Nem minden munkavédelmi cipő egyforma

Amikor valaki azt mondja, hogy „munkavédelmi cipő”, a legtöbben egy fekete, nehéz, acélbetétes bakancsra gondolnak. A valóságban azonban a munkavédelmi lábbelik között akkora különbségek lehetnek, mint egy városi személyautó és egy terepjáró között. 

Mindkettő jármű, de teljesen más környezetre tervezték őket. 

A lábbeli feladata nem csupán az, hogy megvédje a lábujjakat egy leeső tárgytól. Egy megfelelően kiválasztott munkavédelmi cipő hozzájárulhat a csúszásos balesetek megelőzéséhez, csökkentheti a láb fáradását, védhet az átszúrás ellen, bizonyos munkakörökben pedig elektrosztatikus vagy hőhatásokkal szembeni védelmet is biztosíthat.Korábbi cikkünkben,

„Mit lát egy munkavédelmi szakember ezen a képen?”

már bemutattuk, hogy egyetlen fénykép alapján nem lehet eldönteni, megfelelő-e egy munkavédelmi cipő. Egy szakember nem a cipő színét vagy márkáját nézi, hanem azt, hogy megfelel-e az adott munkafolyamat kockázatainak.

A lábsérülések gyakoribbak, mint gondolnánk

A munkabalesetek jelentős részében valamilyen módon érintett az alsó végtag. A sérülés nem feltétlenül látványos vagy maradandó, mégis hosszú kiesést eredményezhet.A leggyakoribb okok közé tartoznak:

• leeső szerszámok,
• raklapról lecsúszó áruk,
• targoncával történő ráfutás,
• kiálló szegek vagy fémdarabok,
• olajos, vizes vagy poros padló,
• egyenetlen járófelület,
• forró felületek,
• vegyi anyagok kifröccsenése,
• éles lemezek,
• nehéz alkatrészek mozgatása.

Egy autószervizben például gyakran előfordul, hogy egy féktárcsa vagy kerékagy kicsúszik a dolgozó kezéből. Egy több kilogrammos alkatrész egy hétköznapi sportcipőben súlyos sérülést okozhat, míg egy megfelelően kiválasztott védőlábbeli jelentősen mérsékelheti a sérülés súlyosságát.Építőipari környezetben egészen más veszélyek jelennek meg: törmelék, betonvas, kiálló szegek, nedves talaj és folyamatosan változó munkaterület. Itt már nem elegendő egy könnyű műhelycipő.

Mit ír elő a jogszabály?

Magyarországon a munkáltató köteles felmérni a munkavégzés során fennálló kockázatokat, és ha ezek egyéni védőeszközzel nem kerülhetők el más módon, akkor megfelelő védőeszközt – így munkavédelmi lábbelit is – biztosítani.A lábbeli kiválasztása nem történhet megszokásból vagy kizárólag ár alapján. A döntés alapja mindig a kockázatértékelés.A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy két, ugyanazon telephelyen dolgozó munkavállaló számára is eltérő lábbeli lehet indokolt, ha más jellegű munkát végeznek vagy más veszélyeknek vannak kitéve.

Ki dönti el, milyen munkavédelmi cipő szükséges?

Ez az egyik leggyakoribb félreértés.Sokan úgy gondolják, hogy a dolgozó maga választhatja ki, milyen cipőt szeretne viselni. Más munkahelyeken a beszerzés dönt kizárólag az ár alapján.A helyes eljárás ennél összetettebb.A munkáltató felel azért, hogy a munkakör kockázatai alapján megfelelő védőlábbelit biztosítson. Ebben általában munkavédelmi szakember, foglalkozás-egészségügyi orvos, illetve szükség esetén más szakemberek is közreműködnek. A kiválasztás során figyelembe kell venni többek között:

• a munkafolyamatokat,
• a mechanikai veszélyeket,
• a csúszásveszélyt,
• a nedves vagy száraz munkakörnyezetet,
• a hőhatásokat,
• a vegyi kockázatokat,
• az elektromos vagy elektrosztatikus veszélyeket,
• a munkavállaló egyéni adottságait (például ortopédiai szempontokat, ha azok befolyásolják a biztonságos munkavégzést).

Az „egyforma cipő mindenkinek” szemlélet

Költségcsökkentési okból sok vállalkozás ugyanazt a modellt vásárolja meg minden dolgozó számára. Ez egyszerűsíti a beszerzést, de nem feltétlenül szolgálja a biztonságot.Képzeljünk el egy gyártóüzemet, ahol ugyanazt a cipőt kapja:

• a raktáros,
• a karbantartó,
• a villanyszerelő,
• a hegesztő,
• az irodai dolgozó, aki csak alkalmanként lép be a termelésbe.

Első pillantásra ez praktikusnak tűnhet. A valóságban azonban teljesen eltérő veszélyekkel találkoznak nap mint nap. A hegesztőnél a fröccsenő olvadt fém, a villanyszerelőnél az elektrosztatikus tulajdonságok, a raktárosnál a leeső áruk és a targoncaforgalom, míg a karbantartónál akár ezek kombinációja is jelen lehet.A megfelelő védőlábbeli kiválasztása tehát nem a cipő márkájáról vagy áráról szól, hanem arról, hogy a munkavállaló valóban olyan védelmet kapjon, amely az adott munkakör kockázataihoz igazodik.

Mit lát egy munkavédelmi szakember egy cipőn?

Egy ellenőrzés során a szakember ritkán azzal kezdi, hogy megkérdezi a cipő árát vagy gyártóját. Sokkal inkább olyan kérdéseket tesz fel, mint:

• Van rajta CE-jelölés?
• Olvasható még a szabványjelölés?
• Megfelel az adott munkakör kockázatainak?
• Nem kopott el veszélyesen a talp?
• Sérült-e az orrmerevítő?
• Ép-e a varrás?
• A dolgozó megfelelő méretet visel?
• Rendszeresen ezt használja, vagy csak az ellenőrzés idejére vette fel?

Gyakori tapasztalat, hogy a lábbeli külsőre még megfelelőnek tűnik, miközben a talp kopása vagy a sérült szerkezet miatt már nem nyújtja azt a védelmet, amelyet a tanúsítás idején biztosított.

Gyakori tévhitek

A munkavédelmi lábbelikkel kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban. Ezek közül néhány:

• „Ha acélbetétes, mindenre jó.” – Az orrmerevítő csak egy a sok védelmi elem közül.
• „A drágább cipő biztosan jobb.” – Csak akkor, ha az adott munkakörhöz megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik.
• „Elég, ha a cipő kényelmes.” – A komfort fontos, de nem helyettesíti a megfelelő védelmi képességet.
• „A régi cipő még jó, amíg nem szakad szét.” – A látható sérülések előtt is csökkenhet a védőképesség.
• „Ha ritkán megyek a műhelybe, nem kell munkavédelmi cipő.” – Már egy rövid ideig tartó veszélyeztetettség is indokolhatja a megfelelő védőlábbeli használatát.

Szabványok és jelölések

Miért fontosak a szabványok?

Sokan úgy választanak munkavédelmi cipőt, hogy megnézik az árát, felpróbálják, és ha kényelmes, már viszik is a pénztárhoz. 

Ez hétköznapi cipő esetén még elfogadható szemlélet lehet, de munkavédelmi lábbelinél komoly kockázatot jelent. A munkavédelmi cipők védőképességét nem a gyártó reklámja vagy a dobozon szereplő felirat igazolja, hanem az, hogy megfelelnek a vonatkozó európai szabványoknak. Ezek a szabványok pontosan meghatározzák, milyen vizsgálatoknak kell megfelelniük a lábbeliknek, milyen jelöléseket viselhetnek, és milyen védelmet nyújtanak. Ha egy cipőn nem található CE-jelölés és a megfelelő szabványra való hivatkozás, akkor munkavédelmi szempontból nem tekinthető tanúsított egyéni védőeszköznek.

Az EN ISO 20345 szabvány

A legtöbb ipari és építőipari munkavédelmi cipő az EN ISO 20345 szabvány szerint készül. Ez határozza meg azokat a minimumkövetelményeket, amelyek teljesítése esetén egy lábbeli „biztonsági lábbelinek” minősül.A szabvány egyik legismertebb követelménye az orrmerevítő vizsgálata. A biztonsági cipő orrvédőjének meghatározott energiájú ütést és meghatározott mértékű nyomóterhelést kell elviselnie úgy, hogy közben elegendő szabad hely maradjon a lábujjak számára.Ez azonban csak egyetlen vizsgálat a sok közül.A szabvány emellett előírhatja például:

• a talp kopásállóságát,
• a talp leválásával szembeni ellenállást,
• a felsőrész szakítószilárdságát,
• a varratok megfelelőségét,
• a talp csúszásvizsgálatát,
• a vízállósági vizsgálatokat (adott típusoknál),
• az antisztatikus tulajdonságokat,
• az energiaelnyelést a sarokrészen.

Mi változott az új szabványban?

Az EN ISO 20345 szabvány legutóbbi jelentős módosítása több új jelölést és követelményt vezetett be.A legismertebb változás, hogy a korábban széles körben használt SRC csúszásvizsgálati jelölést felváltotta az SR rendszer.Emellett megjelentek új jelölések is, például:

• LG – létrán történő munkavégzéshez kedvezőbb sarokkialakítás,
• SC – orrvédő kopásállósága,
• WPA – vízbehatolással és vízfelvétellel szembeni ellenállás.

Ezért ma már nem elegendő azt mondani, hogy „S3-as cipő”. Mindig meg kell nézni a teljes jelöléssort.

EN ISO 20345, EN ISO 20346 vagy EN ISO 20347?

Sokan nem tudják, hogy három különböző szabvány létezik.

Ez nem azt jelenti, hogy az EN ISO 20347 szerinti cipő rossz. Számos munkakörben – például egészségügyben, vendéglátásban vagy irodai munkánál – nincs szükség leeső tárgyak elleni védelemre, ezért ott a könnyebb, kényelmesebb munkacipő lehet a megfelelő választ.

Az S-jelölések részletesen

SB

Ez tekinthető az alapnak.Tartalmazza:

• orrmerevítőt,
• minimális alapkövetelményeket.

Önállóan ritkán találkozunk vele.

S1

Az SB követelményein felül:

• zárt sarokrész,
• antisztatikus tulajdonság,
• energiaelnyelő sarok,
• üzemanyag- és olajálló talp (FO, ha jelölt).

Hol használják?

• szerelőműhely,
• könnyűipar,
• raktár,
• száraz beltéri környezet.

S1P

Az S1 minden tulajdonságát tartalmazza, valamint:

• átszúrás elleni talplemezt.

Ha a dolgozó szögekre, forgácsra, éles hulladékra léphet, az S1 már nem elegendő.

S2

Az S1 tulajdonságain túl:

• fokozott vízállóságú felsőrész.

Jellemző felhasználás:

• élelmiszeripar,
• tejüzem,
• konyha,
• kültéri, de nem sáros környezet.

S3

Magyarországon talán ez a legelterjedtebb kategória.Tartalmazza:

• S2 minden tulajdonságát,
• átszúrás elleni talplemezt,
• erőteljesebb mintázatú talpat.

Építőiparban, karbantartásban, mezőgazdaságban és számos ipari területen ez a leggyakoribb választás.Fontos azonban megjegyezni, hogy az S3 nem automatikusan jobb, mint az S1 vagy az S2. Ha valaki kizárólag tiszta, száraz beltéri környezetben dolgozik, az S3 nagyobb súlya és merevebb talpa akár felesleges kényelmetlenséget is okozhat.

S6 és S7

Az új szabványban jelentek meg.Ezek a kategóriák magasabb szintű vízállóságot biztosítanak.Különösen ajánlhatók:

• közműszolgáltatóknál,
• csatornahálózatok karbantartásánál,
• kültéri üzemeltetésnél,
• tartósan nedves munkakörnyezetben.

Az extra jelölések

FO

A talp ellenáll bizonyos üzemanyagoknak és olajoknak.Autószerelő műhelyekben különösen hasznos.

SR

A cipő csúszásvizsgálaton megfelelt.Ez azonban nem jelenti azt, hogy lehetetlen benne elcsúszni.Olajos acéllemezen, jégen vagy vastag zsírrétegen ugyanúgy bekövetkezhet baleset.

LG

Létrahasználathoz kialakított sarok.Ez a jelölés különösen érdekes lehet azok számára, akik rendszeresen dolgoznak:

• állólétrán,
• tolólétrán,
• mobil munkaállványon.

A korábbi létrás cikksorozatunkban is hangsúlyoztuk, hogy a megfelelő létra önmagában nem elegendő. A lábbeli kialakítása is jelentősen befolyásolja a stabil állást.

SC

Az orrvédő kopásállósága.Ez olyan munkakörökben fontos, ahol a dolgozó gyakran térdel vagy húzza a lábát a talajon.Például:

• burkolók,
• gépszerelők,
• karbantartók.

WPA

A felsőrész ellenáll a víz behatolásának.Ez nem azonos a teljes vízállósággal. Tartós vízben állás esetén ettől még átázhat a cipő.

HRO

A talp rövid ideig magas hőmérsékletű felülettel érintkezhet.Hegesztők, öntödék és kohászati munkák esetén lehet indokolt.

HI és CI

• HI – hőszigetelő tulajdonság.
• CI – hidegszigetelő tulajdonság.

Hidegraktárakban vagy téli kültéri munkánál a CI jelölés jelentősen javíthatja a munkavállaló komfortját és csökkentheti a hideg okozta egészségügyi kockázatokat.

ESD és antisztatikus – ugyanaz?

Ez az egyik leggyakoribb félreértés.Sokan azt hiszik, hogy az antisztatikus és az ESD ugyanaz.Nem.Az antisztatikus lábbeli csökkenti a feltöltődés mértékét, míg az ESD lábbeli szigorúbb elektromos követelményeknek felel meg, és olyan környezetben használják, ahol már egy kisebb elektrosztatikus kisülés is kárt okozhat.Ilyen lehet például:

• elektronikai gyártás,
• laboratórium,
• robbanásveszélyes technológia bizonyos területei.

A megfelelő típus kiválasztását minden esetben az adott technológia és a kockázatértékelés alapján kell meghatározni.

A megfelelő munkavédelmi cipő kiválasztása a gyakorlatban

A szabvány önmagában nem választ cipőt

Az előző fejezetben megismertük a különböző szabványokat és jelöléseket. Ezek ismerete azonban önmagában még nem elegendő a megfelelő munkavédelmi lábbeli kiválasztásához.A szabvány azt mondja meg, hogy mire képes a cipő, de nem azt, hogy az adott munkavállalónak melyik típusra van szüksége.Ezt minden esetben a munkáltató által elvégzett kockázatértékelés alapján kell meghatározni.Ezért fordulhat elő, hogy ugyanazon vállalkozás két dolgozója teljesen eltérő munkavédelmi cipőt kap.

Milyen cipő ajánlható különböző munkakörökhöz?

Az alábbi táblázat általános iránymutatásként szolgál. A tényleges kiválasztást mindig a konkrét munkafolyamatok és a kockázatértékelés alapján kell elvégezni.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem kötelező lista, hanem szemléltető példa. A munkáltató nem választhat kizárólag egy internetes táblázat alapján.

A leggyakoribb hibák

1. A dolgozó saját cipőt használ

Sok helyen hallani:

„Ez sokkal kényelmesebb.”

Valóban lehet kényelmesebb.Csakhogy senki sem tudja:

• megfelel-e a szükséges szabványnak,
• milyen állapotban van,
• sérült-e az orrmerevítő,
• rendelkezik-e még a szükséges védőképességgel.

Ha a munkáltató engedélyezi saját lábbeli használatát, annak feltételeit egyértelműen szabályozni kell.

2. A cipő túl régi

Ez az egyik leggyakoribb probléma.A dolgozó azt mondja:

„Még nincs kiszakadva.”

Csakhogy a munkavédelmi cipő nem akkor veszít a védőképességéből, amikor már darabokra esik.Előfordulhat:

• megrepedezett talp,
• elöregedett ragasztás,
• sérült energiaelnyelő rész,
• eldeformálódott orrmerevítő,
• kopott csúszásgátló mintázat.

Ezek közül több kívülről alig látható.

3. A rossz méret

Meglepően gyakori.A túl nagy cipő:

• instabillá teszi a járást,
• növeli a megbotlás veszélyét.

A túl kicsi:

• feltöri a lábat,
• rontja a vérkeringést,
• hosszabb távon mozgásszervi panaszokat okozhat.

Ha a dolgozó egész nap kényelmetlen cipőben dolgozik, nagyobb valószínűséggel veszi le azt, amikor nem kellene.

4. Elkopott talp

A legtöbb munkáltató a felsőrészt nézi.Pedig a balesetek jelentős része nem leeső tárgy miatt következik be, hanem megcsúszásból.Egy elkopott mintázatú talp nedves kerámialapon, olajos műhelypadlón vagy sima acéllemezen már nem biztosítja azt a tapadást, amelyet új korában tudott.

5. Sérült orrmerevítő

Sok dolgozó úgy gondolja:

„Egyszer már megvédett, tehát még mindig jó.”

Ez veszélyes feltételezés.Ha egy nagyobb ütés érte az orrmerevítőt, előfordulhat, hogy deformálódott. Ez kívülről nem mindig látható, de a következő balesetnél már nem biztos, hogy ugyanazt a védelmet nyújtja.

Mit néz egy munkavédelmi szakember?

Egy helyszíni ellenőrzés során a munkavédelmi szakember általában nem azzal kezdi, hogy megkérdezi a cipő márkáját.Sokkal inkább azt vizsgálja:

• megfelel-e a munkakör kockázatainak,
• rendelkezik-e a szükséges jelölésekkel,
• megfelelő állapotban van-e,
• használja-e ténylegesen a munkavállaló,
• dokumentálták-e a kiadását,
• szerepel-e a kockázatértékelésben,
• összhangban van-e az egyéni védőeszköz-juttatási renddel.

Ha ezek közül több kérdésre nemleges a válasz, akkor a probléma nem feltétlenül a cipővel van, hanem a munkáltató munkavédelmi rendszerével.

Munkáltatói ellenőrző lista

Érdemes időről időre átgondolni az alábbi kérdéseket:

• Készült aktuális kockázatértékelés?
• A kiválasztott cipő megfelel annak?
• A dolgozók ismerik a használati szabályokat?
• Van nyilvántartás a kiadott védőlábbelikről?
• Meghatározták a csere feltételeit?
• Ellenőrzik a cipők állapotát?
• Van eljárás sérült lábbeli cseréjére?
• Dokumentálták az oktatást?

GYIK

Meddig használható egy munkavédelmi cipő?

Nincs általánosan érvényes időtartam. A csere szükségességét a használat intenzitása, a környezet és az állapot határozza meg.

Használhatok saját munkavédelmi cipőt?

Csak akkor, ha azt a munkáltató elfogadja, és a lábbeli igazoltan megfelel az adott munkakör követelményeinek.

Az acélbetétes cipő vezeti az áramot?

Nem lehet ilyen egyszerű kijelentést tenni. Az elektromos tulajdonságokat mindig az adott lábbeli kialakítása, anyagai és tanúsítása alapján kell megítélni. Elektromos munkáknál kizárólag az adott feladathoz előírt védőeszköz alkalmazható.

Melyik a legjobb munkavédelmi cipő?

Nincs minden munkakörre univerzálisan legjobb modell. A megfelelő választást mindig a kockázatértékelés és a munkakör sajátosságai határozzák meg.

Összefoglalás

A munkavédelmi cipő kiválasztása nem beszerzési vagy kényelmi kérdés, hanem a munkabiztonság egyik alapvető eleme. A megfelelő lábbeli hozzájárulhat a súlyos lábsérülések, a megcsúszásos balesetek és számos egyéb munkahelyi kockázat megelőzéséhez.A munkáltató feladata nem csupán a védőlábbeli beszerzése, hanem annak biztosítása is, hogy az valóban megfeleljen a munkakör kockázatainak, megfelelő állapotban legyen, és a munkavállalók rendeltetésszerűen használják.

Kapcsolódó tartalmak a Munkavédelem-Borsod oldalán

A téma mélyebb megértéséhez érdemes elolvasni az alábbi cikkeket is:

• Mit lát egy munkavédelmi szakember ezen a képen? – Egyetlen fényképen keresztül mutatjuk be, milyen hibákat vesz észre egy munkavédelmi szakember, és miért nem elegendő első ránézésre megítélni egy munkaterület vagy egy védőeszköz biztonságát.
• Munkahelyi balesetek – Miért nem a véletlen művei? – Megismerheti a leggyakoribb baleseti okokat, a megelőzés lehetőségeit, valamint azt, hogy egy megfelelően kiválasztott munkavédelmi cipő hogyan csökkentheti a sérülések kockázatát.
• Mi számít munkabalesetnek? – Részletesen bemutatjuk, mikor minősül egy esemény munkabalesetnek, milyen kötelezettségei vannak a munkáltatónak, és hogyan történik a balesetek kivizsgálása.
• Létrák és magasban végzett munkák – Többrészes cikksorozatunkból megtudhatja, hogyan befolyásolja a megfelelő munkavédelmi lábbeli a biztonságos létrahasználatot, a stabil állást és a magasban végzett munkák kockázatait.
• Egyéni védőeszközök kiválasztása – Bemutatjuk, hogyan történik a megfelelő egyéni védőeszközök kiválasztása a kockázatértékelés alapján, és miért nem létezik minden munkakörre alkalmazható univerzális megoldás. 

Szakmai nyilatkozat

A cikk a hatályos magyar munkavédelmi jogszabályok, az európai szabványok és a szakmai gyakorlat alapján készült. Célja a tájékoztatás és a szemléletformálás. Nem helyettesíti a konkrét munkahelyre készített kockázatértékelést, az egyéni védőeszköz-juttatási rendet, valamint a vonatkozó jogszabályok és szabványok teljes körű ismeretét. A megfelelő munkavédelmi lábbeli kiválasztását minden esetben az adott munkakör, munkakörnyezet és a fennálló kockázatok figyelembevételével kell elvégezni.