Rövid leírás

A munkavédelmi kesztyű az egyik leggyakrabban alkalmazott egyéni védőeszköz, mégis sok munkahelyen megszokás, ár vagy külső megjelenés alapján választják ki. Egy kesztyű azonban csak akkor nyújt megfelelő védelmet, ha illeszkedik a tényleges munkafolyamathoz, a feltárt kockázatokhoz, a munkakörnyezethez és a munkavállaló adottságaihoz. Útmutatónk bemutatja a kézvédelem kiválasztásának folyamatát, a legfontosabb kesztyűanyagokat, bevonatokat, szabványokat és jelöléseket, valamint azokat a gyakori tévhiteket, amelyek hamis biztonságérzetet teremthetnek.

A kéz nem pótolható munkaeszköz

A kezünkkel fogjuk meg a szerszámokat, emeljük fel a munkadarabokat, kapcsoljuk össze az alkatrészeket, kezeljük a gépeket, nyomjuk meg a vezérlőgombokat, szereljük be a vezetékeket és végezzük el a legtöbb olyan mozdulatot, amely nélkül a munkafolyamat nem működne.A kéz rendkívüli pontosságra képes, ugyanakkor folyamatosan ki van téve a sérülés veszélyének. Egy lemez sorjás éle, egy rosszul megfogott munkadarab, egy kicsúszó kéziszerszám, egy forró felület, egy vegyszerrel szennyezett alkatrész vagy egy észrevétlenül mozgásba lendülő gépelem néhány másodperc alatt súlyos sérülést okozhat.A kisebbnek tűnő kézsérüléseket sem szabad lebecsülni. Egy ujjbegyen keletkezett vágás, egy körömágyat érő ütés vagy egy ízület közelében kialakult seb átmenetileg ellehetetlenítheti a precíz munkavégzést. 

A súlyosabb balesetek következménye ideg-, ín- vagy ízületi sérülés, részleges funkcióvesztés, amputáció vagy tartós munkaképesség-csökkenés is lehet.Kézsérülések a munkahelyen – hogyan előzhetjük meg a leggyakoribb baleseteket?

A kézsérülések gyakori okai között szerepel a megfelelő védőkesztyű hiánya, a rossz szerszámhasználat, a sietség, a rutinból végzett munka és a hiányos munkavédelmi oktatás.A kesztyű azonban nem önmagában oldja meg ezeket a problémákat. 

Nem teszi biztonságossá a hibás gépet, nem helyettesíti a megfelelő szerszámot, nem akadályozza meg a veszélyes munkamódszert, és nem pótolja a munkavállaló felkészítését. A megfelelő kesztyű a megelőzés egyik eleme, nem pedig minden veszélyre alkalmazható általános megoldás.

Nem minden kesztyű munkavédelmi kesztyű

A hétköznapi szóhasználatban gyakran minden munkavégzés közben viselt kesztyűt munkavédelmi kesztyűnek neveznek. Szakmai szempontból azonban különbséget kell tenni a kéz tisztán tartását, a termék védelmét, a komfortérzet javítását és a munkavállaló védelmét szolgáló kesztyűk között.Egy vékony pamutkesztyű például megakadályozhatja, hogy a dolgozó ujjlenyomatot hagyjon egy érzékeny felületen, vagy csökkentheti a kéz közvetlen szennyeződését. Ettől azonban még nem válik automatikusan vágás, szúrás vagy vegyi anyag ellen megfelelő egyéni védőeszközzé.Ugyanez igaz az egyszer használatos kesztyűkre is. Egy kék színű nitril kesztyű ránézésre professzionális védőeszköznek tűnhet, de ebből önmagában nem állapítható meg:

• milyen vegyi anyagokkal szemben vizsgálták;
• mennyi ideig képes ellenállni az adott anyagnak;
• milyen vastag;
• alkalmas-e fertőző anyagokkal végzett munkára;
• megfelel-e az adott munkafolyamat mechanikai igénybevételének;
• vagy csupán rövid ideig tartó, alacsony kockázatú használatra tervezték.

A kesztyű anyagának neve ezért nem azonos a kesztyű védelmi képességével. A „nitril”, „latex”, „bőr” vagy „vágásbiztos” megnevezés önmagában nem elegendő a megfelelő kiválasztáshoz.

A megfelelő kesztyű kiválasztása nem beszerzési, hanem munkavédelmi feladat

Sok munkahelyen akkor kezdenek kesztyűt keresni, amikor az előző készlet elfogyott. A beszerző elővesz egy katalógust, összehasonlítja az árakat, kiválaszt egy általánosnak tűnő modellt, majd megrendeli ugyanazt valamennyi dolgozónak.Ez gyors megoldásnak látszik, de könnyen olyan helyzetet teremthet, amelyben a munkavállalók ugyan viselnek kesztyűt, a kezük mégsem kap megfelelő védelmet.A kiválasztásnak nem a termékkel, hanem a munkával kell kezdődnie.Először azt kell tisztázni:

• milyen feladatot végez a munkavállaló;
• milyen eszközöket, gépeket és anyagokat használ;
• milyen sérülés érheti a kezét;
• milyen súlyos lehet a várható sérülés;
• milyen gyakran és mennyi ideig áll fenn a veszély;
• megszüntethető-e a kockázat más módon;
• a kesztyű viselése nem hoz-e létre új veszélyt;
• milyen kézügyességre, tapintásra és fogásbiztonságra van szükség;
• száraz, nedves, olajos, hideg vagy meleg környezetben történik-e a munka;
• együtt kell-e használni más védőeszközzel;
• rendelkezésre áll-e megfelelő méret minden munkavállaló számára.

Kockázatértékelés készítése – mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek?

Bemutatja a kockázatértékelés szerepét, folyamatát és gyakorlati jelentőségét. A védőkesztyű kiválasztásának is a tényleges veszélyek azonosítására és értékelésére kell épülnie.A kockázatértékelés során nem elegendő annyit rögzíteni, hogy „kézsérülés veszélye fennáll”. Ennél pontosabban meg kell határozni a veszély jellegét.Nem ugyanaz a védelem szükséges:

• érdes felületek okozta horzsolás ellen;
• éles lemezszél okozta vágás ellen;
• hegyes tárgy okozta szúrás ellen;
• forró alkatrész megfogásához;
• olvadt fém fröccsenésével járó munkához;
• sav vagy lúg áttöltéséhez;
• szerves oldószerrel végzett tisztításhoz;
• hűtőházi munkához;
• elektrosztatikusan érzékeny alkatrészek szereléséhez;
• fertőző anyagokkal történő érintkezéshez;
• vagy villamos veszély jelenlétében végzett feladathoz.

A „kézvédelem szükséges” megállapítás tehát csak a kiindulópont. A megfelelő kesztyű kiválasztásához azt is meg kell határozni, hogy pontosan mi ellen, milyen mértékű és milyen időtartamú védelem szükséges.

A védőkesztyű csak a megelőzési rendszer egyik eleme

A munkavédelemben alapvető elv, hogy a veszélyt lehetőség szerint először meg kell szüntetni. Ha ez nem lehetséges, műszaki és szervezési intézkedésekkel kell csökkenteni a kockázatot. Az egyéni védőeszköz alkalmazása általában a fennmaradó kockázatok kezelésére szolgál.Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kesztyű nem használható arra, hogy elfedje egy hibás munkafolyamat hiányosságait.Például nem megfelelő megoldás:

• kesztyűt adni a dolgozónak, miközben a lemezélek kialakítása indokolatlanul sorjás;
• vastagabb kesztyűt előírni egy hiányzó gépburkolat helyett;
• vegyszerálló kesztyűre hagyatkozni megfelelő adagoló- vagy elszívórendszer nélkül;
• vágásálló kesztyűvel helyettesíteni az adott feladathoz szükséges biztonságos szerszámot;
• vagy egyszerű szerelőkesztyűt használni a villamos veszély kezelésére.

A megfelelés még nem jelent biztonságot

A dokumentumok, a kiosztott védőeszközök és az aláírt nyilvántartások csak akkor teremtenek valódi biztonságot, ha a bennük meghatározott intézkedések a munkavégzés során is megvalósulnak.Egy kesztyű kiosztása önmagában tehát nem bizonyítja, hogy a munkáltató megfelelően kezelte a kézsérülés kockázatát. Azt is vizsgálni kell, hogy:

• megfelelő veszély ellen választották-e ki;
• megfelel-e a szükséges szabványnak;
• igazolt-e a védelmi teljesítménye;
• rendelkezésre áll-e megfelelő méretben;
• összeegyeztethető-e a munkafolyamattal;
• ismeri-e a dolgozó a használat korlátait;
• rendszeresen ellenőrzik-e az állapotát;
• és időben megtörténik-e a cseréje.

A munkáltató feladata nem ér véget a kesztyű átadásával

A munkavédelemről szóló törvény alapján az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltatónak írásban kell meghatároznia. A kiválasztásnak a kockázatértékelésből kell következnie, és figyelembe kell vennie a munkabiztonsági, valamint a munkaegészségügyi szempontokat is.A védőeszköz-juttatási rendnek nem csupán egy kesztyűtípust vagy cikkszámot kell felsorolnia. Egy használható rendszerből egyértelműen ki kell derülnie:

• mely munkakörben vagy munkafolyamatnál szükséges a kesztyű;
• milyen veszély ellen kell védelmet nyújtania;
• milyen szabvány és teljesítményszint szükséges;
• kinek kell biztosítania;
• hogyan történik az átadás;
• hogyan és hol kell tárolni;
• mikor kell ellenőrizni;
• milyen esetben kell azonnal lecserélni;
• tisztítható-e, és ha igen, milyen módon;
• egyszer vagy többször használható-e;
• ki ellenőrzi a rendeltetésszerű használatot;
• és hogyan történik a selejtezése.

A munkáltató felelőssége az is, hogy a kiválasztott kesztyű a munkavállaló számára ténylegesen használható legyen. Egy rossz méretű, kényelmetlen, túl vastag vagy a kéz mozgását indokolatlanul akadályozó kesztyűt a dolgozó nagyobb valószínűséggel levesz, átalakít, levágja az ujjait, vagy csak akkor veszi fel, amikor vezető érkezik a munkaterületre.A dolgozó ilyen magatartása nem fogadható el, de a probléma okát is meg kell vizsgálni. Nem biztos, hogy kizárólag fegyelmezetlenségről van szó. Előfordulhat, hogy:

• a kesztyűben nem fogható meg biztonságosan a munkadarab;
• túl nagy méretet biztosítottak;
• a bevonat olajos környezetben csúszik;
• a kesztyű alatt gyorsan beizzad a kéz;
• az anyag bőrirritációt okoz;
• a dolgozó nem tudja kezelni benne az apró csavarokat;
• vagy ugyanazt a típust próbálják több, egymástól jelentősen eltérő feladathoz használni.

A megfelelő megoldás nem feltétlenül az, hogy „szigorúbban kell ellenőrizni”. Előfordulhat, hogy más szabású, eltérő bevonatú, több méretben elérhető vagy magasabb kézügyességet biztosító kesztyűt kell választani.

A munkavállalót meg kell tanítani a kesztyű használatára

A kesztyű átadásakor nem elegendő annyit mondani, hogy „ezt mostantól kötelező viselni”. A munkavállalónak értenie kell:

• milyen veszély miatt szükséges a kesztyű;
• mely feladatoknál kell viselnie;
• mely feladatoknál nem szabad használnia;
• hogyan ellenőrizze felvétel előtt;
• miből ismerhető fel a sérülés vagy elhasználódás;
• milyen anyagokkal érintkezhet;
• milyen anyagokkal szemben nem nyújt védelmet;
• hogyan vegye le szennyeződés átvitele nélkül;
• hogyan tisztítsa vagy tárolja;
• mikor kell új kesztyűt kérnie;
• és mit tegyen, ha használat közben kényelmetlenséget, irritációt vagy anyagáthatolást észlel.

Munkavédelmi oktatás – szabályok, tematika és dokumentálás

A védőeszköz átadása mellett a munkavállalónak szükség esetén a gyakorlatban is meg kell tanulnia annak ellenőrzését, felvételét, beállítását és használatát.Vegyvédelmi kesztyűnél például nem elegendő azt közölni, hogy a kesztyű „vegyszerálló”. A munkavállalónak tudnia kell, hogy az ellenállás meghatározott vegyi anyagra, koncentrációra, vizsgálati körülményekre és időtartamra vonatkozik. A kesztyű anyagán a vegyszer akkor is áthatolhat, ha azon szabad szemmel még nem látható sérülés.Villamos munkánál pedig különösen veszélyes lehet a félreérthető oktatás. Egy hétköznapi szerelőkesztyű viselése könnyen azt a benyomást keltheti, hogy a dolgozó keze elektromos áram ellen is védve van. A mechanikai védőkesztyű és a minősített villamos szigetelőkesztyű azonban nem azonos védőeszköz. Ezzel a cikk későbbi, önálló fejezete részletesen foglalkozik.

A kesztyű nem lehet „mindenkinek ugyanaz”

Egy gyártóüzemben vagy karbantartó szervezetnél gyakran több különböző kesztyűre van szükség még akkor is, ha a munkavállalók azonos szervezeti egységben dolgoznak.Képzeljünk el egy fémipari műhelyt.Az egyik dolgozó lézervágott lemezeket válogat. A legfontosabb veszélyt az éles lemezszélek és a sorják jelentik, ezért megfelelő vágásállóságú, ugyanakkor jó fogásbiztonságot biztosító kesztyűre lehet szüksége.A másik dolgozó hegeszt. Nála a mechanikai veszély mellett hő, szikra és olvadt fémcseppek is megjelenhetnek. A vékony, tenyéren mártott szerelőkesztyű ebben a munkakörben nem biztosít megfelelő védelmet.A harmadik munkavállaló oldószeres alkatrésztisztítást végez. Számára a kesztyű vegyszerrel szembeni ellenállása, áthatolási ideje és mandzsettahossza lehet meghatározó.A negyedik dolgozó apró elektromos csatlakozókat szerel egy már feszültségmentesített berendezésben. Itt a jó tapintás, a kézügyesség, a tisztaság és a kisebb mechanikai sérülések elleni védelem fontos. Egy vastag hegesztőkesztyű hiába „erősebb”, a munkát gyakorlatilag elvégezhetetlenné tenné.Az ötödik munkavállaló ugyanennek a berendezésnek a villamos mérését végzi olyan körülmények között, ahol villamos veszély is fennállhat. Ebben az esetben a hétköznapi szerelőkesztyű nem tekinthető áramütés elleni védőeszköznek.A munkakör neve tehát önmagában nem mindig elegendő. A „karbantartó”, „lakatos”, „villanyszerelő” vagy „gépkezelő” megnevezés több különböző tevékenységet takarhat. A megfelelő kesztyűt az adott feladathoz, nem csupán a munkakör elnevezéséhez kell rendelni.

Vastagabb kesztyű nem feltétlenül jelent nagyobb biztonságot

A vastag kesztyű első látásra erősebbnek és biztonságosabbnak tűnhet. Bizonyos esetekben valóban magasabb mechanikai vagy hővédelmet biztosíthat, de a vastagság önmagában nem teljesítményérték.Egy túl vastag kesztyű:

• csökkentheti a tapintásérzetet;
• akadályozhatja az apró alkatrészek kezelését;
• növelheti a szükséges szorítóerőt;
• gyorsíthatja a kéz kifáradását;
• megnehezítheti a szerszám biztos megtartását;
• beakadhat a gép vagy a munkadarab egyes részeibe;
• és arra késztetheti a dolgozót, hogy időnként levegye.

Ezzel szemben egy korszerű, vékony szerkezetű kesztyű megfelelő alapanyagokkal és száltechnológiával akár magas vágásállóságot is biztosíthat. A kesztyű védelmi képességét ezért nem ránézéssel, hanem a rendeltetés, a szabvány szerinti jelölések, a teljesítményszintek és a gyártói dokumentáció alapján kell megítélni.

A kényelmetlenség munkavédelmi kérdés is

A komfort nem jelentheti a védelem rovására történő választást, de nem is kezelhető jelentéktelen szempontként. A kényelmetlen védőeszköz használati fegyelme általában rosszabb.A kesztyű viselhetőségét befolyásolhatja:

• a méret;
• a szabás;
• az ujjak hossza;
• a mandzsetta kialakítása;
• a belső varrás;
• a bélés anyaga;
• a légáteresztő képesség;
• a tenyér és az ujjak bevonata;
• a kéz izzadása;
• a munkakörnyezet hőmérséklete;
• a munka időtartama;
• és a szükséges mozdulatok gyakorisága.

Előfordulhat, hogy egy kesztyű laboratóriumi vizsgálatok alapján megfelelő teljesítményt nyújt, a konkrét munkafolyamatban mégsem ez a legjobb választás. Ha például a bevonat az adott olajjal érintkezve csúszóssá válik, a dolgozó nagyobb erővel szorítja a munkadarabot, gyorsabban elfárad, és nőhet az elejtés veszélye.Ezért hasznos lehet a végleges kiválasztás előtt több megfelelőnek látszó típus gyakorlati kipróbálása. A munkavállalók tapasztalata fontos információ, de nem helyettesíti a szakmai értékelést. A cél olyan megoldás megtalálása, amely egyszerre biztosít megfelelő védelmet, kézügyességet, fogásbiztonságot és elfogadható viselési komfortot.

A CE-jelölés nem azt jelenti, hogy a kesztyű mindenre alkalmas

A CE-jelölés azt jelzi, hogy a terméket a gyártó az alkalmazandó európai uniós követelmények szerint hozta forgalomba. Nem jelenti azonban azt, hogy a kesztyű valamennyi munkahelyi veszéllyel szemben megfelelő védelmet nyújt.A kesztyűt mindig a meghatározott rendeltetésén belül kell alkalmazni.Egy mechanikai kockázatokra vizsgált kesztyű:

• nem válik automatikusan vegyszerállóvá;
• nem biztos, hogy véd hőhatás ellen;
• nem feltétlenül alkalmas élelmiszerrel való érintkezésre;
• és nem tekinthető villamos szigetelőkesztyűnek.

A kiválasztás során ezért ellenőrizni kell többek között:

• a kesztyű pontos típusjelölését;
• a vonatkozó szabványokat;
• a piktogramokat;
• a piktogramokhoz tartozó teljesítményértékeket;
• a mérettartományt;
• a felhasználási korlátozásokat;
• a gyártói tájékoztatót;
• az EU-megfelelőségi nyilatkozatot;
• valamint szükség esetén a vegyszerállósági vagy más teljesítménytáblázatokat.

A szabványszám önmagában szintén nem elegendő. Két, azonos szabvány szerint vizsgált kesztyű teljesítménye jelentősen eltérhet. A következő részekben ezért nemcsak a szabványok megnevezését, hanem a jelölések gyakorlati értelmezését is részletesen bemutatjuk.

Munkavédelmi szakember megjegyzése

Egy munkahelyi bejáráson nem elég azt ellenőrizni, hogy van-e kesztyű a dolgozók kezén. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a kesztyű milyen veszély ellen készült, milyen állapotban van, megfelel-e a tényleges feladatnak, és nem okoz-e újabb kockázatot.A kesztyű színe, márkája vagy vastagsága nem bizonyítja a megfelelő védelmet. A döntésnek a kockázatértékelésen, a szabvány szerinti teljesítményen, a gyártói információkon és a munkafolyamat gyakorlati vizsgálatán kell alapulnia.

Gyakori hiba: ugyanaz a kesztyű egész nap, minden feladathoz

Egy karbantartó reggel éles lemezeket mozgat, később olajos gépalkatrészt szerel, majd vegyszeres tisztítást végez. Ha egész nap ugyanazt a kesztyűt viseli, több probléma is kialakulhat.A mechanikai védőkesztyű:

• nem feltétlenül áll ellen a tisztítószernek;
• magába szívhatja az olajat vagy a vegyszert;
• elszennyezheti a később megfogott alkatrészeket;
• elveszítheti a tapadását;
• az anyaga felpuhulhat vagy meggyengülhet;
• a belsejébe jutott szennyeződés pedig tartósan érintkezhet a bőrrel.

A helyes megoldás több kesztyűtípus biztosítása és annak egyértelmű meghatározása lehet, hogy melyiket mely feladathoz kell használni. A dolgozónak nem kell találgatnia, hogy az adott pillanatban melyik kesztyű a megfelelő.

A kesztyű anyaga nem egyszerű termékjellemző

Amikor egy munkavédelmi kesztyű adatlapján azt olvassuk, hogy bőr, nitril, latex, poliuretán, PVC vagy neoprén felhasználásával készült, valójában csak a kiválasztás egyik fontos adatát ismerjük meg.Az alapanyag jelentősen befolyásolja:

• a kesztyű rugalmasságát;
• a kopás- és szakadásállóságát;
• a nedves vagy olajos felületen biztosított tapadást;
• a vegyi anyagokkal szembeni viselkedését;
• a tapintásérzetet;
• a kéz szellőzését;
• a használat közbeni kényelmet;
• az öregedését;
• valamint azt, hogy milyen munkakörnyezetben alkalmazható.

Egy alapanyag azonban önmagában nem garantál meghatározott védelmi szintet. Két nitrilbevonatú kesztyű között jelentős különbség lehet a bevonat vastagsága, szerkezete, felületi kialakítása, a hordozóanyag és a teljes kesztyű minősítése miatt. Ugyanez igaz a bőr-, latex-, PVC- vagy poliuretán kesztyűkre is.Ezért szakmailag nem elegendő olyan előírást adni, hogy:

„A munkavállaló nitrilkesztyűt köteles viselni.”

A pontos meghatározáshoz legalább azt is ismerni kell:

• milyen veszély ellen kell védeni;
• milyen munkafolyamathoz használják;
• milyen szabvány szerint vizsgálták;
• milyen teljesítményszinteket ért el;
• teljesen vagy csak részben bevont-e;
• egyszer vagy többször használható-e;
• milyen hosszú a mandzsettája;
• milyen méretekben elérhető;
• és milyen korlátozásokat határozott meg a gyártó.

A kesztyű több különböző rétegből is állhat

A modern munkavédelmi kesztyűk jelentős része nem egyetlen homogén anyagból készül. Gyakran külön kell vizsgálni a kesztyű hordozóanyagát és a külső bevonatát.A hordozóanyag alkotja azt a kötött vagy szövött réteget, amely közvetlenül körülveszi a kezet. Ez készülhet például:

• pamutból;
• poliészterből;
• poliamidból;
• nagy teljesítményű polietilénszálból;
• aramidszálból;
• üvegszálas vagy más erősítőszálat tartalmazó keverékből;
• illetve több különböző szál kombinációjából.

A bevonatot általában a tenyérre, az ujjakra, az ujjbegyekre vagy a kesztyű teljes külső felületére viszik fel. A leggyakoribb bevonatok:

• poliuretán;
• nitril;
• habosított nitril;
• latex;
• PVC;
• neoprén;
• illetve különböző polimerkeverékek.

A hordozó és a bevonat együtt határozza meg a kesztyű tényleges tulajdonságait.Egy HPPE-szálat tartalmazó kötött kesztyű például magas vágásállóságot biztosíthat, miközben a tenyéren alkalmazott nitrilbevonat javíthatja az olajos munkadarabok megfogását. Egy másik, hasonló hordozóanyagú, de poliuretánbevonatú kesztyű jobb tapintást adhat száraz precíziós szerelésnél.Nem feltétlenül az egyik kesztyű jobb a másiknál. Más feladatra tervezték őket.

A bevonat kiterjedése is számít

A kesztyű védelmi és kényelmi tulajdonságait az is befolyásolja, hogy a bevonat mekkora felületet fed le.

Ujjbegybevonat

Csak az ujjak végén található bevonat.Előnye lehet:

• a jó szellőzés;
• az alacsony tömeg;
• a finom tapintás;
• az apró, száraz és tiszta alkatrészek kezelhetősége.

Olyan munkánál használható, ahol a tenyér jelentős védelme nem szükséges, de fontos az ujjbegyek biztos fogása.Durva anyagmozgatáshoz, olajos vagy szennyezett munkadarabok kezeléséhez általában nem ez a megfelelő kialakítás.

Tenyérbevonat

A bevonat a tenyéren és általában az ujjak belső oldalán helyezkedik el, miközben a kézhát szabadon marad.Ez az egyik leggyakoribb kialakítás, mert jó kompromisszumot adhat:

• a fogásbiztonság;
• a mechanikai védelem;
• a kézügyesség;
• és a szellőzés között.

Száraz vagy enyhén szennyezett környezetben sok szerelési, raktározási és könnyebb ipari feladathoz megfelelő lehet.

Háromnegyed részben mártott kesztyű

A bevonat a tenyéren és a kéz oldalain túl a kézhát jelentős részére is kiterjed.Nagyobb védelmet nyújthat:

• nedvességgel;
• olajjal;
• szennyeződéssel;
• és mechanikai igénybevétellel szemben.

Ugyanakkor a szellőzés gyengébb lehet, mint a csak tenyéren bevont kesztyűknél.

Teljesen mártott kesztyű

A kéz teljes felületét bevonat borítja.Előnye, hogy a hordozóanyag kisebb valószínűséggel érintkezik közvetlenül folyadékkal vagy szennyeződéssel. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a kesztyű vegyvédelmi kesztyű.Egy teljesen mártott szerelőkesztyű lehet folyadékot korlátozottan áteresztő, de ettől még nem biztos, hogy meghatározott veszélyes vegyi anyag ellen bevizsgálták.A teljes bevonat hátránya lehet:

• a gyengébb szellőzés;
• a fokozott kézizzadás;
• a kisebb rugalmasság;
• és a hosszabb használat során jelentkező kényelmetlenség.

A bevonat felülete és a fogásbiztonság

A bevonat anyaga mellett annak felületi kialakítása is meghatározó.Találkozhatunk például:

• sima;
• habosított;
• mikropórusos;
• érdesített;
• homokszemcsés;
• bordázott;
• vagy mintázott felülettel.

A sima bevonat tiszta, száraz környezetben jól működhet, könnyebben tisztítható, és kevésbé tapad bele a szennyeződés. Olajos alkatrészen azonban könnyebben megcsúszhat.A habosított vagy mikropórusos nitrilbevonat bizonyos kialakításoknál képes a felületi olaj egy részét elvezetni vagy a bevonat mikroszerkezetébe felvenni, ezáltal javítva a fogást. Ez azonban nem jelent automatikus olajállóságot vagy vegyi védelmet.Az érdesített vagy homokszemcsés felület kifejezetten jó fogásbiztonságot adhat nedvesebb, olajosabb munkakörnyezetben. Cserébe vastagabb lehet, csökkentheti a tapintást, és az érzékeny felületeket megkarcolhatja.A megfelelő fogás nem kényelmi extra. Ha a dolgozónak folyamatosan túl nagy erővel kell szorítania egy szerszámot vagy munkadarabot, gyorsabban elfáradhat az alkar és a kéz izomzata. A kifáradás miatt romolhat a mozgás pontossága, nőhet az elejtés, megcsúszás és hibás mozdulat valószínűsége.

Bőrkesztyűk – hagyományos, tartós kézvédelem

A bőrkesztyűket hosszú ideje használják építőipari, fémipari, mezőgazdasági, anyagmozgatási és hegesztési munkákhoz.A bőr előnyei közé tartozhat:

• a jó kopásállóság;
• a mechanikai igénybevétellel szembeni tartósság;
• az érdes felületeken biztosított fogás;
• az anyag természetes rugalmassága;
• bizonyos kialakításoknál a mérsékelt hőhatással szembeni ellenállás;
• valamint az, hogy használat során részben felveszi a kéz formáját.

A „bőrkesztyű” azonban túl általános megnevezés. A bőr típusa, vastagsága, minősége, feldolgozása, szabása, varrása és a kesztyű teljes kialakítása jelentős különbséget eredményezhet.

Színbőr és hasított bőr

A színbőr a bőr külső, tömörebb rétegéből készül. Általában simább, rugalmasabb, jobb tapintást biztosíthat, és bizonyos körülmények között tartósabban ellenállhat a nedvességnek.A hasított bőr a vastag bőr alsóbb rétegeiből készül. Felülete érdesebb, gyakran jó fogást ad, és kedvező tulajdonságai miatt hegesztő- és durvább szerelőkesztyűknél is alkalmazzák.Ebből nem következik, hogy az egyik anyag minden esetben jobb a másiknál. A megfelelő választást a feladat határozza meg.

Mikor lehet jó választás a bőrkesztyű?

Bőrkesztyű használata indokolt lehet például:

• durva faanyag mozgatásánál;
• építőanyagok kezelésénél;
• acélszerkezetek szerelésénél;
• kötéllel végzett munkáknál;
• kézi rakodásnál;
• bizonyos hegesztési és lángvágási feladatoknál;
• illetve olyan munkáknál, ahol a kopás és a felületi mechanikai igénybevétel jelentős.

Mikor lehet rossz választás?

Egy vastag bőrkesztyű nem ideális akkor, ha:

• nagyon apró alkatrészeket kell kezelni;
• nagy kézügyesség szükséges;
• érzékeny kijelzőt vagy nyomógombot kell működtetni;
• vegyi anyagokkal dolgoznak;
• tartósan nedves környezetben használják;
• éles lemezszél ellen igazolt vágásállóság szükséges;
• vagy a kesztyű könnyen beakadhat mozgó gépelembe.

A bőr természetes anyag, ezért nedvesség, olaj, vegyszer, hő és nem megfelelő szárítás hatására megváltozhat. Megkeményedhet, megrepedezhet, elveszítheti rugalmasságát, illetve a varrások is károsodhatnak.

Gyakori hiba

A dolgozó egy régi, olajjal átitatott bőrkesztyűt tovább használ, mert „még nincs kiszakadva”.Az átitatódott kesztyű:

• csúszóssá válhat;
• a szennyeződést tartósan a bőrrel érintkezésben tarthatja;
• gyúlékony anyagot hordozhat;
• elveszítheti eredeti mechanikai tulajdonságait;
• és használat közben olyan tárgyakat is beszennyezhet, amelyeknek tisztának kellene maradniuk.

A kesztyű használhatóságát nem kizárólag a látható lyukak alapján kell megítélni.

Pamut- és textilkesztyűk

A pamutból vagy egyszerű textilanyagból készült kesztyűket gyakran használják könnyű, alacsony kockázatú feladatokhoz.Előnyük lehet:

• a jó légáteresztés;
• a kényelmes viselet;
• a nedvesség részbeni felvétele;
• a kéz tisztán tartása;
• az alacsony tömeg;
• és az egyszerű kezelhetőség.

Alkalmasak lehetnek:

• tiszta alkatrészek kezelésére;
• felületek ujjlenyomattól való védelmére;
• kisebb szennyeződés ellen;
• csomagolási feladatokra;
• illetve egyes speciális védőkesztyűk alatt aláöltözőként.

A pamutkesztyű azonban általában nem biztosít magas szintű védelmet:

• éles tárgyak;
• szúrás;
• erős kopás;
• vegyi anyag;
• hő;
• vagy villamos veszély ellen.

A laza szövésű vagy kötött textilkesztyű ráadásul könnyen beakadhat kiálló alkatrészekbe vagy mozgó gépelemekbe.

Munkavédelmi szakember megjegyzése

A „legalább valami van a kezén” nem megfelelő kiválasztási elv.Egy pamutkesztyű bizonyos könnyű munkáknál hasznos lehet, de éles lemez mozgatásánál hamis biztonságérzetet teremthet. A dolgozó bátrabban foghatja meg a veszélyes szélt, miközben a kesztyű anyaga nagyon csekély vágási ellenállást biztosít.

Poliuretánbevonatú kesztyűk – precíziós munkához

A poliuretán, röviden PU, gyakori bevonat a könnyű és közepes mechanikai védőkesztyűknél.A vékony PU-bevonat általában jó választás lehet, amikor egyszerre fontos:

• az apró alkatrészek érzékelése;
• a pontos fogás;
• az ujjak szabad mozgása;
• az alacsony kesztyűtömeg;
• és a mérsékelt mechanikai védelem.

Gyakori felhasználási területei:

• elektronikai összeszerelés;
• műszerészeti munka;
• kis alkatrészek válogatása;
• minőség-ellenőrzés;
• száraz szerelési műveletek;
• csomagolás;
• könnyebb autóipari összeszerelés;
• valamint olyan villanyszerelési feladatok, amelyeket megfelelően feszültségmentesített berendezésen végeznek, és ahol mechanikai kézvédelemre van szükség.

A PU-bevonat előnye, hogy viszonylag vékony rétegben is jó kopásállóságot és tapadást biztosíthat száraz felületen.

Mire nem szabad következtetni a PU-bevonatból?

A poliuretánbevonatú szerelőkesztyű nem válik automatikusan:

• vágásbiztossá;
• vegyszerállóvá;
• hőállóvá;
• vízállóvá;
• vagy villamosan szigetelővé.

A vágásállóságot elsősorban nem a vékony tenyérbevonat, hanem a kesztyű teljes szerkezete és a hordozóanyag is meghatározza.Egy poliészter vagy poliamid hordozóra felvitt PU-bevonatú kesztyű könnyű precíziós munkára lehet megfelelő. Egy HPPE- vagy aramidszálat tartalmazó, szintén PU-bevonatú modell már magasabb vágásállóságot nyújthat.Kívülről mindkettő hasonló szürke vagy fekete szerelőkesztyűnek tűnhet.

Gyakori hiba

A vállalkozás egyetlen PU-bevonatú kesztyűt rendel:

• villanyszerelőknek;
• lemezmegmunkálóknak;
• raktárosoknak;
• karbantartóknak;
• és géptisztítást végző dolgozóknak.

Azért választják ezt, mert vékony, kényelmes és olcsó. A kesztyű azonban csak azoknál a feladatoknál megfelelő, amelyek kockázatai és munkakörülményei megfelelnek a termék igazolt tulajdonságainak.

Nitrilbevonatú szerelőkesztyűk

A nitrilbevonatú kesztyűk az ipari és szerelési munkák legelterjedtebb kézvédő eszközei közé tartoznak.A nitrilbevonat előnye lehet:

• a jó kopásállóság;
• a kedvező szúrásállóság;
• az olajos és zsíros munkadarabokon elérhető jobb fogás;
• a tartósság;
• a latexfehérjék hiánya;
• és az, hogy különböző vastagságú és felületi kialakítású változatok készíthetők belőle.

Gyakori alkalmazási területei:

• gépszerelés;
• autójavítás;
• fémipari összeszerelés;
• karbantartás;
• raktározás;
• anyagmozgatás;
• építőipari szerelés;
• valamint olajos vagy enyhén nedves alkatrészek kezelése.

A „nitrilbevonatú szerelőkesztyű” azonban nem azonos a „nitril vegyvédelmi kesztyűvel”.Ez az egyik legfontosabb különbség.Egy kötött hordozóra tenyérmártással felvitt nitrilbevonat elsősorban fogásbiztonságot, kopásállóságot és részleges szennyeződés elleni védelmet adhat.Ezzel szemben egy vegyi anyagok ellen tervezett nitrilkesztyű:

• más vastagságú lehet;
• hosszabb mandzsettával rendelkezhet;
• teljesen folyadékzáró kialakítású lehet;
• meghatározott vegyi anyagokkal szemben vizsgálhatják;
• és az EN ISO 374 szabvány szerinti jelöléseket viselheti.

A két termék közötti különbség nem feltétlenül látható pusztán a „nitril” szó alapján.

Sima nitrilbevonat

A sima nitrilbevonat jó kopásállóságot és száraz felületen megfelelő fogást adhat. Olajos munkadarabnál azonban a felülete csúszóssá válhat.

Habosított nitrilbevonat

A habosított nitril rugalmasabb, könnyebb és jobb légáteresztést biztosító megoldás lehet. Felületi szerkezete bizonyos olajos munkakörnyezetekben javíthatja a fogást.Nem minden habosított nitrilbevonat egyforma. A nyitottabb pórusszerkezetű bevonat a folyadékot magába is szívhatja, így a kesztyű belseje idővel szennyeződhet.

Homokszemcsés nitrilbevonat

A durvább felület kifejezetten jó tapadást biztosíthat olajos, nedves vagy szennyezett munkadaraboknál.Hátránya lehet:

• a vastagabb szerkezet;
• a gyengébb finom tapintás;
• az érzékeny felületek megkarcolásának veszélye;
• valamint az, hogy a szemcsés felületben könnyebben megmarad a szennyeződés.

A nitril sem áll ellen minden vegyszernek

Gyakori tévhit, hogy minden nitrilkesztyű általános vegyszerálló kesztyű.A vegyi ellenállás függ többek között:

• az adott vegyi anyagtól;
• annak koncentrációjától;
• a hőmérséklettől;
• a kesztyű anyagvastagságától;
• a használat időtartamától;
• a mechanikai igénybevételtől;
• a kesztyű gyártási technológiájától;
• és az anyagkeverék pontos összetételétől.

Ugyanaz a nitrilanyag jó ellenállást mutathat bizonyos olajokkal szemben, miközben más oldószer rövid idő alatt károsíthatja.Vegyi munkánál ezért nem az alapanyag általános híréből, hanem az adott kesztyű gyártói vegyszerállósági adataiból kell kiindulni.

Egyszer használatos nitrilkesztyűk

Az egyszer használatos nitrilkesztyűket gyakran alkalmazzák:

• takarításnál;
• élelmiszeriparban;
• egészségügyi és higiéniai feladatoknál;
• laboratóriumi munkánál;
• festésnél;
• gépalkatrészek rövid idejű kezelésénél;
• valamint a kéz szennyeződésének csökkentésére.

Előnyük:

• a jó kézügyesség;
• az ujjak megfelelő érzékelése;
• a gyors fel- és levétel;
• a latexfehérje hiánya;
• valamint az egyszeri használatból eredő higiéniai előny.

Korlátjuk, hogy vékony anyaguk miatt:

• könnyen kiszakadhatnak;
• gyorsan kilyukadhatnak;
• korlátozott mechanikai védelmet biztosítanak;
• nem használhatók automatikusan minden vegyszerhez;
• és nem tekinthetők tartós szerelőkesztyűnek.

Gyakori hiba: több órán keresztül ugyanazt viselik

A dolgozó reggel felveszi az egyszer használatos kesztyűt, majd abban:

• kezel vegyszert;
• megfogja a szerszámokat;
• ajtót nyit;
• dokumentál;
• telefonál;
• és étkezés előtt csak lehúzza a kesztyűt.

Ezzel a kesztyű külső felületéről a szennyeződés több különböző tárgyra kerülhet át. A kesztyű belsejében pedig a kéz hosszú ideig nedves, felázott környezetben marad, ami irritációhoz és bőrproblémákhoz vezethet.Az egyszer használatos kesztyű elnevezése nem azt jelenti, hogy egy teljes műszakban egyszer kell felvenni.A használati időt és a csere szükségességét a feladat, a szennyeződés, az anyagterhelés és a gyártó előírása alapján kell meghatározni.

Természetes latexkesztyűk

A természetes latex egyik legfontosabb tulajdonsága a nagy rugalmasság.A latexkesztyű:

• jól követi a kéz formáját;
• jó tapintásérzetet biztosíthat;
• kényelmes lehet precíz munkánál;
• kis vastagság mellett is megfelelő szakadás- és szúrásállósággal rendelkezhet;
• illetve hidegebb környezetben is rugalmas maradhat.

Gyakran használják:

• takarításnál;
• egészségügyi és higiéniai feladatoknál;
• laboratóriumban;
• élelmiszer-kezelésnél, ha az adott termék erre alkalmas;
• könnyű vegyszeres munkánál;
• és különböző egyszer használatos alkalmazásoknál.

A latex korlátai

A természetes latex nem általános vegyszerálló anyag.Különösen problémás lehet:

• olajokkal;
• zsírokkal;
• üzemanyagokkal;
• kőolajszármazékokkal;
• aromás vagy klórozott oldószerekkel;
• illetve egyes erős oxidáló anyagokkal történő érintkezésnél.

Fény, UV-sugárzás, ózon és nem megfelelő tárolás hatására az anyag öregedhet, repedezhet és elveszítheti rugalmasságát.

Latexallergia

A természetes latexben található fehérjék egyes embereknél allergiás reakciót válthatnak ki.A lehetséges tünetek:

• bőrpír;
• viszketés;
• kiütés;
• duzzanat;
• szem- vagy légúti panasz;
• súlyosabb esetben általános allergiás reakció.

Nem minden, kesztyűhasználattal összefüggő bőrpanasz jelent valódi latexallergiát. Irritációt okozhat:

• a kéz tartós beizzadása;
• a kesztyűben maradó vegyszer;
• a tisztítószerek;
• a gyártás során alkalmazott gyorsítóanyagok;
• a púder;
• vagy a nem megfelelő kézhigiéné is.

A visszatérő panaszokat foglalkozás-egészségügyi és szükség esetén szakorvosi vizsgálattal kell tisztázni.

PVC- vagy vinilkesztyűk

A PVC, vagyis polivinil-klorid, többféle kesztyűtípus alapanyaga lehet.Találkozhatunk:

• vékony, egyszer használatos vinilkesztyűvel;
• textilhordozóra mártott, vastagabb PVC-kesztyűvel;
• hosszú mandzsettás vegyvédelmi kialakítással;
• illetve hidegebb környezetre bélelt változattal.

A PVC előnye lehet:

• a kedvező ár;
• a jó kopásállóság;
• bizonyos savakkal és lúgokkal szembeni ellenállás;
• az egyszerű tisztíthatóság;
• és a teljesen mártott kialakítások folyadékkal szembeni védelme.

Felhasználási területe lehet:

• takarítás;
• nedves anyagmozgatás;
• mezőgazdasági munka;
• hal- és húsfeldolgozás;
• egyes vegyszeres műveletek;
• hulladékkezelés;
• valamint olajos alkatrészek kezelése.

A PVC hátrányai

A PVC-kesztyű:

• hidegben merevebbé válhat;
• melegben kényelmetlen lehet;
• gyengébb tapintást adhat;
• bizonyos oldószerek gyorsan károsíthatják;
• és lágyítószerek hozzáadását igényelheti a megfelelő rugalmasság eléréséhez.

Az egyszer használatos vinilkesztyű általában lazábban illeszkedik, mint a nitril vagy latex, ezért precíz munkánál gyengébb kézügyességet biztosíthat. Anyaga könnyebben megnyúlhat, és az ujjak mozgása közben mikrosérülések alakulhatnak ki.

Neoprénkesztyűk

A neoprén, más néven polikloroprén, sokoldalú szintetikus gumi.Előnye lehet:

• a jó rugalmasság;
• a savakkal és lúgokkal szembeni kedvező ellenállás;
• bizonyos olajokkal, zsírokkal és alkoholokkal szembeni használhatóság;
• a hővel és öregedéssel szembeni jobb viselkedés;
• valamint a latexhez hasonló komfort.

Neoprénkesztyűt alkalmazhatnak:

• vegyipari munkáknál;
• laboratóriumban;
• ipari tisztításnál;
• festésnél;
• karbantartásnál;
• és olyan feladatoknál, ahol többféle vegyi anyag jelenhet meg.

A neoprén sem univerzális. Egyes erős oxidáló anyagok, aromás vagy klórozott oldószerek károsíthatják. Jelentős mechanikai igénybevételnél a kesztyű gyorsabban elhasználódhat, ezért vegyi és mechanikai kockázat együttes jelenléténél különösen fontos a megfelelő kombinált védelem.

HPPE – nagy teljesítményű polietilénszál

A HPPE a high-performance polyethylene, vagyis nagy teljesítményű polietilén rövidítése. Az ilyen szálakat gyakran használják korszerű, vágásálló kesztyűk hordozóanyagában.Előnye lehet:

• a jó vágásállóság;
• az alacsony tömeg;
• a rugalmasság;
• a kényelmes viselet;
• és a jó kézügyesség.

A HPPE-alapú kesztyűk gyakori felhasználási területei:

• lemezmegmunkálás;
• autóipari összeszerelés;
• üvegkezelés;
• fémprofilok mozgatása;
• karosszériaelemek kezelése;
• éles műanyag alkatrészek szerelése;
• és hulladékválogatás.

A hordozóanyag gyakran más szálakkal is kiegészülhet:

• üvegszállal;
• rozsdamentes acélszállal;
• bazaltszállal;
• poliészterrel;
• poliamiddal;
• elasztánnal;
• vagy más erősítőanyaggal.

Ezek a kombinációk befolyásolják a vágásállóságot, a rugalmasságot, a komfortot és a kesztyű tartósságát.

A vágásálló nem jelent vághatatlant

A „vágásbiztos kesztyű” kifejezést a hétköznapi nyelv gyakran használja, de félrevezető lehet.Egyetlen kesztyű sem tekinthető korlátlanul vághatatlannak.A szabvány szerinti vágásállósági szint laboratóriumi vizsgálat eredménye. A valós munkakörülményeket azonban befolyásolja:

• a penge vagy él formája;
• a vágás iránya;
• a kifejtett erő;
• a munkadarab mozgása;
• a kesztyű kopottsága;
• az anyag szennyezettsége;
• az érintkezés sebessége;
• és az, hogy a veszélyes él nyomó, húzó vagy fűrészelő mozgást végez-e.

A magas vágásállóság csökkenti a sérülés kockázatát és súlyosságát, de nem teszi elfogadhatóvá, hogy a dolgozó szándékosan éles pengére fogjon rá.

Aramidszálak – például Kevlar®

Az aramid nagy szilárdságú, hőálló szintetikus szálcsalád. Ennek egyik ismert kereskedelmi neve a Kevlar®.Az aramidszálat tartalmazó kesztyűk előnye lehet:

• a jó vágásállóság;
• a magas szakítószilárdság;
• a hővel szembeni kedvező viselkedés;
• az alacsony tömeg;
• és az, hogy önmagában vagy más szálakkal kombinálva is alkalmazható.

Gyakori felhasználási területe:

• fémipar;
• üvegipar;
• autóipar;
• lemezmegmunkálás;
• hegesztés;
• meleg alkatrészek kezelése;
• és olyan szerelési munkák, ahol vágás- és hőkockázat egyszerre jelentkezhet.

Az aramidszál azonban nem feltétlenül biztosít jó szúrásvédelmet. Egy vékony, hegyes tárgy a szálak között behatolhat akkor is, ha a kesztyű vágással szemben magas teljesítményt nyújt.Az anyag UV-sugárzás és nem megfelelő tárolás hatására öregedhet. Szennyeződés, kopás és mosás is befolyásolhatja a teljesítményét, ezért mindig követni kell a gyártó tisztítási és tárolási előírásait.

Üvegszál és fémszál a vágásálló kesztyűben

A nagy vágásállóság eléréséhez egyes kesztyűkben üveg- vagy fémszálas erősítést alkalmaznak.Az ilyen kesztyű:

• magas vágásállósági szintet érhet el;
• vékonyabb kialakítás mellett is jelentős védelmet biztosíthat;
• és alkalmas lehet éles lemezek, üveg vagy fémalkatrészek kezelésére.

Ugyanakkor az erősítőszálak sérült vagy erősen kopott kesztyűnél kellemetlenséget, bőrirritációt vagy szúró érzést okozhatnak.Ha a kesztyű hordozóanyaga kibolyhosodik, a szálak eltörnek vagy a belső felület kellemetlenné válik, a kesztyű állapotát felül kell vizsgálni.Nem megfelelő megoldás a kesztyű kifordítása, házi javítása vagy további használata pusztán azért, mert még nem alakult ki rajta teljes átszakadás.

Vágásálló karvédők

Bizonyos munkáknál nemcsak a kéz, hanem az alkar is ki van téve éles széleknek.Ilyen lehet:

• nagyméretű lemezek mozgatása;
• üvegtáblák kezelése;
• karosszériaelemek szerelése;
• hulladékválogatás;
• vagy éles peremű munkadarabok magas polcra emelése.

Ebben az esetben a kesztyű hosszabb mandzsettája vagy külön vágásálló karvédő szükséges lehet.A védőeszközöknek egymással összeillő rendszert kell alkotniuk. Ha a kesztyű és a karvédő között szabad bőrfelület marad, a dolgozó éppen azon a részen sérülhet meg, amelyet egyik eszköz sem fed le.

Kompozit anyagok – amikor több veszély ellen kell védeni

A korszerű kesztyűk gyakran több anyagot egyesítenek.Például:

• HPPE-hordozó a vágásállóságért;
• nitrilbevonat az olajos fogásért;
• ütéscsillapító elemek a kézháton;
• hosszú mandzsetta az alkar védelméért;
• és belső bélés a komfort növeléséért.

Az ilyen kesztyű többféle kockázattal szemben nyújthat védelmet, de ettől még nem lesz korlátlanul univerzális.A különböző védelmi tulajdonságok között kompromisszumok lehetnek:

• a magasabb vágásállóság csökkentheti a tapintást;
• a teljes bevonat ronthatja a szellőzést;
• a vastag vegyi védőréteg csökkentheti a kézügyességet;
• a hőszigetelő bélés növelheti a kéz kifáradását;
• az ütésvédő elemek akadályozhatják a szűk helyen végzett munkát.

A cél nem a lehető legtöbb tulajdonsággal rendelkező kesztyű megvásárlása, hanem az adott munkához szükséges védelem biztosítása.

A megfelelő méret kiválasztása

A kesztyű mérete közvetlenül befolyásolja a biztonságot.A túl nagy kesztyű:

• elfordulhat a kézen;
• az ujjvégeknél üres rész maradhat;
• megnehezítheti az apró alkatrészek megfogását;
• beakadhat kiálló részekbe;
• és ronthatja a szerszámkezelést.

A túl kicsi kesztyű:

• feszülhet a varrásoknál;
• akadályozhatja a vérkeringést;
• csökkentheti az ujjak mozgását;
• gyorsabban elszakadhat;
• fokozhatja a kéz fáradását;
• és kényelmetlenné teheti a tartós használatot.

A munkáltatónak ezért nem elegendő egyetlen „átlagos” méretet beszereznie.A munkavállalók keze eltérő:

• hosszúságú;
• szélességű;
• ujjhosszúságú;
• és formájú lehet.

A kesztyű kiválasztásánál szükség lehet több típus és méret gyakorlati felpróbálására.

Női munkavállalók és a kesztyűméret

Sok munkahelyen a beszerzett kesztyűk mérettartománya a nagyobb kézméretekhez igazodik. A kisebb kezű dolgozók, köztük sok női munkavállaló számára csak túl nagy kesztyű áll rendelkezésre.Ez nem pusztán kényelmi probléma.A túl nagy kesztyű:

• rontja a kézügyességet;
• növeli a beakadás kockázatát;
• csökkenti a fogás biztonságát;
• és arra késztetheti a munkavállalót, hogy kesztyű nélkül dolgozzon.

A megfelelő mérettartomány biztosítása az egyéni védőeszköz megfelelő kiválasztásának része.

Melyik anyag a legjobb?

Erre a kérdésre nem lehet általános választ adni.A megfelelő anyag attól függ, hogy a munkavállalónak milyen veszéllyel kell szembenéznie.

Száraz, precíziós szereléshez

Gyakran vékony poliuretánbevonatú kesztyű ad megfelelő kézügyességet és mérsékelt mechanikai védelmet.

Olajos gépalkatrészekhez

Habosított vagy érdesített nitrilbevonat javíthatja a fogásbiztonságot.

Durva építőipari anyagmozgatáshoz

Megfelelő kialakítású bőr- vagy erős bevonatos kesztyű lehet indokolt.

Éles lemezhez

Igazolt vágásállóságú HPPE-, aramid- vagy más korszerű szálkombinációt tartalmazó kesztyű szükséges lehet.

Vegyi anyaghoz

Az adott vegyszerre, koncentrációra és munkakörülményre bevizsgált kesztyűt kell választani a gyártói vegyszerállósági adatok alapján.

Hőhatáshoz

A megfelelő hővédelmi szabvány szerint vizsgált, az adott hőterheléshez kiválasztott kesztyű szükséges.

Villamos munkához

El kell választani a mechanikai védelemre szolgáló hétköznapi szerelőkesztyűt a minősített villamos szigetelőkesztyűtől.

A villanyszerelő kezén lévő „normál” kesztyű szerepe

A villanyszerelők gyakran viselnek vékony, tenyéren poliuretán- vagy nitrilbevonatú szerelőkesztyűt.Ez a kesztyű hasznos lehet:

• kábelcsatornák szerelésénél;
• vezetékek behúzásánál;
• dobozok és szerelvények mozgatásánál;
• éles vagy sorjás burkolatok kezelésénél;
• feszültségmentesített berendezés mechanikai szerelésénél;
• szerszámok biztosabb megfogásánál;
• illetve a kéz szennyeződésének csökkentésénél.

A normál szerelőkesztyű azonban általában mechanikai védőkesztyű.Nem szabad abból kiindulni, hogy:

• gumiszerű bevonata van;
• száraz;
• vastagnak tűnik;
• nincs kiszakadva;
• vagy a villanyszerelő rendszeresen ebben dolgozik.

Ezek egyike sem bizonyítja, hogy a kesztyű áramütés ellen véd.Egy PU- vagy nitrilbevonatú szerelőkesztyűnél:

• a bevonat nem feltétlenül folytonos;
• a kézhát gyakran teljesen szabad;
• az anyag vastagsága egyenetlen lehet;
• apró, nem látható sérülések keletkezhetnek;
• nedvesség és szennyeződés lehet jelen;
• és a kesztyűt nem villamos szigetelőképességre vizsgálták.

A villanyszerelő tehát sok esetben azért dolgozik „normál” kesztyűben, mert a berendezést megfelelően feszültségmentesítették, és a kesztyű a fennmaradó mechanikai veszélyek ellen szolgál.Nem azért, mert a kesztyű biztonságossá teszi a feszültség alatti munkát.A villamos veszély kezelését, a feszültségmentesítés szerepét, a villamos szigetelőkesztyűket és a leggyakoribb félreértéseket a cikk 4/5. része önálló, részletes fejezetben tárgyalja.

Munkavédelmi szakember megjegyzése

A kesztyű kiválasztásánál nem az a jó kérdés, hogy:

„A nitril vagy a PU a jobb?”

A helyes kérdések:

• Milyen munkát végeznek?
• Milyen veszély éri a kezet?
• Száraz, olajos vagy vegyszeres környezetben dolgoznak?
• Mekkora kézügyesség szükséges?
• Milyen szabvány szerinti védelem indokolt?
• Meddig tart a kesztyű terhelése?
• Milyen gyakran kell cserélni?
• A kesztyű nem hoz-e létre újabb veszélyt?

Az anyag csak ezek ismeretében értékelhető megfelelően.

Miért nem elég annyit tudni, hogy egy kesztyű „munkavédelmi”?

A munkavédelmi kesztyűkön található piktogramok, számok és betűk első pillantásra bonyolultnak tűnhetnek. Sok munkahelyen ezért a kiválasztás során csak a gyártói megnevezést, a színt, az árat vagy a kesztyű vastagságát veszik figyelembe.Ez komoly hiba.A szabvány szerinti jelölések azt mutatják meg, hogy a kesztyűt milyen veszélyekkel szemben vizsgálták, és a vizsgálat során milyen teljesítményt ért el. Ezek nélkül nem lehet megalapozottan eldönteni, hogy az adott kesztyű megfelelő-e a konkrét munkafolyamathoz.Fontos azonban azt is megérteni, hogy a szabvány szerinti teljesítményérték:

• laboratóriumi vizsgálat eredménye;
• meghatározott vizsgálati módszerhez kötődik;
• nem jelenti azt, hogy a kesztyű minden valós munkakörülmény között ugyanúgy viselkedik;
• és nem helyettesíti a kockázatértékelést.

A piktogramok és teljesítményszintek tehát nem önálló döntést hoznak helyettünk. A kiválasztáshoz szükséges műszaki információt adják meg.

EN ISO 21420 – a védőkesztyűk általános követelményei

Az EN ISO 21420 a védőkesztyűkre vonatkozó általános követelményeket és vizsgálati módszereket tartalmazza.Ez a szabvány többek között foglalkozik:

• a kesztyű kialakításával;
• az ártalmatlansággal;
• az anyagok biztonságosságával;
• a méretezéssel;
• a kézügyességgel;
• a jelöléssel;
• valamint a gyártó által biztosítandó tájékoztatással.

Az EN ISO 21420 önmagában általában nem azt jelenti, hogy a kesztyű jelentős mechanikai, vegyi vagy hővédelmet biztosít. Az általános megfelelőség mellett az adott veszélyhez kapcsolódó további szabványokat is vizsgálni kell.Egy kesztyű például megfelelhet az EN ISO 21420 követelményeinek, miközben:

• nem rendelkezik magas vágásállósággal;
• nem vegyszerálló;
• nem hőálló;
• és nem villamos szigetelőkesztyű.

Ezért az EN ISO 21420 jelölését mindig a további piktogramokkal és teljesítményértékekkel együtt kell értelmezni.

Mit jelent az ártalmatlanság?

A védőkesztyű önmagában sem jelenthet elfogadhatatlan egészségügyi kockázatot.A szabvány ezért követelményeket határoz meg többek között:

• a kesztyű anyagainak pH-értékére;
• bizonyos káros anyagok jelenlétére;
• a króm(VI)-tartalomra bőrkesztyűknél;
• a nikkelkibocsátásra fém alkatrészek esetén;
• az azo-színezékekre;
• valamint a termék összetételére vonatkozó tájékoztatásra.

Ez nem jelenti azt, hogy egy szabványos kesztyű egyetlen munkavállalónál sem okozhat bőrpanaszt.Egyéni érzékenység, allergia, izzadás, tartós nedvesség, szennyeződés vagy nem megfelelő higiénia mellett továbbra is kialakulhat:

• irritáció;
• bőrpír;
• viszketés;
• ekcéma;
• vagy allergiás reakció.

Visszatérő panasz esetén nem elegendő másik márkájú, de hasonló összetételű kesztyűt adni. Meg kell vizsgálni:

• a kesztyű alapanyagát;
• a gyártásnál alkalmazott gyorsítóanyagokat;
• a belső bélést;
• a kézizzadást;
• a használati időt;
• a tisztítást;
• és a munkavégzés során jelen lévő vegyi anyagokat.

A kézügyesség vizsgálata

A kesztyű egyik fontos tulajdonsága, hogy mennyire teszi lehetővé az apró tárgyak megfogását és a pontos kézmozdulatokat.A kézügyességi teljesítményt több szintben értékelhetik. A magasabb szint általában jobb finommozgási képességet jelent.Ez azonban nem olyan adat, amely alapján önmagában ki lehet választani a kesztyűt.Egy vastag hővédő kesztyű természetesen kisebb kézügyességet biztosít, mint egy vékony szerelőkesztyű. Ettől még a forró munkadarab megfogásához a vastagabb kesztyű lehet a megfelelő.A cél mindig az, hogy a szükséges védelmi szint mellett a lehető legjobb kezelhetőséget biztosítsuk.

EN 388 – mechanikai kockázatok elleni védelem

Az EN 388 a mechanikai kockázatokkal szembeni védőkesztyűk egyik legismertebb szabványa.A kesztyűn általában pajzs alakú piktogram látható, alatta számokkal és esetenként betűkkel.A jelölés tipikus formája például:4 1 3 1 A PA karakterek sorrendje meghatározott. Nem lehet őket tetszőlegesen összehasonlítani vagy külön-külön a kesztyű általános „erősségeként” értelmezni.A jelölés elemei:

1. kopásállóság;
2. körkéses vágásállóság;
3. szakadásállóság;
4. szúrásállóság;
5. egyenes pengés vágásállóság;
6. ütésvédelem, ha vizsgálták.

Kopásállóság – az első szám

A kopásállóság azt mutatja meg, hogy a kesztyű anyaga szabványos körülmények között hány dörzsölési ciklust visel el az átszakadásig.A teljesítményszint általában 1 és 4 közötti lehet.Minél magasabb a szám, annál jobb a laboratóriumi kopásállóság.A magas kopásállóság előnyös lehet:

• érdes fémalkatrészek kezelésénél;
• építőanyagok mozgatásánál;
• kötéllel végzett munkánál;
• rakodásnál;
• gépszerelésnél;
• és hosszabb ideig tartó ismétlődő fogási műveleteknél.

A kopásállóság azonban nem azonos a vágásállósággal.Egy kesztyű lehet nagyon tartós dörzsöléssel szemben, miközben éles lemezszél könnyen átvágja.

Gyakori hiba

A beszerző a magas kopásállósági érték alapján „erős” kesztyűt választ lemezmegmunkáláshoz, de nem ellenőrzi a vágási teljesítményt.A kesztyű hosszú ideig nem kopik ki, mégsem nyújt megfelelő védelmet az éles szélek okozta sérülésekkel szemben.

Körkéses vágásállóság – a második szám

A második érték a körkéses, úgynevezett coup-teszt eredményét mutatja.A teljesítményszint jellemzően 1 és 5 közötti lehet.A vizsgálat során egy kör alakú penge ismételt mozgást végez a kesztyű anyagán. A mérés azt értékeli, hogy az anyag mennyire lassítja a penge áthatolását egy referenciaanyaghoz képest.A módszernek azonban vannak korlátai.A korszerű, nagy vágásállóságú szálak eltompíthatják a vizsgálat során használt pengét. Ilyenkor a körkéses eredmény nem ad megbízható képet a valós teljesítményről.Ezért vezették be az egyenes pengés, TDM-módszert, amelyet az EN 388 jelölés ötödik karaktere, egy betű mutat.Ha a körkéses vizsgálat nem alkalmazható vagy nem ad megbízható eredményt, a második karakter helyén gyakran „X” szerepel.Az „X” nem feltétlenül jelent gyenge teljesítményt. Azt jelenti, hogy az adott tulajdonságot nem vizsgálták, nem alkalmazható, vagy az eredmény nem értékelhető a jelölés adott rendszerében.

Szakadásállóság – a harmadik szám

A szakadásállóság azt mutatja meg, mekkora erő szükséges a már megvágott kesztyűanyag további elszakításához.A teljesítményszint általában 1 és 4 közötti.A magas szakadásállóság előnyös lehet olyan munkáknál, ahol a kesztyű:

• kiálló élbe;
• sorjába;
• kampóba;
• csavarba;
• drótba;
• vagy más tárgyba akadhat.

Fontos azonban, hogy a túl magas szakadásállóság egyes gépi munkáknál külön veszélyt is jelenthet.Ha a kesztyű mozgó gépelembe akad, és nem szakad el könnyen, a kéz vagy a kar a gép felé húzódhat.Ezért forgó vagy behúzó veszélyt jelentő gépek közelében nem szabad automatikusan abból kiindulni, hogy a legerősebb kesztyű a legbiztonságosabb.

Szúrásállóság – a negyedik szám

A szúrásállóság szabványos, tompább kialakítású tüske áthatolásával szembeni ellenállást vizsgál.A teljesítményszint általában 1 és 4 közötti.A szúrásállóság fontos lehet:

• drótok kezelésénél;
• építőipari anyagmozgatásnál;
• hulladékválogatásnál;
• kiálló fémrészeknél;
• és bizonyos karbantartási munkáknál.

A vizsgálat nem feltétlenül modellezi jól a nagyon vékony és éles tárgyakat.A magas EN 388 szerinti szúrásállóság sem garantálja, hogy a kesztyű megvéd:

• injekciós tűtől;
• vékony acéltüskétől;
• szálkától;
• drótszáltól;
• vagy borotvaéles csúcstól.

Hulladékkezelésnél vagy egészségügyi veszélyeknél ezért külön kell vizsgálni a tűszúrás kockázatát, és szükség esetén speciálisan erre tervezett kesztyűt kell választani.

Egyenes pengés vágásállóság – az ötödik karakter

Az ötödik helyen A-tól F-ig terjedő betű állhat.Ez az EN ISO 13997 szerinti TDM-vágásvizsgálat eredményét mutatja.A betűk növekvő vágási teljesítményt jelölnek:

• A – alacsonyabb vágásállóság;
• B;
• C;
• D;
• E;
• F – a legmagasabb szabvány szerinti tartomány.

A mérés azt az erőt határozza meg, amely meghatározott pengehossz mellett átvágja az anyagot.Ez a vizsgálat különösen fontos korszerű, nagy vágásállóságú kesztyűknél.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Egy A vagy B szintű kesztyű megfelelő lehet:

• könnyű szereléshez;
• kartondobozok kezeléséhez;
• kisebb felületi vágáskockázathoz;
• általános raktári munkához.

C vagy D szint indokolt lehet:

• fémalkatrészek szerelésénél;
• lemezkezelésnél;
• autóipari összeszerelésnél;
• üveg vagy éles műanyag alkatrészek mozgatásánál.

E vagy F szint szükséges lehet:

• nagyon éles lemezek;
• üveglapok;
• pengék;
• vágóeszközök;
• vagy nagy vágási erővel járó munkafolyamatok esetén.

A magasabb betű azonban nem automatikusan jobb választás.Az F szintű kesztyű:

• vastagabb lehet;
• rosszabb tapintást adhat;
• nehezebben kezelhetők benne apró alkatrészek;
• és feleslegesen drága lehet olyan munkához, ahol alacsonyabb vágási teljesítmény is elegendő.

A védelmi szintet a kockázat súlyosságához és a tényleges munkafolyamathoz kell igazítani.

Ütésvédelem – a „P” jelölés

Ha a kesztyű kézháti ütésvédelemre is vizsgált, a jelöléssor végén „P” betű szerepelhet.Az ilyen kesztyűk kézhátán gyakran:

• gumiszerű;
• bordázott;
• párnázott;
• vagy energiaelnyelő elemek találhatók.

Hasznos lehet például:

• nehézipari szerelésnél;
• olaj- és gázipari munkáknál;
• csőkezelésnél;
• bányászatban;
• bontási munkáknál;
• és olyan feladatoknál, ahol a kézhátat ütés vagy becsípődés érheti.

A „P” nem jelenti azt, hogy a kesztyű teljes körű zúzódás- vagy becsípődésvédelmet biztosít.Az ujjak oldalirányú becsípődése, a nagy energiájú ütés vagy a kéz préselése továbbra is súlyos sérülést okozhat.

Hogyan értelmezzünk egy EN 388 jelölést?

Például:4 X 4 3 D PEz azt jelenti, hogy a kesztyű:

• 4-es kopásállósági szintet ért el;
• a körkéses vágási eredmény helyén X szerepel;
• 4-es szakadásállóságú;
• 3-as szúrásállóságú;
• D szintű egyenes pengés vágásállóságú;
• és ütésvédelemre is vizsgálták.

Ebből azonban még nem következik, hogy a kesztyű megfelelő:

• vegyszerhez;
• hőhatáshoz;
• villamos munkához;
• élelmiszer-kezeléshez;
• vagy mozgó gépek közelében.

Az EN 388 kizárólag a jelölésben meghatározott mechanikai tulajdonságokról ad információt.

Az EN 388 gyakorlati korlátai

A laboratóriumi vizsgálat nem képes minden munkahelyi helyzetet pontosan modellezni.A valós vágáskockázatot befolyásolja:

• az él élessége;
• az él geometriája;
• a mozgás iránya;
• a sebesség;
• a nyomóerő;
• a kesztyű nedvessége;
• a szennyeződés;
• a kopottság;
• és a munkavállaló fogási módja.

Egy D szintű vágásálló kesztyű jó eredményt adhat szabványos vizsgálatban, de egy gyorsan mozgó ipari penge vagy forgó vágóeszköz ellen nem jelent elegendő védelmet.A gép veszélyes terébe történő benyúlást kesztyűvel sem szabad elfogadhatóvá tenni.

EN ISO 374 – veszélyes vegyi anyagok és mikroorganizmusok elleni védelem

Az EN ISO 374 szabványsorozat a veszélyes vegyi anyagok és mikroorganizmusok elleni védőkesztyűkre vonatkozik.Vegyvédelmi kesztyű kiválasztásánál nem elegendő azt tudni, hogy a termék:

• nitrilből;
• latexből;
• neoprénből;
• PVC-ből;
• vagy butilgumiból készült.

Azt kell ellenőrizni, hogy az adott kesztyűt milyen vegyi anyagokkal szemben vizsgálták, és milyen eredményeket ért el.A vegyszerállóságnál három különböző jelenséget fontos megérteni:

• áthatolás;
• áteresztés;
• anyagromlás.

Áthatolás – penetration

Az áthatolás azt jelenti, hogy a vegyi anyag a kesztyű anyagán található:

• lyukon;
• repedésen;
• varraton;
• póruson;
• vagy más fizikai hibán keresztül jut át.

Ez fizikai szivárgás.Egy kesztyű már felvétel előtt is lehet hibás, de sérülés használat közben is keletkezhet:

• éles él;
• köröm;
• szerszám;
• gyűrű;
• ismételt hajlítás;
• vagy nem megfelelő tárolás miatt.

Vegyvédelmi kesztyűnél ezért fontos a felvétel előtti szemrevételezés és adott esetben a gyártó által engedélyezett tömörségvizsgálat.

Áteresztés – permeation

Az áteresztés molekuláris folyamat.A vegyi anyag molekulái:

1. megtapadnak a kesztyű külső felületén;
2. beoldódnak az anyagba;
3. átvándorolnak a kesztyű falán;
4. majd megjelennek a belső felületen.

Ez akkor is megtörténhet, ha a kesztyű:

• nem lyukas;
• nem szakadt;
• nem repedt;
• és kívülről teljesen épnek tűnik.

Az áttörési idő azt mutatja meg, mennyi idő alatt ér el a vegyi anyag meghatározott áteresztési sebességet a szabványos laboratóriumi vizsgálatban.Az áttörési idő nem azonos a biztonságos használati idővel.A valós használati idő rövidebb lehet, mert:

• a kesztyűt mozgatják és hajlítják;
• a hőmérséklet magasabb;
• a vegyszer koncentrációja eltér;
• a kesztyű korábban már érintkezett az anyaggal;
• mechanikai sérülés keletkezett;
• vagy a kesztyű tárolása nem volt megfelelő.

Anyagromlás – degradation

Az anyagromlás azt mutatja meg, hogyan változik meg a kesztyű anyaga a vegyszer hatására.A kesztyű:

• megduzzadhat;
• megkeményedhet;
• meglágyulhat;
• ragacsossá válhat;
• elszíneződhet;
• elveszítheti rugalmasságát;
• vagy csökkenhet a szakítószilárdsága.

A kesztyű akkor is veszélyessé válhat, ha a vegyszer még nem hatolt át teljesen, de az anyag mechanikailag meggyengült.

Gyakori hiba

A dolgozó azt mondja:

„Ez a kesztyű jó, mert nem marja át a sav.”

Valójában a kesztyű anyaga már felpuhult és megnyúlt, a fogásbiztonság romlott, a következő mozdulatnál pedig könnyen kiszakadhat.

Az EN ISO 374 kesztyűtípusok

A vegyszerálló kesztyűket A, B vagy C típusba sorolhatják.

A típus

Az A típusú kesztyű legalább hat meghatározott vizsgálati vegyi anyaggal szemben ér el legalább 2-es áteresztési teljesítményszintet.A piktogram alatt hat vagy több betűjel szerepelhet.

B típus

A B típusú kesztyű legalább három vizsgálati vegyi anyaggal szemben ér el legalább 2-es teljesítményszintet.A piktogram alatt legalább három betűjel szerepel.

C típus

A C típusú kesztyű legalább egy vizsgálati vegyi anyaggal szemben ér el legalább 1-es teljesítményszintet.A C típusnál általában nincs több betűből álló vegyszerkód a piktogram alatt.Fontos: az A típus nem azt jelenti, hogy a kesztyű minden vegyszerrel szemben jobb, mint egy B típusú termék.Előfordulhat, hogy egy B típusú kesztyű az adott munkahelyen használt konkrét vegyszerrel szemben jobb teljesítményt nyújt.Mindig az adott vegyi anyagra vonatkozó adatot kell ellenőrizni.

Vizsgálati vegyszerek betűkódjai

A szabvány meghatározott vegyi anyagokat betűkkel jelöl.Gyakori példák:

• A – metanol;
• B – aceton;
• C – acetonitril;
• D – diklór-metán;
• E – szén-diszulfid;
• F – toluol;
• G – dietil-amin;
• H – tetrahidrofurán;
• I – etil-acetát;
• J – n-heptán;
• K – nátrium-hidroxid 40%;
• L – kénsav 96%;
• M – salétromsav 65%;
• N – ecetsav 99%;
• O – ammónium-hidroxid 25%;
• P – hidrogén-peroxid 30%;
• S – hidrogén-fluorid 40%;
• T – formaldehid 37%.

A betűk nem teljesítményszintek. Egy-egy konkrét vizsgálati vegyi anyagot jelölnek.Ha például egy kesztyűn az AJK kód szerepel, az azt jelenti, hogy a terméket metanollal, n-heptánnal és 40%-os nátrium-hidroxiddal szemben vizsgálták a típusbesoroláshoz szükséges eredménnyel.Ebből nem következik, hogy ugyanilyen jól véd más alkoholok, üzemanyagok, savak vagy tisztítószerek ellen.

Áteresztési teljesítményszintek

Az áttörési időhöz kapcsolódó teljesítményszintek:

• 
  
  1. szint: legalább 10 perc;
• 
  
  2. szint: legalább 30 perc;
• 
  
  3. szint: legalább 60 perc;
• 
  
  4. szint: legalább 120 perc;
• 
  
  5. szint: legalább 240 perc;
• 
  
  6. szint: legalább 480 perc.

Ezek laboratóriumi áttörési idők.Nem szabad azt mondani a dolgozónak, hogy egy 3-as szintű kesztyűt pontosan 60 percig biztonságosan használhat.A tényleges csereidőt a gyártói adatok, a munkakörülmények, a vegyszer hőmérséklete, a mechanikai terhelés és a biztonsági tartalék figyelembevételével kell meghatározni.

Vegyszerkeverékek problémája

A munkahelyeken gyakran nem tiszta laboratóriumi vegyszereket, hanem keverékeket használnak:

• festékeket;
• hígítókat;
• zsírtalanítókat;
• tisztítószereket;
• ragasztókat;
• gyantákat;
• növényvédő szereket;
• vagy többkomponensű készítményeket.

Egy keverék viselkedése nem feltétlenül következtethető ki az egyes összetevők adataiból.A komponensek:

• gyorsíthatják egymás áthatolását;
• megváltoztathatják a kesztyű anyagát;
• növelhetik a bőrön keresztüli felszívódást;
• vagy olyan bomlást okozhatnak, amely egyetlen komponensnél sem jelentkezne ugyanilyen mértékben.

Keverékeknél ezért elsősorban:

• a vegyi termék biztonsági adatlapját;
• a kesztyű gyártójának vegyszerállósági adatbázisát;
• és szükség esetén a gyártó szakmai állásfoglalását kell használni.

Mikroorganizmusok elleni védelem

Az EN ISO 374 külön foglalkozik a mikroorganizmusok:

• baktériumok;
• gombák;
• és bizonyos esetben vírusok elleni védelemmel.

A mikroorganizmus-piktogram alatt megjelenő „VIRUS” felirat azt jelezheti, hogy a kesztyűt vírusokkal szembeni behatolásra is vizsgálták.A mikroorganizmus elleni minősítés nem jelenti automatikusan, hogy a kesztyű:

• minden fertőző anyag ellen korlátlan védelmet nyújt;
• nem szakadhat ki;
• többször használható;
• vagy szennyeződés nélkül levehető.

Egészségügyi, laboratóriumi vagy szennyvízzel végzett munkánál a megfelelő kesztyű mellett alapvető:

• a levételi technika;
• a kézhigiéné;
• a csere gyakorisága;
• a sérülések ellenőrzése;
• és a szennyezett felületek elkülönítése.

EN 407 – hőhatások elleni védőkesztyűk

Az EN 407 a hővel és lánggal kapcsolatos kockázatok elleni védőkesztyűkre vonatkozik.A piktogram alatt több szám szerepelhet, amelyek különböző hőterhelési tulajdonságokat mutatnak.A szabvány többek között vizsgálhatja:

• a korlátozott lángterjedést;
• a kontakt hővel szembeni védelmet;
• a konvektív hővel szembeni védelmet;
• a sugárzó hővel szembeni védelmet;
• kis mennyiségű olvadt fém fröccsenésével szembeni védelmet;
• nagy mennyiségű olvadt fémmel szembeni védelmet.

A jelölésben szereplő „X” itt is azt jelenti, hogy az adott tulajdonságot nem vizsgálták vagy nem alkalmazható.

Kontakt hő

A kontakt hő azt vizsgálja, hogy a kesztyű milyen hőmérsékletű forró felülettel történő érintkezés esetén képes meghatározott ideig késleltetni a belső hőmérséklet veszélyes emelkedését.A teljesítményszintekhez jellemzően az alábbi kontakt hőmérsékletek kapcsolódnak:

• 
  
  1. szint: 100 °C;
• 
  
  2. szint: 250 °C;
• 
  
  3. szint: 350 °C;
• 
  
  4. szint: 500 °C.

Ez nem azt jelenti, hogy a kesztyűvel az adott hőmérsékletű tárgy korlátlan ideig fogható.A vizsgálat meghatározott időtartamra és hőátadási feltételekre vonatkozik.A valós használatnál számít:

• a tárgy tömege;
• az érintkezési felület;
• a nyomóerő;
• a kesztyű nedvessége;
• a kopottság;
• a korábbi hőterhelés;
• és a tárgy megfogásának ideje.

A nedves kesztyű hővezetése jelentősen megváltozhat, ezért hővel végzett munkánál különösen veszélyes lehet a vizes vagy izzadsággal átitatott védőeszköz.

Láng és olvadt fém

Hegesztésnél és fémipari munkánál nemcsak a forró felületek jelentenek kockázatot.Jelen lehet:

• szikra;
• láng;
• sugárzó hő;
• kis olvadt fémcseppek;
• salak;
• és nagyobb mennyiségű olvadt fém.

A megfelelő kesztyű kialakításánál fontos lehet:

• a hosszú mandzsetta;
• a hőálló varrás;
• a külső anyag;
• a belső bélés;
• a kesztyű szabása;
• és az, hogy a felület ne tartsa meg az olvadt fémet.

A felgyűrt mandzsetta vagy a kesztyű és a ruhaujj közötti rés különösen veszélyes, mert a forró részecskék bejuthatnak a ruházat alá.

Hegesztőkesztyűk – A és B típus

A hegesztőkesztyűkre külön szabványi követelmények vonatkoznak. A termékeket A vagy B típusba sorolhatják.

A típus

Általában magasabb hő- és mechanikai védelmet biztosít, de kisebb kézügyességgel járhat.Jellemző felhasználás:

• bevont elektródás kézi ívhegesztés;
• nagyobb hőterhelés;
• durvább anyagmozgatás;
• olyan feladatok, ahol kevésbé szükséges a finom kézmozgás.

B típus

Általában jobb kézügyességet biztosít, miközben a hő- és mechanikai teljesítménye bizonyos tulajdonságoknál alacsonyabb lehet.Jellemző felhasználás:

• AWI/TIG-hegesztés;
• kisebb alkatrészek kezelése;
• pontosabb pisztoly- vagy elektródakezelés.

A hegesztési eljárás, az áramerősség, a hőterhelés, a munkadarab mérete és a kézügyességi igény alapján kell választani.Nem elegendő annyit előírni, hogy „hegesztőkesztyű használata kötelező”.

EN 511 – hideg elleni védőkesztyűk

Az EN 511 a hideg elleni védőkesztyűkre vonatkozik.A piktogram alatt három érték szerepelhet:

1. konvektív hideggel szembeni védelem;
2. kontakt hideggel szembeni védelem;
3. vízbehatolással szembeni ellenállás.

A hideg elleni kesztyű kiválasztásánál nemcsak a levegő hőmérsékletét kell figyelembe venni.Számít:

• a szél;
• a nedvesség;
• a fémfelületekkel történő érintkezés;
• a munkavégzés intenzitása;
• a használat időtartama;
• a kesztyű szorossága;
• és a munkavállaló egyéni érzékenysége.

Egy fagyasztott fémalkatrész megfogása sokkal gyorsabban vonhat el hőt a kéztől, mint az azonos hőmérsékletű levegő.

A vastag téli kesztyű sem mindig megfelelő

A hideg elleni védelem növelése gyakran vastagabb bélést igényel. Ez azonban:

• csökkentheti a kézügyességet;
• növelheti a fogáshoz szükséges erőt;
• megnehezítheti a gombok és kapcsolók kezelését;
• és nagyobb beakadási kockázatot okozhat.

Hideg raktárban vagy szabadtéri munkánál ezért szükség lehet:

• több kesztyűtípusra;
• munkaszünetekre;
• melegedési lehetőségre;
• száraz cserekesztyűre;
• és megfelelő munkaszervezésre.

A kesztyű önmagában nem mindig képes kezelni a tartós hidegterhelést.

EN 16350 – elektrosztatikus tulajdonságok

Az EN 16350 olyan védőkesztyűk elektrosztatikus tulajdonságaival foglalkozik, amelyeket robbanásveszélyes vagy elektrosztatikusan érzékeny környezetben használhatnak.A megfelelő elektrosztatikus tulajdonságú kesztyű segíthet a töltések elvezetésében, de csak egy teljes rendszer részeként.A rendszerhez tartozhat:

• vezetőképes vagy antisztatikus padló;
• megfelelő lábbeli;
• földelés;
• ruházat;
• munkafelület;
• szerszámok;
• és ellenőrzött környezeti feltételek.

Egy antisztatikus kesztyű önmagában nem garantálja az elektrosztatikus biztonságot.

Nagyon fontos: az antisztatikus nem villamosan szigetelő

Az antisztatikus kesztyű célja éppen az lehet, hogy a töltések szabályozott módon elvezethetők legyenek.A villamos szigetelőkesztyű ezzel szemben az áram áthaladását akadályozza.A két fogalom nemcsak különbözik, hanem bizonyos szempontból ellentétes rendeltetést jelent.Ezért az alábbi kifejezéseket nem szabad összekeverni:

• antisztatikus;
• ESD-kompatibilis;
• elektrosztatikusan disszipatív;
• villamosan szigetelő;
• feszültség alatti munkára alkalmas.

Egy ESD-kesztyű nem véd automatikusan áramütés ellen.

Élelmiszerrel érintkezésre alkalmas kesztyűk

Az élelmiszeriparban használt kesztyűnek nemcsak a dolgozót kell védenie. Biztosítani kell azt is, hogy a kesztyű anyagából ne kerüljenek nem kívánt anyagok az élelmiszerbe.Az élelmiszerrel érintkezésre való alkalmasságot gyakran pohár-villa piktogram jelzi.Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kesztyű:

• minden élelmiszertípushoz alkalmas;
• minden hőmérsékleten használható;
• zsíros élelmiszerrel korlátlanul érintkezhet;
• vagy vegyszerekkel szemben is megfelelő védelmet biztosít.

Különbség lehet:

• száraz;
• vizes;
• savas;
• alkoholos;
• és zsíros élelmiszerekkel történő érintkezés között.

Az adott kesztyű megfelelőségi dokumentációját és felhasználási korlátozásait ellenőrizni kell.

Mit jelent az „X” jelölés?

Az „X” az egyik leggyakrabban félreértett karakter.Nem feltétlenül jelent nullás vagy rossz teljesítményt.Az „X” jelentheti, hogy:

• az adott vizsgálatot nem végezték el;
• a vizsgálat nem alkalmazható;
• az eredmény nem megbízható;
• vagy az adott tulajdonságot nem kívánták minősíteni.

Ha egy tulajdonság a munkafolyamat szempontjából fontos, az „X” azt jelenti, hogy abból a jelölésből nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a védelemre.Például ha szúrásveszély áll fenn, és a szúrásállóság helyén X szerepel, nem szabad feltételezni, hogy a kesztyű megfelelően véd a szúrás ellen.

A magasabb szám nem mindig jelent mindenben jobb kesztyűt

Két kesztyű jelölése:

• első kesztyű: 4X43D;
• második kesztyű: 3X42F.

A második kesztyű magasabb vágásállóságú, de:

• alacsonyabb kopásállóságú;
• alacsonyabb szakadásállóságú;
• és alacsonyabb szúrásállóságú lehet.

Nem lehet egyszerűen kijelenteni, hogy az egyik minden szempontból jobb.A választás attól függ, hogy a munkafolyamatban:

• vágás;
• kopás;
• szúrás;
• szakadás;
• kézügyesség;
• vagy más tulajdonság a meghatározó.

Piktogram nélküli kesztyű használható munkára?

Egy kesztyű lehet alkalmas:

• a termék tisztán tartására;
• ujjlenyomatok megelőzésére;
• kisebb szennyeződés ellen;
• vagy alacsony kockázatú háztartási jellegű feladatra.

Ha azonban a munkavállaló kezét meghatározott munkahelyi veszély ellen kell védeni, a védőeszköz megfelelőségét igazolni kell.A szükséges piktogram, szabvány, teljesítményérték és dokumentáció hiányában nem lehet pusztán a kesztyű külseje alapján kijelenteni, hogy megfelelő egyéni védőeszköz.

Mit kell ellenőrizni a kesztyűn és a csomagoláson?

A terméken vagy csomagolásán általában ellenőrizni kell:

• a gyártó vagy forgalmazó azonosítását;
• a termék típusjelölését;
• a méretet;
• a CE-jelölést;
• a vonatkozó szabványokat;
• a piktogramokat;
• a teljesítményszinteket;
• a gyártási vagy tételazonosítást;
• a felhasználási korlátozásokat;
• és a gyártói tájékoztató elérhetőségét.

Vegyi, villamos, hő- vagy más súlyos kockázattal járó munkánál nem elegendő kizárólag a kesztyűre nyomtatott jelölést vizsgálni.Szükséges lehet:

• az EU-megfelelőségi nyilatkozat;
• a használati útmutató;
• a gyártói adatlap;
• a vegyszerállósági táblázat;
• a vizsgálati vagy tanúsítási információ;
• és a lejárati vagy újravizsgálati követelmények ellenőrzése.

Hamis vagy félrevezető termékjelölések

Az interneten vagy nem ellenőrzött forrásból vásárolt kesztyűknél előfordulhat:

• hiányos jelölés;
• nem létező szabvány;
• hibás piktogram;
• értelmezhetetlen teljesítménysor;
• hiányzó gyártói adat;
• hamis megfelelőségi nyilatkozat;
• vagy olyan CE-jelölés, amely mögött nincs megfelelő dokumentáció.

Gyanúra adhat okot, ha:

• a terméken csak annyi szerepel, hogy „CE”;
• nincs pontos típusszám;
• nincs használati útmutató;
• a forgalmazó nem tud megfelelőségi nyilatkozatot adni;
• a csomagoláson és a terméken eltérő jelölések vannak;
• vagy a kesztyű minden elképzelhető veszély ellen „maximális védelmet” ígér.

Gyakorlati példák a jelölések értelmezésére

1. példa – raktári anyagmozgatás

Feladat:

• kartondobozok;
• raklapok;
• fóliázott termékek;
• száraz környezet;
• kisebb szálka- és horzsolásveszély.

Fontos tulajdonságok:

• jó kopásállóság;
• megfelelő fogás;
• kézügyesség;
• légáteresztés.

Nem feltétlenül szükséges:

• magas vágásállóság;
• vegyi védelem;
• hővédelem;
• villamos szigetelés.

Egy vékony, tenyéren bevont, megfelelő EN 388 teljesítményű kesztyű elegendő lehet.

2. példa – éles lemezalkatrészek

Feladat:

• frissen vágott lemezek válogatása;
• sorjás szélek;
• ismétlődő kézi mozgatás;
• olajos felület.

Fontos tulajdonságok:

• megfelelő TDM-vágásállóság;
• kopásállóság;
• olajos fogás;
• megfelelő mandzsettahossz;
• méret és kézügyesség.

Egy magas kopásállóságú, de alacsony vágási teljesítményű kesztyű nem megfelelő.

3. példa – lúgos tisztítószer

Feladat:

• koncentrált lúgos tisztítószer hígítása;
• áttöltés;
• fröccsenésveszély;
• nedves környezet.

Fontos tulajdonságok:

• az adott vegyszerrel szembeni igazolt ellenállás;
• megfelelő áttörési idő;
• hosszú mandzsetta;
• folyadékzáró kialakítás;
• mechanikai tartósság;
• megfelelő levételi és csereeljárás.

Nem elegendő egy tenyéren nitrilbevonatú szerelőkesztyű.

4. példa – forró munkadarab

Feladat:

• kemencéből kivett alkatrész rövid idejű megfogása;
• magas felületi hőmérséklet;
• ismétlődő munkavégzés.

Fontos tulajdonságok:

• megfelelő EN 407 kontakt hő teljesítmény;
• hőálló varrás;
• megfelelő mandzsetta;
• száraz állapot;
• meghatározott maximális érintkezési idő.

Nem elegendő egy vastag bőrkesztyű pusztán azért, mert vastagnak tűnik.

Munkavédelmi szakember megjegyzése

A kesztyűn szereplő piktogram nem díszítés.Minden szám, betű és „X” olyan információt hordoz, amely segíthet eldönteni, hogy a kesztyű megfelel-e az adott veszélynek.A kiválasztáskor azonban nem az a cél, hogy a lehető legtöbb magas számot tartalmazó kesztyűt vásároljuk meg. Az a cél, hogy a munkafolyamat szempontjából meghatározó veszélyekkel szemben megfelelő, igazolt teljesítményt biztosítsunk.

A szerelőkesztyű és a villamos szigetelőkesztyű nem ugyanaz

A villamos munkák során használt kesztyűkkel kapcsolatban az egyik legveszélyesebb tévhit, hogy minden gumiszerű, nitril- vagy poliuretánbevonatú kesztyű bizonyos mértékben megvéd az áramütéstől.Ez nem tekinthető elfogadható munkavédelmi feltételezésnek.A villanyszerelők kezén gyakran látható vékony, tenyéren bevont munkavédelmi kesztyű elsősorban mechanikai kézvédelemre szolgálhat. Megóvhatja a kezet:

• a kábelcsatornák sorjás széleitől;
• a vezetékek behúzásakor keletkező horzsolásoktól;
• a szerelvénydobozok és burkolatok éleitől;
• a szerszámok okozta kisebb sérülésektől;
• a szennyeződéstől;
• és bizonyos kialakításoknál javíthatja a fogásbiztonságot.

Ezek fontos tulajdonságok, de nem bizonyítják az áramütéssel szembeni védelmet.Egy normál szerelőkesztyű gumiszerű bevonata lehet:

• nagyon vékony;
• mikropórusos;
• részleges;
• a kézháton teljesen nyitott;
• mechanikai használat során sérült;
• nedvességgel vagy fémporral szennyezett;
• és villamos szigetelőképességre nem bevizsgált.

A kesztyű akár kívülről teljesen épnek is tűnhet, miközben olyan apró sérülések, anyaghibák vagy szennyeződések vannak rajta, amelyek villamos szempontból elfogadhatatlanná teszik.Ezért a következő két fogalmat minden munkavállalónak világosan el kell különítenie:Mechanikai védőkesztyű:

Elsősorban kopás, vágás, szakadás, szúrás, szennyeződés vagy fogási nehézség ellen nyújthat védelmet.Villamos szigetelőkesztyű:

Kifejezetten áramütési kockázattal járó villamos munkához gyártott, vizsgált, osztályba sorolt és megfelelően jelölt egyéni védőeszköz.A kettő nem helyettesíti egymást.

Miért visel mégis normál szerelőkesztyűt sok villanyszerelő?

A villanyszerelők jelentős része azért végezheti munkáját normál mechanikai kesztyűben, mert a feladatot nem feszültség alatt, hanem megfelelően feszültségmentesített berendezésen kell végrehajtani.Ilyenkor a szerelőkesztyű nem az áramütéstől védi a dolgozót. A villamos veszélyt a feszültségmentesítés és az ahhoz kapcsolódó biztonsági intézkedések kezelik.A kesztyű feladata az ezután fennmaradó mechanikai kockázatok csökkentése lehet.Például egy lakáselosztó cseréjénél a munkavállaló kezét veszélyeztethetik:

• a fémburkolat élei;
• a vezetékek végei;
• a műanyag kábelcsatorna sorjái;
• a szerszám megcsúszása;
• a szűk helyen végzett szerelés;
• és a régi berendezésből származó szennyeződés.

A megfelelő mechanikai kesztyű ezek ellen hasznos lehet. Ettől azonban a berendezés még nem kezelhető feszültség alatt.A helyes gondolkodás tehát nem ez:

„Kesztyű van rajtam, ezért hozzányúlhatok.”

Hanem ez:

„A villamos veszélyt megfelelően megszüntettük, és a fennmaradó mechanikai veszélyek miatt viselek szerelőkesztyűt.”

230 V-os aljzatok jelölése – elég egy filctollal ráírni, hogy melyik áramkörhöz tartozik?

A villamos berendezéseknél alkalmazott jelölések akkor tölthetik be a szerepüket, ha egyértelműek, tartósak, a tényleges állapotot mutatják, és nem teremtenek hamis biztonságérzetet.

A villamos munkák öt biztonsági szabálya

A feszültségmentes állapot létrehozása nem azt jelenti, hogy valaki lekapcsolt egy kapcsolót vagy egy kismegszakítót, majd azonnal hozzálátott a munkához.A villamos berendezésen végzett munka biztonságának alapját az egymásra épülő intézkedések jelentik.A széles körben alkalmazott öt biztonsági szabály:

1. teljes leválasztás;
2. visszakapcsolás elleni biztosítás;
3. a feszültségmentes állapot ellenőrzése;
4. földelés és rövidre zárás, ahol szükséges;
5. a közeli, feszültség alatt álló részek elleni védelem.

Ezek sorrendje nem véletlenszerű. Az egyes lépések az előző intézkedés esetleges hibájából vagy korlátaiból eredő veszélyeket kezelik.

1. Teljes leválasztás

A berendezést minden olyan aktív vezetőtől le kell választani, amelyből veszélyes feszültség kerülhet a munkaterületre.Ez több lehet annál, hogy lekapcsolják a helyiség falán található kapcsolót.Vizsgálni kell például:

• valamennyi betáplálást;
• a többirányú megtáplálás lehetőségét;
• a tartalék áramforrást;
• a szünetmentes tápegységet;
• a generátort;
• a napelemes rendszert;
• a vezérlőfeszültséget;
• a visszatáplálás lehetőségét;
• és a másik áramkörből érkező idegen feszültséget.

Egy berendezés attól még lehet veszélyes, hogy a főkapcsolója „0” állásban van.Előfordulhat, hogy:

• a kapcsoló csak a teljesítményáramkört választja le;
• egy vezérlőáramkör továbbra is aktív;
• a készüléket másik elosztóból is megtáplálják;
• a napelemes rendszer egyenáramú oldala megvilágítás hatására továbbra is feszültséget termel;
• egy kondenzátor töltése megmarad;
• vagy az adott leválasztó hibás.

A leválasztási pontokat ezért a berendezés felépítésének, dokumentációjának és tényleges állapotának ismeretében kell meghatározni.

2. Visszakapcsolás elleni biztosítás

A leválasztott berendezést meg kell védeni attól, hogy valaki tévedésből, megszokásból vagy távoli vezérléssel ismét feszültség alá helyezze.A „szóltam a kollégának, hogy ne kapcsolja vissza” önmagában nem mindig elegendő.A visszakapcsolás elleni védelem történhet például:

• reteszeléssel;
• lakatolható leválasztó használatával;
• a működtetőelem lezárásával;
• biztosítóbetét eltávolításával és biztonságos megőrzésével;
• figyelmeztető jelzés elhelyezésével;
• a távoli vezérlés letiltásával;
• vagy szervezett kizárási és visszakapcsolás-gátlási eljárással.

A megoldásnak meg kell akadályoznia, hogy illetéktelen vagy tájékozatlan személy egyszerűen visszaállítsa a kapcsolóelemet.A megfelelő eljárásnál azt is meg kell határozni:

• ki helyezheti el a reteszelést;
• ki távolíthatja el;
• hogyan kezelik a több munkavállaló által végzett munkát;
• mi történik műszakváltáskor;
• és hogyan dokumentálják a berendezés visszaadását.

Gyakori hiba

A szerelő lekapcsolja a kismegszakítót, de nem jelöli meg és nem biztosítja visszakapcsolás ellen. Egy másik személy később azt hiszi, hogy a leoldás hiba miatt történt, ezért visszakapcsolja.A munkaterületen lévő szerelőt ebben a helyzetben a normál munkavédelmi kesztyű nem fogja megvédeni.

3. A feszültségmentes állapot ellenőrzése

A kikapcsolás és a feszültségmentesség nem ugyanaz.A leválasztás után megfelelő mérő- vagy feszültségvizsgáló eszközzel ellenőrizni kell, hogy a munkavégzés helyén valóban nem áll fenn veszélyes feszültség.Az ellenőrzést nem szabad kizárólag az alábbiakra alapozni:

• egy kialudt jelzőlámpára;
• a gép leállására;
• a kijelző kikapcsolására;
• a kapcsoló állására;
• a vezeték feltételezett színére;
• vagy egy érintés nélküli feszültségjelző hangjára.

Az ellenőrzéshez az adott rendszerre alkalmas, megfelelő állapotú és ismert működésű eszközt kell használni.Fontos lehet:

• valamennyi érintett vezető ellenőrzése;
• a fázisvezetők egymás közötti vizsgálata;
• a fázis és a nulla közötti vizsgálat;
• a fázis és a védővezető vagy föld közötti vizsgálat;
• egyenáramú rendszer esetén a megfelelő polaritás és mérési tartomány;
• valamint a mérőeszköz működőképességének ellenőrzése.

A feszültségvizsgáló működését célszerű a mérés előtt és után is ismert feszültségforráson vagy megfelelő ellenőrzőeszközzel igazolni.Ennek oka egyszerű: ha a vizsgáló meghibásodott, lemerült, rossz mérési tartományban van vagy sérült a mérővezetéke, hamisan jelezhet feszültségmentes állapotot.

Gyakori hiba

A dolgozó egy érintés nélküli fázisceruzával végighúzza a vezetéket. Mivel az nem jelez, feszültségmentesnek tekinti az áramkört.Az ilyen eszköz bizonyos helyzetekben hasznos előzetes tájékozódásra, de önmagában nem feltétlenül alkalmas a biztonságos feszültségmentesség igazolására.

4. Földelés és rövidre zárás

A berendezés jellegétől, feszültségszintjétől és a munkavégzés körülményeitől függően a feszültségmentesített részeket földelni és rövidre zárni kell.Ennek célja, hogy a munkaterület akkor is védett maradjon, ha:

• téves visszakapcsolás történik;
• indukált feszültség jelenik meg;
• visszatáplálás alakul ki;
• másik vezeték érintkezik a munkaterülettel;
• vagy légköri eredetű feszültség jelenik meg.

A földelés és rövidre zárás nem rögtönzött vezetékkel, krokodilcsipesszel vagy tetszőleges kábel használatával történik.Az alkalmazott eszköznek és eljárásnak alkalmasnak kell lennie:

• a várható zárlati áram elviselésére;
• a megfelelő csatlakozás létrehozására;
• a rendszer feszültségszintjére;
• és a biztonságos fel- és leszerelésre.

A művelet sorrendje is lényeges: a földelési oldal csatlakoztatása és az aktív vezetőkhöz történő kapcsolódás meghatározott biztonsági rend szerint történik.Kisfeszültségű munkáknál nem minden esetben szükséges ugyanaz az eljárás, mint nagyfeszültségű hálózatokon. A szükséges intézkedést az adott berendezés, a munkamódszer és a vonatkozó szakmai szabályok alapján kell meghatározni.

5. Védelem a közeli aktív részekkel szemben

Előfordulhat, hogy a munkavégzés helye feszültségmentes, de annak közelében más részek továbbra is feszültség alatt állnak.Például:

• egy elosztó egyik mezőjén dolgoznak, miközben a szomszédos mező üzemben marad;
• egy gép egyik áramkörét leválasztották, de más segédáramkör aktív;
• a munkaterület közelében csupasz gyűjtősín található;
• a szerszám, vezeték vagy testrész véletlenül átnyúlhat egy másik veszélyes térbe;
• vagy a leválasztott vezeték mellett más rendszer vezetékei haladnak.

Ilyenkor szükséges lehet:

• szigetelő takarás;
• burkolat;
• elhatárolás;
• biztonsági távolság;
• megfelelő munkapozíció;
• szigetelt szerszám;
• felügyelet;
• vagy a szomszédos részek további feszültségmentesítése.

A normál szerelőkesztyű itt sem tekinthető olyan általános védelemnek, amely kiváltja a közeli aktív részek lefedését vagy elhatárolását.

Miért nem a kesztyű az elsődleges védelem?

Az egyéni védőeszköz a villamos biztonság fontos eleme lehet, de nem szabad a biztonságos munkaszervezés helyére állítani.A kesztyű:

• megsérülhet;
• rossz osztályú lehet;
• helytelenül tárolhatják;
• szennyezett lehet;
• nem megfelelő méretű lehet;
• hibásan vehetik fel;
• nem fedheti a teljes veszélyeztetett területet;
• és nem véd minden villamos veszély ellen.

Villamos balesetnél ráadásul nemcsak az áramütés jelent veszélyt.Jelen lehet:

• villamos ív;
• nagy hőterhelés;
• olvadt fém;
• nyomáshullám;
• intenzív fényhatás;
• égési sérülés;
• leesés;
• izomgörcs;
• és másodlagos mechanikai sérülés.

Egy villamos szigetelőkesztyű meghatározott feltételek mellett csökkentheti az áramütés kockázatát, de önmagában nem feltétlenül védi meg a dolgozót a villamos ív valamennyi hatásától.

EN IEC 60903 – villamos szigetelőkesztyűk

Az EN IEC 60903 szabvány a villamos szigetelőkesztyűkre és szigetelő egyujjas kesztyűkre vonatkozó követelményeket tartalmazza.A szabvány olyan kesztyűkkel foglalkozik, amelyek rendeltetése a munkavállaló áramütéssel szembeni védelme.Két alapvető kialakítással találkozhatunk:

• kizárólag villamos szigetelést biztosító gumikesztyű, amelyet szükség esetén külön mechanikai védőkesztyűvel együtt kell használni;
• kompozit szigetelőkesztyű, amely a villamos szigetelés mellett integrált mechanikai védelmet is biztosít.

Az egyszerű szigetelő gumikesztyű felülete érzékeny lehet:

• vágásra;
• szúrásra;
• dörzsölésre;
• olajra;
• vegyszerre;
• hőre;
• és mechanikai sérülésre.

Ezért sok alkalmazásnál bőr védőkesztyűt viselnek fölötte. A külső bőrkesztyű feladata a szigetelőkesztyű mechanikai védelme.A bőrkesztyű azonban nem helyettesíti a szigetelőkesztyűt.

A villamos szigetelőkesztyű osztályai

A szigetelőkesztyűket villamos teljesítményük alapján osztályokba sorolják.A megfelelő osztályt nem a névleges hálózati feszültség egyszerű bemondása, hanem az alkalmazási körülmények, a rendszer és a vonatkozó szakmai követelmények alapján kell kiválasztani.Az IEC 60903 szerinti osztályokhoz kapcsolódó legnagyobb használati feszültségek:

A táblázatban szereplő értékek nem azt jelentik, hogy a kesztyű bármilyen, az adott feszültség alatti munkához automatikusan megfelelő.A döntésnél vizsgálni kell:

• váltakozó vagy egyenfeszültségről van-e szó;
• milyen munkamódszert alkalmaznak;
• mekkora a rendszer legnagyobb várható feszültsége;
• fennáll-e villamos ív veszélye;
• milyen környezeti körülmények vannak;
• szükséges-e külső mechanikai védelem;
• és mit ír elő a munkautasítás, a gyártó, valamint a vonatkozó villamos biztonsági szabályozás.

Kisfeszültség nem jelent kis veszélyt

A „kisfeszültség” villamos szakmai fogalom. Nem jelenti azt, hogy az érintés veszélytelen.A 230/400 V-os hálózat is képes:

• halálos áramütést;
• súlyos égési sérülést;
• izomgörcsöt;
• esést;
• szívritmuszavart;
• és villamos ív okozta sérülést előidézni.

Ezért a 00 vagy 0 osztályú kesztyű használata sem teszi elfogadhatóvá a megfelelő munkamódszer, képzettség és biztonsági intézkedések hiányát.

A szigetelőkesztyű különleges tulajdonsági kategóriái

A villamos osztály mellett a kesztyű bizonyos különleges tulajdonságok szerint is kategóriába sorolható.A jelölések között szerepelhet:

• A: savállóság;
• H: olajállóság;
• Z: ózonállóság;
• R: savval, olajjal és ózonnal szembeni kombinált ellenállás;
• C: nagyon alacsony hőmérséklettel szembeni ellenállás.

Ezek a kategóriák nem a villamos osztály helyett, hanem amellett értelmezendők.Például egy 0 osztályú, C kategóriájú kesztyű:

• villamos szempontból a 0 osztályhoz tartozik;
• emellett nagyon alacsony hőmérsékletre vonatkozó tulajdonsággal rendelkezik.

Az A, H, Z, R és C jelölésekből sem szabad korlátlan ellenállásra következtetni. A felhasználási korlátozásokat továbbra is a gyártói tájékoztató alapján kell értékelni.

Mit kell ellenőrizni a szigetelőkesztyű jelölésén?

A villamos szigetelőkesztyűn és a hozzá tartozó dokumentációban ellenőrizni kell többek között:

• a gyártót;
• a pontos típusazonosítót;
• a villamos osztályt;
• a különleges kategóriákat;
• a méretet;
• a gyártási adatokat;
• a szabványjelölést;
• a CE-jelölést;
• az ellenőrzési vagy vizsgálati információkat;
• a használati korlátozásokat;
• és az egyedi nyomon követhetőséget.

Villamos veszéllyel szembeni védőeszköznél nem megfelelő gyakorlat az ismeretlen eredetű vagy dokumentáció nélküli gumikesztyű használata.Az sem elegendő, hogy a kesztyűre valaki kézzel ráírta:

„1000 V”

A villamos osztályt, a megfelelőséget és a használhatóságot hiteles gyártói és vizsgálati információknak kell alátámasztaniuk.

Felvétel előtti ellenőrzés

A szigetelőkesztyűt minden használat előtt ellenőrizni kell.A szemrevételezés során keresni kell:

• vágást;
• repedést;
• szúrást;
• felületi sérülést;
• kidörzsölődést;
• elszíneződést;
• megkeményedést;
• ragacsosságot;
• duzzadást;
• vegyszeres szennyeződést;
• égési nyomot;
• és alakváltozást.

A kesztyű felületét úgy kell megvizsgálni, hogy az ujjak, az ujjközök, a tenyér, a kézhát és a mandzsetta is jól látható legyen.A gyártói előírás szerint szükséges lehet a kesztyű levegővel történő tömörségellenőrzése is.Ez történhet:

• kézi feltekeréssel;
• vagy erre kialakított kesztyűvizsgáló eszközzel.

A kesztyűt nem szabad a megengedettnél nagyobb mértékben felfújni vagy megnyújtani, mert maga az ellenőrzés is károsíthatja.Ha bármilyen kétség merül fel a kesztyű állapotával kapcsolatban, azt nem szabad használni addig, amíg hozzáértő személy vagy megfelelő vizsgálat nem igazolja az alkalmasságát.

Nem minden sérülés látható

A kesztyű villamos tulajdonsága akkor is romolhat, ha nem látható rajta nagy szakadás.Problémát okozhat:

• tűhegynyi lyuk;
• hajszálrepedés;
• korona- vagy ózonhatás;
• UV-sugárzás;
• hő;
• nem megfelelő tisztítószer;
• olaj;
• benzin;
• éles gyűrődés;
• és tartós mechanikai nyomás.

Ezért a „ránézésre ép” állapot nem feltétlenül jelenti, hogy a kesztyű villamosan is megfelelő.

Időszakos villamos vizsgálat és újravizsgálás

A szigetelőkesztyűk időszakos vizsgálati követelményeit nem szabad általános munkavédelmi kesztyűk mintájára kezelni.A szükséges ellenőrzés és villamos újravizsgálás függhet:

• a kesztyű osztályától;
• a gyártó előírásától;
• az első használat időpontjától;
• a tárolás időtartamától;
• a használat gyakoriságától;
• a nemzeti és vállalati szabályoktól;
• és attól, hogy felmerült-e sérülés vagy nem megfelelő tárolás gyanúja.

A munkáltatónak nyilvántartható rendszert kell kialakítania, amelyből megállapítható:

• melyik kesztyű kihez vagy melyik készlethez tartozik;
• mikor helyezték használatba;
• mikor ellenőrizték;
• mikor történt villamos vizsgálat;
• meddig használható;
• és mikor kell ismételt vizsgálatra küldeni vagy selejtezni.

Nem megfelelő megoldás, ha több pár szigetelőkesztyű egy közös szekrényben található, de senki nem tudja:

• melyiket használták;
• mennyi ideje van ott;
• mikor vizsgálták;
• vagy ki felel érte.

A bőr védőkesztyű szerepe

A szigetelő gumikesztyű fölött alkalmazott bőrkesztyű célja elsősorban a mechanikai sérülések megelőzése.Védelmet nyújthat:

• dörzsölés;
• kisebb vágás;
• szúrás;
• érdes felület;
• és szerszámhasználat közbeni mechanikai igénybevétel ellen.

A külső védőkesztyűnek:

• megfelelő méretűnek kell lennie;
• nem szabad túl szorosnak lennie;
• nem gyűrheti vagy sértheti a szigetelőkesztyűt;
• nem tartalmazhat belső éles részt;
• tisztának és száraznak kell lennie;
• és összeillő rendszert kell alkotnia a szigetelőkesztyűvel.

A túl kicsi bőrkesztyű összenyomhatja és feszítheti a gumikesztyűt. A túl nagy kesztyű ronthatja a fogást és a kézügyességet.A bőrkesztyűt sem szabad önmagában villamos szigetelésként használni.

Kompozit szigetelőkesztyűk

A kompozit kesztyű a villamos szigetelés mellett integrált mechanikai védelmet is biztosíthat.Előnye lehet, hogy nincs szükség külön bőr védőkesztyűre, ha a terméket erre a rendeltetésre tervezték és minősítették.Ez javíthatja:

• a kezelhetőséget;
• a méretilleszkedést;
• a felvétel egyszerűségét;
• és csökkentheti a különálló rétegek elmozdulását.

Ugyanakkor a kompozit kesztyű sem sérthetetlen.Ugyanúgy szükséges:

• a felvétel előtti ellenőrzés;
• a megfelelő villamos osztály kiválasztása;
• a tárolási előírások betartása;
• az időszakos vizsgálat;
• és a sérült termék kivonása.

Helyes tárolás

A szigetelőkesztyűt úgy kell tárolni, hogy ne érje:

• közvetlen napsugárzás;
• UV-sugárzás;
• ózon;
• túlzott hő;
• fagy, ha a termék erre nem alkalmas;
• nedvesség;
• olaj;
• benzin;
• oldószer;
• sav vagy más káros vegyszer;
• mechanikai nyomás;
• éles tárgy;
• és indokolatlan hajlítás.

Nem megfelelő tárolás például:

• szerszámosláda alján;
• csavarok és fogók között;
• jármű műszerfalán;
• fűtőtest mellett;
• összehajtva;
• kifordítva;
• szoros gumiszalaggal összefogva;
• vagy olajos munkaruhával együtt.

A kesztyűt a gyártó által meghatározott tárolózsákban vagy dobozban, eredeti alakját megőrizve célszerű tartani.A tárolóeszköznek is tisztának, száraznak és megfelelő állapotúnak kell lennie.

Tisztítás és szárítás

A szigetelőkesztyű tisztítását kizárólag a gyártó előírásai szerint szabad végezni.Nem alkalmazható automatikusan:

• féktisztító;
• benzin;
• hígító;
• kézfertőtlenítő;
• erős lúgos tisztítószer;
• olajos ápolószer;
• vagy tetszőleges ipari vegyszer.

A nem megfelelő tisztítószer károsíthatja a kesztyű anyagát akkor is, ha azonnal nem látható elváltozás.A kesztyűt nem szabad:

• radiátoron;
• nyílt láng közelében;
• hőlégfúvóval;
• erős napsütésben;
• vagy más magas hőmérsékletű felületen szárítani.

A tisztítás után meg kell győződni arról, hogy a kesztyű kívül és belül is teljesen száraz, és nem maradt rajta tisztítószer.

A szigetelőkesztyű alatt viselt aláöltöző

Bizonyos munkakörülmények között a szigetelőkesztyű alatt textil aláöltöző kesztyű alkalmazható a komfort és a kézizzadás kezelése érdekében.Ennek azonban:

• megfelelő méretűnek;
• tisztának;
• száraznak;
• gyűrődésmentesnek;
• és a gyártói rendszerrel összeegyeztethetőnek kell lennie.

A túl vastag vagy rosszul illeszkedő aláöltöző:

• csökkentheti a kézügyességet;
• megfeszítheti a szigetelőkesztyűt;
• ráncokat hozhat létre;
• és megnehezítheti a hibák észlelését.

A nedves aláöltöző különösen kedvezőtlen, ezért cseréjét és tisztítását is szabályozni kell.

Ékszer, óra és éles tárgyak

Szigetelőkesztyű felvétele előtt el kell távolítani minden olyan tárgyat, amely:

• kiszúrhatja;
• kidörzsölheti;
• megfeszítheti;
• vagy más módon károsíthatja a kesztyűt.

Ilyen lehet:

• gyűrű;
• karóra;
• karkötő;
• éles köröm;
• kiálló ruhaelem;
• vagy a kézen maradt fémforgács.

Az ékszerek villamos munkánál önmagukban is súlyosbíthatják a sérülést, mert vezetőképesek, felhevülhetnek és ívhatás következtében súlyos égést okozhatnak.

Nedves környezet és szennyezett kesztyű

A nedvesség és a szennyeződés jelentősen befolyásolhatja a villamos biztonságot.Veszélyt jelenthet:

• az izzadság;
• az eső;
• a páralecsapódás;
• a nedves munkafelület;
• az olaj;
• a fémpor;
• a grafit;
• a korom;
• a sós szennyeződés;
• és a vegyszer.

A szigetelőkesztyű külső felületén kialakuló vezetőképes szennyeződés kúszóáram számára kedvező utat teremthet.A villamos munkamódszert nem szabad automatikusan folytatni, ha a környezet vagy a védőeszköz állapota eltér az előzetesen meghatározott feltételektől.

A hosszú mandzsetta szerepe

A szigetelőkesztyű hossza nem pusztán kényelmi tulajdonság.A mandzsettának megfelelő átfedést kell biztosítania:

• a védőruházattal;
• az esetleges külső kesztyűvel;
• és a munkamódszer által megkövetelt védelmi térrel.

Nem megfelelő, ha:

• a kesztyű és a ruhaujj között szabad bőrfelület marad;
• a ruhaujj fémcipzárja vagy patentja hozzáérhet aktív részhez;
• a mandzsetta visszahajlik;
• vagy a kesztyű felvételekor olyan gyűrődés alakul ki, amely akadályozza a mozgást.

A mandzsettát nem szabad önkényesen:

• levágni;
• megrövidíteni;
• kilyukasztani;
• vagy más módon átalakítani.

Villamos ív és a kesztyű

A villamos ív nagyon rövid idő alatt rendkívül nagy hőenergiát szabadíthat fel.A következmények lehetnek:

• súlyos égési sérülések;
• megolvadt fém fröccsenése;
• ruházat meggyulladása;
• nyomáshullám;
• halláskárosodás;
• szemsérülés;
• és másodlagos esés vagy ütközés.

A villamos szigetelőkesztyű elsődleges rendeltetése az áramütés elleni védelem. Nem szabad automatikusan feltételezni, hogy minden szigetelőkesztyű megfelelő villamosív-védelmet is biztosít.A villamosív-kockázat kezeléséhez szükség lehet:

• íválló vagy megfelelően minősített védőruházatra;
• arcvédőre;
• védősisakra;
• szemvédelemre;
• hallásvédelemre;
• megfelelő kesztyűrendszerre;
• szigetelt szerszámokra;
• elhatárolásra;
• és a berendezés energiáját csökkentő műszaki intézkedésekre.

A pontos védőeszköz-rendszert külön villamos kockázatértékelés alapján kell kialakítani.

Szigetelt szerszám és szigetelőkesztyű

A szigetelt szerszám és a szigetelőkesztyű két külön védelmi elem.Az egyik megléte nem teszi szükségtelenné a másikat, ha a munkamódszer mindkettőt megköveteli.A „szigeteltnek látszó” műanyag nyelű szerszám nem feltétlenül minősített villamos szerszám.A szerszámon ellenőrizni kell:

• a megfelelő szabványjelölést;
• a feszültségjelölést;
• a sérülésmentességet;
• a szigetelés állapotát;
• és a használati korlátozásokat.

Nem megfelelő megoldás:

• szigetelőszalaggal körbetekerni a sérült szerszámnyelet;
• zsugorcsövet húzni egy hagyományos fogóra;
• vagy házilag szigetelt szerszámot villamos védőeszköznek tekinteni.

A kesztyű és a szerszám sem teszi biztonságossá a szakszerűtlen vagy engedély nélküli feszültség alatti munkát.

Mikor minősül a munka feszültség alattinak?

A gyakorlatban előfordul, hogy valaki azt mondja:

„Nem dolgozom feszültség alatt, csak megmérem.”

A mérés során azonban:

• el kell távolítani egy burkolatot;
• aktív részek közelébe kell nyúlni;
• mérőcsúcsot kell elhelyezni;
• rövidzárlatot okozhat a szerszám;
• lecsúszhat a mérővezeték;
• és a kéz vagy más testrész veszélyes közelségbe kerülhet.

Ezért a mérés sem tekinthető automatikusan kockázatmentes tevékenységnek.A feladatot előre meg kell tervezni:

• milyen mérőeszköz szükséges;
• milyen mérési kategória megfelelő;
• hol lehet biztonságosan csatlakozni;
• milyen burkolatot kell eltávolítani;
• szükséges-e egyéni védőeszköz;
• mekkora az ív- és rövidzárlati kockázat;
• és hogyan lehet a mérést a lehető legkisebb veszéllyel elvégezni.

A feszültség alatti munka nem lehet rutinmegoldás

A feszültség alatti munkavégzést nem indokolja önmagában az, hogy:

• a lekapcsolás kényelmetlen;
• az ügyfél nem szeretne áramszünetet;
• a termelést nem akarják leállítani;
• a szerelő „mindig így szokta”;
• csak néhány perces feladatról van szó;
• vagy a dolgozó kesztyűt és szigetelt csavarhúzót használ.

A feszültség alatti munkához különösen szigorú feltételek, megfelelő munkamódszer, szakképzettség, feljogosítás, eszközrendszer, felügyelet és dokumentált előkészítés szükséges.Az egyszerűbbnek tűnő megoldás valójában jelentősen nagyobb kockázatot hordozhat.

A munkáltató feladatai villamos szigetelőkesztyű biztosításakor

A munkáltatónak nem elegendő megvásárolnia néhány pár szigetelőkesztyűt.Biztosítani kell:

• a munkafolyamatok villamos kockázatértékelését;
• a megfelelő munkamódszer meghatározását;
• a megfelelő osztály és kategória kiválasztását;
• a megfelelő méretet;
• a kompatibilis külső védőkesztyűt, ha szükséges;
• az előírt ellenőrzést és villamos vizsgálatot;
• a megfelelő tárolást;
• a használati nyilvántartást;
• a tisztítás és selejtezés szabályait;
• valamint a munkavállalók elméleti és gyakorlati oktatását.

Munkavédelmi oktatás – szabályok, tematika és dokumentálás

A védőeszköz átadása mellett a munkavállalónak szükség esetén a gyakorlatban is meg kell tanulnia annak ellenőrzését, felvételét, beállítását és használatát.Villamos szigetelőkesztyű esetén a gyakorlati oktatásnak ki kell térnie például:

• a jelölések értelmezésére;
• a megfelelő osztály azonosítására;
• a felvétel előtti szemrevételezésre;
• a tömörség ellenőrzésére;
• a külső bőrkesztyű használatára;
• a helyes fel- és levételre;
• a szennyeződés elkerülésére;
• a tárolásra;
• és a használatból történő azonnali kivonás eseteire.

A munkavállaló feladatai

A munkavállaló köteles a részére biztosított védőeszközt rendeltetésszerűen használni, és jelezni, ha az sérült, hiányos vagy nem megfelelő.Villamos szigetelőkesztyűnél különösen fontos, hogy a dolgozó:

• ne használjon ismeretlen előéletű kesztyűt;
• minden használat előtt ellenőrizze;
• ne cserélje fel másik, eltérő osztályú termékkel;
• ne használja mechanikai munkára indokolatlanul;
• ne tegye a szerszámosládába védelem nélkül;
• ne tisztítsa ismeretlen vegyszerrel;
• ne javítsa házilag;
• ne írjon rá oldószeres filccel, ha azt a gyártó nem engedélyezi;
• és azonnal vonja ki a használatból, ha annak állapota kétséges.

A dolgozót nem szabad olyan helyzetbe hozni, amelyben neki kell találgatnia, hogy a kesztyű még használható-e vagy mikor esedékes a vizsgálata.

Gyakori tévhitek a villamos kesztyűkkel kapcsolatban

„Gumikesztyű van rajtam, ezért nem rázhat meg”

Nem minden gumikesztyű villamos szigetelőkesztyű. A háztartási, orvosi, nitril-, latex- vagy szerelőkesztyűk rendeltetése és vizsgálata eltérő.

„A 230 V nem nagy feszültség”

A 230 V-os hálózat is okozhat halálos áramütést és súlyos égést.

„Ha száraz a kesztyű, akkor szigetel”

A száraz állapot önmagában nem bizonyít szabvány szerinti villamos védelmet.

„Két normál kesztyű egymáson már biztosan elég”

Két nem minősített kesztyű együtt sem válik EN IEC 60903 szerinti szigetelőkesztyűvé.

„Csak egy vezetéket kell gyorsan bekötni”

A feladat rövid időtartama nem csökkenti automatikusan az érintés, a rövidzárlat vagy a villamos ív következményét.

„A kismegszakító le van kapcsolva, tehát nincs feszültség”

A kapcsoló helyzete nem helyettesíti a feszültségmentes állapot megfelelő ellenőrzését.

„Kesztyűben nem kell levenni a gyűrűt”

A gyűrű károsíthatja a kesztyűt, vezetőképes lehet és ív esetén súlyos égést okozhat.

„A szigetelőkesztyű kiváltja a feszültségmentesítést”

A szigetelőkesztyű nem arra szolgál, hogy szükségtelenül feszültség alatt tartsák azt a berendezést, amely biztonságosan leválasztható.

Gyakorlati példa – lakáselosztó cseréje

Egy villanyszerelő régi lakáselosztót cserél.Nem megfelelő eljárás:

1. lekapcsolja az egyik kismegszakítót;
2. normál nitrilbevonatú szerelőkesztyűt vesz fel;
3. a vezetékek színe alapján feltételezi, hogy melyik a betáplálás;
4. ellenőrzés nélkül megkezdi a bontást.

A helyes előkészítés része lehet:

1. a betáplálási rendszer azonosítása;
2. valamennyi lehetséges energiaforrás és visszatáplálás vizsgálata;
3. a megfelelő leválasztás;
4. a visszakapcsolás elleni biztosítás;
5. a feszültségmentesség megfelelő ellenőrzése;
6. a közeli aktív részek kezelése;
7. a fennmaradó mechanikai veszélyekhez megfelelő szerelőkesztyű kiválasztása;
8. és csak ezután a munka megkezdése.

Ebben az esetben a normál szerelőkesztyű indokolt lehet, de nem ez hozza létre a villamosan biztonságos állapotot.

Gyakorlati példa – ipari elosztóban végzett mérés

Egy karbantartónak hibakeresés miatt feszültséget kell mérnie egy üzemben lévő elosztóban.A feladat során fennállhat:

• aktív rész érintésének veszélye;
• mérőcsúcs lecsúszása;
• fázisok közötti rövidzárlat;
• villamos ív;
• szerszám vagy vezeték leesése;
• és a közeli aktív részek megközelítése.

A feladat előtt meg kell határozni:

• szükséges-e valóban feszültség alatt mérni;
• elvégezhető-e a vizsgálat biztonságosabb ponton;
• megfelelő-e a mérőműszer és a mérővezeték;
• milyen védőeszközök szükségesek;
• megfelelő osztályú-e a szigetelőkesztyű;
• kell-e külső mechanikai védőkesztyű;
• szükséges-e ívvédelmi ruházat és arcvédelem;
• hogyan akadályozzák meg a hozzáférést más személyek számára;
• és milyen vészhelyzeti eljárás áll rendelkezésre.

A „felveszem a gumikesztyűt, és gyorsan megmérem” nem tekinthető megfelelő munkatervezésnek.

Gyakorlati példa – napelemes egyenáramú oldal

A napelemes rendszer egyenáramú oldala különös figyelmet igényel.A modulok fény hatására feszültséget állítanak elő. A váltakozó áramú főkapcsoló lekapcsolása nem feltétlenül szünteti meg a napelemes stringek egyenfeszültségét.A rendszerben jelen lehet:

• magas egyenfeszültség;
• tartós villamos ív;
• több párhuzamos áramút;
• sérült csatlakozó;
• eltérő gyártmányú csatlakozók hibás párosítása;
• polaritási hiba;
• és nehezen megszakítható áram.

A kesztyű kiválasztásakor ezért nem elegendő azt mondani, hogy „1000 voltos kesztyű”.Ismerni kell:

• a rendszer legnagyobb egyenfeszültségét;
• a lehetséges visszatáplálási útvonalakat;
• az alkalmazott munkamódszert;
• a csatlakozók és vezetékek állapotát;
• a villamosív-kockázatot;
• és a gyártói, illetve szakmai előírásokat.

Munkavédelmi szakember megjegyzése

Ha egy munkahelyen azt látjuk, hogy a dolgozó normál szerelőkesztyűben nyúl egy nyitott, feszültség alatt álló elosztóba, nem az az első kérdés, hogy elég vastag-e a kesztyű.Az első kérdések:

• Miért szükséges feszültség alatt dolgozni?
• Milyen munkamódszert határoztak meg?
• Ki jogosult a munkára?
• Megtörtént-e a villamos kockázatok értékelése?
• Milyen védőeszközöket írtak elő?
• Megfelelő osztályú és bevizsgált-e a kesztyű?
• Ellenőrizték-e használat előtt?
• Kezelték-e a villamos ív kockázatát?
• Biztosított-e a mentés és az elsősegélynyújtás feltétele?

A mechanikai szerelőkesztyű nem teszi elfogadhatóvá a szabálytalan feszültség alatti munkát.

Villamos szigetelőkesztyű – használat előtti ellenőrzőlista

A munka megkezdése előtt ellenőrizendő:

• A feladatot lehetőség szerint feszültségmentes állapotban tervezték meg.
• Meghatározták valamennyi energiaforrást és visszatáplálási lehetőséget.
• A munkamódszert hozzáértő személy hagyta jóvá.
• A munkát megfelelő képzettségű és feljogosított személy végzi.
• A kesztyű pontos típusa és villamos osztálya megfelel a feladatnak.
• A kesztyű vizsgálata és használhatósága igazolt.
• A gyártói tájékoztató rendelkezésre áll.
• A kesztyű megfelelő méretű.
• Szemrevételezéssel nem látható sérülés.
• Az előírt tömörségellenőrzés megtörtént.
• A kesztyű tiszta és száraz.
• Nincs rajta olaj, vegyszer, fémpor vagy más vezetőképes szennyeződés.
• Szükség esetén megfelelő külső mechanikai védőkesztyű áll rendelkezésre.
• A dolgozó eltávolította a gyűrűt, órát és más éles vagy vezetőképes tárgyat.
• A többi szükséges villamos védőeszköz is rendelkezésre áll.
• A munkaterületet elhatárolták.
• A közeli aktív részekkel szembeni védelmet kialakították.
• A mérőeszközök és szigetelt szerszámok megfelelő állapotúak.
• Meghatározták, mit kell tenni a kesztyű sérülése vagy szennyeződése esetén.
• A munka befejezése utáni ellenőrzés és tárolás rendje ismert.

A megfelelő kesztyű kiválasztása csak az első lépés

Egy szabványosan minősített, a kockázatoknak megfelelő és jó méretben kiválasztott munkavédelmi kesztyű sem nyújt megfelelő védelmet, ha:

• nem viselik;
• rossz feladathoz használják;
• sérülten tovább hordják;
• helytelenül tisztítják;
• szennyezetten tárolják;
• más munkavállalóval közösen használják;
• vagy a dolgozó nem ismeri a kesztyű védelmi korlátait.

A kézvédelem ezért nem ér véget a beszerzéssel és az átadási nyilvántartás aláírásával.A munkáltatónak működő rendszert kell kialakítania arra, hogy:

• a dolgozó mindig a megfelelő kesztyűhöz jusson hozzá;
• a kesztyű a munkavégzés helyén rendelkezésre álljon;
• megfelelő méretben legyen elérhető;
• a sérült vagy szennyezett eszköz cseréje azonnal megtörténjen;
• a dolgozó ismerje a használati szabályokat;
• a vezetők ellenőrizzék a tényleges használatot;
• és a tapasztalatok alapján a kiválasztást időszakosan felülvizsgálják.

A védőkesztyű nem egyszeri beszerzési tétel, hanem folyamatosan működtetendő munkavédelmi intézkedés.

Mikor kötelező, és mikor veszélyes a kesztyű?

A védőkesztyű használata akkor indokolt, ha a kéz veszélyeztetettsége más műszaki vagy szervezési intézkedéssel nem szüntethető meg teljesen, és a kesztyű viselése nem hoz létre nagyobb kockázatot.A gyakorlatban azonban nem minden gép mellett biztonságos kesztyűt viselni.Különösen veszélyes lehet a kesztyű használata olyan gépeknél, amelyek:

• forognak;
• behúzhatják a kesztyű anyagát;
• felcsavarhatják a kesztyűt;
• elkapott ruházatot vagy testrészt a veszélyes térbe húzhatnak;
• vagy a munkadarab és a szerszám között becsípődést okozhatnak.

Ilyen veszély jelentkezhet például:

• esztergagépnél;
• oszlopos vagy kézi előtolású fúrógépnél;
• marógépnél;
• forgó tengelyeknél;
• menetvágó gépnél;
• csiszoló- és polírozógépnél;
• forgó huzalkefénél;
• keverőgépnél;
• hengereknél;
• szállítószalag görgőinél;
• vagy más behúzó és felcsavaró mozgások közelében.

Ilyen esetekben a kesztyű anyaga beakadhat, és a dolgozó kezét a gép felé húzhatja.A magas szakadásállóság ebben a helyzetben akár súlyosbíthatja is a baleset következményét, mert a kesztyű nem szakad el gyorsan.

Forgó gépnél nem általános szabály, hogy mindig tilos a kesztyű

A „forgó gépnél soha nem szabad kesztyűt viselni” kijelentés túl általános.A helyes döntést a konkrét munkafolyamat alapján kell meghozni.Külön kell választani:

• a gép működése közben, a forgó rész közelében végzett munkát;
• az álló, leválasztott gépen végzett karbantartást;
• a munkadarab előkészítését;
• a forgács eltávolítását;
• a szerszámcserét;
• és az anyagmozgatást.

Például egy éles munkadarab géphez történő odavitelénél szükség lehet vágásálló kesztyűre. A munkadarab befogása és a gép elindítása előtt azonban előfordulhat, hogy a kesztyűt le kell venni, ha annak beakadási veszélye fennáll.A kesztyűhasználat szabályát ezért feladatonként kell meghatározni.Nem megfelelő előírás:

„A gépműhelyben kesztyű használata kötelező.”

Megfelelőbb előírás lehet:

• anyagmozgatásnál vágásálló kesztyű kötelező;
• működő esztergagép forgó részeinek közelében kesztyű viselése tilos;
• forgácsot kézzel eltávolítani tilos;
• forgács eltávolítása csak a gép leállítása és leválasztása után, megfelelő segédeszközzel történhet;
• karbantartásnál a feladat kockázataihoz kiválasztott kesztyűt kell használni.

Gyakori hiba: kézzel söprik le a forgácsot

Fémmegmunkálás során a forgács:

• éles;
• forró;
• rugószerű;
• hosszú és felcsavarodott;
• vagy apró, tűszerű darab lehet.

A dolgozó gyakran azért nyúl hozzá kézzel, mert kesztyűt visel.Ez különösen veszélyes.A kesztyű:

• nem feltétlenül véd a vékony, hegyes forgácstól;
• beakadhat a forgácsba;
• a forgács átszúrhatja;
• és a mozgó géprész a kézzel együtt behúzhatja.

A forgács eltávolítására megfelelő eszközt kell biztosítani, például:

• forgácshorgot;
• kefét;
• kaparót;
• fogót;
• vagy a géphez tervezett tisztítóeszközt.

Sűrített levegő használata sem tekinthető automatikusan megfelelő megoldásnak, mert a forgácsot nagy sebességgel a dolgozó vagy más személy felé repítheti.

Kesztyű használata kézi szerszámokkal

A védőkesztyű a kézi szerszámok használatánál sok esetben indokolt.Védhet például:

• a kalapácsnyél okozta horzsolástól;
• a munkadarab éles széleitől;
• a csavarhúzó megcsúszásától;
• a fogóval kezelt drót végétől;
• és az érdes vagy szennyezett felületektől.

A kesztyű azonban ronthatja a szerszám feletti kontrollt, ha:

• túl nagy;
• túl vastag;
• olajos;
• a tenyérbevonata nem megfelelő;
• a szerszámnyelet nem lehet biztosan körülfogni;
• vagy az ujjvégeknél felesleges anyag marad.

A kesztyűvel végzett munkánál ezért a szerszám markolatának kialakítása is fontos.Egy túl vastag kesztyű és vastag szerszámnyél kombinációja miatt a dolgozó nem tudja megfelelően átfogni a nyelet. Nagyobb erővel szorít, gyorsabban elfárad, és nő a megcsúszás valószínűsége.

Rezgő kéziszerszámok és kesztyűk

A rezgő kéziszerszámok használatánál gyakran alkalmaznak párnázott vagy „rezgéscsökkentő” kesztyűket.Fontos azonban, hogy a kesztyű nem feltétlenül csökkenti minden frekvenciatartományban és minden szerszámnál jelentősen a kéz-kar rezgésterhelést.A rezgésterhelés elsődleges csökkentési lehetőségei:

• kisebb rezgéskibocsátású szerszám választása;
• a szerszám megfelelő karbantartása;
• kiegyensúlyozott és megfelelő tartozékok használata;
• a szükségesnél kisebb szorítóerő alkalmazása;
• a használati idő korlátozása;
• a munkafeladatok váltogatása;
• és megfelelő munkaszervezés.

A kesztyű javíthatja:

• a fogás komfortját;
• a hideg elleni védelmet;
• a mechanikai kézvédelmet;
• és bizonyos esetekben korlátozottan a rezgéscsillapítást.

Nem szabad azonban arra használni, hogy egy túl magas rezgésterhelésű munkafolyamatot változtatás nélkül elfogadhatónak nyilvánítsanak.

Kesztyű és érintőképernyő

Sok munkafolyamatban a dolgozó kesztyűben kezel:

• ipari érintőképernyőt;
• mobiltelefont;
• vonalkódolvasót;
• táblagépet;
• beléptetőterminált;
• vagy gépkezelő panelt.

Ha a kesztyű nem működik megfelelően az érintőképernyővel, a dolgozó gyakran:

• leveszi;
• levágja az ujjvégét;
• megnyálazza az ujját;
• vagy kesztyűs kézzel többször, nagy erővel nyomja a kijelzőt.

Ezek egyike sem megfelelő megoldás.A levágott ujjú kesztyű:

• elveszítheti a tervezett védelmi képességét;
• az anyaga tovább szakadhat;
• az ujj szabadon marad;
• és a módosított védőeszköz megfelelősége már nem igazolható.

Olyan munkafolyamatnál, ahol rendszeres az érintőképernyő használata, eleve kompatibilis kesztyűt vagy más kezelési megoldást kell választani.

Kesztyű levétele és visszavétele

A kesztyű gyakori levétele önmagában is kockázatot jelenthet.Ha a dolgozó felváltva végez:

• vegyszeres munkát;
• dokumentálást;
• számítógépes adatbevitelt;
• telefonálást;
• és anyagmozgatást,

akkor a szennyezett kesztyű levételekor és visszavételekor a szennyeződés:

• a bőrre;
• a kesztyű belsejébe;
• az asztalra;
• a telefonra;
• a kilincsre;
• vagy más eszközökre kerülhet.

A munkafolyamatot úgy kell kialakítani, hogy a tiszta és szennyezett tevékenységek lehetőség szerint elkülönüljenek.Szükség lehet:

• egyszer használatos kesztyű gyakori cseréjére;
• külön tiszta kezelőeszközre;
• hangvezérlésre;
• érintésmentes megoldásra;
• vagy olyan munkaszervezésre, amely csökkenti a váltások számát.

A kesztyű helyes levétele

Szennyezett kesztyű levételekor a cél az, hogy a külső felület ne érjen a csupasz bőrhöz.Egyszer használatos kesztyűnél általános elv lehet:

1. az egyik kesztyű külső felületét a csuklónál megfogni;
2. kifelé fordítva lehúzni;
3. a levett kesztyűt a másik kesztyűs kézben tartani;
4. a csupasz ujjat a másik kesztyű mandzsettája alá csúsztatni;
5. a második kesztyűt az első köré kifordítva lehúzni;
6. megfelelő hulladékgyűjtőbe helyezni;
7. majd kezet mosni vagy az előírt kézhigiénés eljárást elvégezni.

A pontos levételi módszer a kesztyű kialakításától és a szennyeződés jellegétől függhet.Hosszú mandzsettás, többször használható vegyvédelmi kesztyűnél külön eljárásra lehet szükség, hogy:

• a szennyeződés ne jusson a ruházatra;
• a kesztyű belseje ne szennyeződjön;
• és a kesztyű tisztítása biztonságosan elvégezhető legyen.

Kézmosás kesztyűhasználat után

A kesztyű nem helyettesíti a kézhigiéniát.Kézmosásra szükség lehet:

• a kesztyű felvétele előtt;
• a kesztyű levétele után;
• szennyeződés gyanúja esetén;
• étkezés előtt;
• mosdóhasználat után;
• és műszak végén.

A kézmosásnak kímélő, de hatékony eljárással kell történnie.A túl erős tisztítószer, az oldószeres kéztisztítás vagy a gyakori durva súrolás károsíthatja a bőr természetes védőrétegét.A sérült, kiszáradt vagy berepedezett bőr:

• érzékenyebb az irritáló anyagokra;
• könnyebben fertőződik;
• és bizonyos vegyi anyagokat nagyobb mértékben engedhet át.

A kézápolás ezért a bőrvédelem része lehet.

Bőrpanaszok kesztyű alatt

A tartós kesztyűviselés során kialakulhat:

• beizzadás;
• felázás;
• bőrpír;
• viszketés;
• hámlás;
• berepedezés;
• kontakt dermatitisz;
• vagy allergiás reakció.

A probléma hátterében állhat:

• természetes latex;
• gumigyártási gyorsítóanyag;
• púder;
• festékanyag;
• a kesztyűbe jutott vegyszer;
• nem megfelelő tisztítás;
• túl hosszú viselési idő;
• nedves belső felület;
• vagy a kéz már korábban fennálló bőrbetegsége.

A dolgozó panaszát nem szabad egyszerűen azzal elintézni, hogy:

„Majd hozzászokik a keze.”

A tartós vagy visszatérő tüneteket ki kell vizsgálni.Szükség lehet:

• más anyagú kesztyűre;
• gyorsítóanyagmentes termékre;
• más bélésre;
• rövidebb viselési időre;
• gyakori cserére;
• pamut aláöltözőre;
• kézápolási programra;
• vagy foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra.

Kesztyű a kesztyű alatt

Két kesztyű együttes használata bizonyos esetekben indokolt lehet.Például:

• vegyvédelmi kesztyű alatt vékony pamut aláöltöző;
• egyszer használatos belső kesztyű a szennyeződés csökkentésére;
• villamos szigetelőkesztyű fölött mechanikai védőkesztyű;
• hideg elleni bélés más külső védőréteggel;
• vagy speciális, több rétegből álló vegyvédelmi rendszer.

A két kesztyű azonban nem választható ki egymástól függetlenül.Az együttes használat:

• csökkentheti a kézügyességet;
• növelheti a szorítóerő-szükségletet;
• túlzottan szorossá teheti a rendszert;
• fokozhatja az izzadást;
• gyűrődést okozhat;
• és megnehezítheti a gyors levételt.

Két alacsony védelmi szintű kesztyű viselése sem jelent automatikusan magasabb, szabványosan igazolt védelmet.

Egyszer használatos kesztyűt nem szabad kimosni

Az egyszer használatos kesztyűt egy meghatározott használati ciklusra tervezték.Nem megfelelő gyakorlat:

• kézmosás közben a kézen leöblíteni;
• fertőtlenítőszerrel lefújni;
• megszárítani és később újra felvenni;
• több munkavállaló között kiosztani;
• vagy műszak végén eltenni másnapra.

A mosás vagy fertőtlenítés:

• láthatatlanul károsíthatja az anyagot;
• megváltoztathatja a felületet;
• csökkentheti a vegyszerállóságot;
• és nem biztos, hogy eltávolítja a szennyeződést.

Az „egyszer használatos” nem azt jelenti, hogy egy egész műszakon keresztül korlátlanul használható. A csere gyakoriságát a feladat és a szennyeződés határozza meg.

Többször használható kesztyű tisztítása

A többször használható kesztyűt csak akkor szabad tisztítani és újra használni, ha ezt a gyártó megengedi.A tisztítás előtt meg kell határozni:

• milyen szennyeződés került rá;
• a tisztítás közben ki kerülhet-e veszélybe;
• milyen tisztítószer alkalmazható;
• kézzel vagy géppel mosható-e;
• milyen hőmérsékleten;
• hányszor tisztítható;
• hogyan kell szárítani;
• és a tisztítás után hogyan ellenőrizhető a védelmi képesség.

A mosás csökkentheti:

• a bevonat tapadását;
• a vágásállóságot;
• a láng- és hővédelmet;
• a vegyszerállóságot;
• az antisztatikus tulajdonságokat;
• és a kesztyű méretstabilitását.

A tisztítás tehát nem pusztán higiéniai kérdés.

Mosott kesztyű teljesítménye

Egy kesztyű adatlapján szereplő teljesítményérték nem feltétlenül marad változatlan korlátlan számú mosás után.A gyártónak meg kell adnia, ha:

• a kesztyű meghatározott számú mosásra alkalmas;
• a teljesítményt mosás után vizsgálták;
• külön mosási eljárás szükséges;
• vagy a tisztítás nem megengedett.

Saját üzemi mosási eljárást csak megfelelő szakmai értékelés alapján szabad kialakítani.Nem elegendő az, hogy a kesztyű tisztának látszik és nem ment össze.

Vegyszerrel szennyezett kesztyű tisztítása

A vegyszerrel szennyezett kesztyű tisztítása külön kockázatot jelent.Meg kell vizsgálni:

• a vegyszer vízzel reagál-e;
• a lemosás során keletkezik-e hő;
• a szennyezett mosóvíz veszélyes hulladéknak minősül-e;
• a vegyszer bejutott-e az anyag szerkezetébe;
• az áteresztési folyamat folytatódhat-e;
• és a kesztyű biztonságosan újra használható-e.

Sok vegyvédelmi kesztyűnél a külső felület lemosása nem állítja meg automatikusan az anyagba már bejutott vegyszer átvándorlását.A kesztyű belső felülete később is szennyeződhet, ezért bizonyos vegyszeres használat után az egyszeri használat vagy a selejtezés lehet az egyetlen biztonságos megoldás.

Szárítás

A kesztyűt a gyártó előírása szerint kell szárítani.Nem megfelelő módszer lehet:

• radiátorra helyezni;
• nyílt láng mellé tenni;
• hőlégfúvóval szárítani;
• tűző napon hagyni;
• magas hőmérsékletű szárítógépbe tenni;
• vagy nedvesen zárt szekrénybe helyezni.

A túl magas hőmérséklet:

• megkeményítheti a bőrt;
• károsíthatja a polimerbevonatot;
• zsugorodást okozhat;
• meggyengítheti a ragasztást;
• és csökkentheti a védelmi tulajdonságokat.

A nedvesen elrakott kesztyűben:

• kellemetlen szag;
• mikrobiológiai szennyeződés;
• penészedés;
• és anyagkárosodás alakulhat ki.

Kesztyűk tárolása

A tárolási helynek:

• tisztának;
• száraznak;
• jól szellőzőnek;
• közvetlen napsugárzástól védettnek;
• vegyszerektől elkülönítettnek;
• és szélsőséges hőmérséklettől mentesnek kell lennie.

Nem megfelelő tárolási hely:

• gép teteje;
• olajos munkapad;
• jármű műszerfala;
• kültéri ablakpárkány;
• vegyszerszekrény teteje;
• nedves öltözőszekrény;
• vagy szerszámosláda éles eszközökkel együtt.

A használatban lévő és a tiszta tartalék kesztyűket el kell különíteni.A vegyszeres, biológiai vagy más veszélyes szennyeződésnek kitett kesztyűt nem szabad a dolgozó utcai ruhájával együtt tárolni.

Közös használat és higiénia

Egyes kesztyűk személyes használatra szolgáló egyéni védőeszközök.A közös használat problémát okozhat:

• izzadság;
• bőrbetegség;
• gombás fertőzés;
• szennyeződés;
• eltérő kézméret;
• és a kesztyű használati előéletének bizonytalansága miatt.

Ha egy védőkesztyűt kivételesen több személy használ, biztosítani kell a megfelelő:

• tisztítást;
• fertőtlenítést;
• szárítást;
• állapotellenőrzést;
• és méretválasztékot.

Sok esetben egyszerűbb és biztonságosabb személyhez rendelt kesztyűt biztosítani.

Mikor kell lecserélni a kesztyűt?

A csere nemcsak akkor szükséges, ha a kesztyű teljesen kiszakadt.Azonnali csere lehet indokolt, ha:

• lyuk;
• vágás;
• szakadás;
• szúrás;
• erős kopás;
• leváló bevonat;
• sérült varrás;
• megkeményedés;
• meglágyulás;
• duzzadás;
• ragacsosság;
• elszíneződés;
• vegyszeres szennyeződés;
• belső nedvesség;
• kellemetlen szag;
• elveszett fogásbiztonság;
• vagy ismeretlen eredetű sérülés jelentkezik.

A kesztyűt akkor is ki kell vonni a használatból, ha:

• túllépte a gyártó által meghatározott felhasználási időt;
• nem ismert az előélete;
• nem azonosítható a típusa;
• hiányzik a szükséges jelölése;
• lejárt az előírt időszakos vizsgálata;
• vagy kétség merül fel a védelmi képességével kapcsolatban.

A csereidő nem minden kesztyűnél azonos

A kesztyű élettartamát befolyásolja:

• a munka intenzitása;
• a felület érdessége;
• a vegyszer;
• a hő;
• a nedvesség;
• a kesztyű tisztítása;
• a tárolás;
• és a dolgozó munkamódszere.

Ugyanaz a kesztyű:

• könnyű összeszerelésnél több napig vagy hétig használható lehet;
• éles lemezeknél néhány óra alatt elkophat;
• vegyszeres munkánál egyetlen használat után selejtezendő lehet;
• hőhatás után pedig azonnali felülvizsgálatot igényelhet.

Ezért nem mindig megfelelő olyan általános szabály, hogy:

„Minden dolgozó havonta egy pár kesztyűt kap.”

A csere nem adminisztratív kvóta, hanem a tényleges állapot és igénybevétel alapján szükséges intézkedés.

A kesztyűhiány nem lehet a dolgozó problémája

Ha a kesztyű megsérült vagy szennyeződött, a dolgozónak azonnal hozzá kell férnie megfelelő cserekesztyűhöz.Nem elfogadható, ha:

• a raktár csak hetente egyszer ad ki védőeszközt;
• a műszakvezető nincs jelen;
• az új kesztyűhöz külön engedély szükséges;
• a dolgozó fél jelezni, mert pazarlással vádolják;
• vagy a csere csak a következő hónap elején lehetséges.

Az ilyen rendszer arra ösztönzi a munkavállalót, hogy sérült kesztyűben folytassa a munkát.A munkáltatónak olyan készletezési rendszert kell kialakítania, amely biztosítja:

• a megfelelő típusokat;
• valamennyi szükséges méretet;
• a műszakonkénti hozzáférést;
• a rendkívüli csere lehetőségét;
• és a készlet fogyásának nyomon követését.

Miért tűnik el túl gyorsan a kesztyű?

Ha a kesztyűfogyás szokatlanul magas, nem feltétlenül a dolgozók fegyelmezetlensége az ok.Vizsgálni kell:

• megfelelő-e a kesztyű tartóssága;
• nem túl alacsony-e a kopásállóság;
• nincs-e indokolatlanul sorjás munkadarab;
• a kesztyű nem oldódik-e vagy puhul-e meg a használt vegyszertől;
• megfelelő méretet kapnak-e;
• nincs-e szükség feladatonként külön kesztyűre;
• nem használják-e a kesztyűt más célra;
• és megfelelő-e a tárolás.

A magas fogyás sokszor hasznos visszajelzés a munkafolyamat vagy a kiválasztás hibájáról.

Miért nem használják a dolgozók a kesztyűt?

A kesztyűhasználat elmaradásának oka lehet:

• kényelmetlenség;
• rossz méret;
• túlzott izzadás;
• gyenge fogás;
• csökkent tapintás;
• bőrpanasz;
• a munkatempó lassulása;
• az érintőképernyő használhatatlansága;
• a kesztyű hiánya;
• vagy az oktatás hiányossága.

Ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló szabadon dönthet a kötelező védőeszköz elhagyásáról.A munkáltatónak azonban nemcsak a szabályszegést kell észlelnie, hanem az okot is meg kell vizsgálnia.Ha a kesztyű a munkát gyakorlatilag elvégezhetetlenné teszi, akkor valószínűleg:

• rossz típust választottak;
• rossz méretet biztosítottak;
• vagy maga a munkafolyamat igényel módosítást.

Ellenőrzés a munkaterületen

A vezetői és munkavédelmi ellenőrzés során nem elegendő azt nézni, hogy van-e kesztyű a dolgozó kezén.Ellenőrizni kell:

• megfelelő típust visel-e;
• megfelelő feladathoz használja-e;
• megfelelő méretű-e;
• sérült vagy szennyezett-e;
• a kesztyű nem hoz-e létre beakadási veszélyt;
• a mandzsetta megfelelően illeszkedik-e;
• együtt használható-e a többi védőeszközzel;
• és a dolgozó ismeri-e a korlátait.

A kesztyű hiányán kívül figyelmeztető jel lehet:

• levágott ujjvég;
• ragasztószalaggal javított szakadás;
• olajjal átitatott anyag;
• kifordítva száradó vegyvédelmi kesztyű;
• jelölés nélküli gumikesztyű villamos munkánál;
• ugyanazon kesztyű használata vegyszerhez és szereléshez;
• vagy a dolgozó zsebében tárolt szennyezett kesztyű.

A munkavédelmi szakember feladata – jelezhet-e közvetlenül a munkavállaló?

A munkavállalói jelzések sokszor olyan gyakorlati problémákra hívják fel a figyelmet, amelyek a dokumentumokból vagy rövid helyszíni bejárásból nem derülnek ki.

A munkavállalói visszajelzés szerepe

A kesztyű viselője észleli elsőként, ha:

• a fogás romlik;
• a bevonat leválik;
• a kesztyűben beizzad a kéz;
• a méret nem megfelelő;
• a vegyszer áthatolására utaló érzés jelentkezik;
• a kesztyű túl gyorsan kopik;
• vagy egy munkafázis kesztyűben nem végezhető biztonságosan.

A visszajelzést ezért rendszeresen gyűjteni kell.Hasznos kérdések lehetnek:

• Melyik feladatnál veszi le a kesztyűt?
• Melyik része kopik el először?
• Hol csúszik a munkadarab?
• Milyen hosszú használat után válik kényelmetlenné?
• Milyen bőrpanaszt tapasztal?
• Milyen feladathoz lenne szükség másik típusra?
• Melyik méret hiányzik?
• Milyen körülmények között szakad ki?

A munkavállalói vélemény fontos, de a végső kiválasztásnak továbbra is szakmai értékelésen kell alapulnia.

Próbahasználat a végleges kiválasztás előtt

Nagyobb mennyiségű beszerzés előtt célszerű több megfelelőnek tűnő típust ellenőrzött próbahasználatban összehasonlítani.A próba során értékelhető:

• a fogás száraz felületen;
• a fogás olajos vagy nedves felületen;
• a tapintás;
• az apró alkatrészek kezelhetősége;
• a kéz kifáradása;
• a kesztyű tartóssága;
• a kézizzadás;
• a méretilleszkedés;
• és a munkavállalói elfogadottság.

A próbahasználatba csak olyan termékek kerülhetnek, amelyek előzetesen megfelelnek a szükséges szabványi és védelmi követelményeknek.Nem megfelelő eljárás, ha a dolgozók több, eltérő védelmi képességű kesztyűből egyszerűen kiválasztják azt, amelyik a legkényelmesebb.

A kesztyűk nyilvántartása

Nem minden általános mechanikai kesztyű igényel egyedi sorozatszám szerinti nyilvántartást, de a munkáltatónak igazolható rendszert kell fenntartania a védőeszköz-juttatásról és az alkalmazott típusokról.A nyilvántartás tartalmazhatja:

• a munkakört;
• a munkafolyamatot;
• a veszélyt;
• az előírt kesztyű típusát;
• a szabványt;
• a szükséges teljesítményszintet;
• a méretet;
• az átadás időpontját;
• az átvevő személyét;
• a csere okát;
• és a kapcsolódó oktatás megtörténtét.

Speciális kesztyűknél szükséges lehet az egyedi nyomon követés.Ilyen lehet:

• villamos szigetelőkesztyű;
• vegyvédelmi kesztyű meghatározott használati ciklussal;
• külön vizsgálathoz kötött védőeszköz;
• vagy magas kockázatú feladathoz rendelt, egyedi készlet.

Egyéni védőeszköz-juttatási rend

A kesztyűkkel kapcsolatos belső szabályozásnak egyértelműen meg kell határoznia:

• mely munkakörben;
• mely tevékenységnél;
• milyen veszély miatt;
• milyen kesztyű szükséges;
• milyen szabvány szerinti teljesítménnyel;
• milyen esetben tilos kesztyűt viselni;
• hogyan történik az átadás;
• hol tárolják a tartalékot;
• hogyan történik a tisztítás;
• mikor kötelező a csere;
• ki végzi az ellenőrzést;
• és hogyan történik a selejtezés.

A szabályozásnak a tényleges munkafolyamathoz kell igazodnia.Nem elegendő az alábbi általános bejegyzés:

„Kézsérülés veszélye esetén védőkesztyű.”

Ez nem mondja meg:

• milyen kézsérülésről van szó;
• milyen kesztyű szükséges;
• és mely munkafázisban kell vagy nem szabad viselni.

A munkavédelmi oktatás tartalma

A kesztyűkkel kapcsolatos oktatásnak ki kell térnie:

• a veszélyekre;
• a kesztyű rendeltetésére;
• a szabványjelölések alapvető értelmezésére;
• a felvétel előtti ellenőrzésre;
• a megfelelő méretre;
• a helyes fel- és levételre;
• a használati korlátokra;
• a mozgó gépek melletti szabályokra;
• a tisztításra;
• a tárolásra;
• a csere feltételeire;
• és a hibák jelentésére.

A gyakorlati bemutatás különösen fontos:

• vegyvédelmi kesztyűnél;
• villamos szigetelőkesztyűnél;
• több rétegű kesztyűrendszernél;
• és szennyezett kesztyű levételénél.

Az oktatás akkor hatékony, ha a dolgozó nemcsak visszamondja, hogy a kesztyű kötelező, hanem azt is meg tudja mutatni:

• hogyan ellenőrzi;
• mikor cseréli;
• melyik feladathoz melyik típust használja;
• és mikor tilos kesztyűben dolgoznia.

Beszerzés – mit kérjünk a forgalmazótól?

A megfelelő kesztyű beszerzésekor érdemes kérni:

• pontos termékadatlapot;
• EU-megfelelőségi nyilatkozatot;
• használati útmutatót;
• szabványjelöléseket;
• teljesítményszinteket;
• mérettáblázatot;
• vegyszerállósági adatokat;
• tisztítási és mosási információkat;
• tárolási feltételeket;
• lejárati vagy eltarthatósági adatokat;
• és szükség esetén mintadarabot.

Vegyvédelmi kesztyűnél a forgalmazónak vagy gyártónak meg kell adni:

• a vegyszer pontos nevét;
• koncentrációját;
• hőmérsékletét;
• az érintkezés jellegét;
• a várható időtartamot;
• és a mechanikai igénybevételt.

Az a kérdés, hogy „melyik kesztyű jó savhoz?”, túl általános.

Kesztyű kiválasztási folyamat – lépésről lépésre

1. A munkafolyamat pontos meghatározása

Ne csak a munkakört nevezzük meg.Írjuk le:

• mit fog meg a dolgozó;
• milyen eszközt használ;
• milyen mozdulatokat végez;
• mennyi ideig tart a feladat;
• milyen környezetben dolgozik;
• és milyen más munkafázisok követik egymást.

2. A veszélyek azonosítása

Vizsgálni kell:

• kopást;
• vágást;
• szúrást;
• ütést;
• becsípődést;
• hőt;
• hideget;
• vegyszert;
• biológiai veszélyt;
• villamos veszélyt;
• és elektrosztatikus kockázatot.

3. A veszély megszüntetésének vizsgálata

Megszüntethető-e a kézi érintkezés:

• gépesítéssel;
• adagolóeszközzel;
• fogóval;
• markolattal;
• burkolattal;
• sorjátlanítással;
• vagy a munkafolyamat átalakításával?

4. A kesztyűhasználat új kockázatainak vizsgálata

Fennáll-e:

• beakadás;
• behúzás;
• tapintásvesztés;
• szerszám megcsúszása;
• túlzott szorítóerő;
• bőrpanasz;
• vagy szennyeződés átvitele?

5. A szükséges szabvány és teljesítményszint meghatározása

Nem terméknévvel, hanem követelménnyel kell kezdeni.Például:

• EN 388 szerinti D vágási szint;
• megfelelő olajos fogás;
• hosszú mandzsetta;
• EN ISO 374 szerinti ellenállás az adott vegyszerre;
• vagy EN IEC 60903 szerinti megfelelő villamos osztály.

6. A megfelelő méret és kialakítás kiválasztása

Vizsgálni kell:

• a kézméretet;
• az ujjhosszt;
• a mandzsettát;
• a bevonatot;
• a légáteresztést;
• és a más védőeszközökkel való kompatibilitást.

7. Dokumentáció ellenőrzése

Ellenőrizendő:

• CE-jelölés;
• megfelelőségi nyilatkozat;
• szabvány;
• teljesítményérték;
• gyártói útmutató;
• korlátozás;
• és nyomon követhetőség.

8. Ellenőrzött próbahasználat

A próba során csak előzetesen megfelelőnek minősített kesztyűket hasonlítsunk össze.

9. Oktatás és bevezetés

A dolgozó tudja:

• mikor kell felvenni;
• mikor kell levenni;
• mikor tilos használni;
• hogyan ellenőrzi;
• és hogyan kér cserét.

10. Utóellenőrzés

A bevezetés után vizsgálni kell:

• a sérüléseket;
• a fogyást;
• a dolgozói visszajelzést;
• a szabályok betartását;
• és a kesztyű tényleges tartósságát.

Teljes munkavédelmi kesztyű-ellenőrzőlista

Kockázatértékelés

• A munkafolyamatot részletesen megvizsgálták.
• A kézsérülés pontos típusát meghatározták.
• A veszély súlyosságát és gyakoriságát értékelték.
• Vizsgálták a veszély megszüntetésének lehetőségét.
• Vizsgálták a gépesítés vagy segédeszköz alkalmazását.
• Meghatározták a kesztyű viselésével keletkező új kockázatokat.
• Forgó vagy behúzó gépeknél külön szabályt állapítottak meg.

Kiválasztás

• A kesztyű az adott veszély ellen megfelelő.
• Megfelel a szükséges szabványnak.
• A teljesítményszintek megfelelnek a kockázatnak.
• Vegyszernél az adott anyagra vonatkozó adatot ellenőrizték.
• Hőnél a megfelelő hőterhelést vizsgálták.
• Villamos munkánál megfelelő szigetelőkesztyűt választottak.
• A kesztyű megfelelő fogásbiztonságot biztosít.
• A szükséges kézügyesség megmarad.
• A mandzsetta megfelelő hosszúságú.
• A kesztyű más védőeszközökkel együtt használható.

Méret és komfort

• Minden dolgozó számára rendelkezésre áll megfelelő méret.
• A kisebb kézméretekhez is van megfelelő termék.
• A kesztyű nem szorít.
• Nem marad túl sok üres rész az ujjvégeknél.
• A dolgozó biztonságosan meg tudja fogni a szerszámot.
• A kesztyű nem okoz elfogadhatatlan kézizzadást.
• A próbahasználat tapasztalatait dokumentálták.

Dokumentáció

• A gyártó azonosítható.
• A pontos típusjelölés ismert.
• A CE-jelölés ellenőrzött.
• Az EU-megfelelőségi nyilatkozat elérhető.
• A használati útmutató rendelkezésre áll.
• A szabványjelölések értelmezhetők.
• A teljesítményértékek dokumentáltak.
• A tisztítási és tárolási feltételek ismertek.
• Az eltarthatósági és vizsgálati követelményeket ellenőrizték.

Használat

• A dolgozó ismeri a kesztyű rendeltetését.
• Tudja, mely feladathoz kell használni.
• Tudja, mely feladathoz tilos használni.
• Minden használat előtt ellenőrzi.
• A kesztyű tiszta és megfelelő állapotú.
• A dolgozó ismeri a helyes levételi eljárást.
• A dolgozó tudja, mikor kell cserét kérni.
• A kesztyűt nem alakítják át.
• A sérült kesztyűt nem javítják ragasztással.
• A szennyezett kesztyűt nem viszik tiszta területre.

Tisztítás és tárolás

• A kesztyű tisztíthatóságát a gyártó igazolja.
• A megfelelő tisztítószer és eljárás meghatározott.
• A mosási ciklusok száma korlátozott, ha szükséges.
• A vegyszerrel szennyezett kesztyű kezelését szabályozták.
• A kesztyűt megfelelő hőmérsékleten szárítják.
• A tiszta és szennyezett kesztyűket elkülönítik.
• A tárolási hely száraz és napfénytől védett.
• A kesztyűt nem tárolják vegyszerek vagy éles szerszámok mellett.
• A személyhez rendelt kesztyűk azonosíthatók.

Csere és készletezés

• Meghatározták az azonnali csere okait.
• A csere nem kizárólag havi kerethez kötött.
• Minden műszakban elérhető tartalék.
• Valamennyi szükséges méretből van készlet.
• A dolgozó következmény nélkül jelezheti a sérülést.
• A szokatlanul magas fogyást kivizsgálják.
• A selejtezett kesztyű kezelése szabályozott.

Oktatás és ellenőrzés

• Az oktatás elméleti és gyakorlati részt is tartalmaz.
• A dolgozó képes értelmezni a legfontosabb jelöléseket.
• A vezetők ellenőrzik a tényleges használatot.
• A munkavédelmi bejárásokon a kesztyű állapotát is vizsgálják.
• A munkavállalói visszajelzéseket gyűjtik.
• Baleset vagy majdnem-baleset után felülvizsgálják a kiválasztást.
• Új technológia vagy vegyszer bevezetésekor ismételt értékelés történik.

Gyakori hibák összefoglalása

1. Anyagnév alapján választanak

A „nitril”, „latex” vagy „bőr” megnevezés önmagában nem elegendő.

2. A legvastagabb kesztyűt választják

A vastagság nem azonos a szabvány szerinti védelmi teljesítménnyel.

3. Minden dolgozó ugyanazt kapja

Eltérő munkafolyamatokhoz eltérő kesztyűk lehetnek szükségesek.

4. Csak egy méretet rendelnek

A rossz méret csökkenti a kézügyességet és növelheti a beakadás kockázatát.

5. A CE-jelölést általános biztonsági garanciának tekintik

A CE-jelölés nem jelenti, hogy a kesztyű minden veszély ellen megfelelő.

6. A magas kopásállóságot vágásállóságnak gondolják

Az EN 388 külön tulajdonságként értékeli ezeket.

7. A vágásálló kesztyűt vághatatlannak nevezik

A magas teljesítmény sem teszi sérthetetlenné a kezet.

8. A nitril szerelőkesztyűt vegyvédelmi kesztyűnek tekintik

A tenyérbevonat nem bizonyít megfelelő vegyszerállóságot.

9. A normál szerelőkesztyűt áramütés elleni védelemnek gondolják

Villamos védelemhez EN IEC 60903 szerinti, megfelelő osztályú kesztyű szükséges.

10. Forgó gépnél automatikusan előírják a kesztyűt

A beakadás és behúzás kockázatát külön értékelni kell.

11. A kesztyűt ragasztószalaggal javítják

A házilag javított védőeszköz védelmi képessége nem igazolható.

12. Egyszer használatos kesztyűt egész műszakban viselnek

A használati időt a feladat és a szennyeződés alapján kell meghatározni.

13. Egyszer használatos kesztyűt lemosnak és újra felvesznek

A mosás károsíthatja az anyagot, és nem feltétlenül távolítja el a szennyeződést.

14. Vegyszeres kesztyűt más munkára is használnak

A szennyeződés más eszközökre és felületekre kerülhet.

15. A cserét havi darabszámhoz kötik

A sérült kesztyűt azonnal cserélni kell.

16. Nem vizsgálják ki, miért nem hordják

A kényelmetlenség vagy rossz fogás hibás kiválasztásra utalhat.

17. A kesztyűhasználatot nem bontják munkafázisokra

Egy feladatsoron belül több különböző kesztyűre is szükség lehet.

18. A tisztítást házilag határozzák meg

A nem megfelelő mosás csökkentheti a védelmi teljesítményt.

19. A kesztyűt a munkapadon vagy szerszámosládában tárolják

A szennyeződés, UV-sugárzás és mechanikai sérülés károsíthatja.

20. Az átadási aláírást tekintik a teljes intézkedésnek

A valódi védelemhez kiválasztás, oktatás, ellenőrzés és folyamatos csere szükséges.

Gyakran ismételt kérdések

Minden fizikai munkához kötelező kesztyűt viselni?

Nem. A kesztyű szükségességét és típusát a kockázatértékelés alapján kell meghatározni. Egyes forgó vagy behúzó gépek közelében a kesztyű növelheti a baleseti kockázatot.

Melyik a legjobb általános munkavédelmi kesztyű?

Nincs minden munkához megfelelő univerzális kesztyű. Más védelem szükséges éles lemezhez, vegyszerhez, hőhöz, villamos munkához vagy precíz szereléshez.

Mit jelent az EN 388 jelölés?

Az EN 388 a mechanikai veszélyekkel szembeni teljesítményt jelöli, többek között kopás, vágás, szakadás, szúrás és bizonyos esetben ütés tekintetében.

Mit jelent az „X” a kesztyű jelölésében?

Az „X” általában azt jelzi, hogy az adott tulajdonságot nem vizsgálták, a vizsgálat nem alkalmazható, vagy az eredmény nem értékelhető. Nem szabad automatikusan megfelelő védelemre következtetni.

A magasabb EN 388 érték mindig jobb?

Nem. Minden karakter más tulajdonságot jelöl. A magasabb vágási szintű kesztyű más tulajdonságokban gyengébb lehet, és a magasabb védelem csökkentheti a kézügyességet.

Mit jelent az A–F vágásállósági jelölés?

Az EN ISO 13997 szerinti egyenes pengés vágásvizsgálat eredményét mutatja. Az F a legmagasabb teljesítménytartomány, de ez sem jelenti, hogy a kesztyű vághatatlan.

Véd a vágásálló kesztyű a tűszúrástól?

Nem feltétlenül. A vágásállóság és a nagyon vékony, hegyes tárgyakkal szembeni szúrásállóság eltérő tulajdonság.

Minden nitrilkesztyű vegyszerálló?

Nem. A nitril anyagú kesztyűk vegyszerállósága a vastagságtól, összetételtől és az adott vegyszertől függ. Mindig a konkrét termék gyártói adatait kell ellenőrizni.

Mennyi ideig használható egy vegyvédelmi kesztyű?

Az áttörési idő laboratóriumi adat, nem automatikusan biztonságos használati idő. A tényleges csereidőt a vegyszer, a hőmérséklet, a mechanikai igénybevétel és a gyártói útmutató alapján kell meghatározni.

Kimosható a vegyvédelmi kesztyű?

Csak akkor, ha a gyártó ezt kifejezetten engedélyezi. Bizonyos vegyszerek az anyagban maradhatnak, és a lemosás után is tovább haladhatnak a kesztyű belső felülete felé.

Kimosható az egyszer használatos kesztyű?

Nem. Az egyszer használatos kesztyűt nem szabad mosni, fertőtleníteni és újra használni.

Meddig viselhető egy egyszer használatos kesztyű?

Nincs minden munkára egységes idő. Cserélni kell, ha szennyezett, sérült, a feladat változik, vagy a gyártói és munkahelyi eljárás ezt előírja.

Miért izzad a kéz a kesztyűben?

A zárt anyag korlátozza a párolgást. A túl hosszú viselési idő, a rossz méret és a teljes bevonat fokozhatja az izzadást. Szükség lehet más kialakításra, aláöltözőre vagy gyakoribb szünetre.

Mit kell tenni, ha a kesztyű bőrirritációt okoz?

A használatot és a panasz okát ki kell vizsgálni. Lehetséges latexallergia, gyorsítóanyag-érzékenység, vegyszeres szennyeződés vagy tartós nedvesség. Szükség esetén foglalkozás-egészségügyi vizsgálat indokolt.

Lehet két kesztyűt egymás fölött viselni?

Igen, ha ezt a védelmi rendszer megköveteli, és a kesztyűk együtt használhatók. Az együttes viselés nem ronthatja elfogadhatatlanul a kézügyességet és a keringést.

Normál nitril szerelőkesztyű véd 230 V ellen?

Nem tekinthető áramütés elleni védőeszköznek. Villamos veszélyhez megfelelő osztályú, EN IEC 60903 szerinti szigetelőkesztyű szükséges.

A szigetelőkesztyűben lehet feszültség alatt dolgozni?

A kesztyű önmagában nem teszi elfogadhatóvá a feszültség alatti munkát. Ehhez meghatározott munkamódszer, képzettség, jogosultság, eszközrendszer és kockázatértékelés szükséges. Lehetőség szerint feszültségmentes állapotban kell dolgozni.

Miért kell bőrkesztyű a szigetelő gumikesztyű fölé?

A külső bőrkesztyű a szigetelőkesztyűt védi a mechanikai sérülésektől. A bőrkesztyű önmagában nem biztosít igazolt villamos szigetelést.

Forgó gépnél viselhető kesztyű?

A konkrét munkafázistól függ. Működő forgó részek közelében a kesztyű beakadhat és behúzhatja a kezet, ezért bizonyos műveleteknél tilos lehet. Anyagmozgatásnál vagy álló gép karbantartásánál ugyanakkor szükség lehet rá.

Javítható a kiszakadt kesztyű?

Általános esetben nem. A ragasztás vagy varrás nem állítja helyre a szabványosan igazolt védelmi képességet. A sérült kesztyűt ki kell cserélni.

Ki fizeti a munkavédelmi kesztyűt?

A szükséges egyéni védőeszközt a munkáltatónak kell biztosítania. Ennek költsége nem hárítható át a munkavállalóra.

Hazaviheti a dolgozó a kesztyűt?

Ez a védőeszköz jellegétől és a munkahelyi szabályoktól függ. Veszélyes anyaggal szennyezett kesztyűt nem szabad ellenőrizetlenül hazavinni vagy otthon mosni.

Milyen gyakran kell cserélni a kesztyűt?

A csere gyakorisága a kesztyű típusától, állapotától és igénybevételétől függ. A sérült vagy védelmi képességében kétséges kesztyűt azonnal cserélni kell.

Elég, ha a dolgozó aláírja az átvételt?

Nem. Az átadás mellett szükséges a megfelelő kiválasztás, oktatás, használati ellenőrzés, karbantartás, csere és a munkafolyamat rendszeres felülvizsgálata.

Jogszabályi és szabványi háttér

A munkavédelmi kesztyűk kiválasztásánál és használatánál különösen az alábbi szabályozási és szabványi területeket kell figyelembe venni:

• a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény;
• a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz-használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet;
• az egyéni védőeszközökről szóló (EU) 2016/425 rendelet;
• EN ISO 21420 – védőkesztyűk általános követelményei;
• EN 388 – mechanikai kockázatok elleni védőkesztyűk;
• EN ISO 374 – veszélyes vegyi anyagok és mikroorganizmusok elleni védőkesztyűk;
• EN 407 – hőhatások elleni védőkesztyűk;
• EN 511 – hideg elleni védőkesztyűk;
• EN 16350 – védőkesztyűk elektrosztatikus tulajdonságai;
• EN IEC 60903 – villamos szigetelőkesztyűk;
• valamint az adott tevékenységhez, géphez, vegyszerhez és technológiához kapcsolódó további előírások.

A szabványok alkalmazásánál mindig ellenőrizni kell:

• az aktuális kiadást;
• az esetleges módosításokat;
• a gyártó által hivatkozott pontos szabványváltozatot;
• és a termék megfelelőségi dokumentációját.

Összefoglalás

A munkavédelmi kesztyű kiválasztása nem kezdődhet a katalógus első oldalán.A helyes folyamat a munkafolyamat megértésével kezdődik.Meg kell határozni:

• milyen sérülés érheti a kezet;
• milyen súlyos lehet a következmény;
• megszüntethető-e a veszély más módon;
• szükséges-e egyáltalán kesztyű;
• és a kesztyű viselése nem okoz-e újabb veszélyt.

Ezután kell kiválasztani:

• a megfelelő alapanyagot;
• bevonatot;
• kialakítást;
• szabványt;
• teljesítményszintet;
• méretet;
• és használati rendszert.

A kesztyű színe, vastagsága, ára vagy anyagneve önmagában nem bizonyítja a megfelelő védelmet.A nitrilkesztyű nem automatikusan vegyszerálló.

A bőrkesztyű nem automatikusan hőálló.

A vágásálló kesztyű nem vághatatlan.

Az antisztatikus kesztyű nem villamos szigetelő.

A normál villanyszerelő szerelőkesztyű nem áramütés elleni védőeszköz.

A legvastagabb kesztyű pedig nem feltétlenül a legbiztonságosabb.A jó kesztyű:

• a megfelelő veszély ellen véd;
• nem akadályozza indokolatlanul a munkát;
• jó méretű;
• megfelelő fogást biztosít;
• ismert korlátokkal rendelkezik;
• és a dolgozó tudja, hogyan kell ellenőrizni, használni, tisztítani és lecserélni.

A munkáltató feladata nem ér véget az átadással.Biztosítani kell:

• a kockázatértékelést;
• az írásos juttatási rendet;
• a megfelelő készletet;
• a gyakorlati oktatást;
• a rendszeres ellenőrzést;
• a tisztítás és tárolás szabályait;
• az azonnali csere lehetőségét;
• és a kiválasztás folyamatos felülvizsgálatát.

Egy megfelelően kiválasztott és használt munkavédelmi kesztyű valóban súlyos sérüléseket előzhet meg.Egy rosszul kiválasztott kesztyű viszont nemcsak elégtelen védelmet nyújt, hanem hamis biztonságérzetet is teremthet.A cél ezért nem az, hogy minden dolgozó kezén legyen valamilyen kesztyű.A cél az, hogy minden veszélyes munkafolyamatnál a megfelelő dolgozó, a megfelelő időben, a megfelelő méretű és megfelelően minősített védőkesztyűt használja – és azt is tudja, mikor kell levennie.