1. rész – Jogszabályi követelmények, személyi és tárgyi feltételek, elsősegélynyújtó hely és veszélyre szabott felkészülés

Rövid leírás

A munkahelyi elsősegélynyújtás nem merül ki egy falra szerelt mentőládában. A munkáltatónak a munkahely jellegéhez, a létszámhoz, a veszélyforrásokhoz és a munkaszervezéshez igazodó személyi, tárgyi és szervezési feltételeket kell kialakítania. Bemutatjuk, hány elsősegélynyújtóra lehet szükség, mit kell tartalmaznia a felszerelésnek, mikor indokolt elsősegélyhelyiség, és miért kell az elsősegélynyújtást a vállalkozás tényleges kockázataira szabni.

Tartalom

1. Mi a munkahelyi elsősegélynyújtás valódi célja?
2. Mit ír elő a munkavédelmi törvény?
3. Mit jelentenek a tárgyi, személyi és szervezési feltételek?
4. Minden munkahelyen kell elsősegélynyújtó?
5. Hány kiképzett személy szükséges?
6. Mi történik szabadság, betegség vagy több műszak esetén?
7. Hol legyen az elsősegély-felszerelés?
8. Elegendő-e egy szabványos mentőláda?
9. Mit kell tartalmaznia a munkahelyre szabott felszerelésnek?
10. Mikor szükséges elsősegélyhely vagy elsősegélyhelyiség?
11. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szerepe
12. Miért kell a veszélyes anyagokra külön felkészülni?
13. Szemmosó, vészzuhany és egyéb speciális eszközök
14. Segélyhívás és a külső ellátás elérhetősége
15. Az elsősegélynyújtó saját biztonsága
16. Mit nem szabad az elsősegélynyújtónak megtennie?
17. Hogyan készül a megfelelő munkahelyi elsősegély-rendszer?

A munkahelyi elsősegélynyújtás nem egyenlő a mentőládával

Sok munkahelyen az elsősegélynyújtás feltételeit azzal tekintik teljesítettnek, hogy vásároltak egy elsősegélydobozt, elhelyezték az öltözőben vagy az irodában, és a falra kitettek egy zöld keresztet.Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy baleset vagy rosszullét esetén valóban működik a rendszer.Egy munkahelyi vészhelyzetben néhány perc alatt választ kell adni például ezekre a kérdésekre:

• Ki veszi észre a sérültet?
• Ki állítja le biztonságosan a gépet?
• Ki hívja a 112-t?
• Ki tud elsősegélyt nyújtani?
• Hol található a felszerelés?
• Hozzáférhető-e a műszak minden időszakában?
• Van-e benne megfelelő eszköz?
• Ki várja a mentőket a bejáratnál?
• Hogyan jut el a mentőegység a sérülthöz?
• Ismerik-e a dolgozók a pontos címet és a belépés módját?
• Mi történik, ha az egyetlen kijelölt elsősegélynyújtó szabadságon van?
• Mit kell tenni vegyi anyag szembe kerülésekor?
• Megközelíthető-e biztonságosan a sérült?

Ha ezekre nincs előre kialakított válasz, akkor a falon lévő mentőláda csak tárgy, nem működő elsősegélynyújtási rendszer.

A megfelelő munkahelyi elsősegélynyújtás három részből áll: legyen, aki tud segíteni; legyen mivel segíteni; és legyen előre meghatározva, hogyan történik a segítségnyújtás.

Mit ír elő a munkavédelmi törvény?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 46. §-a szerint a munkahelyen – annak jellegéhez, elhelyezkedéséhez, a veszélyforrásokhoz, a munkavállalók létszámához és a munka szervezéséhez igazodva – biztosítani kell a munkahelyi elsősegélynyújtás:

• tárgyi;
• személyi;
• szervezési

feltételeit. Ebből következik, hogy nem létezik minden vállalkozásra változtatás nélkül alkalmazható, egyetlen megfelelő megoldás. Egy kétszemélyes iroda, egy fémipari üzem, egy építési terület és egy vegyi anyagokat használó laboratórium elsősegélynyújtási szükségletei nem azonosak. A törvény 54/A. §-a azt is előírja, hogy a munkáltatónak megfelelő intézkedésekkel kell biztosítania: szükség esetén haladéktalanul kapcsolatba lehessen lépni az elsősegélyt, sürgősségi orvosi ellátást, mentést vagy tűzvédelmi segítséget nyújtó külső szervekkel. Ez nem csupán egy telefonszám kifüggesztését jelenti, hanem működő kommunikációs és riasztási rendet követel meg. A munkáltatói kötelezettség tehát két irányú:

1. azonnali helyszíni segítséget kell tudni nyújtani a szakellátás megérkezéséig;
2. biztosítani kell a szakellátás gyors értesítését és helyszínre jutását.

Mit jelentenek a tárgyi, személyi és szervezési feltételek?

Tárgyi feltételek

Ide tartozik minden olyan eszköz és kialakítás, amelyre az elsősegélynyújtáshoz szükség lehet:

• elsősegélydoboz vagy mentőláda;
• kötszerek;
• egyszer használatos kesztyű;
• újraélesztéshez használható védőeszköz;
• szemöblítő eszköz vagy vezetékes szemmosó;
• vészzuhany;
• hordágy vagy mentési segédeszköz;
• automata külső defibrillátor, ha a kockázat és a helyi körülmények indokolják;
• jól látható elsősegély-jelölések;
• megfelelő világítás;
• működő telefon vagy más kommunikációs eszköz;
• elsősegélyhely vagy elsősegélyhelyiség.

A szükséges tárgyi feltételeket nem kizárólag a létszám alapján kell meghatározni. Ugyanolyan létszám mellett jóval nagyobb felkészültséget igényelhet egy:

• maró anyagokat használó üzem;
• magasban végzett munka;
• távoli mezőgazdasági munkaterület;
• villamos kapcsolóállomás;
• fűrészüzem;
• hegesztőműhely;
• nagy hőterheléssel járó munkahely.

Személyi feltételek

A felszerelés csak akkor használható megfelelően, ha rendelkezésre áll olyan személy, aki:

• felismeri a vészhelyzetet;
• biztonságosan megközelíti a sérültet;
• ismeri az elsősegélynyújtás alaplépéseit;
• képes a mentők megfelelő tájékoztatására;
• tudja használni a rendelkezésre álló eszközöket;
• tisztában van saját kompetenciájának határaival.

A kijelölés önmagában nem elegendő. A személyt megfelelően ki is kell képezni, ismereteit pedig időszakonként frissíteni szükséges.

Szervezési feltételek

A szervezési rendszer határozza meg például:

• ki az elsősegélynyújtó;
• ki helyettesíti;
• melyik műszakban ki érhető el;
• kit kell értesíteni;
• ki hívja a 112-t;
• ki vezeti a mentőket a sérülthöz;
• ki állítja le a veszélyes technológiát;
• hogyan történik az elsősegély-felszerelés ellenőrzése;
• ki pótolja a felhasznált vagy lejárt eszközöket;
• hogyan dokumentálják az ellátást;
• milyen speciális eljárás szükséges vegyi, villamos vagy magasban történt balesetnél.

Egy megfelelő rendszer nem épülhet kizárólag arra, hogy:

„Baj esetén majd valaki hívja a mentőket.”

Minden munkahelyen kell elsősegélynyújtó?

A jogszabály nem úgy fogalmaz, hogy minden egyes helyiségben vagy minden tíz dolgozó után automatikusan ugyanannyi elsősegélynyújtót kell kijelölni.A követelményt a munkahely:

• jellege;
• elhelyezkedése;
• veszélyforrásai;
• létszáma;
• munkarendje;
• műszakbeosztása;
• területi kiterjedése

alapján kell meghatározni.A 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet előírja, hogy minden munkahelyen és műszakban a tevékenység, illetve a munkafolyamat veszélyességétől és az ott dolgozók számától függően kialakított elsősegélynyújtó felszerelést vagy mentődobozt, valamint a munkavállalók közül kiképzett, elsősegélynyújtásra kijelölt személy jelenlétét kell biztosítani. A felszerelést könnyen és gyorsan elérhető, szennyeződéstől védett helyen kell tartani. A hangsúly a tényleges jelenléten van.Nem megfelelő például, ha a vállalkozásnak van egy kiképzett személye, de ő:

• kizárólag nappali műszakban dolgozik;
• rendszeresen külső helyszínre jár;
• szabadságon van;
• betegállományba kerül;
• a telephely távoli részén dolgozik;
• vagy vészhelyzetben nem érhető el gyorsan.

A dokumentumban szereplő név nem helyettesíti a ténylegesen elérhető segítséget.

Hány elsősegélynyújtó szükséges?

A legtöbb általános munkahelyre nincs egyetlen, minden esetben alkalmazható törvényi létszámtáblázat.A szükséges létszámot a kockázatértékelés és a munkaszervezés alapján kell meghatározni.Figyelembe kell venni:

• a műszakok számát;
• az egy műszakban dolgozók létszámát;
• a telephely méretét;
• az épületek számát;
• a munkaterületek távolságát;
• a veszélyes munkaköröket;
• a külső helyszíneket;
• a szabadságokat és hiányzásokat;
• az elsősegélynyújtó elérési idejét;
• a mentőszolgálat várható kiérkezését.

Egyetlen elsősegélynyújtó nyilvánvalóan nem feltétlenül elegendő, ha:

• három műszak működik;
• több épületben folyik munka;
• a dolgozók nagy területen szétszórva dolgoznak;
• rendszeres a külső munkavégzés;
• magas a sérülési kockázat;
• az elsősegélynyújtó távollétére nincs helyettes.

Egyes ágazati szabályok konkrétabb létszámkövetelményt is meghatározhatnak. A vízügyi biztonsági szabályozás például legalább egy, majd minden 50 fő után további egy kiképzett elsősegélynyújtó kijelölését írja elő az érintett munkaterületeken. Ez azonban ágazati követelmény, nem minden munkahelyre alkalmazható általános szabály.

A helyes kérdés nem az, hogy papíron hány ember van kijelölve, hanem az, hogy balesetkor valamennyi műszakban és munkaterületen elérhető-e megfelelően képzett segítség.

Mi történik szabadság, betegség vagy több műszak esetén?

A kijelölt elsősegélynyújtó távolléte nem szünteti meg a munkáltató kötelezettségét.Ezért helyettesítési rendszert kell kialakítani.A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy:

• műszakonként több személyt képeznek ki;
• külön elsősegélynyújtó van az egyes épületekben;
• külső munkacsoportonként legalább egy kiképzett személy van jelen;
• előre megjelölik a helyetteseket;
• a napi létszám és beosztás alapján ellenőrzik az elérhetőséget.

A rendszer akkor működik jól, ha a műszakvezető a munkakezdéskor tudja:

• ki az aznapi elsősegélynyújtó;
• hol tartózkodik;
• hogyan érhető el;
• ki helyettesíti.

Nem elegendő egy évekkel korábban elkészített névsort kifüggeszteni, ha az azon szereplők már más munkakörben vagy más telephelyen dolgoznak.

Hol legyen az elsősegély-felszerelés?

Az elsősegély-felszerelésnek:

• gyorsan elérhetőnek;
• jól láthatónak;
• megfelelően jelöltnek;
• szennyeződéstől védettnek;
• jogosulatlan vagy nem rendeltetésszerű használattól védettnek;
• ugyanakkor vészhelyzetben azonnal hozzáférhetőnek

kell lennie.Nem megfelelő elhelyezés például:

• bezárt irodában, amelynek kulcsa nincs a műszakban;
• magas polcon, ahová csak létrával lehet elérni;
• szerszámokkal és dobozokkal eltakarva;
• távoli épületben;
• olyan szekrényben, amelyet senki nem ismer;
• vegyi vagy poros környezetben védelem nélkül;
• gépjárműben, amely rendszeresen elhagyja a telephelyet.

Az Egészségvonal hivatalos tájékoztatója az elsősegélycsomag általános tárolási elveként szintén a száraz és könnyen hozzáférhető elhelyezést hangsúlyozza, valamint azt, hogy a használók ismerjék a csomag helyét, ne vészhelyzetben kelljen keresni. Nagyobb telephelyen egyetlen központi doboz nem feltétlenül elegendő. A felszerelések számát és helyét az elérési idő alapján is értékelni kell.

Elegendő-e egy szabványos mentőláda?

Nem feltétlenül.A kereskedelmi forgalomban kapható munkahelyi mentőláda megfelelő alapot adhat, de a munkáltatónak azt kell vizsgálnia, hogy tartalma megfelel-e a tényleges veszélyeknek.Más felszerelésre lehet szükség:

• irodai környezetben;
• fémipari forgácsolásnál;
• vegyi anyagok használatakor;
• erdészeti munkánál;
• égési veszéllyel járó tevékenységnél;
• távoli munkaterületen;
• magasban végzett munkánál;
• élelmiszeriparban;
• villamos üzemben.

A mentőládát nem szabad feleslegesen olyan gyógyszerekkel vagy eszközökkel feltölteni, amelyeket az elsősegélynyújtó nem jogosult vagy nem képes szakszerűen használni.Az NNK munkahelyi elsősegélynyújtási útmutatója külön figyelmeztet arra, hogy a protokoll ne írjon elő olyan beavatkozást, amely kívül esik az elsősegélynyújtó kompetenciáján, és a nem megfelelő segítség további károsodást okozhat.

Mit kell tartalmaznia a felszerelésnek?

A pontos tartalmat a munkahely kockázatai alapján kell meghatározni, lehetőleg a foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai közreműködésével.Általános eszköz lehet például:

• steril kötszer;
• sebfedő lap;
• pólya;
• ragtapasz;
• háromszögletű kendő;
• egyszer használatos kesztyű;
• olló;
• izolációs takaró;
• lélegeztetőmaszk vagy fólia;
• egyszerű elsősegélynyújtási útmutató.

A kockázattól függően további eszköz is indokolt lehet:

• nagyobb vérzés ellátására szolgáló eszköz;
• égési kötszer;
• szemöblítő folyadék;
• szemmosó palack;
• hordágy;
• mentőheveder;
• speciális vegyi expozíciós készlet;
• hideg-meleg borogatás;
• automata defibrillátor.

A felszerelést rendszeresen ellenőrizni kell.Vizsgálni szükséges:

• sértetlen-e a csomagolás;
• van-e lejárt termék;
• hiányzik-e felhasznált eszköz;
• tiszta-e a tároló;
• olvasható-e a jelölés;
• hozzáférhető-e;
• az érintettek ismerik-e a helyét.

Az Egészségvonal tájékoztatója szerint a lejárt elemeket cserélni kell, de nem szükséges automatikusan a teljes csomagot kidobni, ha csak egyes tartalmi elemek jártak le.

Mikor szükséges elsősegélyhely vagy elsősegélyhelyiség?

A 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM rendelet alapján egy vagy több elsősegélynyújtásra szolgáló helyiséget kell biztosítani, ha azt:

• a helyiségek mérete;
• az ott végzett tevékenység jellege;
• vagy a balesetek gyakorisága

indokolja. Az elsősegélyhelyiségnek megfelelő felszereléssel kell rendelkeznie, hordággyal könnyen megközelíthetőnek kell lennie, és jól látható jelölést kell kapnia. Elsősegélyhelyiség különösen indokolt lehet:

• nagy létszámú üzemben;
• kiterjedt telephelyen;
• jelentős gépi sérülési kockázatnál;
• vegyipari tevékenységnél;
• gyakori sérülésekkel járó munkakörnyezetben;
• távoli vagy nehezen megközelíthető munkahelyen.

Az elsősegélyhelyiség nem lehet egyszerűen egy kijelölt raktársarok.Biztosítani kell többek között:

• a megfelelő megközelíthetőséget;
• a tisztaságot;
• a szükséges felszereléseket;
• a sérült ideiglenes elhelyezésének lehetőségét;
• a mentők hozzáférését;
• az egyértelmű jelölést.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szerepe

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat nem feltétlenül maga látja el minden esetben a sérültet, de fontos szerepe van az elsősegély-rendszer megtervezésében.Az NNK szakmai útmutatója szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgálat:

• javaslatot adhat a szükséges felszerelésekre;
• segíthet meghatározni az elsősegélynyújtók számát és képzését;
• közreműködhet a speciális protokollok kialakításában;
• ellenőrizheti a feltételek helyes alkalmazását;
• értékelheti a munkahelyen használt veszélyes anyagok sajátos kockázatait.

Ez különösen fontos akkor, ha a munkahelyen:

• veszélyes vegyi anyagot használnak;
• mérgezés lehetséges;
• maró anyag kerülhet a szembe vagy bőrre;
• különleges antidotum vagy speciális eljárás kérdése merül fel;
• oxigénhiányos környezet alakulhat ki;
• nehéz a sürgősségi ellátás elérése.

A munkavédelmi szakember a veszélyeket, a munkaszervezést és a tárgyi feltételeket vizsgálja, a foglalkozás-egészségügyi orvos pedig az egészségügyi és munkaegészségügyi szakmai tartalom kialakításában működik közre.

Miért kell a veszélyes anyagokra külön felkészülni?

Vegyi expozíciónál az általános elsősegély-ismeret sok esetben nem elegendő.Nem mindegy például:

• milyen anyag került a szembe;
• belélegezték-e;
• bőrre került-e;
• lenyelték-e;
• gyúlékony vagy mérgező-e;
• reakcióba lép-e vízzel;
• szükséges-e azonnali hosszú öblítés;
• veszélyes-e maga a sérült ruházata az elsősegélynyújtóra.

A veszélyes anyagok biztonsági adatlapjának elsősegélynyújtásra vonatkozó fejezete fontos kiindulópont. Ezt azonban a foglalkozás-egészségügyi orvos és a munkavédelmi szakember segítségével a helyi viszonyokra kell alkalmazni.Az NNK útmutatója hangsúlyozza, hogy vegyi anyagoknál az elsősegély-protokoll legyen:

• egyszerű;
• egyértelmű;
• gyorsan végrehajtható;
• az adott anyag expozíciós útjához igazodó;
• és ne tartalmazzon veszélyes vagy szükségtelen beavatkozást.

Különösen fontos, hogy maró anyag szembe vagy bőrre kerülésekor az öblítés ne azért késlekedjen, mert valaki speciális oldatot keres. Az NNK útmutatója szerint akár néhány másodperc késlekedés is jelentősen ronthatja a kimenetelt, és sok esetben az azonnal rendelkezésre álló vízzel történő öblítés az elsődleges.

Szemmosó és vészzuhany

A szemmosó palack hasznos lehet kisebb, átmeneti vagy mobil munkahelyeken, de önmagában nem mindig megfelelő megoldás.Maró vagy nagy mennyiségű vegyi anyag használatánál szükség lehet:

• vezetékes szemmosóra;
• folyamatos vízellátásra;
• vészzuhanyra;
• megfelelő megközelíthetőségre;
• fagyás elleni védelemre;
• rendszeres működéspróbára.

A szemmosót úgy kell elhelyezni, hogy:

• gyorsan elérhető legyen;
• ne kelljen veszélyes területen áthaladni;
• ne legyen eltorlaszolva;
• a dolgozó csökkent látással is megtalálhassa;
• használatához ne legyen szükség bonyolult műveletre.

Nem elegendő egy szemmosó eszközt megvásárolni, ha:

• senki nem ismeri a helyét;
• lejárt;
• nincs benne elegendő folyadék;
• túl messze van;
• vagy nem használható kellő ideig.

Segélyhívás és a külső ellátás elérhetősége

A 112-es segélyhívó szám kifüggesztése fontos, de nem teljes vészhelyzeti terv.A munkáltatónak előre gondoskodnia kell arról, hogy:

• legyen működő telefon vagy rádió;
• a dolgozók ismerjék a pontos címet;
• ismert legyen a kapu vagy sorompó nyitásának módja;
• valaki várja a mentőket;
• a belső útvonal járható legyen;
• a sérült hordággyal megközelíthető legyen;
• a távoli munkaterület koordinátái rendelkezésre álljanak;
• rossz térerő esetére legyen alternatíva.

Távoli, változó vagy szabadtéri munkaterületen a helyszín pontos meghatározása sokszor nehezebb, mint egy telephelyen. Az NNK útmutatója ezért a külső sürgősségi szolgálatok elérhetősége mellett a megfelelő kommunikációs eszköz biztosítását is kiemeli. A segélyhíváskor közölni kell:

• mi történt;
• hol történt;
• hány sérült van;
• milyen állapotban vannak;
• fennáll-e további veszély;
• hogyan közelíthető meg a helyszín;
• ki várja a mentőket.

Az elsősegélynyújtó saját biztonsága

Az elsősegélynyújtó nem válhat újabb sérültté.Mielőtt a sérülthöz lép, meg kell győződnie arról, hogy:

• nincs feszültség alatt álló berendezés;
• a gép nem indulhat újra;
• nincs mérgező vagy oxigénhiányos légtér;
• nem omlik tovább a szerkezet;
• nincs tűz- vagy robbanásveszély;
• nem folyik veszélyes anyag;
• biztosított a leesés elleni védelem.

Az NNK vegyi expozíciós útmutatója az első teendők között külön rögzíti az elsősegélynyújtó védelmét. Mérgező légtérbe például megfelelő védelem nélkül nem szabad belépni, még akkor sem, ha bent sérült személy tartózkodik. Ez sokszor nehéz döntés. Az ösztönös segítségnyújtás könnyen több áldozathoz vezethet például:

• tartályban;
• aknában;
• silóban;
• áramütésnél;
• mérgező gáz jelenlétében;
• instabil magasban végzett munkánál.

Mit nem szabad az elsősegélynyújtónak megtennie?

Az elsősegélynyújtó nem orvos, és nem végezhet kompetenciáján kívüli beavatkozást.Általában nem feladata:

• diagnózis felállítása;
• gyógyszer felírása;
• ismeretlen gyógyszer beadása;
• invazív beavatkozás;
• sérült ízület vagy törés „helyrerakása”;
• vegyi anyag önkényes semlegesítése;
• eszméletlen személy itatása;
• veszélyes térbe védelem nélküli belépés.

A munkahelyi elsősegély-protokoll nem tartalmazhat olyan feladatot, amelyhez a kijelölt személy nem kapott megfelelő képzést és felhatalmazást. Az NNK útmutatója külön figyelmeztet arra, hogy a nem megfelelő elsősegély további károsodást okozhat, ezért a protokollnak a kiképzett személy tényleges kompetenciájához kell igazodnia.

Hogyan készül a megfelelő munkahelyi elsősegély-rendszer?

1. A veszélyek feltárása

Át kell tekinteni:

• a kockázatértékelést;
• a gépeket;
• a veszélyes anyagokat;
• a korábbi baleseteket;
• a munkavégzés helyét;
• a műszakokat;
• a külső munkaterületeket;
• a sürgősségi ellátás elérhetőségét.

2. A lehetséges sérülések meghatározása

Például:

• vágás;
• zúzódás;
• amputáció;
• égés;
• áramütés;
• szemsérülés;
• vegyi expozíció;
• magasból leesés;
• hőártalom;
• mérgezés;
• keringésleállás.

3. A szükséges felszerelés meghatározása

Nem csak doboztípust kell választani, hanem a tényleges veszélyekhez igazodó eszközöket.

4. Megfelelő számú személy kiképzése

Minden műszakban és munkaterületen biztosítani kell az elérhetőséget, helyettesítéssel együtt.

5. Riasztási és mentési rend kialakítása

Meg kell határozni:

• ki mit tesz;
• kit hív;
• hogyan állítja le a munkát;
• hogyan vezeti be a mentőket;
• milyen adatokat közöl.

6. Oktatás és gyakorlás

Nemcsak az elsősegélynyújtókat, hanem valamennyi dolgozót tájékoztatni kell:

• kit kell értesíteni;
• hol van a felszerelés;
• hol van az elsősegélyhely;
• hogyan kell riasztani;
• mit tilos megtenni.

7. Rendszeres ellenőrzés

Vizsgálni kell:

• a felszerelések állapotát;
• a lejáratokat;
• az elsősegélynyújtók névsorát;
• a műszakonkénti lefedettséget;
• a jelöléseket;
• a kommunikációs eszközöket;
• a szemmosók és vészzuhanyok működését.

Miért előnyös a kockázatra szabott elsősegélynyújtás?

A munkáltatónak

• segíti a jogszabályi megfelelést;
• csökkentheti a sérülés súlyosbodásának esélyét;
• tisztázza a vészhelyzeti feladatokat;
• gyorsítja a mentők értesítését;
• csökkenti a kapkodást;
• javítja a munkavállalók biztonságérzetét;
• feltárja a hiányzó eszközöket és helyettesítési problémákat.

A munkavállalónak

• gyorsabban kaphat szakszerű segítséget;
• tudja, kihez fordulhat;
• ismeri az elsősegély-felszerelés helyét;
• kisebb eséllyel súlyosbodik a sérülése a várakozás alatt;
• nem kell rögtönöznie egy veszélyes helyzetben.

A munkavédelmi szolgáltatónak

• az elsősegély-rendszert össze tudja kapcsolni a kockázatértékeléssel;
• a valós sérülési kockázatok alapján tehet javaslatot;
• együttműködhet a foglalkozás-egészségügyi szolgálattal;
• nem általános dobozlistát ad, hanem működő szervezési rendszert alakít ki;
• az ellenőrzéseken és oktatásokon vissza tudja mérni a rendszer működését.

Az elsősegélynyújtás akkor megfelelő, ha nemcsak van felszerelés, hanem a megfelelő eszköz, megfelelő személy és megfelelő eljárás ugyanabban a pillanatban rendelkezésre áll.

2. rész – Képzés, kijelölés, ellenőrzés, defibrillátor, gyakorlati helyzetek és munkáltatói ellenőrzőlista

Az elsősegélynyújtó kijelölése önmagában nem elég

A munkahelyi elsősegélynyújtás személyi feltétele nem teljesül pusztán azzal, hogy a munkáltató egy dolgozó nevét ráírja egy listára.A kijelölt személynek:

• megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie;
• tudnia kell használni a munkahelyen biztosított eszközöket;
• ténylegesen jelen kell lennie az adott műszakban;
• szükség esetén gyorsan el kell tudnia jutni a sérülthöz;
• ismernie kell a helyi veszélyeket és a riasztási rendet;
• tisztában kell lennie saját kompetenciájának határaival.

A 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet szerint minden munkahelyen és műszakban, a tevékenység veszélyességéhez és az ott dolgozók számához igazodó elsősegély-felszerelést, valamint a munkavállalók közül kiképzett, elsősegélynyújtásra kijelölt személy jelenlétét kell biztosítani. Ezért nem megfelelő az a rendszer, amelyben ugyan szerepel egy kiképzett személy a nyilvántartásban, de ő:

• másik telephelyen dolgozik;
• csak délelőttös műszakban van jelen;
• rendszeresen külső helyszínre jár;
• hosszabb ideje szabadságon vagy betegállományban van;
• a telephely másik végében dolgozik, ahonnan nem tud gyorsan odaérni;
• már nem is dolgozik a vállalkozásnál.

A jogszabály szempontjából nem a névjegyzék létezése a döntő, hanem az, hogy balesetkor valóban rendelkezésre áll-e kiképzett segítség.

Hogyan történjen az elsősegélynyújtó kijelölése?

A kijelölést célszerű írásban dokumentálni.A dokumentum tartalmazhatja:

• a kijelölt személy nevét;
• munkakörét;
• munkavégzési helyét;
• műszakját;
• elérhetőségét;
• a képzés típusát;
• a képzés időpontját;
• az ismeretfrissítés vagy továbbképzés időpontját;
• a kijelölés elfogadását;
• a helyettes személy nevét;
• a rendelkezésére álló felszereléseket;
• az ellátandó területet.

A kijelölt személyek aktuális névsorát olyan helyen kell elérhetővé tenni, ahol a dolgozók gyorsan megtalálják.Ez történhet például:

• az elsősegélydoboz mellett;
• a munkavédelmi hirdetőtáblán;
• a műszakvezetői helyiségben;
• az üzemi információs rendszerben;
• a belső telefonkönyvben;
• a belépéskor átadott munkavédelmi tájékoztatóban.

A nyilvántartást rendszeresen frissíteni kell. Egy évekkel korábbi lista veszélyes biztonságérzetet kelthet, miközben a rajta szereplők már nem elérhetők.

Beleegyezés nélkül kijelölhető-e valaki?

A munkáltató a munkaszervezési feladatok körében meghatározhatja, hogy ki működjön közre az elsősegélynyújtási rendszerben. A gyakorlatban azonban nem célszerű olyan személyre építeni a rendszert, aki:

• egyáltalán nem vállalja a feladatot;
• rosszul viseli a vér vagy a sérülések látványát;
• pánikhelyzetben nem tud cselekedni;
• egészségi állapota miatt nem alkalmas a szükséges mozdulatokra;
• nem akar részt venni a képzésen;
• vagy rendszeresen nincs jelen a kijelölt munkaterületen.

A működő rendszer kialakításánál figyelembe kell venni:

• a személy alkalmasságát;
• önkéntes vállalását;
• elérhetőségét;
• kommunikációs készségét;
• fizikai lehetőségeit;
• a munkatársak bizalmát.

Az elsősegélynyújtó feladata nagy felelősséggel járhat. Ezért a kijelölést nem adminisztratív formalitásként, hanem valódi szervezési döntésként kell kezelni.

Milyen képzés szükséges?

A munkahelyi elsősegélynyújtónak olyan képzésre van szüksége, amely alkalmassá teszi arra, hogy a szakellátás megérkezéséig felismerje a veszélyhelyzetet, megkezdje az alapvető segítségnyújtást, és megfelelően értesítse a mentőszolgálatot.A képzésnek célszerű kitérnie többek között:

• a helyszínbiztonság felmérésére;
• az eszmélet vizsgálatára;
• a légzés ellenőrzésére;
• a segélyhívásra;
• az újraélesztésre;
• az automata külső defibrillátor használatára;
• az eszméletlen, de légző sérült ellátására;
• az erős vérzés csillapítására;
• a sebek fedésére;
• égési sérülésre;
• törés vagy gerincsérülés gyanújára;
• áramütésre;
• vegyi expozícióra;
• szemsérülésre;
• rosszullétek felismerésére;
• az elsősegélynyújtó saját védelmére.

A képzés tartalmát a munkahely valós kockázataihoz is hozzá kell igazítani.Egy irodai munkahelyen nagyobb hangsúlyt kaphat:

• a hirtelen keringésmegállás;
• rosszullét;
• félrenyelés;
• elesés;
• kisebb sérülés.

Egy fémipari üzemben ezen túl szükség lehet:

• erős vérzés;
• amputáció;
• szemsérülés;
• égés;
• gépi zúzódás;
• áramütés

helyes első ellátásának részletesebb megismerésére.Vegyi anyagok használatánál a képzésnek az adott anyagok expozíciós útjaihoz és a helyi vészintézkedésekhez kell kapcsolódnia. Az NNK szakmai útmutatója szerint a vegyi expozícióra kialakított elsősegély-protokollnak egyszerűnek, egyértelműnek és az adott veszélyhez igazodónak kell lennie, miközben nem írhat elő a kiképzett személy kompetenciáján kívül eső beavatkozást.

Kell-e vizsga?

Az általános munkavédelmi szabályok nem minden munkahelyre állapítanak meg egységes, egyetlen képzési és vizsgarendszert. Ugyanakkor egyes ágazati előírások kifejezetten kiképzett és vizsgázott elsősegélynyújtó rendelkezésre állását követelhetik meg.Az építési munkahelyekre vonatkozó 4/2002. (II. 20.) SzCsM–EüM együttes rendelet például előírja, hogy a munkavállalók közül külön előírások szerint kiképzett és vizsgázott, elsősegélynyújtásra kijelölt személy mindig rendelkezésre álljon. A munkáltatónak ezért mindig meg kell vizsgálnia:

• vonatkozik-e a tevékenységre külön ágazati szabály;
• milyen képzést fogad el a belső szabályzat;
• milyen igazolást ad a képzést végző szervezet;
• tartalmazott-e a képzés gyakorlati elemeket;
• ellenőrizték-e ténylegesen az ismereteket.

Egy kizárólag online megtekintett rövid videó önmagában nem feltétlenül alkalmas arra, hogy valaki megtanulja:

• a mellkasi kompresszió megfelelő végrehajtását;
• a stabil oldalfekvést;
• az AED elektródáinak elhelyezését;
• az erős vérzés ellátását;
• vagy a sérült biztonságos mozgatásának korlátait.

Milyen gyakran kell ismételni a képzést?

A jogszabály nem minden munkahelyre ír elő azonos időközönként kötelező, egységes elsősegélynyújtó továbbképzést.Az ismeretek rendszeres frissítése mégis indokolt, mert a ritkán alkalmazott gyakorlati készségek könnyen megkopnak.Ismétlés vagy gyakorlás különösen szükséges lehet:

• a képzést igazoló dokumentum érvényességi idejének lejáratakor;
• hosszabb kihagyás után;
• a munkahelyi veszélyek megváltozásakor;
• új vegyi anyag bevezetésekor;
• új gép vagy technológia alkalmazásakor;
• defibrillátor telepítésekor;
• elsősegélyhelyiség átalakításakor;
• egy valós baleset vagy rosszullét tapasztalatai után;
• ha egy gyakorlat hiányosságot tár fel;
• ha megváltozik a riasztási vagy mentési rend.

A frissítésnek nem feltétlenül kell mindig teljes tanfolyamnak lennie. Hasznos lehet például:

• rövid gyakorlati újraélesztés;
• AED-próba oktatókészülékkel;
• segélyhívási szituáció;
• vérzéscsillapítás gyakorlása;
• telephelyi riasztási gyakorlat;
• vegyi expozíciós helyzet modellezése;
• a mentők bevezetési útvonalának gyakorlása.

Az elsősegélynyújtás nem olyan tudás, amelyet egyszer megszerzünk, majd tíz évig biztosan változatlanul alkalmazni tudunk.

A munkavállalókat is tájékoztatni kell

Nemcsak a kijelölt elsősegélynyújtónak kell ismernie a rendszert.Valamennyi munkavállalónak tudnia kell:

• hogyan jelezze a balesetet;
• kit kell értesítenie;
• ki az aktuális elsősegélynyújtó;
• hol található a mentőláda;
• hol van a szemmosó vagy vészzuhany;
• hogyan hívható a 112;
• mi a munkahely pontos címe;
• ki vezeti be a mentőket;
• mit nem szabad megtenni a sérülttel;
• hogyan akadályozhatja meg a további veszélyt.

A munkavédelmi oktatásba ezért érdemes beépíteni az elsősegélynyújtási rendszer munkahelyre jellemző elemeit.Nem elegendő annyit mondani:

„Baleset esetén értesítse a vezetőjét.”

Konkrétan meg kell határozni:

• melyik telefonszámot kell hívni;
• melyik bejárathoz kell irányítani a mentőt;
• hogyan nyitható a kapu;
• melyik épületben található a sérült;
• ki állítja le a gépet;
• ki üríti ki a veszélyes területet.

A munkavédelmi törvény előírja, hogy a munkahely jellegéhez, elhelyezkedéséhez, veszélyforrásaihoz, létszámához és munkaszervezéséhez igazodva kell biztosítani az elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeit.

Az elsősegélydoboz ellenőrzése

Az elsősegélydoboz akkor használható megbízhatóan, ha rendszeresen ellenőrzik.Az ellenőrzés nem korlátozódhat arra, hogy a doboz a falon van-e.Vizsgálni kell:

• sértetlen-e a doboz;
• hozzáférhető-e;
• jól látható-e a jelölés;
• hiányzik-e valamilyen eszköz;
• lejárt-e bármely tartalmi elem;
• felbontottak-e steril csomagot;
• tiszták-e a felszerelések;
• rendelkezésre áll-e megfelelő méretű kesztyű;
• van-e egyszerű használati útmutató;
• megfelelő-e a tartalom a jelenlegi kockázatokhoz;
• szerepel-e az ellenőrzés dátuma és végrehajtója.

Az Egészségvonal tájékoztatója szerint az elsősegélycsomagot száraz, könnyen elérhető helyen kell tartani, tartalmát pedig rendszeresen ellenőrizni szükséges. A lejárt vagy felhasznált elemeket cserélni kell, de egyetlen lejárt termék miatt nem feltétlenül szükséges az egész csomagot kidobni.

Ki ellenőrizze?

A munkáltatónak ki kell jelölnie a felelőst.Ez lehet például:

• a kijelölt elsősegélynyújtó;
• a munkavédelmi megbízott;
• a műszakvezető;
• a raktárfelelős;
• az üzemeltetési munkatárs.

A lényeg, hogy a felelősség ne legyen meghatározatlan.A „majd valaki megnézi” rendszerben gyakori, hogy:

• felhasználás után nem pótolják a kötszert;
• évek óta lejárt szemöblítő marad a dobozban;
• hiányzik a kesztyű;
• a doboz kulcsa nem elérhető;
• vagy a telephely átalakítása után senki nem tudja, hová került.

Milyen gyakran?

Az ellenőrzési gyakoriságot a körülmények alapján kell meghatározni.Sűrűbb ellenőrzés lehet indokolt:

• nagy létszámnál;
• gyakori kisebb sérüléseknél;
• poros vagy nedves környezetben;
• mobil munkaterületen;
• kültéri tárolásnál;
• nagy számú elsősegélydoboz esetén;
• intenzíven használt üzemben.

Ezenfelül minden felhasználás után soron kívüli ellenőrzést és pótlást kell végezni.

Az ellenőrzés dokumentálása

Az ellenőrzésről célszerű nyilvántartást vezetni.A lap vagy elektronikus nyilvántartás tartalmazhatja:

• a felszerelés azonosítóját;
• elhelyezési helyét;
• ellenőrzés dátumát;
• hiányzó eszközöket;
• lejárt eszközöket;
• elrendelt pótlást;
• pótlás határidejét;
• az ellenőrzést végző nevét;
• a pótlás megtörténtének igazolását.

Nagyobb telephelyen érdemes valamennyi dobozt egyedi azonosítóval ellátni.Például:

• ES-01 – porta;
• ES-02 – karbantartó műhely;
• ES-03 – gyártócsarnok;
• ES-04 – céges gépjármű;
• ES-05 – raktár.

Így pontosan követhető, melyik felszerelést ellenőrizték, és melyiknél szükséges pótlás.

Az elsősegély jelölése

Az elsősegély-felszerelést, elsősegélyhelyet, hordágyat és más mentési eszközt megfelelő biztonsági és egészségvédelmi jelzéssel kell azonosítani.A munkahelyi jelzések szabályait a 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet határozza meg. Az elsősegélyre és mentésre vonatkozó jelzések téglalap vagy négyzet alakúak, zöld alapon fehér piktogrammal jelennek meg. A rendelet külön jelölést határoz meg többek között az elsősegélyhely és a hordágy számára. A jelölés akkor megfelelő, ha:

• jól látható;
• megfelelő magasságban van;
• nincs eltakarva;
• megvilágítása megfelelő;
• a megközelítési irányból felismerhető;
• nagyobb telephelyen irányjelzések is segítik a megtalálást.

Nem megfelelő, ha a zöld kereszt ugyan ki van helyezve, de:

• mögötte nincs felszerelés;
• a dobozt áthelyezték;
• a tábla egy lezárt helyiséghez vezet;
• vagy a jelzés a környező tárgyaktól nem látható.

Automata külső defibrillátor a munkahelyen

Az automata külső defibrillátor, vagyis az AED nem minden munkahelyen kötelező általános felszerelés. Biztosítása azonban indokolt lehet a kockázatok, a létszám, a telephely elhelyezkedése és a mentőszolgálat várható kiérkezési ideje alapján.Különösen megfontolandó lehet:

• nagy létszámú telephelyen;
• sportlétesítményben;
• bevásárlóközpontban;
• nagy ügyfélforgalmú helyen;
• idősödő munkavállalói állománynál;
• távoli, nehezen megközelíthető munkahelyen;
• nagy kiterjedésű ipari területen;
• jelentős fizikai terheléssel járó munkánál.

Az Egészségvonal szerint az AED-t laikus is használhatja, mert a készülék hang- és képi utasításokkal segíti a használót, elemzi a szívritmust, és csak akkor teszi lehetővé az áramütés leadását, ha az indokolt.

Az AED nem helyettesíti az újraélesztést

Az AED telepítése önmagában nem jelent teljes védelmet.Szükség van arra is, hogy:

• valaki felismerje a keringésmegállást;
• azonnal hívják a 112-t;
• megkezdjék a mellkasi kompressziót;
• valaki gyorsan elhozza a készüléket;
• ismerjék annak helyét;
• hozzáférhető legyen;
• az elektródák és az akkumulátor használhatók legyenek.

Az újraélesztést nem szabad az AED megérkezéséig késleltetni.

Az AED elhelyezése

A készülék legyen:

• gyorsan hozzáférhető;
• jól láthatóan jelölt;
• lehetőleg ne legyen kulcsra zárva;
• valamennyi műszak számára elérhető;
• védve a szélsőséges környezeti hatásoktól;
• rendszeresen ellenőrzött.

Nagyobb telephelyen nemcsak a készülék meglétét, hanem az elérési időt is mérlegelni kell.Egy defibrillátor kevésbé hasznos, ha:

• egy távoli iroda zárt szekrényében van;
• csak a nappali portás fér hozzá;
• senki nem tudja, hol található;
• több száz méterre van a veszélyeztetett területtől;
• lejárt elektródával rendelkezik;
• lemerült az akkumulátora.

AED-ellenőrzés

Rendszeresen ellenőrizni kell:

• a készülék állapotjelzőjét;
• az akkumulátort;
• az elektródák lejárati idejét;
• a csomagolás sértetlenségét;
• a tartozékokat;
• a hozzáférhetőséget;
• a jelölést.

A készüléket használat után a gyártói előírás szerint ismét üzemkész állapotba kell helyezni.

Gyakorlati helyzetek

1. Erős vérzés gépi sérülés után

Egy munkavállaló kezét egy éles alkatrész súlyosan megvágja.A helyes sorrend:

1. meg kell állítani a veszélyes munkafolyamatot;
2. az elsősegélynyújtónak saját védelméről is gondoskodnia kell;
3. segítséget kell hívni;
4. az erős vérzést megfelelő nyomással csillapítani kell;
5. szükség esetén hívni kell a 112-t;
6. a sérült állapotát folyamatosan figyelni kell;
7. gondoskodni kell a mentők bevezetéséről.

Gyakori hiba, hogy a sérültet egyedül elküldik az öltözőbe vagy az üzemorvoshoz, miközben állapota gyorsan romolhat.

2. Áramütés

Áramütésnél az elsősegélynyújtó legfontosabb feladata kezdetben nem a sérült megérintése, hanem az elektromos veszély megszüntetése.Nem szabad a sérülthöz érni, amíg nem biztosított, hogy:

• megszűnt a feszültség;
• a berendezés nem kapcsolható vissza;
• a megközelítés biztonságos.

Az áramütés látszólag enyhe külső sérülés mellett is súlyos belső következményekkel járhat. Ezért a helyi eljárásnak egyértelműen meg kell határoznia:

• hogyan történik az áramtalanítás;
• ki jogosult beavatkozni;
• honnan hívható segítség;
• hogyan biztosítható az újraélesztés és az AED elérése.

3. Maró anyag kerül a szembe

Ilyenkor az öblítés gyors megkezdése döntő jelentőségű.Nem megfelelő gyakorlat:

• először hosszasan keresni a biztonsági adatlapot;
• várni a vezető engedélyére;
• megpróbálni másik vegyszerrel semlegesíteni az anyagot;
• a sérültet öblítés nélkül az orvosi rendelőbe küldeni.

Az NNK szakmai útmutatója szerint vegyi expozíciónál akár néhány másodperc késedelem is ronthatja a kimenetelt, ezért az azonnal rendelkezésre álló vízzel történő öblítést nem szabad szükségtelenül halogatni. A munkahelyi protokollnak előre rögzítenie kell:

• hol található a szemmosó;
• hogyan indítható;
• ki segíti a sérültet;
• hogyan történik a segélyhívás;
• hol található az adott anyag biztonsági adatlapja;
• milyen további orvosi ellátás szükséges.

4. Rosszullét egy távoli munkaterületen

Külterületi, mezőgazdasági vagy építési munkánál nem mindig elegendő a telephely címét ismerni.Előre szükséges lehet:

• GPS-koordináta;
• találkozási pont;
• kapukód;
• terepjárható megközelítési út;
• a mentők elé küldött személy;
• megfelelő térerővel rendelkező telefon;
• alternatív kommunikációs lehetőség.

Az elsősegélynyújtó képzése önmagában nem oldja meg a problémát, ha a mentők fél órán keresztül nem találják meg a munkaterületet.

5. Baleset magasban

Magasban történt balesetnél nemcsak elsősegélynyújtási, hanem mentési kérdés is felmerül.Ha a sérült:

• állványon;
• tetőn;
• oszlopon;
• emelőkosárban;
• zuhanásgátló rendszerben függve

marad, meg kell határozni, hogyan juttatható biztonságos helyre.Nem megfelelő terv:

„Baleset esetén hívjuk a mentőket.”

A mentőszolgálat nem feltétlenül rendelkezik azonnal az adott magassági mentéshez szükséges technikai lehetőséggel. A veszélyes munka megkezdése előtt a mentési lehetőséget is meg kell tervezni.A munkáltató által kialakított mentési terv munkahelyre vonatkozó részét az érintett munkavállalókkal ismertetni kell. Az Mvt. a veszélyes helyzetek kezeléséhez szükséges intézkedések és a külső segítséggel történő kapcsolattartás biztosítását is megköveteli.

6. A kijelölt elsősegélynyújtó nincs jelen

Ha az egyetlen kijelölt személy szabadságon van, a munkáltató nem mondhatja azt, hogy addig nincs elsősegélynyújtó.A műszak megkezdése előtt ellenőrizni kell:

• jelen van-e kiképzett személy;
• rendelkezésre áll-e helyettes;
• ismerik-e a dolgozók az aktuális elérhetőségét;
• megfelelően lefedett-e valamennyi munkaterület.

Ez ugyanaz az alapelv, mint a munkabaleseti kivizsgálásnál: a munkáltatói kötelezettség nem válhat teljesíthetetlenné egyetlen személy szabadsága miatt.

Gyakori hibák és tévhitek

„Van mentőládánk, tehát minden rendben”

Nem feltétlenül.A személyi és szervezési feltételek nélkül a doboz önmagában nem jelent működő rendszert.

„Elég egy elsősegélynyújtó az egész céghez”

Csak akkor, ha valamennyi műszakban, területen és távollét alatt is ténylegesen biztosított a megfelelő segítség. Nagyobb vagy többműszakos telephelyen ez egyetlen személlyel rendszerint nem oldható meg.

„Bárki tud mentőt hívni”

Elméletileg igen, de vészhelyzetben gyakori a bizonytalanság.A dolgozók sokszor nem tudják:

• a pontos címet;
• az épület számát;
• a kapu megközelítését;
• milyen információt kell közölni;
• vagy kit kell a mentők elé küldeni.

„A dobozt be kell zárni, nehogy elvigyenek belőle valamit”

A felszerelést védeni kell a jogosulatlan használattól, de vészhelyzetben azonnal hozzáférhetőnek kell lennie.Egy kulcsra zárt doboz, amelyhez a kulcs nincs a műszakban, gyakorlatilag nem elérhető felszerelés.

„A szemmosó palack minden vegyszerhez elegendő”

Nem. A szükséges öblítőkapacitást, elhelyezést és eszközt a használt anyagok, az expozíció módja és a biztonsági adatlap alapján kell meghatározni.

„Az AED-t csak orvos használhatja”

Nem. A készüléket laikus is használhatja, mert elemzi a ritmust és utasításokkal vezeti a használót. Az AED alkalmazása azonban nem helyettesíti a segélyhívást és a mellkasi kompresszió megkezdését.

„A képzés egyszer és mindenkorra elég”

A ritkán használt készségek idővel romlanak. Gyakorlati ismétlésre, ismeretfrissítésre és helyi szituációs gyakorlatokra is szükség lehet.

„Az elsősegélynyújtó felel mindenért”

Nem. A rendszer kialakítása, a felszerelés, a megfelelő létszám és a szervezés biztosítása a munkáltató feladata.Az elsősegélynyújtó nem pótolja:

• a biztonságos gépet;
• a mentési tervet;
• a kommunikációs rendszert;
• a megfelelő szemmosót;
• vagy a munkáltatói szervezést.

A munkáltató felelőssége

A munkáltató feladata:

• a kockázatok felmérése;
• a szükséges felszerelések meghatározása;
• megfelelő számú személy kijelölése és képzése;
• a műszakonkénti jelenlét biztosítása;
• a helyettesítés megszervezése;
• a felszerelések ellenőrzési rendjének kialakítása;
• a jelölések biztosítása;
• a külső segítség riasztási rendjének meghatározása;
• az elsősegélyhelyiség biztosítása, ha indokolt;
• a rendszer rendszeres felülvizsgálata.

Az Mvt. szerint a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért; a munkavállaló kötelezettségei ezt a felelősséget nem csökkentik.

A munkavállaló feladata

A munkavállaló köteles együttműködni a kialakított rendszer működtetésében.Ennek része lehet:

• a baleset vagy rosszullét azonnali jelzése;
• a kijelölt elsősegélynyújtó értesítése;
• a segélyhívásban történő közreműködés;
• a mentők bevezetése;
• a sérült környezetének szabaddá tétele;
• az elsősegély-felszerelés rendeltetésszerű használata;
• a felhasznált vagy hiányzó eszközök jelzése;
• a szemmosó és vészzuhany szabadon tartása;
• a gyakorlatokon való részvétel.

A dolgozó nem akadályozhatja a segítségnyújtást, és nem mozgathatja szükségtelenül a sérültet.

A kijelölt elsősegélynyújtó feladata

Az elsősegélynyújtó:

• felméri a helyszín biztonságát;
• segítséget kér;
• elvégzi a képzettségének megfelelő beavatkozásokat;
• szükség esetén kezdeményezi a segélyhívást;
• a szakellátás megérkezéséig figyeli a sérültet;
• átadja a rendelkezésre álló információkat a mentőknek;
• jelzi a felhasznált felszerelés pótlási igényét;
• közreműködhet a tapasztalatok értékelésében.

Nem feladata:

• diagnózist felállítani;
• a munkabaleseti felelősséget eldönteni;
• gyógyszert rendelni;
• veszélyes térbe védőeszköz nélkül belépni;
• kompetenciáján kívüli orvosi beavatkozást végezni.

A munkavédelmi szakember szerepe

A munkavédelmi szakember feladata lehet:

• az elsősegélynyújtási kockázatok feltárása;
• a rendszer beépítése a kockázatértékelésbe;
• a személyi lefedettség ellenőrzése;
• a felszerelések elhelyezésének vizsgálata;
• a jelölések ellenőrzése;
• a riasztási és mentési rend kialakításának támogatása;
• a munkavédelmi oktatás megfelelő részének kidolgozása;
• a gyakorlatok tapasztalatainak értékelése;
• a hiányosságok dokumentálása;
• a munkabalesetek tapasztalatainak visszacsatolása.

A munkavédelmi szakember ugyanakkor nem helyettesíti a foglalkozás-egészségügyi orvost az egészségügyi szakmai kérdésekben.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szerepe

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat közreműködhet:

• a szükséges elsősegély-felszerelés meghatározásában;
• az elsősegélynyújtók felkészítésének szakmai értékelésében;
• vegyi expozíciós protokoll kialakításában;
• a munkahelyi egészségkárosító tényezők figyelembevételében;
• a speciális sérülési kockázatok értékelésében;
• a rendszer időszakos felülvizsgálatában.

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás működésének kereteit a 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet és a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet szabályozza. A munkavédelmi és munkaegészségügyi szakmai feladatoknak ezért össze kell kapcsolódniuk.

Hogyan vizsgáljuk felül a rendszert?

Az elsősegélynyújtási rendszer felülvizsgálata indokolt:

• időszakosan;
• új telephely megnyitásakor;
• új műszak indításakor;
• létszámváltozáskor;
• veszélyes anyag bevezetésekor;
• új technológia vagy gép alkalmazásakor;
• telephely-átrendezéskor;
• elsősegélynyújtó kilépésekor;
• baleset vagy rosszullét után;
• gyakorlaton tapasztalt hiányosság esetén;
• jogszabályváltozáskor.

A felülvizsgálat során érdemes egy próbahelyzetet is végigjátszani:

Egy dolgozó összeesik a gyártócsarnok legtávolabbi pontján. Mennyi idő alatt ér oda az elsősegélynyújtó? Ki hívja a mentőket? Ki hozza az AED-t? Ki nyitja a kaput? Tudja-e bárki a pontos címet?

Ez sokkal többet mutat meg a rendszer működéséről, mint a dokumentumok puszta átolvasása.

Munkáltatói ellenőrzőlista

Személyi feltételek

☐ Minden műszakban jelen van kiképzett elsősegélynyújtó?☐ Valamennyi épület és munkaterület megfelelően lefedett?☐ Van helyettes szabadság és betegség esetére?☐ A kijelölt személyek ténylegesen a megjelölt helyen dolgoznak?☐ Dokumentált a képzésük?☐ Rendszeresen frissítik az ismereteiket?☐ A dolgozók ismerik az aktuális elsősegélynyújtókat?

Tárgyi feltételek

☐ Van elegendő elsősegélydoboz?☐ A tartalom megfelel a tényleges veszélyeknek?☐ A dobozok gyorsan hozzáférhetők?☐ Nincsenek szükségtelenül kulcsra zárva?☐ Nincs lejárt vagy hiányzó tartalom?☐ Van megfelelő szemmosó, ha a kockázat indokolja?☐ Szükséges-e vészzuhany?☐ Van hordágy vagy mentési eszköz, ahol indokolt?☐ Az AED üzemképes és hozzáférhető?

Jelölések

☐ Az elsősegélyhelyek megfelelő zöld-fehér jelzést kaptak?☐ A jelzések minden megközelítési irányból láthatók?☐ A szemmosó, vészzuhany és AED is megfelelően jelölt?☐ A táblák valóban az aktuális eszköz helyére mutatnak?

Szervezési feltételek

☐ Meghatározták, ki hívja a 112-t?☐ Ismert a telephely pontos címe?☐ Meghatározták, ki várja a mentőket?☐ A kapu és belépés módja vészhelyzetben biztosított?☐ A sérült hordággyal megközelíthető?☐ Külső munkánál rendelkezésre állnak koordináták?☐ Van helyettesítési rend?☐ A mentési tervet ismertették az érintettekkel?

Ellenőrzés

☐ Kijelölték az elsősegélydobozok ellenőrzéséért felelős személyt?☐ Dokumentálják az ellenőrzéseket?☐ Felhasználás után azonnal pótolják a hiányt?☐ Ellenőrzik az AED akkumulátorát és elektródáit?☐ Rendszeresen próbálják a szemmosót és vészzuhanyt?☐ A változásokat átvezetik a kockázatértékelésben?

Oktatás és gyakorlat

☐ Minden dolgozó tudja, hogyan jelezze a balesetet?☐ Ismerik az elsősegély-felszerelés helyét?☐ Tudják, kit kell értesíteni?☐ Történt riasztási vagy elsősegély-gyakorlat?☐ A gyakorlati tapasztalatokat dokumentálták?☐ A feltárt hiányosságokat kijavították?

Gyakran ismételt kérdések

Minden munkahelyen kell elsősegélynyújtó személy?

A munkáltatónak valamennyi munkahelyen és műszakban biztosítania kell a tevékenység veszélyességéhez és a dolgozók számához igazodó elsősegély-felszerelést, valamint kiképzett, kijelölt személy jelenlétét.

Hány elsősegélynyújtó szükséges?

Erre nincs minden munkahelyre alkalmazható egységes létszám. A műszakokat, a létszámot, a telephely méretét, a veszélyeket és a távolléteket egyaránt figyelembe kell venni. Egyes ágazati szabályok ennél konkrétabb létszámot is előírhatnak.

Mi történik, ha a kijelölt személy szabadságon van?

Helyettesítésről kell gondoskodni. A munkáltató kötelezettsége nem szünetel a kijelölt dolgozó távolléte alatt.

Kötelező évente megismételni a képzést?

Nincs minden munkahelyre egységes éves gyakoriságot előíró általános szabály. A képzést a tanúsítvány, az ágazati követelmények, a kockázatok és a tudás fenntartása alapján kell frissíteni.

Lehet kizárólag online az elsősegélynyújtó képzése?

Az elméleti anyag egy része átadható online, de az újraélesztés, AED-használat, vérzéscsillapítás és más gyakorlati készségek elsajátításához személyes gyakorlás erősen indokolt.

Kötelező AED-t vásárolni?

Általánosan nem minden munkahelyen kötelező. A beszerzés szükségességét a létszám, a kockázatok, a telephely elhelyezkedése, az elérési idő és a foglalkozás-egészségügyi szempontok alapján célszerű értékelni.

Használhatja laikus az AED-t?

Igen. A készülék elemzi a szívritmust, és utasításokkal segíti a használót. Azonnal hívni kell a 112-t, és meg kell kezdeni az újraélesztést.

Kell gyógyszert tartani a mentőládában?

Általános munkahelyi elsősegélydobozban a gyógyszerek tartása és beadása több felelősségi és kompetenciakérdést vet fel. A felszerelést a foglalkozás-egészségügyi szolgálattal egyeztetve, a tényleges kockázatok alapján kell meghatározni.

Bezárható az elsősegélydoboz?

Úgy nem, hogy vészhelyzetben ne legyen azonnal hozzáférhető. A jogosulatlan használat elleni védelem nem akadályozhatja a gyors segítségnyújtást.

Elég egy szemmosó palack?

Nem minden esetben. Maró anyagok, nagyobb expozíciós veszély vagy jelentős mennyiségek esetén vezetékes szemmosó és vészzuhany is szükséges lehet.

Ki ellenőrzi a mentőládát?

A munkáltatónak meg kell határoznia a felelőst. Az ellenőrzést célszerű dokumentálni, a hiányzó vagy lejárt eszközöket pedig haladéktalanul pótolni.

Mit kell tennie annak, aki nem képzett elsősegélynyújtó?

Jelezze az esetet, hívjon segítséget, értesítse a kijelölt személyt, szükség esetén hívja a 112-t, és kövesse a segélyhívó utasításait. Saját és mások biztonságát ne veszélyeztesse.

Felelősségre vonható-e az elsősegélynyújtó, ha nem sikerül megmentenie a sérültet?

Az elsősegélynyújtó feladata, hogy tudása, képzettsége és lehetőségei szerint segítséget nyújtson. Nem várható el tőle orvosi szintű ellátás vagy garantált eredmény. A munkáltató feladata a megfelelő képzés, felszerelés és szervezési háttér biztosítása.

Összefoglalás

A munkahelyi elsősegélynyújtás nem egy megvásárolt doboz, hanem egymáshoz kapcsolódó rendszer.A rendszer akkor működik, ha:

• megfelelő számú kiképzett személy áll rendelkezésre;
• valamennyi műszak és munkaterület lefedett;
• szabadság és betegség esetére van helyettesítés;
• a felszerelések a valós veszélyekhez igazodnak;
• az eszközök elérhetők és rendszeresen ellenőrzöttek;
• a szemmosó, vészzuhany és AED működőképes;
• a dolgozók ismerik a riasztási rendet;
• a mentők gyorsan be tudnak jutni;
• a rendszer működését gyakorlatokkal is ellenőrzik.

A legfontosabb alapelv:

Nem elég, hogy papíron van elsősegélynyújtó és a falon van egy mentőláda. Balesetkor ugyanabban a pillanatban kell rendelkezésre állnia a megfelelő személynek, a megfelelő eszköznek és a működő szervezési rendnek.

Kapcsolódó cikkek

• Munkabaleset kivizsgálása lépésről lépésre
• Munkavédelmi oktatás – Mit ír elő a jogszabály?
• Munkára képes állapot
• Védőitalok biztosítása meleg munkahelyen
• Egyéni védőeszközök a gyakorlatban
• Munkabalesetek – Miért nem a véletlen a hibás?
• A 10 leggyakoribb munkavédelmi hiányosság
• Veszélyes anyagok a munkahelyen

CTA – Működne az elsősegélynyújtás, ha most történne baleset?

Egy ellenőrzés során nemcsak azt vizsgáljuk meg, hogy van-e mentőláda.Áttekintjük:

• a munkahely tényleges veszélyeit;
• az elsősegélynyújtók létszámát és műszakonkénti elérhetőségét;
• a helyettesítési rendszert;
• a felszerelések tartalmát és elhelyezését;
• a lejárati és ellenőrzési nyilvántartást;
• a szemmosók és vészzuhanyok megfelelőségét;
• az AED elhelyezését és üzemkészségét;
• a segélyhívás és a mentők bevezetésének rendjét;
• a munkavállalók tájékozottságát;
• a külső munkaterületek mentési lehetőségeit.

A hiányosságok feltárása után segítünk:

• munkahelyre szabott elsősegélynyújtási rend készítésében;
• ellenőrzési nyilvántartás kialakításában;
• kijelölt személyek és helyettesek rendszerének meghatározásában;
• a munkavédelmi oktatási anyag kiegészítésében;
• riasztási és mentési gyakorlat megszervezésében;
• a kockázatértékelés felülvizsgálatában;
• a foglalkozás-egészségügyi szolgálattal történő szakmai egyeztetésben.

A cél nem az, hogy legyen még egy dokumentum. Az a cél, hogy valódi balesetnél ne akkor kelljen kitalálni, ki, mivel és hogyan segít.