton menekülnek.

Ezért a munkáltató vagy üzemeltető nem alapozhat kizárólag arra, hogy „általában nincsenek ennyien”.A befogadóképességet az adott rendeltetés, kialakítás, berendezés és használat alapján kell meghatározni. A kiürítés szempontjából pedig nemcsak egy helyiség létszáma lehet meghatározó, hanem az ugyanazt az útvonalat használó személyek összesített száma is.

Tömegtartózkodás és az 50 fő nem ugyanaz

A hétköznapi szóhasználatban egy 50–60 fős rendezvényt már könnyen „tömegrendezvénynek” nevezünk. A tűzvédelmi szabályozás fogalmai azonban pontosabbak, ezért az 50 fő feletti létszámot nem szabad automatikusan a tömegtartózkodás fogalmával azonosítani.A jogszabály különbséget tehet:

• nagyobb befogadóképességű helyiség;
• tömegtartózkodásra szolgáló helyiség;
• rendezvény;
• szabadtéri rendezvény;
• kiemelt szabadtéri zenés-táncos rendezvény;
• ideiglenes építmény;
• állvány vagy ponyvaszerkezet között.

A pontos követelményt ezért mindig a konkrét rendeltetés és jogszabályi kategória alapján kell meghatározni.

Mi történik, ha az épületben mozgásában korlátozott személy tartózkodik?

Ez az egyik legfontosabb, mégis gyakran háttérbe szoruló kérdés.A hagyományos menekülési jelzés sokszor egy lépcsőház felé vezet. Egy járóképes személy számára ez reális útvonal lehet. Egy kerekesszéket használó személy számára azonban a lépcső önállóan nem használható menekülési út.Ilyenkor önmagában nem elég azt mondani:

„A kijárat ki van táblázva.”

A valódi kérdések a következők:

• Az adott személy ténylegesen el tud jutni a kijárathoz?
• Használhatja ugyanazt az útvonalat, mint mások?
• Van lift, és az tűz esetén használható?
• Van menekülési felvonó?
• Van átmeneti védett tér?
• Van kijelölt segítő személy?
• A segítségnyújtás módját gyakorolták?
• A személyzet tudja, hogy ki szorul segítségre?
• A menekülési terv tartalmaz erre vonatkozó intézkedést?
• A jelzések a számára ténylegesen használható útvonalat mutatják?

Ki tekinthető mozgásában vagy menekülési képességében korlátozottnak?

Nem csak az, aki kerekesszéket használ.A menekülési képesség lehet tartósan vagy átmenetileg korlátozott. Ide tartozhat például:

• kerekesszéket használó személy;
• járókerettel, mankóval vagy bottal közlekedő ember;
• végtagsérült munkavállaló;
• idős személy;
• várandós nő;
• kisgyermeket kísérő személy;
• babakocsival közlekedő látogató;
• látássérült ember;
• hallássérült ember;
• értelmi vagy tájékozódási nehézséggel élő személy;
• olyan személy, aki gyógyszer, rosszullét vagy betegség miatt lassabban mozog;
• pánikhelyzetben önálló döntésre átmenetileg képtelen ember;
• külső segítség nélkül az épületet elhagyni nem képes személy.

A tervezésnél és üzemeltetésnél nem elegendő csak az állandó munkavállalókra gondolni. Egy iroda, üzlet, szálloda, egészségügyi létesítmény vagy rendezvény olyan látogatókat is fogadhat, akiknek a menekülési képességéről előzetesen nincs információ.

A látássérült személyt segíti a világító tábla?

Részben.Egy gyengénlátó személy számára fontos lehet:

• a megfelelő fényerő;
• a jó kontraszt;
• a nagy és jól felismerhető piktogram;
• a következetes elhelyezés;
• az útvonal akadálymentessége;
• az alacsony elhelyezésű jelzés;
• a tapintható vagy hangalapú tájékoztatás.

Egy teljesen vak személy számára azonban a falon elhelyezett világító jel önmagában nem nyújt elegendő információt.Ilyenkor további intézkedésekre lehet szükség:

• személyi segítségre;
• hangjelzésre;
• hangosbemondó-rendszerre;
• előzetes tájékoztatásra;
• akadálymentes útvonalra;
• tapintható jelölésekre;
• egyéni menekülési tervre.

Mi a helyzet a hallássérült személyekkel?

A hallássérült személy lehet, hogy a tűzjelző hangjelzését nem vagy csak korlátozottan érzékeli.Ezért vizsgálni kell:

• van-e fényjelzés;
• megfelelő helyen észlelhető-e;
• a mosdóban, öltözőben vagy zajos helyiségben is érzékelhető-e;
• biztosított-e személyi értesítés;
• ismeri-e a személy a menekülési útvonalat;
• a riasztás módja szerepel-e az oktatásban;
• a munkatársak tudják-e, hogy szükség lehet közvetlen jelzésre.

A menekülési jelzés tehát nem kizárólag a kijárat irányát mutató táblákból áll. A riasztás és az útvonal felismerhetősége együtt biztosítja a menekülés lehetőségét.

Az átmeneti védett tér szerepe

Előfordulhat, hogy egy mozgásában korlátozott személy a rendelkezésre álló időn belül nem tudja önállóan elhagyni az épületet.Ilyen helyzetben a tűzvédelmi koncepció tartalmazhat átmeneti védett teret.Ez olyan, meghatározott ideig védelmet nyújtó hely, ahol a segítségre szoruló személy:

• a közvetlen tűz- és füsthatástól védettebb környezetben várakozhat;
• kapcsolatot tarthat a beavatkozókkal vagy személyzettel;
• szervezett segítséget kaphat;
• a menekülők fő áramlását nem akadályozza.

Az átmeneti védett tér azonban csak akkor jelent valódi biztonságot, ha:

• helye ismert;
• megfelelően jelölt;
• megközelíthető;
• nincs eltorlaszolva;
• a használata szerepel a menekülési tervben;
• biztosított a kommunikáció;
• a személyzet ismeri a teendőket;
• valaki ténylegesen ellenőrzi és segíti az ott várakozót.

Egy jelöletlen vagy raktárként használt védett tér a gyakorlatban nem tölti be a szerepét.

Használható-e a normál lift tűz esetén?

Általában nem szabad automatikusan abból kiindulni, hogy a mindennapi személyfelvonó menekülésre használható.Tűz esetén előfordulhat:

• áramszünet;
• a lift vezérlésének leállása;
• füst bejutása az aknába vagy előtérbe;
• a lift tűz által érintett szinten történő megállása;
• a felvonó tűzeseti vezérlésének aktiválása;
• a lift földszintre vezérlése és üzemen kívül helyezése.

Menekülésre csak olyan felvonó vehető figyelembe, amelyet erre a célra terveztek, alakítottak ki és a tűzvédelmi koncepcióban is így szerepel.Ezért veszélyes az a feltételezés, hogy:

„A mozgáskorlátozott személy majd lemegy a lifttel.”

Erre csak akkor lehet építeni, ha az adott felvonó és a kapcsolódó rendszer ténylegesen alkalmas erre.

Személyi segítség – de kitől és hogyan?

Sok menekülési tervben szerepel, hogy a mozgásában korlátozott személyt „segíteni kell”.Ez azonban önmagában kevés.Meg kell határozni:

• ki segít;
• kit helyettesít távollét esetén;
• hány ember szükséges;
• milyen útvonalat használnak;
• milyen eszköz áll rendelkezésre;
• a segítségnyújtás veszélyezteti-e a segítőket;
• mi történik lépcsőnél;
• hol várakozik a segítségre szoruló személy;
• ki ellenőrzi, hogy mindenki elhagyta-e a területet;
• hogyan jelzik a beavatkozóknak, ha valaki bent maradt.

A „majd a kollégák segítenek” nem tekinthető kellően kidolgozott intézkedésnek.

50 fő felett a korlátozott menekülési képesség még fontosabb

Nagyobb létszámú helyiségben vagy építményben egy segítségre szoruló személy menekítése nemcsak az ő biztonságát érinti.A nem megfelelően megtervezett segítségnyújtás:

• feltarthatja a mögötte haladókat;
• torlódást okozhat a lépcsőn;
• csökkentheti a kijárat átbocsátóképességét;
• veszélybe sodorhatja a segítőket;
• akadályozhatja a tűzoltói beavatkozást;
• pánikot válthat ki.

Ezért az 50 fő feletti befogadóképesség és a mozgásában korlátozott személyek jelenléte nem két egymástól független témakör.A valódi kérdés ez:

A kiürítési rendszer a várható legkedvezőtlenebb használói összetétel mellett is működőképes marad-e?

Mit kell a munkáltatónak megvizsgálnia?

A munkáltató feladata nem feltétlenül a tűzvédelmi rendszer megtervezése, de köteles meggyőződni arról, hogy a munkavállalók biztonságos menekülésének feltételei fennállnak.A kockázatértékelés és a helyszíni szemle során legalább az alábbiakat célszerű áttekinteni:

• hány ember tartózkodik az egyes helyiségekben;
• mekkora a helyiségek befogadóképessége;
• ugyanazon útvonalat hány ember használja;
• vannak-e mozgásukban vagy érzékelésükben korlátozott személyek;
• változott-e az épület használata;
• a menekülési jelek a jelenlegi állapotot mutatják-e;
• a kijáratok nyithatók-e;
• a menekülési utak szabadok-e;
• a biztonsági világítás működik-e;
• az ellenőrzések dokumentáltak-e;
• a munkavállalók ismerik-e a teendőket;
• a segítő személyek kijelölése és helyettesítése megoldott-e;
• a gyakorlatban is végrehajtható-e a menekülési terv.

Hol kell menekülési jelet elhelyezni?

A menekülési jelzések elhelyezését nem az határozza meg, hogy hol maradt szabad hely a falon. A jelzés célja, hogy az épületet nem ismerő személyt is folyamatosan vezesse. 

Ezért jelzésre lehet szükség különösen:

• a menekülésre szolgáló kijáratoknál;
• a vészkijáratoknál;
• folyosók és közlekedők irányváltoztatásainál;
• elágazásoknál;
• lépcsők előtt és után;
• szintváltozásoknál;
• olyan helyen, ahonnan a kijárat közvetlenül nem látható;
• nagyobb helyiségek kijáratainál;
• olyan útvonalon, ahol több lehetséges továbbhaladási irány van;
• az átmeneti védett térhez vezető útvonalon;
• az akadálymentesen használható menekülési útvonalon, ha az eltér az általános útvonaltól.

A rendszer akkor megfelelő, ha az egyik jelzés látóteréből vagy annak elérésekor felismerhető a következő szükséges irányjelzés. Nem jó megoldás, ha az ember a tábla alapján elindul, majd egy folyosókereszteződéshez érve újra találgatnia kell.

A megfelelő menekülési útirányjelző rendszer nem egyszerűen kijelöli a végcélt, hanem döntési pontról döntési pontra vezeti a menekülőt.

A hatályos Biztonsági világítás TvMI részletes elhelyezési példákat tartalmaz a kijáratok, irányváltozások és különböző térbeli helyzetek jelölésére.

Egyetlen tábla nem feltétlenül elég

Vegyünk egy egyszerű példát.

Egy irodából kilépve a dolgozó meglátja a folyosó végén lévő zöld jelzést. Elindul felé, áthalad az ajtón, majd egy „T” alakú folyosóhoz ér. Ha ott nincs újabb irányjelzés, a rendszer megszakad. 

A dolgozó ugyan ismerheti az épületet, de egy vendég, alvállalkozó vagy új munkatárs nem feltétlenül tudja, merre kell továbbhaladni. 

Hasonló probléma fordulhat elő:

• szállodában, ahol a vendég nem ismeri a folyosórendszert;
• raktárban, ahol a polcrendszer eltakarhatja a kijáratot;
• üzletben, ahol a vásárló csak a főbejáratot ismeri;
• irodaházban, ahol több lépcsőház található;
• rendezvényen, ahol a megszokott bejárat nem feltétlenül a legközelebbi kijárat;
• átalakított épületben, ahol a korábbi útvonal már nem használható.

Ezért a menekülési útvonalat a helyszínen végig kell járni. Nemcsak a lámpatesteket kell megszámolni, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy a jelzési lánc minden ponton egyértelmű-e.

A jelzés láthatósága

A menekülési jel csak akkor használható, ha észlelhető.A láthatóságot befolyásolja:

• a jel mérete;
• a megvilágítás módja;
• a felismerési távolság;
• az elhelyezési magasság;
• a folyosó vagy helyiség belmagassága;
• a látóteret akadályozó épületszerkezetek;
• a dekorációk, reklámtáblák és információs kijelzők;
• a berendezési tárgyak;
• a megvilágított környezet fényereje;
• a füst várható terjedése;
• az útvonalon tartózkodó emberek létszáma.

A jelzés lehet műszakilag hibátlan, mégis rosszul észlelhető, ha például:

• egy reklámkijelző erősebb fénnyel világít mellette;
• egy nyitott ajtólap eltakarja;
• egy mennyezeti gerenda mögé került;
• dekorációt függesztettek elé;
• túl messzir van a döntési ponttól;
• a piktogram mérete kicsi a szükséges látási távolsághoz képest;
• a helyiségben több, egymással versengő zöld jelzés látható.

Nagyobb befogadóképességű helyiségben ez különösen lényeges. Ötven fő felett az emberek egymást is takarhatják, a kijáratok előtt pedig torlódás alakulhat ki. A jelzés helyét ezért nemcsak üres helyiségben, hanem a várható használati állapotot figyelembe véve kell értékelni.

Magasan vagy alacsonyan legyen a jelzés?

A hagyományos menekülési jeleket általában magasan, ajtók fölött vagy a mennyezethez közel helyezik el. Ennek előnye, hogy:

• távolabbról láthatók;
• a bútorok és emberek kevésbé takarják el őket;
• közvetlenül az ajtóhoz vagy útvonalhoz kapcsolhatók;
• nagyobb térben is felismerhetők.

Tűz esetén azonban a füst jellemzően felfelé terjed, és idővel elfedheti a magasabban elhelyezett jelzéseket.Egyes épületekben ezért alacsonyan elhelyezett vagy utánvilágító menekülési jelrendszer is indokolt lehet. Ez különösen olyan helyeken merülhet fel, ahol:

• nagy a füstképződés kockázata;
• az épületet alvó személyek használják;
• a menekülők nem ismerik az épületet;
• összetett vagy hosszú útvonalat kell követni;
• sok ember tartózkodik egyszerre;
• a kockázatértékelés vagy a tűzvédelmi koncepció ezt szükségessé teszi.

Az alacsony elhelyezésű jelzés nem egyszerűen a magas jelzés „másolata”. A teljes rendszer részeként kell megtervezni, és nem helyettesíti automatikusan az ajtók fölötti, magas elhelyezésű jeleket.

A jelzés és a valós útvonal egyezése

Az egyik legveszélyesebb hiba, amikor a tábla egy olyan útvonalra mutat, amely már nem vagy nem biztonságosan használható.Ez előfordulhat például:

• belső átalakítás után;
• új válaszfal építésekor;
• ajtó megszüntetése vagy lezárása után;
• bérlemények újraosztásakor;
• raktári polcok áthelyezésekor;
• beléptetőrendszer kialakításakor;
• ideiglenes felújítás alatt;
• rendezvényhez kapcsolódó térátrendezéskor;
• biztonsági okból lezárt kijárat esetén.

Gyakori, hogy az épület átalakításakor a falak, ajtók és helyiségek változnak, de a menekülési jelek a régi állapot szerint maradnak. Ilyenkor a jelzés nem csupán elavult: veszélyhelyzetben embereket vezethet zsákutcába vagy lezárt ajtóhoz. A hatályos ellenőrzési TvMI ezért az üzemeltetői ellenőrzés részeként nevesíti a menekülési irányjelzések meglétének és helyességének szemrevételezését.

A kamera nem lehet fontosabb a kijáratnál

A saját fényképen a menekülési jel mellett egy dómkamera látható.A kamera elhelyezése önmagában nem hibás. A szakember azonban ilyenkor azt is megvizsgálja:

• eltakarja-e részben a jelzést valamely megközelítési irányból;
• zavarja-e a lámpatest nyithatóságát vagy karbantartását;
• az újonnan felszerelt berendezés miatt csökkent-e a láthatóság;
• a kamera, érzékelő vagy más szerelvény nem vonja-e el a figyelmet a menekülési jelről.
  
  

Ez jó példa arra, hogy az egyes rendszereket nem lehet egymástól teljesen függetlenül vizsgálni. Egy később telepített kamera, Wi-Fi hozzáférési pont, dekoráció vagy reklámtábla úgy is ronthatja a menekülési jel láthatóságát, hogy maga a jelző lámpatest változatlanul működik.

Áramszünetkor derül ki, hogy valóban működik-e

Normál üzemben a menekülési jel világíthat az általános hálózatról. Ez azonban nem bizonyítja, hogy az üzemi tápellátás megszűnésekor is ellátja a feladatát. A biztonsági világítás kialakítása történhet például:

• saját akkumulátoros lámpatestekkel;
• központi akkumulátoros rendszerrel;
• központi szünetmentes tápellátással;
• más, igazolt biztonsági áramforrással.

A rendszernek az általános világítás kiesésekor automatikusan a szükséges állapotba kell kerülnie. A működés vizsgálatakor nem elegendő megnézni a zöld állapotjelző LED-et. Ellenőrizni kell többek között:

• megtörténik-e az átkapcsolás;
• világít-e maga a biztonsági fényforrás;
• megfelelő-e az akkumulátor állapota;
• képes-e a rendszer az előírt időtartamig működni;
• nincs-e hibajelzés;
• központi rendszer esetén rendben van-e a tápellátás és a kábelezés;
• az áramkör kiesése valóban elindítja-e a szükségüzemet.

A Biztonsági világítás TvMI szerint az ilyen rendszerek célja, hogy az üzemi tápellátás megszűnésekor is segítsék az építmény biztonságos elhagyását, a veszélyes helyzetek felismerését és szükség esetén a beavatkozást.

Folyamatos vagy készenléti üzem?

A biztonsági lámpatestek üzemmódja eltérhet.

Folyamatos üzemű lámpatest

A fényforrás normál üzemben is világít, és áramkimaradáskor biztonsági áramforrásról tovább működik.Ilyen kialakítás gyakori a menekülési jeleknél, mert a kijárat irányát normál körülmények között is folyamatosan láthatóvá teszi.

Készenléti üzemű lámpatest

Normál üzemben nem világít, csak az általános világítás vagy a betáplálás kiesésekor kapcsol be.A megfelelő üzemmódot a tervezett funkció, az épület használata és a műszaki követelmények alapján kell meghatározni.Az üzemeltetői ellenőrzésnek arra is ki kell terjednie, hogy ahol állandó üzemű biztonsági világítás szükséges, ott a lámpatestek valóban állandó üzemmódban vannak-e és világítanak-e.

Az akkumulátor láthatatlan hibája

A saját akkumulátoros lámpatest kívülről teljesen épnek tűnhet, miközben az akkumulátora már csak néhány percig képes működtetni.Az akkumulátor állapotát befolyásolja:

• az életkora;
• a környezeti hőmérséklet;
• a töltőelektronika állapota;
• a korábbi kisütések száma;
• a hosszú idejű magas hőmérséklet;
• a gyártói karbantartási előírás betartása;
• az akkumulátor korábbi cseréjének minősége.

Ezért az alábbi megállapítás önmagában nem elég:

„Világít, tehát jó.”

Lehet, hogy normál hálózatról világít, de áramszünet esetén rövid időn belül kialszik.Az akkumulátor teljesítményét csak megfelelő működési és időtartampróbával lehet érdemben ellenőrizni.

Miért nem szabad egymás után korlátlanul próbálgatni?

A működési próba megterheli és részben vagy teljesen kisütheti az akkumulátorokat.A vizsgálat megszervezésénél ezért figyelembe kell venni:

• az akkumulátorok visszatöltési idejét;
• a következő használati időszakot;
• az épület kockázatait;
• azt, hogy a próba után a rendszer képes-e ismét teljes biztonsági üzemre;
• volt-e közvetlenül előtte áramszünet vagy más próba.

A hatályos Ellenőrzés, felülvizsgálat és karbantartás TvMI külön felhívja a figyelmet arra, hogy a működési próba megszervezésekor számolni kell az akkumulátorok feltöltődési idejével. Ezért például egy szállodában, rendezvényhelyszínen vagy folyamatos üzemű munkahelyen a teljes időtartampróbát nem célszerű közvetlenül a nagy létszámú használat kezdete előtt elvégezni.

Mit kell ellenőrizni szemrevételezéssel?

A rendszeres üzemeltetői ellenőrzés nem azonos a szakcég által végzett felülvizsgálattal, de fontos szerepe van a nyilvánvaló hibák időben történő felismerésében.A szemrevételezés során vizsgálható többek között:

• a lámpatest a helyén van-e;
• stabil-e a rögzítése;
• nincs-e mechanikailag sérülve;
• tiszta és jól észlelhető-e;
• nem takarja-e el dekoráció vagy berendezés;
• a megfelelő irányba mutat-e;
• megvan-e minden szükséges jelzés;
• világít-e az állandó üzemű lámpatest;
• mutat-e hibát az állapotjelző;
• megváltozott-e az útvonal;
• nyitható-e a jelzett kijárat;
• nincs-e akadály az útvonalon.

A 2026-os TvMI az üzemeltetői ellenőrzésnél kifejezetten felsorolja a lámpatestek rögzítettségének, észlelhetőségének, a menekülési irányjelzések meglétének és helyességének, valamint az állapotjelzések alapján a működőképességnek az ellenőrzését.

Mit jelent a felülvizsgálat?

A felülvizsgálat már nem egyszerű körbejárás. A felülvizsgálat során a jogosult személy a vonatkozó követelmények, a rendszer dokumentációja és a gyártói utasítások alapján vizsgálja a rendszer állapotát és működését. A vizsgálat kiterjedhet:

• a lámpatestek azonosítására;
• a terv szerinti elhelyezésre;
• az irányjelzések helyességére;
• a működési próbára;
• a biztonsági tápellátás vizsgálatára;
• az akkumulátorok állapotára;
• a központi rendszer hibajelzéseire;
• az előírt működési idő igazolására;
• az automatikus ellenőrzőrendszer adatainak áttekintésére;
• a korábbi hibák és javítások ellenőrzésére;
• a dokumentáció és a valós állapot összevetésére.

A hatályos TvMI a felülvizsgálatot az MSZ EN 50172 szerinti éves ellenőrzéshez kapcsolja, míg a karbantartást a gyártó előírásai szerint kell elvégezni.

Milyen dokumentumokra van szükség?

Egy biztonsági világítási rendszer üzemeltetéséhez és felülvizsgálatához célszerű rendelkezésre állnia legalább:

• a megvalósulási vagy rendszertervnek;
• a lámpatesteket és biztonsági jelzéseket feltüntető alaprajzoknak;
• a menekülési útvonal vonalvezetésének;
• a lámpatestek egyedi azonosítóinak;
• a tápellátás dokumentumainak;
• a gyártói üzemeltetési és karbantartási utasításoknak;
• az üzembe helyezés iratainak;
• az előző felülvizsgálati és karbantartási dokumentumoknak;
• a hibajegyzékeknek;
• a javítások igazolásainak;
• a tűzvédelmi üzemeltetési naplónak.

A TvMI külön is javasolja, hogy az alaprajzokon a lámpatestek és biztonsági jelzések mellett a kiürítési útvonal vonalvezetése is szerepeljen, mert ez segíti annak ellenőrzését, hogy az irányjelzések valóban helyesen mutatnak-e.

Az egyedi azonosító jelentősége

A saját fényképen a lámpatesten egy kis „86” jelölés látható.Ez vélhetően a lámpatest egyedi azonosítója. Az egyedi azonosító azért hasznos, mert a dokumentációban pontosan rögzíthető:

• melyik lámpatestet ellenőrizték;
• hol található;
• milyen hibát észleltek;
• mikor javították;
• mikor cseréltek benne akkumulátort;
• milyen eredményt adott a működési próba.

Egy hosszú folyosón nem elegendő azt írni a jegyzőkönyvbe, hogy „a harmadik kijárati lámpa hibás”. Az egyedi azonosítóval a hiba egyértelműen visszakereshető. A hatályos TvMI szerint a tűzvédelmi üzemeltetési naplóban szerepelnie kell a kívülről vagy belülről megvilágított menekülési jelek és a biztonsági világítás egyedi azonosítójának, valamint beazonosítható helyének.

Automatikus önellenőrzés – akkor nem kell ránézni?

Egyes korszerű lámpatestek vagy központi rendszerek automatikus ellenőrzést végeznek.Az automatikus rendszer képes lehet:

• időszakos működési próbát indítani;
• az akkumulátor állapotát figyelni;
• hibát jelezni;
• a vizsgálati eredményeket eltárolni;
• központi felügyeleti rendszernek adatot továbbítani.

Ez jelentősen segítheti az üzemeltetést, de nem helyettesíti teljesen a helyszíni szemrevételezést.Az automatikus rendszer nem feltétlenül érzékeli, hogy:

• a jelzést eltakarja egy dekoráció;
• a nyíl rossz irányba mutat;
• átalakult a folyosó;
• az ajtót lezárták;
• a lámpatest burkolata erősen szennyezett;
• egy polc eltakarja a kijáratot;
• a menekülési útvonal már nem folyamatos;
• a piktogramot helytelenre cserélték.

A műszaki önellenőrzés tehát a működőképességet segíti ellenőrizni, a teljes használhatóság vizsgálatához azonban továbbra is szükséges az emberi ellenőrzés.

Mi történjen, ha hibát találunk?

A hibát nem elegendő feljegyezni.Meg kell határozni:

• a hiba jellegét;
• a kockázatát;
• az érintett területet;
• a javítás határidejét;
• a szükséges ideiglenes intézkedést;
• a javítás felelősét;
• a javítás megtörténtének ellenőrzését.

Súlyosabb hiba lehet például:

• egyetlen használható kijárat jelzésének kiesése;
• teljes folyosószakasz biztonsági világításának hibája;
• lezárt vagy nem nyitható vészkijárat;
• rossz irányba mutató jelzés;
• mozgáskorlátozott személy számára kijelölt útvonal megszakadása;
• központi tápellátás hibája;
• több akkumulátor egyidejű meghibásodása;
• olyan átalakítás, amely miatt a terv és a valós állapot eltér.

Ilyenkor a javításig szükség lehet például:

• ideiglenes jelzésre;
• másik útvonal kijelölésére;
• fokozott felügyeletre;
• létszámkorlátozásra;
• egy helyiség ideiglenes lezárására;
• személyes tájékoztatásra;
• rendezvény elhalasztására vagy átszervezésére.

Az ideiglenes intézkedést mindig a konkrét kockázat alapján kell meghatározni.

Tipikus hibák a gyakorlatban

1. Rossz irányba mutató nyíl

A lámpatest működik, a piktogram tiszta, mégis a régi vagy megszüntetett útvonalra mutat.Ez különösen átalakítás után fordul elő.

2. A kijárat zárva van

A tábla az ajtóra mutat, de:

• kulccsal zárt;
• beléptetőrendszer akadályozza;
• lakat került rá;
• a nyitószerkezet meghibásodott;
• az ajtó mögött tárolnak.

A világító jel ilyenkor megtévesztő.

3. Hiányzik a következő jelzés

Az első jel elindítja a menekülőt, de a következő elágazásnál nincs folytatás.

4. A lámpatest világít, de az akkumulátor hibás

Normál hálózatról működik, áramszünetkor azonban rövid időn belül kialszik.

5. Eltakarják dekorációval

Gyakori:

• ünnepi díszítés;
• reklámfelirat;
• rendezvénydekoráció;
• növény;
• információs tábla;
• belógó molinó.

6. Túl sok jelzés van

Az egymásnak ellentmondó vagy szükségtelenül sűrű jelzések bizonytalanságot okozhatnak.

7. Nem szabványos piktogramot használnak

A saját készítésű nyíl, „EXIT” felirat vagy különböző grafikai megoldások nem feltétlenül biztosítanak egységes és gyors felismerhetőséget.

8. A jelzés nem a kijárathoz kapcsolódik

Előfordul, hogy a lámpatestet oldalra vagy túl messze helyezik el, ezért nem egyértelmű, melyik ajtóra vonatkozik.

9. A lámpatest szennyezett

Konyhában, műhelyben vagy poros raktárban a burkolat elszennyeződése jelentősen ronthatja a fényerőt és a piktogram felismerhetőségét.

10. A rendszer nincs dokumentálva

Nincs terv, nincs egyedi azonosítás, nem ismert az akkumulátorcsere időpontja, és az ellenőrzések sem visszakövethetők.

Gyakori hiba 50 fő felett: csak a főbejáratban gondolkodnak

Rendezvényeknél, oktatótermeknél, éttermeknél vagy közösségi helyiségeknél gyakori, hogy a résztvevők ugyanazon az ajtón érkeznek, ezért ösztönösen azt tekintik kijáratnak is. 

Vészhelyzetben azonban:

• a főbejárat lehet a veszélyhez közelebb;
• a tömeg egyszerre ugyanoda indulhat;
• a további kijáratokat nem ismerik;
• egy kevésbé feltűnő vészkijárat kihasználatlan maradhat;
• a főbejárat előtt torlódás alakulhat ki.

Nagyobb befogadóképességnél ezért nemcsak a kijáratok meglétét, hanem azok felismerhetőségét és várható használatát is értékelni kell.A jelzésnek azt is segítenie kell, hogy az emberek ne kizárólag a megszokott bejárat felé induljanak.

Mozgásukban korlátozott személyek: a jelzés önmagában itt sem elég

A mozgáskorlátozott személy számára a jelzés csak akkor jelent valódi segítséget, ha az útvonal ténylegesen használható.Vizsgálni kell például:

• van-e lépcső az útvonalon;
• megfelelő-e az ajtó szabad szélessége;
• van-e küszöb;
• az ajtó önállóan nyitható-e;
• a kijárat előtt van-e rámpa;
• a rámpa használható és szabad-e;
• az átmeneti védett térhez vezető út jelölt-e;
• az átmeneti védett tér befogadóképessége megfelelő-e;
• biztosított-e a kommunikáció;
• rendelkezésre áll-e személyi segítség.

A hatályos Kiürítés TvMI szerint az átmeneti védett tér befogadóképességének alkalmasnak kell lennie az adott szinten tartózkodó, szintek között önállóan közlekedni nem képes személyek elhelyezésére. A kialakításnál a fogyatékossági összetételt és a mozgást segítő eszközök helyigényét is figyelembe kell venni.

Az átmeneti védett tér jelölése

Ha a mozgásukban korlátozott személyek számára kijelölt útvonal nem egyezik meg az általános menekülési iránnyal, különösen fontos az egyértelmű jelölés.Nem elfogadható, hogy:

• az általános jelzés egy lépcsőhöz vezet;
• az akadálymentes útvonal pedig jelöletlen marad;
• a segítségre szoruló személynek helyben kell kitalálnia, merre induljon;
• az átmeneti védett tér ajtaja nincs megjelölve;
• a dolgozók nem ismerik a védett tér helyét.

A Kiürítés TvMI javasolja, hogy az eltérő útvonalon szabványos, az átmeneti védett tér irányát jelző piktogramokat alkalmazzanak, és a védett tér bejáratánál is helyezzék el annak jelölését. Az átmeneti védett térben biztonsági világítást is ki kell alakítani, és a TvMI kétirányú kommunikációs kapcsolatot is nevesít a recepció, porta, felügyeleti hely vagy tűzoltó beavatkozási központ felé.

Az ötven fő feletti befogadóképesség és az üzemeltetés

Az ötven fő feletti létszám nemcsak a tervezéskor fontos.Az üzemeltetés során is vizsgálni kell:

• nem növekedett-e a tényleges befogadóképesség;
• nem kerültek-e be további ülőhelyek;
• nem változott-e a berendezés;
• nem szűkítették-e a közlekedőt;
• nem állítottak-e fel színpadot, pultot vagy technikai berendezést;
• nem takarták-e el a kijárati jelzéseket;
• minden kijárat használható-e;
• a személyzet ismeri-e a kiürítési feladatokat;
• van-e mozgásában korlátozott vendég vagy munkavállaló;
• megfelelő-e a felügyelet.

Egy helyiség eredetileg lehetett például 40 főre kialakítva, majd további asztalok vagy székek elhelyezésével ténylegesen 60 fő befogadására kezdték használni.Ilyenkor nem elegendő azt mondani, hogy az épület korábban rendelkezett engedéllyel. Az aktuális használatot kell összevetni a tűzvédelmi és kiürítési feltételekkel.

Munkáltatói ellenőrzőlista

A munkáltató vagy üzemeltető helyszíni bejárásakor érdemes végigmenni az alábbi kérdéseken.

A menekülési útvonal

• A jelzett útvonal ténylegesen járható?
• Minden irányváltoztatásnál van jelzés?
• A kijárat szabadon nyitható?
• Nincs tárolás vagy berendezés az útvonalon?
• A folyosó és a lépcső megfelelően megvilágított?
• A nyitott ajtólap nem szűkíti veszélyesen az útvonalat?

A jelzések

• Minden szükséges jelzés a helyén van?
• A nyilak helyes irányba mutatnak?
• A piktogramok egységesek?
• A jelek jól láthatók?
• Nem takarja őket dekoráció, kamera, polc vagy reklám?
• A lámpatestek nem sérültek?
• Az egyedi azonosítók olvashatók?

A működés

• Az állandó üzemű lámpatestek világítanak?
• Van hibajelzés?
• Megtörtént a működési próba?
• Igazolt az előírt működési idő?
• Az akkumulátorok cseréje nyomon követhető?
• A központi rendszer nem jelez hibát?

A dokumentáció

• Rendelkezésre áll az alaprajz?
• A rajz megfelel a jelenlegi kialakításnak?
• A lámpatestek beazonosíthatók?
• Megvannak az üzemeltetési és karbantartási utasítások?
• Az ellenőrzések szerepelnek a naplóban?
• A feltárt hibák javítása igazolt?

Mozgásukban korlátozott személyek

• Van számukra ténylegesen használható útvonal?
• Ismert az átmeneti védett tér helye?
• Az oda vezető út jelölt?
• Van kijelölt segítség?
• A helyettesítés megoldott?
• A kommunikáció biztosított?
• A tervet gyakorlatban is kipróbálták?

Ötven fő feletti használat

• A tényleges létszám nem haladja meg a megengedettet?
• A berendezés nem szűkíti a kijáratokat?
• A résztvevők látják a kijárati jelzéseket?
• A személyzet tudja, hogyan kell irányítani a kiürítést?
• A mozgásukban korlátozott személyek menekítésére van megoldás?
• A rendezvényhez kapcsolódó dekoráció nem takar el biztonsági jelet?

Mit lát tehát a szakember a fényképen?

A legtöbb ember egy világító kijárati jelet lát.A szakember viszont egy egész ellenőrzési folyamat kezdetét.Megnézi:

• mit jelent a nyíl;
• melyik ajtóra vonatkozik;
• hová vezet az ajtó;
• folytatódik-e a jelzés;
• működik-e áramszünetkor;
• megfelelő-e az akkumulátor;
• rendelkezik-e egyedi azonosítóval;
• szerepel-e a terven;
• dokumentálták-e az ellenőrzését;
• nem zavarja-e a mellette lévő kamera;
• elérhető-e ugyanez az útvonal mozgásában korlátozott személy számára;
• ötven fő felett is látható és használható marad-e;
• a teljes kiürítési rendszer összhangban van-e a jelenlegi használattal.

A fénykép alapján egyáltalán nem mondható ki, hogy a rendszer hibás, vagy jó. Azt azonban jól mutatja, hogy a „világít” megállapítás csak az első kérdésre ad választ.

Összegzés

A menekülési jel és a biztonsági világítás olyan rendszer, amelynek éppen akkor kell hibátlanul működnie, amikor az épület más rendszerei részben már nem működnek megfelelően.Ezért nem elegendő:

• egyszer felszerelni;
• időnként ránézni;
• csak a zöld állapotjelző LED-et figyelni;
• kizárólag a lámpatest villamos működését ellenőrizni;
• figyelmen kívül hagyni az átalakításokat;
• elfelejteni a mozgásukban korlátozott személyeket;
• nagyobb létszám esetén változatlanul hagyni a használati rendet.

A megfelelő rendszer:

• a valós menekülési útvonalat mutatja;
• folyamatosan vezeti az embereket;
• áramszünetkor is működik;
• felismerhető és egyértelmű;
• dokumentáltan ellenőrzött;
• karbantartott;
• figyelembe veszi a várható létszámot;
• figyelembe veszi az eltérő menekülési képességű személyeket;
• összhangban áll az épület aktuális használatával.

Nem az a döntő, hogy van-e zöld tábla az ajtó fölött. Az a döntő, hogy vészhelyzetben minden érintett eljut-e oda, ahová a tábla vezet.

Szakmai záradék

A cikk általános szakmai tájékoztatást nyújt. Nem helyettesíti a konkrét épület tűzvédelmi dokumentációjának, kiürítési számításának, kockázatértékelésének, a hatályos jogszabályoknak, szabványoknak, gyártói előírásoknak és a helyszíni körülményeknek az együttes vizsgálatát. Az alkalmazandó műszaki megoldást minden esetben az adott létesítmény rendeltetése, kialakítása, befogadóképessége és használói köre alapján kell meghatározni.