Munkavédelmi sisakok – Mikor kötelező, hogyan válasszuk ki, és milyen hibákat lát egy munkavédelmi szakember?

1. rész – A fejvédelem szerepe, a veszélyek felismerése és a munkáltató feladatai

Ha megkérdeznénk száz embert, hogy mire való a munkavédelmi sisak, a legtöbben valószínűleg ezt válaszolnák:

„Megvédi a dolgozó fejét, ha valami ráesik.”

Ez igaz, de csak részben.A munkavédelmi sisak nem egyszerű műanyag fejfedő, és önmagában attól még nem lesz biztonságos egy munkafolyamat, hogy mindenkin van valamilyen sisak. A valódi kérdés az, hogy az adott fejvédő:

• megfelel-e a munkahelyen jelen lévő veszélyeknek;
• alkalmas-e az adott munkafolyamathoz;
• megfelelő állapotban van-e;
• helyesen állították-e be;
• szabályosan viseli-e a munkavállaló;
• és egy esetleges baleset során valóban képes-e csökkenteni a sérülés súlyosságát.

Egy munkavédelmi szakember ezért nem egyszerűen azt ellenőrzi, hogy „van-e sisak”. Ugyanúgy vizsgálja a veszélyforrást, a munkakörnyezetet, a munkaszervezést és a használat körülményeit, ahogyan azt a Mit lát egy munkavédelmi szakember ezen a képen? című cikkünkben is bemutattuk.

A sisak jelenléte még nem bizonyítja a megfelelő védelmet

Egy építési területen első pillantásra megnyugtató lehet, ha minden dolgozó sisakot visel. Közelebbről azonban már egészen más kép tárulhat elénk.Előfordulhat például, hogy:

• a sisak nem az adott veszélyre készült;
• a héja megrepedt vagy jelentősen megkarcolódott;
• a műanyag az UV-sugárzás hatására elöregedett;
• a belső hevederrendszer hiányos;
• a fejpánt nincs megfelelően beállítva;
• a dolgozó sapkát vagy más, nem engedélyezett fejfedőt visel alatta;
• az állszíj nincs becsatolva;
• a sisakot hátrafelé vették fel;
• a héjat kifúrták vagy átalakították;
• nem ismert a gyártás időpontja és a megengedett használati idő.

Ilyenkor a sisak jelen van, mégsem biztos, hogy megfelelő védelmet nyújt.Ez a munkavédelem egyik legfontosabb tanulsága: nem elegendő egy védőeszközt beszerezni és átadni. Biztosítani kell a helyes kiválasztását, használatát, ellenőrzését, karbantartását és szükség szerinti cseréjét is.A védőeszköz kiválasztásának szakmai alapja a munkahelyi veszélyek feltárása. Ennek részletes folyamatát a Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek? című összefoglalónk mutatja be.

Miért különösen veszélyesek a fejsérülések?

A fej sérüléseinek következményeit nem lehet kizárólag a külső seb méretéből megítélni. Egy látszólag kisebb ütés mögött is állhat agyrázkódás, koponyán belüli vérzés vagy más súlyos sérülés.Munkahelyi környezetben a fej többféle módon sérülhet:

• magasból leeső tárgy ütheti meg;
• a dolgozó alacsony szerkezeti elemnek ütközhet;
• lengő vagy elmozduló teher találhatja el;
• repülő vagy kirepülő anyagdarab csapódhat neki;
• zuhanás vagy elcsúszás közben a fej egy szerkezetnek ütközhet;
• villamos veszély esetén áramütés vagy ívhatás érheti;
• egyes munkafolyamatoknál olvadt fém vagy forró anyag kerülhet rá.

Egy leeső csavar, szerszám vagy kisebb szerkezeti elem tömege önmagában nem feltétlenül tűnik jelentősnek. Magasabbról lezuhanva azonban olyan mozgási energiával érkezhet, amely sisak nélkül súlyos sérülést okozhat.A következmény ráadásul nemcsak az ütés erejétől függ. Számít:

• a tárgy alakja;
• a becsapódás helye;
• az esési magasság;
• a találat iránya;
• a dolgozó testhelyzete;
• valamint az is, hogy a sisak megfelelően illeszkedik-e.

A munkabalesetek rendszerint nem egyetlen ok miatt következnek be. Több kisebb hiányosság kapcsolódik össze: nem megfelelő munkaszervezés, hiányos elhatárolás, rosszul tárolt szerszám, elmaradt ellenőrzés vagy szabálytalan védőeszköz-használat. Ezért a megelőzés során nemcsak a baleset közvetlen okát, hanem a teljes munkafolyamatot kell vizsgálni.

Nem csak a leeső tárgyak jelentenek veszélyt

A munkavédelmi sisakról sokan kizárólag az építkezéseken magasból lehulló tárgyakra gondolnak. A fej sérülésének kockázata azonban számos más munkahelyen is jelen lehet.

Alacsonyan elhelyezett szerkezetek

Üzemekben, műhelyekben és gépészeti terekben gyakran találhatók:

• csővezetékek;
• kábelhidak;
• gépvázak;
• légtechnikai elemek;
• tartószerkezetek;
• ideiglenes merevítések;
• kiálló alkatrészek.

A dolgozó figyelmét közben elvonhatja a kezében tartott szerszám, a munkadarab, a közlekedési útvonal vagy egy másik személy. Egy alacsony gerendának történő nekihajlás vagy felállás közbeni beütés komoly sérülést okozhat.

Daruzás és függesztett terhek

Daruzásnál nemcsak az a veszély, hogy a teljes teher lezuhan. Sérülést okozhat:

• a lengő rakomány;
• a függeszték;
• a horog;
• egy elmozduló kötözőelem;
• a teher mellett vagy rajta lévő laza tárgy;
• illetve maga a teher, ha fordulás közben elsodorja a dolgozót.

A sisak ilyenkor csökkentheti bizonyos fejsérülések súlyosságát, de nem teszi elfogadhatóvá a függesztett teher alatti tartózkodást. A veszélyes terület kijelölése, az illetéktelenek távoltartása és a megfelelő munkaszervezés továbbra is elsődleges.

Raktározás és anyagmozgatás

Egy raktárban fejvédelmet indokolhat többek között:

• a magas polcrendszer;
• a leeső áru veszélye;
• a szabálytalanul elhelyezett rakomány;
• a gépi anyagmozgatás;
• a raklapok sérült állapota;
• az emelési műveletek;
• vagy a felső szinteken végzett munka.

A sisak szükségessége azonban itt sem automatikusan a „raktáros” munkakörhöz kapcsolódik. A tényleges munkakörülményeket kell megvizsgálni.

Karbantartási munkák

Karbantartás közben a munkakörnyezet gyakran eltér a normál üzemi állapottól. Burkolatokat távolítanak el, gépelemeket bontanak meg, szerszámokat használnak magasban, vagy olyan területre kell belépni, ahol a dolgozók egyébként nem közlekednek.Ilyenkor a fej sérülésének veszélyét külön is értékelni kell. A megszokott üzemi védőeszköz-juttatási rend nem feltétlenül fedi le az alkalmi vagy rendkívüli karbantartási feladatokat.

Kötelező minden építkezésen sisakot viselni?

Gyakran hallani a következő két szélsőséges kijelentést:

„Építkezésen mindig kötelező a sisak.”

vagy:

„Csak ott kell sisak, ahol éppen dolgoznak a fejünk fölött.”

A helyes válasz ennél árnyaltabb.A fejvédő használatát nem pusztán a helyszín elnevezése határozza meg, hanem az ott jelen lévő veszélyek és a munkáltató által kialakított védelmi rendszer. Egy építési területen ugyanakkor olyan gyakran és olyan gyorsan változhatnak a körülmények, hogy a gyakorlatban rendszerint indokolt az általános sisakviselési kötelezettség kijelölése.Egyik nap még nincs munkavégzés a felső szinten, másnap azonban már:

• szerelvényeket építenek be;
• anyagot mozgatnak;
• állványt bontanak;
• szerszámokat használnak;
• vagy daruzási művelet zajlik.

A veszélyhelyzet tehát nem feltétlenül csak azon a ponton áll fenn, ahol a munkavállaló éppen dolgozik. A közlekedési útvonal, az anyagtároló terület vagy az épület környezete is érintett lehet.

Nem a munkakör neve dönti el a sisak használatát

A sisakviselési kötelezettséget nem lehet kizárólag munkaköri megnevezések alapján meghatározni.Nem elég azt rögzíteni, hogy:

• a lakatos viseljen sisakot;
• az irodai dolgozó ne viseljen;
• a karbantartó pedig csak akkor, amikor szükségesnek érzi.

Ugyanaz a munkavállaló a nap egyik részében dolgozhat olyan területen, ahol nincs fejvédelmet indokoló veszély, később viszont beléphet:

• daruzási területre;
• építési munkaterületre;
• magas polcrendszerű raktárba;
• gépészeti térbe;
• vagy olyan karbantartási zónába, ahol a fej sérülésének kockázata már fennáll.

Ezért a munkáltatónak nemcsak munkakörökben, hanem munkafolyamatokban, munkaterületekben és veszélyhelyzetekben is gondolkodnia kell.A megfelelő rendszer kialakításában a munkavédelmi szakember feladata nem egyszerűen az, hogy kiválasszon egy sisaktípust. Fel kell tárnia a veszélyeket, javaslatot kell tennie a megelőző intézkedésekre, és segítenie kell annak meghatározását, hogy hol, mikor és milyen fejvédő használata szükséges.

A munkavédelmi sisak az utolsó védelmi vonalak egyike

A fejvédő fontos egyéni védőeszköz, de nem helyettesíti a veszély megszüntetését vagy csökkentését.A munkavédelmi intézkedések helyes sorrendje szerint először azt kell megvizsgálni, hogy:

1. megszüntethető-e maga a veszély;
2. kiváltható-e biztonságosabb munkafolyamattal;
3. alkalmazható-e megfelelő műszaki védelem;
4. csökkenthető-e a kockázat munkaszervezéssel;
5. és csak a fennmaradó kockázatra milyen egyéni védőeszköz szükséges.

Ha például egy felső munkaszinten használt szerszám leeshet, nem elegendő annyit mondani, hogy az alatta dolgozó viseljen sisakot.Meg kell vizsgálni többek között:

• rögzíthető-e a szerszám;
• kialakítható-e leesést megakadályozó perem;
• lezárható-e az alsó veszélyes terület;
• átszervezhető-e a párhuzamos munkavégzés;
• megoldható-e, hogy senki ne tartózkodjon alatta.

A sisak a fennmaradó kockázat következményeit csökkentheti. Nem teszi biztonságossá a szabálytalan munkafolyamatot.

A kockázatértékelésből kell kiindulni

A megfelelő fejvédő kiválasztását a munkahelyi kockázatértékelés alapozza meg.Ebben nem elegendő annyit rögzíteni, hogy:

„Fejsérülés veszélye – sisak használata kötelező.”

Meg kell határozni legalább:

• miből ered a veszély;
• milyen irányból érkezhet az ütés;
• mekkora lehet a várható igénybevétel;
• fennáll-e áthatolás veszélye;
• van-e villamos kockázat;
• érheti-e a sisak magas vagy alacsony hőmérséklet;
• szükséges-e állszíj;
• kell-e a sisakhoz arcvédő, hallásvédő vagy más kiegészítő;
• milyen környezetben használják;
• hogyan tárolják és ellenőrzik;
• mikor kell kivonni a használatból.

Ezek nélkül könnyen előfordulhat, hogy a munkáltató megfelelőnek tűnő, CE-jelöléssel ellátott sisakot vásárol, amely azonban nem alkalmas az adott munkakörnyezetre.

Mit írnak elő a munkavédelmi szabályok?

A munkáltató általános kötelezettsége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása. A magyar munkavédelmi rendszer alapját a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény adja.Az egyéni védőeszközök munkahelyi használatának részletes követelményeit a 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet tartalmazza.A szabályozás lényege nem az, hogy minden dolgozónak automatikusan sisakot kell adni. A munkáltatónak a kockázatok alapján kell:

• meghatároznia a szükséges védőeszközt;
• biztosítania azt a munkavállaló számára;
• gondoskodnia a rendeltetésszerű használatról;
• oktatást és szükség esetén gyakorlati képzést biztosítania;
• fenntartania a védőeszköz megfelelő állapotát;
• valamint gondoskodnia a tisztításról, tárolásról és cseréről.

Az egyéni védőeszköz kiválasztása tehát nem egyszerű beszerzési feladat. Munkavédelmi szakmai döntés, amelynek összhangban kell lennie a kockázatértékeléssel, a munkafolyamattal és a gyártó előírásaival.

Miért nem elegendő csak átadni a sisakot?

Gyakori gyakorlat, hogy az új dolgozó az első munkanapján átveszi a védőeszközöket, aláír egy nyilvántartást, majd megkezdi a munkát.Ez önmagában nem elegendő.A munkavállalónak tudnia kell:

• mikor kötelező a sisak használata;
• mely területeken kell viselnie;
• hogyan kell a méretéhez beállítania;
• hogyan ellenőrizze használat előtt;
• mit nem szabad rajta átalakítani;
• hol és hogyan tárolhatja;
• milyen sérülés után kell azonnal jeleznie;
• milyen esetben kell a sisakot kivonni a használatból;
• és kihez fordulhat, ha a fejvédő kényelmetlen vagy nem megfelelő.

A Munkavédelmi oktatás: szabályok, tematika és dokumentálás című cikkünkben részletesen bemutatjuk, miért nem elegendő egy általános oktatási tematika és egy aláírt jelenléti ív. Az egyéni védőeszközök helyes felvételét, beállítását és ellenőrzését szükség esetén a gyakorlatban is be kell mutatni.

Egy egyszerűnek tűnő helyzet

Képzeljünk el egy dolgozót, aki kétágú létráról mennyezeti lámpatestet cserél.Sisak van rajta.Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a fejvédelem megoldott. Egy munkavédelmi szakember azonban további kérdéseket tesz fel:

• Valóban létra a megfelelő munkaeszköz?
• Megfelelő állapotú a létra?
• Stabil és sík a talaj?
• Teljesen kinyitották és reteszelték?
• Milyen magasságban dolgozik?
• Szüksége van mindkét kezére?
• Leeshet a szerszám vagy a lámpatest valamelyik része?
• Tartózkodik más személy a létra alatt?
• Fennáll villamos veszély?
• Megfelelő-e a sisak az esetleges villamos kockázathoz?
• Be van állítva a fejpánt?
• Megmaradna-e a sisak a dolgozó fején egyensúlyvesztés közben?

A sisak tehát csak egyetlen része az egész munkafolyamat biztonságának.A létrák kiválasztásával és használatával kapcsolatos gondolkodásmódot a Mit lát egy munkavédelmi szakember? 1. rész – Miért különleges egy létra? című cikkünk alapozza meg.A konkrét munkaeszköz kiválasztásáról a Mi számít létrának?, a biztonságos elhelyezésről pedig A létra helyes felállítása című részben írunk részletesebben.

Mit lát egy munkavédelmi szakember?

A legtöbb ember ezt látja:

„A dolgozó sisakot visel, tehát minden rendben.”

A munkavédelmi szakember azonban már néhány másodperc alatt több részletet is észrevehet.Megnézi például:

• hogyan ül a sisak a dolgozó fején;
• túl magasan vagy túl lazán viseli-e;
• kilátszik-e alóla nem engedélyezett sapka;
• sérült-e a külső héj;
• vannak-e rajta fúrások vagy házi átalakítások;
• hiányzik-e a belső heveder valamelyik eleme;
• megfelelően működik-e a méretállítás;
• szükséges lenne-e állszíj;
• kompatibilisek-e a felszerelt kiegészítők;
• és felismerhető-e a gyártás időpontja.

De nem áll meg a sisaknál.Azt is vizsgálja:

• Mi eshet le?
• Honnan eshet le?
• Miért tartózkodik valaki a veszélyes területen?
• Megelőzhető lenne-e a tárgy leesése?
• Lezárható lenne-e a terület?
• Biztonságosan szervezték-e meg a párhuzamos munkavégzést?
• Valóban ez a sisak szükséges, vagy más tulajdonságokkal rendelkező fejvédő kellene?

Ez különbözteti meg a védőeszköz puszta jelenlétének ellenőrzését a valódi munkavédelmi szemlélettől.

A sisak nem fegyelmezési eszköz

A sisakviselési szabályok megszegésekor a vezető első reakciója gyakran a munkavállaló figyelmeztetése.Erre szükség lehet, de önmagában nem mindig oldja meg a problémát.Érdemes azt is megvizsgálni, miért nem viseli megfelelően a dolgozó a sisakot:

• kényelmetlen;
• nem megfelelő a mérete;
• túl nehéz;
• rosszul szellőzik;
• akadályozza a látását;
• nem illeszthető hozzá a szükséges hallásvédő;
• rendszeresen leesik a fejéről;
• nincs megfelelően beállítva;
• vagy a munkavállaló nem érti a veszélyt.

A szabálytalanság oka nem minden esetben puszta hanyagság. Lehet rossz kiválasztás, hiányos oktatás, nem megfelelő munkaszervezés vagy olyan védőeszköz, amely az adott feladathoz valóban alkalmatlan.Egy jól működő munkavédelmi rendszer nemcsak tilt, hanem megkeresi az okokat, és olyan megoldást alakít ki, amelyet a dolgozók a gyakorlatban is képesek betartani.

2. rész – Sisaktípusok, szabványok, jelölések és a megfelelő fejvédő kiválasztása

Az első részben bemutattuk, hogy a munkavédelmi sisak kiválasztása nem kezdődhet a katalógus lapozgatásával vagy az árak összehasonlításával.Először azt kell megérteni:

• milyen munkafolyamatot végeznek;
• milyen veszélyek érhetik a munkavállaló fejét;
• milyen irányból érkezhet az ütés;
• fennáll-e villamos veszély;
• magasban vagy kötéltechnikai környezetben dolgoznak-e;
• szükséges-e arcvédő, hallásvédő vagy más kiegészítő;
• és milyen körülmények között kell a sisakot viselni.

A megfelelő fejvédő kiválasztása tehát ugyanabból a gondolkodásból indul ki, amelyet a Mit lát egy munkavédelmi szakember ezen a képen? című cikkünkben is bemutatunk: először a munkafolyamatot és a valós veszélyeket kell megérteni, és csak ezután lehet dönteni az egyéni védőeszközről.

Nem minden sisak munkavédelmi sisak

A hétköznapi szóhasználatban sok különböző fejvédőt nevezünk sisaknak:

• ipari védősisakot;
• magasban végzett munkához használt sisakot;
• alpinista sisakot;
• villamosan szigetelő sisakot;
• könnyű beütődés elleni fejvédőt;
• kerékpáros sisakot;
• motoros bukósisakot;
• sportsisakot.

Ezek azonban nem cserélhetők fel szabadon.Egy kerékpáros vagy motoros sisak attól még nem válik munkahelyi egyéni védőeszközzé, hogy ütés ellen véd. Más veszélyekre, más használati körülményekre és más vizsgálati követelmények alapján tervezték.Ugyanez fordítva is igaz: egy általános ipari sisak nem feltétlenül alkalmas magasban végzett kötéltechnikai munkához, villamos munkához vagy olyan tevékenységhez, ahol az oldalirányú becsapódás kockázata jelentős.A sisakon feltüntetett szabványjelölés ezért nem dísz és nem adminisztratív részlet. Azt jelzi, hogy a terméket milyen követelmények alapján vizsgálták.

EN 397 – Általános ipari védősisak

Az EN 397 az általános ipari védősisakok legfontosabb európai szabványa.Az ilyen sisakokat elsősorban ipari, építőipari és más munkahelyi környezetben alkalmazzák, ahol fennáll:

• leeső tárgy becsapódásának veszélye;
• a fej valamilyen szerkezethez történő ütődésének kockázata;
• vagy más, ipari jellegű mechanikai igénybevétel.

A szabvány követelményeket határoz meg többek között:

• a kialakításra;
• az ütéscsillapításra;
• az áthatolással szembeni ellenállásra;
• a rögzítőrendszerre;
• a jelölésekre;
• és a gyártó által közlendő információkra.

Fontos, hogy az EN 397 szabvány 2025-ben jelentősen megújult. Emiatt a piacon egy ideig párhuzamosan találkozhatunk a korábbi és az új szabványváltozat alapján tanúsított termékekkel.Ez önmagában nem jelenti azt, hogy egy korábbi szabványverzió alapján jogszerűen forgalomba hozott, megfelelő állapotú és érvényes tanúsítással rendelkező sisakot azonnal ki kell cserélni. A beszerzéskor azonban már érdemes megvizsgálni:

• pontosan mely szabványkiadás szerepel a terméken;
• milyen tanúsítással rendelkezik;
• milyen veszélyekre alkalmas;
• és mit ír elő a gyártó.

Az ipari védősisakok szabványának célja a fejsérülés kockázatának csökkentése, de egyetlen sisak sem képes korlátlan védelmet biztosítani. Egy nagy tömegű tárgy, jelentős esési magasság vagy kedvezőtlen becsapódási helyzet a megfelelő sisak viselése mellett is súlyos sérülést okozhat.Ezért a sisak nem helyettesíti:

• a leeső tárgyak elleni műszaki védelmet;
• a veszélyes terület lezárását;
• a szerszámok biztosítását;
• a szabályos anyagtárolást;
• vagy a megfelelő munkaszervezést.

Mit jelent, ha a sisakon EN 397 jelölés van?

A jelölés azt mutatja, hogy a sisakot az adott szabvány követelményei alapján vizsgálták és tanúsították.Ebből azonban még nem következik, hogy minden EN 397-es sisak azonos tulajdonságokkal rendelkezik.Két látszólag hasonló sisak között jelentős eltérés lehet például:

• az alacsony hőmérsékleten történő használhatóságban;
• a magas hőmérséklettel szembeni ellenállásban;
• az oldalirányú deformációval szembeni védelemben;
• az olvadt fém kifröccsenése elleni tulajdonságban;
• a rögzítőrendszer kialakításában;
• a kiegészítők csatlakoztatási lehetőségében;
• a szellőzőnyílások meglétében;
• és a sisak tömegében.

Ezért a beszerzés során nem elegendő annyit rögzíteni, hogy:

„EN 397-es sisak szükséges.”

A kockázatértékelésben és az egyéni védőeszköz-juttatási rendben azokat a további tulajdonságokat is meg kell határozni, amelyek az adott munkakörnyezetben szükségesek.A Kockázatértékelés készítése című cikkünkben részletesen bemutatjuk, miért nem elegendő általános megfogalmazásokat használni, és hogyan válhat egy hiányos veszélyazonosítás miatt az egész védőeszköz-juttatási rendszer hibássá.

EN 12492 – Hegymászók és hasonló veszélyeknek kitett felhasználók sisakja

Az EN 12492 eredetileg hegymászók számára készült sisakok követelményeit határozza meg.Ezeknél a sisakoknál nemcsak a felülről érkező tárgyak jelentette veszélyt veszik figyelembe. A használó:

• oldalirányból is nekiütődhet egy sziklafalnak vagy szerkezetnek;
• hátra vagy előre zuhanhat;
• mozgás közben többször is hozzáérhet a környezetéhez;
• és különösen fontos, hogy a sisak a fején maradjon.

Ezért az ilyen sisakok kialakítása és rögzítőrendszere eltérhet az általános ipari védősisakokétól.

Az állszíj eltérő szerepe

Az egyik legfontosabb különbség az állszíj működésében lehet.Általános ipari környezetben bizonyos helyzetekben az is veszélyt jelenthet, ha a sisak vagy az állszíj beakad egy szerkezeti elembe. Emiatt az ipari sisak rögzítőrendszerének viselkedése eltérhet egy hegymászósisakétól.Hegymászó vagy hasonló környezetben viszont elsődleges szempont, hogy a sisak:

• mozgás közben;
• zuhanáskor;
• oldalirányú ütközéskor;
• vagy fejjel lefelé kerülve

se essen le könnyen a használó fejéről.Ezért nem szabad pusztán abból kiindulni, hogy „az erősebb állszíj mindig biztonságosabb”. A helyes megoldás mindig a konkrét veszélyektől függ.

Használható-e EN 12492-es sisak munkavégzéshez?

Nem lehet általánosan igennel vagy nemmel válaszolni.Az EN 12492 szerinti sisakok bizonyos magasban végzett, kötéltechnikai vagy olyan munkáknál lehetnek alkalmasak, ahol:

• több irányból érkező ütés veszélye áll fenn;
• a dolgozó nagy mozgástartományban dolgozik;
• különösen fontos a sisak biztos fejen maradása;
• vagy a munkakörnyezet a hegymászáshoz hasonló kockázatokat jelent.

Ugyanakkor nem minden, magasban végzett munkához automatikusan EN 12492-es sisak szükséges.Egy állványon, tetőn, létrán vagy emelőkosárban végzett munka veszélyei eltérhetnek egymástól. Meg kell vizsgálni:

• milyen zuhanási és beakadási veszélyek vannak;
• milyen irányból érkezhet ütés;
• szükséges-e állszíj;
• milyen más védőeszközöket visel a dolgozó;
• és milyen szabvány szerinti teljesítményt igazol a gyártó.

A piacon léteznek olyan sisakok is, amelyek több szabvány követelményeinek megfelelnek, vagy eltérő beállításokkal használhatók különböző környezetekben. Ilyenkor is a gyártó használati útmutatója és a termék pontos tanúsítása az irányadó.A magasban végzett munka veszélyeit nem lehet kizárólag a sisak kiválasztására szűkíteni. A munkaeszköz, a leesés elleni védelem, a munkaszervezés és a mentési lehetőség legalább ilyen fontos. A létrás munkák egyik alapvető kérdését a Miért különleges egy létra? című cikkünkben vizsgáljuk meg.

Az „alpinista sisak” elnevezés önmagában kevés

A kereskedelmi elnevezések könnyen félrevezethetik a vásárlót.Egy terméket nevezhetnek:

• alpinista sisaknak;
• magasban végzett munkához való sisaknak;
• ipari mászósisaknak;
• többcélú sisaknak;
• vagy professzionális fejvédőnek.

Ezek nem szabványjelölések.Beszerzés előtt mindig azt kell ellenőrizni:

• milyen szabványszám szerepel a sisakon;
• mely szabványváltozatra tanúsították;
• milyen opcionális tulajdonságokat igazoltak;
• milyen használati korlátozásokat ír elő a gyártó;
• és valóban megfelel-e a vállalkozás kockázatértékelésében meghatározott követelményeknek.

A fantázianév vagy a termékleírás rövid marketingmondata nem helyettesíti a megfelelőségi dokumentációt.

EN 50365 – Villamosan szigetelő sisakok

Villamos veszély esetén különösen fontos elkerülni azt a tévhitet, hogy minden műanyag sisak szigetel.Attól, hogy a sisakhéj műanyagból készült, még nem tekinthető villamosan szigetelő védőeszköznek.A villamosan szigetelő sisakokra külön szabvány, az EN 50365 vonatkozik. Ezeket olyan alacsony feszültségű berendezéseken vagy azok közelében végzett munkákhoz tervezték, ahol a sisaknak a fej irányán keresztül történő áramvezetés kockázatát is csökkentenie kell.Ez nem jelenti azt, hogy a sisak önmagában elegendő villamos védelmet biztosít.Villamos munkánál a biztonság rendszerint több elem együttes alkalmazásán alapul:

• megfelelő képesítés és jogosultság;
• feszültségmentesítés, ha az elvégezhető;
• visszakapcsolás elleni biztosítás;
• feszültség nélküli állapot ellenőrzése;
• szigetelő védőeszközök;
• megfelelő ruházat;
• ívhatás elleni védelem;
• biztonsági távolság;
• és megfelelő munkaszervezés.

A sisak ezek közül csak egyetlen elem.

Miért veszélyes egy szellőzőnyílás villamos környezetben?

A szellőzőnyílások kényelmesebbé tehetik a sisak viselését, különösen meleg környezetben.Villamos veszély esetén azonban a nyílások:

• csökkenthetik a védőtávolságot;
• lehetővé tehetik vezetőképes tárgy vagy vezeték bejutását;
• befolyásolhatják a sisak villamos védőképességét;
• és olyan környezetben is kockázatot jelenthetnek, ahol ívhatás vagy olvadt anyag fordulhat elő.

Ezért villamos munkához nem szabad pusztán kényelmi szempontok alapján szellőző sisakot választani.A megfelelő sisakot a konkrét villamos veszély, a munkamódszer és a gyártó által igazolt tulajdonságok alapján kell meghatározni.

Egy EN 397-es sisak villamosan is szigetel?

Ezt nem szabad automatikusan feltételezni.Különösen fontos figyelembe venni, hogy az EN 397 szabvány legújabb változata és a korábbi szabványkiadás követelményei, illetve opcionális tulajdonságai között különbségek lehetnek.Ezért nem elegendő kizárólag a szabványszámot megnézni.Ellenőrizni kell:

• a pontos szabványkiadást;
• a sisakon lévő további jelöléseket;
• a megfelelőségi nyilatkozatot;
• a gyártói adatlapot;
• az EN 50365 szerinti tanúsítást, ha villamos szigetelőképességre van szükség;
• és a használati útmutatóban meghatározott korlátozásokat.

Villamos veszély esetén különösen veszélyes az a gyakorlat, amikor a dolgozó azért tekinti megfelelőnek a sisakot, mert:

„Műanyagból van, tehát nem vezeti az áramot.”

Egy sisak villamos védőképességét kizárólag igazolt vizsgálati eredmény és megfelelő tanúsítás alapján lehet figyelembe venni.

EN 812 – Beütődés elleni fejvédő

A könnyű, sapkaszerű fejvédőket sok munkahelyen összetévesztik az ipari védősisakkal.Az EN 812 szerinti fejvédőket elsősorban arra tervezték, hogy csökkentsék a sérülés kockázatát, amikor a munkavállaló a fejét:

• alacsony szerkezetbe;
• polcba;
• csővezetékbe;
• gépburkolatba;
• vagy más rögzített tárgyba üti.

Ezeket gyakran beütődés elleni sapkának vagy könnyű fejvédőnek nevezik.Fontos azonban:

Az EN 812 szerinti fejvédő nem helyettesíti az EN 397 szerinti ipari védősisakot olyan helyen, ahol leeső vagy repülő tárgy veszélye áll fenn.

A különbség különösen raktárakban, karbantartási területeken és alacsony gépészeti terekben lehet fontos.Elképzelhető olyan munkakörnyezet, ahol kizárólag a fix tárgynak történő nekiütközés veszélye áll fenn, és megfelelő lehet a könnyű fejvédő.Ha azonban:

• polcról leeshet áru;
• felső szinten dolgoznak;
• anyagmozgatás történik;
• szerszám vagy alkatrész zuhanhat le;
• vagy más tárgy csapódhat a fejhez,

akkor az EN 812 szerinti fejvédő rendszerint nem elegendő.

A sisak színe jelent valamit?

A sisak színéhez sok elterjedt elképzelés kapcsolódik.Gyakran hallható például, hogy:

• a fehér sisak a vezetőé vagy mérnöké;
• a sárga a fizikai dolgozóé;
• a kék a villanyszerelőé;
• a piros a tűzvédelmi feladatot ellátó személyé;
• a zöld az elsősegélynyújtóé;
• a narancssárga pedig a látogatóé.

Ezek azonban nem általánosan kötelező európai munkavédelmi színjelölések.Egy vállalkozás vagy nagyobb beruházás kialakíthat saját sisakszín-rendszert. Ennek lehet gyakorlati előnye, mert messziről is felismerhetővé válhat:

• a művezető;
• a munkavédelmi szakember;
• az elsősegélynyújtó;
• a látogató;
• a darukötöző;
• az alvállalkozó;
• vagy egy meghatározott munkacsoport.

A saját színrendszert azonban:

• írásban kell meghatározni;
• az érintettekkel ismertetni kell;
• következetesen kell alkalmazni;
• és nem szabad összetéveszteni a sisak védelmi tulajdonságaival.

A sisak színe önmagában nem igazolja, hogy alkalmas villamos munkára, magasban végzett munkára vagy olvadt fém kifröccsenése ellen.

A jól láthatóság is lehet kiválasztási szempont

Bizonyos munkaterületeken nem a munkakör azonosítása, hanem a munkavállaló észlelhetősége miatt lehet fontos a sisak színe.Ilyen lehet például:

• közúti munkavégzés;
• nagy udvari forgalom;
• erdészeti munka;
• rosszul megvilágított terület;
• gépi anyagmozgatás;
• vagy nagy kiterjedésű építési terület.

Ilyenkor élénk, fluoreszkáló vagy fényvisszaverő elemekkel ellátott sisak indokolt lehet.A fényvisszaverő matrica alkalmazása előtt azonban ellenőrizni kell, hogy azt a gyártó engedélyezi-e.

Milyen jelöléseket kell keresni a sisakon?

A sisak belsejében vagy más jól azonosítható helyen rendszerint több jelölés található.Ilyen lehet:

• a gyártó neve vagy azonosítója;
• a termék típusa;
• a vonatkozó szabvány;
• a mérettartomány;
• a gyártás időpontja;
• az alapanyag jelölése;
• a CE-jelölés;
• további védelmi tulajdonságok;
• és a használati korlátozásokra utaló adatok.

A jelölések pontos tartalma a szabványtól, a terméktől és a gyártótól függhet.A legfontosabb szabály:

A sisakon található jelöléseket mindig a gyártó használati útmutatójával együtt kell értelmezni.

Egy önmagában álló betű vagy számkombináció félreérthető lehet.

Mit jelent a CE-jelölés?

A munkavédelmi sisak egyéni védőeszköz.Az Európai Unióban forgalomba hozott egyéni védőeszköznek meg kell felelnie az alkalmazandó követelményeknek, és a gyártónak vagy forgalmazónak biztosítania kell az előírt megfelelőségi dokumentációt.A CE-jelölés azonban nem azt jelenti, hogy:

• a sisak minden munkára alkalmas;
• bármilyen veszély ellen véd;
• korlátlan ideig használható;
• vagy a munkáltatónak már nem kell kiválasztási vizsgálatot végeznie.

A CE-jelölés a termék megfelelőségi rendszerének egyik eleme.A munkáltató feladata továbbra is annak eldöntése, hogy az adott termék megfelelő-e:

• az adott veszélyhez;
• az adott munkakörnyezethez;
• az adott munkavállaló számára;
• és a többi használt védőeszközzel együtt.

EU-megfelelőségi nyilatkozat

A beszerzéskor célszerű ellenőrizni, hogy a termékhez elérhető-e az EU-megfelelőségi nyilatkozat.Ez alapján azonosítható többek között:

• a gyártó;
• a termék;
• az alkalmazott szabvány;
• a megfelelőségért felelős szervezet;
• és az a jogszabályi keret, amely alapján a terméket forgalomba hozták.

A dokumentum sok esetben:

• a termékhez mellékelve;
• a csomagoláson feltüntetett internetes címen;
• QR-kód segítségével;
• vagy a gyártó honlapján érhető el.

Egy névtelen, dokumentáció nélküli, bizonytalan eredetű sisak beszerzése akkor is kockázatos, ha külső megjelenése alapján hasonlít egy ismert gyártó termékére.

A használati útmutató nem felesleges papír

A sisakhoz mellékelt használati útmutatóban találhatók azok az információk, amelyek alapján a munkáltató és a munkavállaló megismerheti:

• a rendeltetésszerű használatot;
• a beállítás módját;
• a kompatibilis kiegészítőket;
• a tisztítás szabályait;
• a tárolási körülményeket;
• a várható élettartamot;
• a használatból történő kivonás feltételeit;
• és a tiltott átalakításokat.

Ezért nem megfelelő gyakorlat, ha a sisakokat kiosztják, a dobozokat és útmutatókat pedig azonnal kidobják.A Munkavédelmi oktatás: szabályok, tematika és dokumentálás című cikkünkben külön is bemutatjuk a gyártói használati utasítás szerepét. A dolgozót nemcsak általánosságban kell tájékoztatni a védőeszköz használatáról, hanem az általa ténylegesen viselt termék sajátosságairól is.

Szellőző vagy zárt sisak?

A szellőzőnyílások növelhetik a viselési komfortot, de nem minden munkakörnyezetben alkalmazhatók.Szellőző sisak előnye lehet:

• a jobb légáramlás;
• a kisebb hőterhelés;
• a kényelmesebb hosszú idejű viselés;
• és emiatt a szabályok jobb betarthatósága.

Zárt kialakítás lehet szükséges például:

• villamos veszély esetén;
• olvadt fém kifröccsenésének kockázatánál;
• bizonyos vegyi vagy szennyezett környezetben;
• esőnek kitett munkánál;
• vagy amikor a nyíláson keresztül tárgy, részecske vagy folyadék juthat a sisak alá.

A kényelmet és a védelmi követelményeket együtt kell vizsgálni. A legkényelmesebb sisak sem megfelelő, ha nem véd az adott veszély ellen. A túlzottan nehéz, rosszul szellőző vagy kényelmetlen sisak viszont ahhoz vezethet, hogy a dolgozók szabálytalanul viselik vagy rendszeresen leveszik.

Rövid vagy hosszú sild?

A sisak elején található sild hossza befolyásolhatja:

• a látómezőt;
• a napsütés elleni védelmet;
• a lecsorgó víz irányát;
• a magasban végzett munka közbeni feltekintést;
• és az arcvédők használhatóságát.

Hosszabb sild előnyös lehet szabadtéri munkánál vagy csapadékos környezetben.Rövidebb sild előnyös lehet:

• magasban végzett munkánál;
• mászáskor;
• szűk térben;
• vagy amikor a dolgozónak gyakran kell felfelé néznie.

Ez azonban nem esztétikai kérdés. A kiválasztásnál a munkavégzés testhelyzetét és a szükséges látómezőt is figyelembe kell venni.

Állszíj nélkül vagy állszíjjal?

Állszíjra különösen akkor lehet szükség, ha fennáll annak veszélye, hogy a sisak:

• lehajláskor leesik;
• erős szélben elmozdul;
• magasban végzett munka közben leválik;
• zuhanás vagy megbotlás során elhagyja a fejet;
• vagy a dolgozó gyakran változtatja a testhelyzetét.

Nem elegendő azonban egyszerűen bármilyen állszíjat felszerelni.Ellenőrizni kell:

• a sisakhoz engedélyezett-e;
• a gyártó által meghatározott típus-e;
• megfelelően rögzítették-e;
• sérülésmentes-e;
• beállították-e a dolgozóhoz;
• és megfelel-e az adott munkakörnyezet beakadási veszélyeinek.

Házilag átfúrt sisakra, kábelkötegelővel vagy idegen alkatrésszel rögzített állszíj nem tekinthető elfogadható megoldásnak.

Hallásvédő, arcvédő és szemvédő csatlakoztatása

Sok munkafolyamatnál a sisakot más egyéni védőeszközzel együtt kell használni.Ilyen lehet:

• fültok;
• arcvédő;
• szemvédő;
• hegesztőpajzs;
• tarkóvédő;
• lámpa;
• kommunikációs eszköz;
• vagy jól láthatóságot növelő kiegészítő.

A kiegészítőknek kompatibilisnek kell lenniük a sisakkal.Nem megfelelő megoldás, ha:

• a dolgozó saját maga fúr rögzítőnyílást;
• ragasztószalaggal rögzíti a lámpát;
• nem az adott sisakhoz készült fültokot erőlteti a csatlakozóba;
• az arcvédő miatt a sisak már nem illeszkedik megfelelően;
• vagy a kiegészítő akadályozza az állszíj használatát.

A külön-külön tanúsított védőeszközök együtt alkalmazva sem feltétlenül biztosítanak megfelelő védelmet, ha nem kompatibilisek egymással.

A szemüveg és a sisak együtt

A munkavédelmi szemüveg szára megváltoztathatja:

• a sisak fejpántjának illeszkedését;
• a fültok tömítését;
• a komfortot;
• és a fejvédő stabilitását.

Ez különösen akkor jelent problémát, ha egyszerre kell viselni:

• sisakot;
• védőszemüveget;
• fültokot;
• légzésvédőt;
• és arcvédőt.

Az egyéni védőeszközöket ezért nem külön-külön, hanem teljes rendszerként kell kipróbálni.A dolgozó csak használat közben tapasztalhatja, hogy:

• nyomja a fejét valamelyik alkatrész;
• a szemüveg párásodik;
• a fültok nem zár;
• a sisak elmozdul;
• vagy a kombináció jelentősen korlátozza a látást.

Az ilyen jelzéseket nem célszerű kényelmi panaszként félresöpörni. Ha a védőeszközök nem használhatók együtt megfelelően, az a tényleges védelmet is csökkentheti.

Egy sisak mindenkinek?

A „minden dolgozónak ugyanazt a típust” elv beszerzési szempontból egyszerű, szakmailag azonban nem mindig megfelelő.A dolgozók között különbség lehet:

• fejméretben;
• fejformában;
• hajviseletben;
• szemüvegviselésben;
• a szükséges kiegészítőkben;
• munkafolyamatban;
• és az egyéni komfortigényben.

A sisaknak megfelelően kell illeszkednie, és a megadott mérettartományon belül biztonságosan beállíthatónak kell lennie.Ha a sisak:

• túl nagy;
• túl kicsi;
• nyomáspontot okoz;
• folyamatosan előrecsúszik;
• vagy csak túlzottan szoros beállítással marad a fejen,

akkor más méret vagy más típus szükséges lehet.

Női és férfi sisak létezik?

A sisakok többsége nem nemek szerint, hanem mérettartomány és kialakítás alapján készül.Mégis fontos figyelembe venni, hogy egy olyan modell, amely egy nagyobb fejméretű munkavállalónak kényelmes, kisebb fejméretnél nem feltétlenül állítható be megfelelően.Hosszabb haj esetén azt is meg kell vizsgálni, hogy:

• a haj nem akadályozza-e a fejpánt illeszkedését;
• a konty vagy hajcsat nem kerül-e a sisak alá;
• a haj nem akad-e bele mozgó alkatrészbe;
• és a sisak megfelelően ráül-e a fejre.

A dolgozót nem lehet arra utasítani, hogy egy számára ténylegesen nem megfelelő méretű sisakot viseljen pusztán azért, mert abból vásárolt a munkáltató nagyobb mennyiséget.

Baseball sapka a sisak alatt

Gyakori szabálytalanság, hogy a dolgozó baseball sapkát, vastag téli sapkát vagy kapucnit visel a sisak alatt.Ez több problémát okozhat:

• a sisak túl magasan ül;
• a fejpánt nem a megfelelő helyen fekszik fel;
• a sisak könnyebben elmozdul;
• az állszíj rosszul illeszkedik;
• a sapka merev része nyomáspontot képez;
• és az ütéscsillapító rendszer működése megváltozhat.

Csak olyan alsó fejfedő használható, amelyet a gyártó engedélyez, és amely nem rontja a sisak védelmi képességét.Hideg környezetben célszerű kifejezetten az adott sisakhoz ajánlott téli bélést vagy vékony, kompatibilis fejfedőt biztosítani.

Fordítva felvett sisak

Egyes dolgozók azért veszik fel hátrafelé a sisakot, mert:

• zavarja őket a sild;
• könnyebben látnak felfelé;
• kényelmesebbnek érzik;
• vagy megszokták ezt a viselési módot.

A sisak csak akkor viselhető fordítva, ha ezt a gyártó kifejezetten engedélyezi, és a terméket ilyen használatra is tervezték.Ha a gyártó nem engedélyezi:

• a belső heveder helyzete megváltozhat;
• a sisak nem a tervezett irányban ül;
• a sild és a tarkórész funkciója felcserélődik;
• a kiegészítők nem megfelelően helyezkednek el;
• és a tanúsított védelmi tulajdonságok nem feltétlenül érvényesülnek.

Mit lát egy munkavédelmi szakember a sisak kiválasztásánál?

Egy munkavédelmi szakember nem áll meg annál a kérdésnél, hogy milyen szabványszám szerepel a terméken.Azt is megvizsgálja:

• milyen konkrét veszélyre választották;
• milyen szabványkiadás szerint tanúsították;
• szükséges-e villamos szigetelőképesség;
• fennáll-e oldalirányú ütés veszélye;
• kell-e állszíj;
• van-e beakadási kockázat;
• kell-e arcvédő vagy fültok;
• használható-e a többi védőeszközzel;
• megfelelő-e a munkavállalók fejméretéhez;
• és biztosítható-e a higiénikus tárolása.

Ezután következik csak a márka, az ár, a szín és a beszerzendő mennyiség.

Egy gyakori beszerzési hiba

A vállalkozás vezetője megkéri a beszerzőt:

„Rendelj ötven darab szabványos munkavédelmi sisakot.”

A beszerző kiválasztja a legolcsóbb EN 397-es terméket.A sisak valóban tanúsított. A szállítmány megérkezik. A dolgozók átveszik.Később azonban kiderülhet, hogy:

• villamos munkához is használni akarják;
• nincs hozzá kompatibilis fültok;
• nem szerelhető rá a szükséges arcvédő;
• a dolgozók egy részének túl nagy;
• a szellőzőnyílások miatt nem használható az egyik munkaterületen;
• magasban végzett munkánál rendszeresen leesik;
• vagy az állszíj nem megfelelő az adott feladathoz.

A termék tehát nem feltétlenül rossz.A kiválasztási folyamat volt hibás.

A helyes beszerzési sorrend

A munkavédelmi sisak beszerzését célszerű az alábbi sorrendben elvégezni:

1. A munkafolyamatok és veszélyek azonosítása.
2. A szükséges védelmi tulajdonságok meghatározása.
3. A szabvány és a kiegészítő követelmények kijelölése.
4. A többi védőeszközzel való kompatibilitás vizsgálata.
5. Több alkalmas modell kiválasztása.
6. Próbahasználat a munkavállalók bevonásával.
7. A visszajelzések értékelése.
8. A megfelelőségi dokumentumok ellenőrzése.
9. A beszerzés.
10. Oktatás, egyéni beállítás és dokumentált átadás.
11. Időszakos ellenőrzés és csereprogram kialakítása.

A dolgozók bevonása nem jelenti azt, hogy kizárólag ők döntik el, melyik sisakot használják.A védelmi követelményeket szakmailag kell meghatározni. Az alkalmas termékek közül azonban célszerű olyat választani, amelyet a munkavállalók a gyakorlatban is kényelmesen és szabályosan tudnak viselni.

_{Az EN 397 szabvány 2025-ös új kiadása az ipari védősisakok kialakítására, teljesítményére, vizsgálatára és jelölésére vonatkozó követelményeket frissítette. Az EN 12492:2025 a hegymászók és hasonló veszélyeknek kitett használók sisakjaira vonatkozik; ezért munkavégzésnél nem a „magasban dolgozik” megnevezésből, hanem a konkrét kockázatokból kell kiindulni.}

3. rész – Élettartam, gyártási dátum, ellenőrzés, tisztítás, tárolás és a használatból történő kivonás

Az előző részben bemutattuk, hogy nem minden fejvédő alkalmas ugyanarra a munkára. Más követelményeknek kell megfelelnie egy általános ipari védősisaknak, egy magasban végzett munkához kiválasztott sisaknak, egy villamosan szigetelő fejvédőnek és egy beütődés elleni könnyű fejvédőnek.A megfelelő típus kiválasztásával azonban még nem ér véget a munkáltató feladata.Egy jó minőségű, megfelelő szabvány szerint tanúsított sisak sem nyújt megbízható védelmet, ha:

• elöregedett;
• sérült;
• helytelenül tárolták;
• agresszív tisztítószerrel kezelték;
• nem megfelelő alkatrészt szereltek rá;
• jelentős ütés érte;
• vagy a belső hevederrendszere már nem működik megfelelően.

A munkavédelmi sisak állapotának ellenőrzése ezért nem egyszeri feladat. A teljes használati idő alatt rendszeresen vizsgálni kell, hogy továbbra is alkalmas-e a rendeltetésének megfelelő védelem biztosítására.

Lejár-e a munkavédelmi sisak?

A köznyelvben gyakran úgy fogalmazunk, hogy a munkavédelmi sisak „lejár”.Ez részben igaz, de könnyen félreérthető.A legtöbb munkavédelmi sisakon nem olyan egységes lejárati dátum található, mint például egy élelmiszeren. A használhatóságot több körülmény együttesen határozza meg:

• a gyártás időpontja;
• a gyártó által meghatározott tárolási idő;
• a használat megkezdésének időpontja;
• a megengedett használati idő;
• a sisak alapanyaga;
• a használat gyakorisága;
• a környezeti igénybevétel;
• az esetleges sérülések;
• és a gyártó egyedi előírásai.

Ezért nem helyes olyan általános szabályt alkalmazni, hogy:

„Minden sisak öt évig használható.”

Egyes gyártók valóban többéves maximális használati vagy teljes élettartamot határoznak meg, más termékeknél azonban eltérő időtartam szerepelhet. Az is előfordulhat, hogy a külső héj és a belső hevederrendszer megengedett használati ideje nem azonos.A pontos választ mindig az adott termék használati útmutatója, gyártói adatlapja és megfelelőségi dokumentációja adja meg.

A gyártási dátum nem feltétlenül a használat kezdetét jelenti

Sok sisak belsejében egy kör alakú, órára emlékeztető jelölés található. Ez rendszerint a gyártás évére és hónapjára utal.Gyakori tévedés, hogy a dolgozó vagy a munkáltató ezt automatikusan lejárati dátumnak tekinti.A jelölés általában azt mutatja, hogy mikor gyártották a sisakhéjat vagy a termék valamely részét. Ebből önmagában még nem lehet minden esetben pontosan meghatározni, meddig használható a sisak.Ehhez ismerni kell:

• a gyártó által engedélyezett tárolási időt;
• a használatba vétel időpontját;
• a maximális használati időt;
• és azokat a körülményeket, amelyek korábbi cserét indokolnak.

Például egy megfelelően csomagolt, hűvös, száraz és napfénytől védett raktárban tárolt sisak állapota eltérhet attól a sisakétól, amely ugyanannyi idős, de évek óta:

• szabadtéren használják;
• autó műszerfalán tárolják;
• rendszeresen vegyi anyagok érik;
• vagy jelentős mechanikai igénybevételnek van kitéve.

Miért fontos dokumentálni a használatba vételt?

Ha a gyártó a használat megkezdésétől számított maximális időt határoz meg, akkor tudni kell, mikor került ténylegesen használatba a sisak.Ennek hiányában később nehezen dönthető el, hogy:

• egy éve használják;
• három éve használják;
• vagy már hosszabb ideje forgalomban van.

Célszerű ezért nyilvántartani legalább:

• a sisak gyártóját;
• típusát;
• egyedi azonosítóját;
• gyártási idejét;
• beszerzési idejét;
• használatba vételének napját;
• a használó nevét vagy munkakörét;
• az időszakos ellenőrzések eredményét;
• az esetleges rendkívüli eseményeket;
• és a használatból történő kivonás időpontját.

Nem feltétlenül kell minden sisakhoz bonyolult informatikai rendszert kialakítani. A nyilvántartás lehet egyszerű táblázat, egyéni védőeszköz-karton vagy más, visszakereshető dokumentum.A lényeg, hogy a vállalkozás képes legyen megállapítani:

• melyik sisakot ki használja;
• mióta használja;
• milyen ellenőrzéseken esett át;
• és mikor esedékes a tervezett felülvizsgálata vagy cseréje.

Az élettartam nem garancia a használhatóságra

Tegyük fel, hogy egy gyártó meghatározott időtartamú használatot engedélyez.Ez nem jelenti azt, hogy a sisak az időszak utolsó napjáig minden körülmények között használható.A gyártó által megadott idő jellemzően maximális időtartam, amely megfelelő használat, tárolás, tisztítás és rendszeres ellenőrzés mellett értelmezhető.A sisakot korábban is ki kell vonni a használatból, ha:

• jelentős ütés érte;
• repedés vagy törés látható rajta;
• mély karcolás alakult ki;
• a héj deformálódott;
• az anyag rideggé vált;
• jelentősen kifakult;
• vegyi szennyeződés érte;
• ismeretlen oldószerrel tisztították;
• a belső hevederrendszer sérült;
• nem tartja meg a beállítást;
• hiányzik valamelyik szükséges alkatrésze;
• vagy az előélete nem ismert.

A maximális használati idő tehát nem azt jelenti, hogy az eszközt addig mindenképpen használni kell.

Jelentős ütés után akkor is cserélni kell, ha nem repedt meg?

Általános biztonsági alapelvként egy komoly ütést kapott sisakot ki kell vonni a használatból, ha ezt a gyártó előírja, még akkor is, ha kívülről nem látható rajta sérülés.A sisakhéj és a belső energiaelnyelő rendszer az ütés során:

• rugalmasan alakváltozhat;
• maradandóan deformálódhat;
• mikroszkopikus sérüléseket szenvedhet;
• vagy részben elveszítheti energiaelnyelő képességét.

Ezek a változások szabad szemmel nem feltétlenül láthatók.A sisak rendeltetése éppen az, hogy a becsapódás energiájának egy részét elnyelje és elossza. Ha egyszer már komoly igénybevétel érte, nem lehet abból kiindulni, hogy a következő balesetnél ugyanolyan védelmet fog nyújtani.Ez hasonló gondolkodást igényel, mint a munkabalesetek kivizsgálása általában: nem elég csak a látható következményt vizsgálni. Meg kell érteni, milyen esemény történt, milyen erőhatás érte az eszközt, és fennmaradhatott-e rejtett károsodás.A balesetek megelőzésében és az események utáni intézkedésekben is fontos szerepe van a megfelelő oktatásnak. A Munkavédelmi oktatás: szabályok, tematika és dokumentálás című cikkünkben részletesen bemutatjuk, miért kell a dolgozónak tudnia azt is, milyen eseményt köteles azonnal jelezni.

Leesett a földre a sisak – azonnal ki kell dobni?

Nem minden kisebb leejtés jelent automatikusan azonos mértékű károsodást.Nem mindegy például, hogy a sisak:

• üresen, kis magasságból esett le;
• több méterről zuhant betonra;
• valamilyen nehéz tárggyal együtt esett;
• használat közben kapott ütést;
• vagy egy zuhanó tárgy csapódott bele.

A döntésnél figyelembe kell venni:

• a gyártó utasítását;
• az esés körülményeit;
• a becsapódás felületét;
• az esetleges látható sérülést;
• és azt, hogy bizonytalan-e a sisak további biztonsága.

Ha nem állapítható meg megbízhatóan, hogy a sisak sértetlen maradt, a biztonságos döntés a használatból történő kivonás.Egy új sisak ára rendszerint eltörpül egy fejsérülés lehetséges következményei mellett.

A sisakhéj ellenőrzése

Használat előtt és rendszeres időközönként át kell vizsgálni a sisak külső héját.Figyelni kell különösen:

• repedésekre;
• hajszálrepedésekre;
• vágásokra;
• mély karcolásokra;
• horpadásokra;
• deformációra;
• kifakulásra;
• ridegségre;
• égett vagy megolvadt felületre;
• vegyi elszíneződésre;
• és házilag készített furatokra.

A kisebb felületi karcolás nem feltétlenül jelenti automatikusan a sisak használhatatlanságát. A sérülés mélységét, helyét és jellegét azonban értékelni kell.Különösen gyanús, ha:

• a karcolás mély;
• a héj anyagába hatol;
• több sérülés koncentrálódik egy területen;
• a felület kifehéredett vagy megrepedezett;
• vagy a sérülés ütés következtében keletkezett.

Ha kétség merül fel, a gyártó vagy illetékes forgalmazó állásfoglalása szükséges, illetve indokolt lehet a sisak cseréje.

Mit jelezhet a kifakulás?

A kifakult szín önmagában nem minden esetben bizonyítja, hogy a sisak használhatatlan. Ugyanakkor figyelmeztető jel lehet arra, hogy jelentős UV-terhelés érte.A napsugárzás hatására egyes műanyagok:

• veszíthetnek rugalmasságukból;
• ridegebbé válhatnak;
• elszíneződhetnek;
• és csökkenhet a mechanikai ellenállásuk.

Különösen gyanús lehet, ha a sisak:

• eredeti színéhez képest jelentősen kifakult;
• foltosan elszíneződött;
• krétás vagy matt felületűvé vált;
• hajlításkor szokatlan hangot ad;
• vagy a korábbihoz képest merevebbnek tűnik.

A sisakot azonban nem szabad házilag hajlítgatni, ütögetni vagy más módon „terhelési próbának” alávetni. Az ilyen vizsgálat maga is károsíthatja.

A belső hevederrendszer legalább olyan fontos, mint a héj

Sokan kizárólag a külső műanyag részt tekintik a sisak lényegének.Pedig a belső hevederrendszer fontos feladata:

• a sisak megfelelő helyzetben tartása;
• a héj és a fej közötti távolság biztosítása;
• az ütés energiájának elosztása;
• a megfelelő illeszkedés;
• és a sisak stabilitásának fenntartása.

Ellenőrizni kell többek között:

• a fejpánt állapotát;
• a textil- vagy műanyag hevedereket;
• a rögzítési pontokat;
• a méretállító szerkezetet;
• az izzadságszalagot;
• az állszíjat;
• és valamennyi csatlakozóelemet.

A hevederrendszert ki kell cserélni, ha:

• elszakadt;
• megnyúlt;
• erősen szennyezett és nem tisztítható;
• rideggé vált;
• a rögzítési pontja sérült;
• nem tartja meg a beállítást;
• vagy a gyártó által megengedett használati ideje letelt.

Csak a gyártó által jóváhagyott, az adott sisaktípushoz készült alkatrész használható.

Másik sisakból átszerelt belső heveder

Gyakori „takarékos” megoldás, hogy két sérült sisakból próbálnak egy használhatót összeállítani.Például:

• az egyik sisak héja ép, de a belső része sérült;
• a másik sisak héja repedt, de a hevedere még használhatónak tűnik;
• ezért a belső részt átszerelik.

Ez csak akkor lehet elfogadható, ha:

• a gyártó engedélyezi az alkatrész cseréjét;
• pontosan az adott típushoz készült alkatrészt használják;
• az alkatrész előélete ismert;
• nem sérült;
• és a csere a gyártó előírása szerint történik.

Különböző típusok, gyártók vagy bizonytalan eredetű alkatrészek összeépítése nem megengedhető.A sisak tanúsított védelmi tulajdonságai a komplett, meghatározott összeállításra vonatkoznak, nem tetszőlegesen összeválogatott alkatrészekre.

Hogyan kell használat előtt ellenőrizni a sisakot?

A munkavállalónak minden használat előtt rövid szemrevételezést kell végeznie.Ez nem hosszadalmas vizsgálat. Néhány másodperc alatt ellenőrizhető:

1. Nincs-e repedés vagy jelentős sérülés a héjon?
2. Minden belső heveder a helyén van-e?
3. Megfelelően működik-e a méretállítás?
4. Biztonságosan csatlakozik-e a hevederrendszer a héjhoz?
5. Sérülésmentes-e az állszíj?
6. Nincs-e ismeretlen vegyi szennyeződés a sisakon?
7. Nem történt-e korábban jelentős ütés vagy rendkívüli esemény?
8. Megfelelően illeszkedik-e a fejre?
9. Kompatibilisek-e a felszerelt kiegészítők?
10. Olvashatók-e a szükséges azonosító jelölések?

Ha rendellenességet talál, nem az a helyes megoldás, hogy:

„Ma még kibírja.”

A sisakot félre kell tenni, meg kell jelölni vagy más módon biztosítani kell, hogy ne kerüljön vissza véletlenül a használatba, majd az illetékes személynek el kell döntenie a további sorsát.

A munkáltatói időszakos ellenőrzés

A dolgozó napi szemrevételezése nem helyettesíti a munkáltató által megszervezett rendszeres ellenőrzést.Az ellenőrzés gyakoriságát befolyásolhatja:

• a használat intenzitása;
• a környezeti igénybevétel;
• a gyártó előírása;
• a munka veszélyessége;
• a korábbi tapasztalat;
• és a sisak típusa.

Gyakrabban indokolt az ellenőrzés például:

• napi, intenzív használatnál;
• kültéri munkánál;
• vegyi vagy szennyezett környezetben;
• magasban végzett munkánál;
• villamos munkáknál;
• nagy hőterhelésnél;
• vagy ha a sisakot több műszakban használják.

Az ellenőrzés ne csak adminisztratív aláírás legyen.A vizsgáló személynek ténylegesen meg kell néznie:

• a sisakhéjat;
• a hevederrendszert;
• az állszíjat;
• a tartozékokat;
• a jelöléseket;
• a használatba vételi időt;
• és az esetleges rendkívüli eseményeket.

Ki végezze az ellenőrzést?

A használat előtti szemrevételezést maga a munkavállaló végzi.A részletesebb, időszakos ellenőrzést olyan személyre kell bízni, aki:

• ismeri az adott sisaktípust;
• hozzáfér a gyártói előírásokhoz;
• képes felismerni a hibákat;
• ismeri a kivonási feltételeket;
• és jogosult intézkedni a hibás védőeszköz cseréjéről.

Ez lehet:

• kijelölt vezető;
• munkavédelmi szakember;
• védőeszköz-felelős;
• vagy más, megfelelően felkészített személy.

A munkavédelmi szakember feladata ebben a folyamatban nem feltétlenül minden egyes sisak napi vizsgálata, hanem a megfelelő rendszer kialakítása, a követelmények meghatározása, az ellenőrzési szempontok kidolgozása és a hiányosságok felismerése.

Hogyan kell tisztítani a sisakot?

A sisak tisztításánál mindig a gyártó utasítása az elsődleges.Általában enyhe szappanos vagy mosószeres víz és puha kendő alkalmazható, ha ezt a gyártó engedélyezi.Kerülni kell az ismeretlen vagy agresszív anyagokat, például:

• oldószereket;
• benzint;
• hígítót;
• acetont;
• erős zsíroldót;
• féktisztítót;
• fertőtlenítőszert, ha azt nem engedélyezték;
• és súroló hatású tisztítószereket.

A veszély nem mindig látható azonnal.Egy oldószer:

• megváltoztathatja a műanyag szerkezetét;
• rideggé teheti a héjat;
• mikroszkopikus repedést okozhat;
• vagy csökkentheti az ütésállóságot.

A sisak kívülről közben tisztának és sértetlennek látszhat.

Fertőtleníthető a sisak?

Közös használat, erős izzadás vagy szennyezett munkakörnyezet esetén szükség lehet fertőtlenítésre.Csak olyan fertőtlenítési eljárás alkalmazható, amelyet a gyártó engedélyez.Nem szabad automatikusan abból kiindulni, hogy egy általános felületfertőtlenítő minden műanyagon biztonságosan használható.Ellenőrizni kell:

• a fertőtlenítőszer összetételét;
• a szükséges hígítást;
• a behatási időt;
• az öblítés követelményét;
• és azt, hogy használható-e a héjon, a hevederen és az izzadságszalagon.

A közös használatú sisak higiéniai szempontból is problémás lehet. Ha a munka jellege és a munkaszervezés lehetővé teszi, célszerű személyhez rendelt sisakokat alkalmazni.

Szabad nagynyomású mosóval tisztítani?

A nagynyomású mosás nem tekinthető általánosan elfogadható tisztítási módszernek.A nagy nyomás:

• károsíthatja a felületet;
• vizet és szennyeződést juttathat a szerkezeti kapcsolatokba;
• meglazíthat alkatrészeket;
• és nehezen ellenőrizhető mechanikai igénybevételt okozhat.

Hasonlóan kerülendő lehet:

• a forró gőz;
• a magas hőmérsékletű mosogatógép;
• a magas hőfokú szárítás;
• és a közvetlen hősugárzó melletti szárítás.

A tisztítás után a sisakot szobahőmérsékleten, jól szellőző helyen célszerű megszárítani, közvetlen hőforrástól és napsütéstől védve.

Szabad matricát ragasztani a sisakra?

A matricázás az egyik leggyakoribb és legtöbbet vitatott kérdés.Sisakra gyakran kerül:

• céges logó;
• név;
• dolgozói azonosító;
• belépési jogosultság;
• oktatási matrica;
• vizsgálati jelölés;
• elsősegélynyújtói azonosító;
• vagy dekoráció.

A probléma nem feltétlenül maga a matrica, hanem:

• a ragasztó anyaga;
• a felhelyezés helye;
• a matricák mennyisége;
• és az, hogy eltakarhatják a sérüléseket vagy a gyári jelöléseket.

Egyes ragasztóanyagok kölcsönhatásba léphetnek a sisak műanyagával. Ezt szabad szemmel nem feltétlenül lehet felismerni.Ezért csak:

• a gyártó által engedélyezett matricát;
• az engedélyezett területen;
• az előírt módon

szabad alkalmazni.Ha a gyártó nem ad egyértelmű engedélyt, érdemes tőle vagy hivatalos forgalmazójától írásos tájékoztatást kérni.

A túl sok matrica más miatt is problémás

Még az anyagában megfelelő matrica is kockázatot jelenthet, ha nagy felületet takar.Eltakarhatja például:

• a hajszálrepedést;
• a mély karcolást;
• a hőkárosodást;
• a vegyi elszíneződést;
• a gyártási dátumot;
• a szabványjelölést;
• vagy a termék azonosítóját.

Egy teljesen „telematricázott” sisakot már nehéz megfelelően szemrevételezni.A munkáltatónak ezért célszerű egységes szabályt kialakítania arról:

• milyen matricák használhatók;
• ki helyezheti fel azokat;
• hová kerülhetnek;
• és milyen felületet nem takarhatnak el.

Festhető a munkavédelmi sisak?

Általános szabályként a sisakot nem szabad házilag festeni, kivéve, ha a gyártó meghatározott festék használatát kifejezetten engedélyezi.A festék:

• oldószert tartalmazhat;
• megtámadhatja a műanyagot;
• eltakarhatja a sérüléseket;
• elfedheti a gyári jelöléseket;
• és megváltoztathatja a felület tulajdonságait.

Különösen veszélyes lehet:

• sprayfesték;
• járműipari festék;
• oldószeres zománcfesték;
• vagy ismeretlen összetételű jelölőanyag.

Ha a vállalkozás szín alapján szeretné megkülönböztetni a munkaköröket vagy jogosultságokat, eleve megfelelő színű, gyárilag előállított sisakot célszerű beszerezni.

Szabad ráírni alkoholos filccel?

Az alkoholos filc és más jelölőtoll vegyi összetétele szintén hatással lehet bizonyos műanyagokra.Ezért erre sincs minden sisakra érvényes általános igen.Az azonosítást inkább:

• gyártó által engedélyezett címkével;
• erre kialakított azonosító mezőben;
• egyedi sorszámmal;
• vagy más jóváhagyott megoldással

célszerű elvégezni.

Kifúrható a sisak?

Nem.A sisakhéj házilagos kifúrása:

• meggyengíti a szerkezetet;
• feszültséggyűjtő pontot hoz létre;
• repedés kiindulópontja lehet;
• befolyásolhatja a villamos tulajdonságokat;
• és megszüntetheti a tanúsított kialakítást.

Nem elfogadható például:

• saját állszíj felszerelése furattal;
• lámpa csavaros rögzítése;
• kamera felszerelése;
• névtábla felcsavarozása;
• vagy szellőzőnyílások házilagos kialakítása.

Csak a gyártó által kialakított csatlakozóhelyeket és jóváhagyott tartozékokat szabad használni.

Kamera vagy lámpa felszerelése

Egyre több munkaterületen használnak:

• fejlámpát;
• testkamerát;
• akciókamerát;
• kommunikációs egységet;
• vagy helymeghatározó eszközt.

Ezek rögzítésekor vizsgálni kell:

• kompatibilis-e a sisakkal;
• engedélyezi-e a gyártó;
• változtat-e a sisak tömegközéppontján;
• növeli-e a beakadási veszélyt;
• akadályozza-e az állszíjat;
• és befolyásolja-e a védelmi tulajdonságokat.

Egy erősen kiálló kamera például ütközés vagy zuhanás során olyan forgatónyomatékot közvetíthet a fejre és a nyakra, amely a kamera nélküli sisaknál nem jelentkezne.A tartozékok felszerelését ezért nem lehet kizárólag kényelmi vagy dokumentációs kérdésként kezelni.

Hogyan kell tárolni a munkavédelmi sisakot?

A sisakot olyan helyen kell tárolni, ahol védve van:

• a közvetlen napsugárzástól;
• a szélsőséges hőmérséklettől;
• a nedvességtől;
• a vegyi anyagoktól;
• az éles tárgyaktól;
• a mechanikai sérüléstől;
• és a szennyeződéstől.

Célszerű:

• tiszta, száraz szekrényben;
• erre kialakított tartón;
• védőtáskában;
• vagy a gyártó által ajánlott csomagolásban

elhelyezni.A sisakot nem szabad úgy tárolni, hogy:

• nehéz tárgyakat helyeznek rá;
• összenyomódik;
• leeshet;
• vagy a hevederrendszer tartósan deformálódik.

Miért rossz tárolóhely az autó műszerfala?

A műszerfalon vagy a kalaptartón hagyott sisakot intenzív napsugárzás és jelentős hőterhelés érheti.Egy napsütésben álló jármű utasterében a hőmérséklet jóval magasabb lehet a külső levegő hőmérsékleténél.Ez:

• gyorsíthatja az anyag öregedését;
• deformációt okozhat;
• károsíthatja a hevederrendszert;
• és tartós UV-terhelést jelenthet.

A járműben történő szállítás önmagában természetesen nem tilos, de a sisakot célszerű:

• védőtáskában;
• zárt tárolórekeszben;
• közvetlen napsugárzástól védve;
• és úgy elhelyezni, hogy ne repüljön el fékezéskor

szállítani.

A targoncán vagy munkagépen tárolt sisak

Gyakran látni, hogy a sisak:

• a targonca ülésén;
• a kezelőfülkében;
• a visszapillantó tükrön;
• a gép külső kapaszkodóján;
• vagy egy hidraulikacső mellett lóg.

Ez több szempontból is problémás lehet.A sisakot érheti:

• rezgés;
• olaj;
• üzemanyag;
• hidraulikafolyadék;
• napsugárzás;
• por;
• mechanikai ütés;
• és jelentős hőmérséklet-ingadozás.

Emellett a nem megfelelően rögzített sisak leeshet, vagy a kezelőfülkében szabadon mozgó tárgyként sérülést okozhat.

Vegyi anyaggal szennyezett sisak

Ha a sisakra ismeretlen vegyi anyag kerül, nem szabad automatikusan letörölni és tovább használni.Először meg kell határozni:

• milyen anyag került rá;
• milyen koncentrációban;
• mennyi ideig érintkezett a sisakkal;
• megtámadhatja-e a héj vagy a heveder anyagát;
• és mit ír elő a sisak gyártója.

Bizonyos vegyi anyagok látható nyom nélkül is károsíthatják a műanyagot.Ha az anyag nem azonosítható, vagy nem zárható ki a károsodás, a sisak használatból történő kivonása indokolt.A tisztítás során a vegyi anyag biztonsági adatlapjának és a fejvédő használati útmutatójának információit együttesen kell figyelembe venni.

Hegesztési és csiszolási szikrák

A sisakon megjelenő apró beégések, olvadt pontok vagy szikrák okozta sérülések nem pusztán esztétikai hibák.Jelezhetik, hogy:

• a héj hőkárosodást szenvedett;
• az anyag helyileg elvékonyodott;
• az ütésállóság csökkent;
• vagy nem megfelelő sisakot használtak az adott munkához.

Ha a munkafolyamat során rendszeresen éri a sisakot szikra, forró részecske vagy olvadt fém, akkor a kiválasztás során ezt külön védelmi követelményként kell kezelni.Nem az a helyes megoldás, hogy a sérült sisakokat gyakrabban cserélik, hanem először azt kell megvizsgálni, megfelelő-e a fejvédő és a teljes védőeszköz-rendszer az adott munkához.

Közösen használt sisakok

Látogatók, alkalmi munkavégzők vagy több műszak esetén előfordulhat közös használatú sisak.Ilyenkor különösen fontos:

• a megfelelő mérettartomány;
• a minden használó előtti beállítás;
• a rendszeres tisztítás;
• az engedélyezett fertőtlenítés;
• a használatok közötti ellenőrzés;
• és a higiénikus tárolás.

Nem megfelelő gyakorlat, ha a látogatói sisakokat:

• egy poros dobozban egymásra dobálják;
• hosszú időn át nem ellenőrzik;
• korábbi használat után tisztítás nélkül adják tovább;
• vagy nem állítható a méretük.

A látogatói sisak is egyéni védőeszköz. Ugyanolyan szakmai követelmények alapján kell kiválasztani és fenntartani, mint a dolgozók részére biztosított fejvédőket.

Használható-e más által viselt sisak?

A sisak átadása másik személynek nem feltétlenül tilos minden esetben, de több feltételt is teljesíteni kell.Ellenőrizni kell:

• higiénikusan tisztítható-e;
• megfelelő-e az új használó fejméretéhez;
• sérülésmentes-e;
• ismert-e az előélete;
• újra beállították-e;
• és a munkához szükséges tulajdonságokkal rendelkezik-e.

Személyhez rendelt védőeszköz esetén az átadás különösen körültekintő eljárást igényel.A munkáltatónak azt is figyelembe kell vennie, hogy a közös használat ronthatja a dolgozók elfogadását és a higiéniai feltételeket.

Mit kell tenni a kivont sisakkal?

A használatból kivont sisakot úgy kell kezelni, hogy ne kerülhessen vissza véletlenül.Nem elegendő a raktár egyik sarkába tenni, mert később valaki azt hiheti, hogy használható tartalék.Lehetséges megoldás:

• jól látható „NEM HASZNÁLHATÓ” jelölés;
• elkülönített selejtgyűjtő;
• a rögzítőrendszer eltávolítása;
• a héj egyértelmű és végleges használhatatlanná tétele;
• a nyilvántartásban történő lezárás;
• és az anyagának megfelelő hulladékkezelés.

A használhatatlanná tételt úgy kell elvégezni, hogy a sisakot ne lehessen ismét védőeszközként használni.Ugyanakkor a selejtezés előtt – különösen baleset vagy rendkívüli esemény után – nem szabad azonnal megsemmisíteni, ha az eszközre a kivizsgálás során még szükség lehet.

Baleset után meg kell őrizni a sisakot?

Ha munkabaleset történt, és a sisakot ütés érhette, az eszköz a kivizsgálás fontos tárgyi bizonyítéka lehet.Ilyenkor nem helyes:

• megtisztítani;
• szétszerelni;
• visszaadni a dolgozónak;
• javítani;
• vagy azonnal kidobni.

Célszerű:

• elkülöníteni;
• megjelölni;
• dokumentálni az állapotát;
• fényképeket készíteni;
• rögzíteni, ki használta;
• megőrizni a használati útmutatót és a nyilvántartást;
• valamint szükség esetén bevonni a gyártót vagy szakértőt.

A munkabaleset kivizsgálásakor nemcsak azt kell megállapítani, hogy volt-e sisak a dolgozón. Vizsgálni kell:

• megfelelő típusú volt-e;
• megfelelően viselte-e;
• jó állapotban volt-e;
• megtörtént-e az oktatás;
• megfelelő volt-e a munkaszervezés;
• és miért tudott egyáltalán bekövetkezni az ütés vagy a tárgy leesése.

Mit lát egy munkavédelmi szakember a helyszíni ellenőrzésen?

Egy munkavédelmi szakember nem feltétlenül kezdi azzal, hogy minden dolgozótól elkéri a sisak használati útmutatóját.Először gyakran már a helyszínen felismerhető jeleket figyeli.

1. A sisak túl magasan ül

Ez utalhat arra, hogy:

• sapka van alatta;
• rosszul szerelték be a hevederrendszert;
• túl kicsi;
• vagy nincs megfelelően beállítva.

A túl magasan ülő sisak instabilabb lehet, könnyebben elmozdulhat, és nem a gyártó által tervezett módon helyezkedik el.

2. A sisak hátrafelé van felvéve

A szakember megvizsgálja, hogy:

• a gyártó engedélyezi-e ezt;
• megfordították-e a belső hevedert;
• megfelelő maradt-e az illeszkedés;
• és a kiegészítők továbbra is szabályosan működnek-e.

3. Baseball sapka vagy kapucni van alatta

Ez megváltoztathatja az illeszkedést, és jelezheti azt is, hogy a munkáltató nem biztosított megfelelő hideg vagy napsütés elleni, kompatibilis kiegészítőt.

4. A sisak tele van matricával

Ilyenkor kérdés:

• engedélyezte-e a gyártó;
• milyen ragasztót használtak;
• eltakarják-e a sérüléseket;
• látható-e még a gyártási jelölés;
• és egységes-e a vállalati jelölési rendszer.

5. Festék vagy oldószer nyoma látható

Ez nemcsak szennyeződés lehet, hanem vegyi károsodásra is utalhat.

6. A sisak kifakult

A szakember megvizsgálja:

• hol tárolják;
• mennyi ideje használják;
• milyen UV-terhelés érte;
• és mit ír elő a gyártó.

7. Hiányzik az állszíj

Nem minden munkához kötelező az állszíj. Ha azonban magasban, erős szélben vagy jelentős testhelyzet-változással dolgoznak, hiánya komoly probléma lehet.

8. Idegen kiegészítőt szereltek rá

Például:

• házi lámpatartót;
• kamerát;
• nem kompatibilis fültokot;
• kábelkötegelővel rögzített állszíjat;
• vagy csavarral felhelyezett névtáblát.

9. Nem olvasható a jelölés

Ha nem azonosítható:

• a gyártó;
• a típus;
• a szabvány;
• vagy a gyártási idő,

akkor a megfelelőség és a használhatóság sem ellenőrizhető megfelelően.

10. Minden dolgozó ugyanolyan sisakot visel

Ez első látásra rendezett rendszernek tűnhet.A szakember azonban megvizsgálja, hogy valóban minden munkafolyamat azonos követelményt támaszt-e. Lehet, hogy ugyanazt a szellőző építőipari sisakot használja:

• a segédmunkás;
• a villanyszerelő;
• a magasban dolgozó szerelő;
• a hegesztő;
• és a látogató.

Ez nem feltétlenül megfelelő.

„Még jó, mert nincs eltörve”

Ez az egyik leggyakoribb tévhit.A munkavédelmi sisak akkor is lehet használhatatlan, ha:

• nincs látványosan eltörve;
• nem lyukas;
• és kívülről még egyben van.

A védőképességet csökkentheti:

• az anyag öregedése;
• az UV-sugárzás;
• a vegyi hatás;
• egy korábbi ütés;
• a hevederrendszer károsodása;
• a nem megfelelő tárolás;
• vagy a házilagos átalakítás.

A sértetlen külső megjelenés nem helyettesíti a gyártói előírások szerinti ellenőrzést.

„Ezt már tíz éve használom, és semmi baja”

Az, hogy korábban nem történt baleset, nem bizonyítja a sisak megfelelő állapotát.Ez ugyanaz a hibás gondolkodás, mint amikor valaki azt mondja:

„Eddig mindig így csináltuk.”

A védőeszközre éppen egy ritka, váratlan eseménynél lehet szükség. Ha akkor derül ki, hogy az anyaga már elöregedett, nincs lehetőség a hibát utólag kijavítani.

„Csak látogatóknak kell, arra még jó”

A látogatót ugyanúgy meg kell védeni a munkaterületen jelen lévő veszélyektől.Egy lejárt, sérült vagy bizonytalan előéletű sisak nem válik elfogadhatóvá attól, hogy csak rövid ideig vagy látogató viseli.Sőt, a látogató:

• kevésbé ismeri a közlekedési útvonalakat;
• nem ismeri a veszélyes területeket;
• könnyebben elterelődik a figyelme;
• és kevésbé gyakorlott a sisak helyes beállításában.

Ezért a látogatói védőeszközök kezelése is szervezett rendszert igényel.

Oktatás nélkül az ellenőrzés sem működik

A munkavállalótól csak akkor várható el a hibás sisak felismerése és jelentése, ha megtanították neki:

• mit kell vizsgálnia;
• mely sérülések veszélyesek;
• hogyan olvassa a jelöléseket;
• mikor kell azonnal félretennie;
• és kinek kell jeleznie a hibát.

Az oktatásnak kapcsolódnia kell a ténylegesen használt sisakhoz.Nem elegendő annyit mondani:

„A kijelölt területen sisak használata kötelező.”

Be kell mutatni:

• a helyes felvételt;
• a méretállítást;
• az állszíj beállítását;
• a használat előtti ellenőrzést;
• a tisztítás és tárolás szabályait;
• valamint a használatból történő kivonás eseteit.

A Munkavédelmi oktatás: szabályok, tematika és dokumentálás című cikkünkben azért hangsúlyozzuk a gyakorlati bemutatást, mert egy védőeszköz helyes használata sok esetben nem tanítható meg kizárólag felolvasott szabályokkal.

A munkavállaló állapota is befolyásolja a védőeszköz használatát

A sisak helyes viselése figyelmet és együttműködést igényel.Egy fáradt, rosszul lévő, gyógyszermellékhatást tapasztaló vagy koncentrációs problémával küzdő dolgozó:

• elfelejtheti becsatolni az állszíjat;
• rosszul állíthatja be a sisakot;
• beléphet a veszélyes területre;
• nem veszi észre a leeső tárgy veszélyét;
• vagy figyelmen kívül hagyhatja a sérülés jeleit.

A fejvédő használata tehát nem választható el a teljes biztonságos munkavégzéstől és a munkára képes állapottól.Erről részletesen a Munkára képes állapot – Mit jelent a munkavédelemben? című cikkünkben írunk.

Sisakellenőrzési minta munkavállalóknak

A következő rövid ellenőrzőlistát a dolgozó a munkakezdés előtti vizsgálathoz használhatja:

Használat előtt ellenőrzöm:

• nincs repedés a sisakhéjon;
• nincs mély karcolás vagy deformáció;
• nincs látható hő- vagy vegyi károsodás;
• a belső hevederek sértetlenek;
• minden rögzítési pont a helyén van;
• működik a méretállítás;
• az állszíj sértetlen és beállítható;
• a sisak megfelelően illeszkedik;
• nincs alatta nem engedélyezett sapka vagy tárgy;
• a felszerelt tartozékok kompatibilisek;
• a sisakot nem érte jelentős ütés;
• és a használati ideje nem járt le.

Nem használom tovább, ha:

• jelentős ütés érte;
• repedt vagy deformált;
• hiányos a hevederrendszere;
• nem tartja meg a beállítást;
• ismeretlen vegyi anyag került rá;
• házilag átalakították;
• nem azonosítható;
• vagy kétség merül fel a biztonságos állapotával kapcsolatban.

Munkáltatói ellenőrzőlista

A munkáltató rendszeresen vizsgálja felül:

• megtörtént-e a fejvédelmet igénylő munkafolyamatok azonosítása;
• megfelelő típusú sisakokat választottak-e;
• rendelkezésre állnak-e a használati útmutatók;
• elérhetők-e a megfelelőségi dokumentumok;
• nyilvántartják-e a használatba vételt;
• megtörtént-e a dolgozók gyakorlati oktatása;
• kialakították-e az időszakos ellenőrzés rendjét;
• szabályozták-e a matricázást és a tartozékok használatát;
• biztosított-e a megfelelő tisztítás;
• megfelelő-e a tárolóhely;
• elkülönítik-e a hibás sisakokat;
• dokumentálják-e a rendkívüli eseményeket;
• és tervezetten történik-e a csere.

4. rész – Gyakorlati hibák, munkáltatói felelősség, ellenőrzés, GYIK és összefoglalás

Az előző részekben bemutattuk:

• miért nem elegendő pusztán sisakot adni a munkavállalónak;
• hogyan kell a veszélyekből és a kockázatértékelésből kiindulni;
• miben különböznek egymástól az ipari, magasban végzett munkához alkalmazott és villamosan szigetelő sisakok;
• hogyan kell értelmezni a jelöléseket;
• mikor kell ellenőrizni és lecserélni a fejvédőt;
• valamint milyen tisztítási, tárolási és átalakítási hibák ronthatják a sisak védőképességét.

A befejező részben azt vizsgáljuk meg, hogyan jelennek meg ezek a szabályok a mindennapi munkavégzés során.Mert a sisakokkal kapcsolatos problémák többsége nem a termékkatalógusban, hanem a munkahelyen válik láthatóvá.

A leggyakoribb munkáltatói hiba: „Vettünk sisakot, tehát teljesítettük a kötelezettségünket”

A munkáltató kötelezettsége nem ér véget a sisak megvásárlásával és átadásával.A teljes rendszernek biztosítania kell:

1. a fej sérülésével járó veszélyek felismerését;
2. a megfelelő védelmi intézkedések meghatározását;
3. a munkához alkalmas sisak kiválasztását;
4. az egyéni illeszkedés ellenőrzését;
5. a dolgozók gyakorlati oktatását;
6. a használat ellenőrzését;
7. a tisztítás és tárolás feltételeit;
8. a sérült eszközök elkülönítését;
9. a csere és selejtezés rendjét;
10. valamint a rendszer időszakos felülvizsgálatát.

Ha ezek valamelyike hiányzik, könnyen kialakulhat olyan helyzet, amelyben papíron minden dolgozó rendelkezik fejvédővel, a valóságban azonban a sisakok egy része nem biztosít megfelelő védelmet.A megfelelő rendszer alapja a munkahelyi kockázatértékelés, amelynek nem általános mondatokat, hanem a tényleges munkafolyamatokból eredő veszélyeket kell tartalmaznia.

Tipikus hiba: minden munkavállaló ugyanazt a sisakot kapja

Egy kisebb vállalkozás számára egyszerűnek tűnhet egyetlen sisaktípust vásárolni minden dolgozónak.Ez azonban csak akkor megfelelő, ha valóban ugyanazok a veszélyek és használati körülmények vonatkoznak valamennyi érintettre.Egy cégen belül eltérő követelmények merülhetnek fel például:

• általános építőipari munkánál;
• villamos szerelésnél;
• hegesztésnél;
• magasban végzett munkánál;
• ipari alpintechnika alkalmazásakor;
• daruzási területen;
• erdészeti munkánál;
• vagy szűk gépészeti térben.

Az egyik dolgozónak szellőző, könnyű ipari sisak lehet megfelelő, míg egy másik munkafolyamatnál zárt, villamosan szigetelő fejvédőre lehet szükség.A harmadik esetben pedig a sisak biztos fejen maradása, az állszíj kialakítása és a többirányú ütésvédelem válhat különösen fontossá.Az egységes vállalati megjelenés nem írhatja felül a szakmai követelményeket.

Tipikus hiba: a sisakviselési területek nincsenek egyértelműen meghatározva

A munkavállaló nem tudja betartani azt a szabályt, amelyet nem határoztak meg világosan.Nem elegendő azt mondani:

„Ahol veszélyes, ott sisakot kell viselni.”

Egyértelművé kell tenni:

• mely épületekben;
• mely munkaterületeken;
• milyen munkafolyamatok alatt;
• milyen időszakban;
• és milyen kivételekkel

kötelező a fejvédő használata.A sisakviselési területet szükség szerint:

• biztonsági jelzéssel;
• belépési szabályban;
• technológiai utasításban;
• munkaterület-átadási dokumentációban;
• vagy egyéb egyértelmű módon

kell meghatározni.Külön figyelmet igényelnek a változó munkaterületek.Egy csarnokrész egyik héten normál üzemi terület lehet, a következő héten viszont felújítás, daruzás vagy magasban végzett szerelés kezdődhet. Ilyenkor a sisakviselési szabályokat is hozzá kell igazítani a megváltozott körülményekhez.

Tipikus hiba: a látogatókra nem gondolnak

A látogató, ügyfél, beszállító vagy irodai munkavállaló nem válik védetté attól, hogy csak rövid ideig tartózkodik a veszélyes területen.Ha a fej sérülésének veszélye fennáll, megfelelő fejvédőt kell biztosítani számára is.A látogatói sisakoknál gyakori problémák:

• ismeretlen életkor;
• elhasználódott hevederrendszer;
• nem megfelelő tisztítás;
• túl kicsi mérettartomány;
• hiányzó használati útmutató;
• helytelen tárolás;
• és az, hogy senki nem segít a megfelelő beállításban.

Nem elegendő a látogató kezébe adni a sisakot.Meg kell mutatni:

• hogyan állítsa be;
• hol kell viselnie;
• mely területre nem léphet be;
• és kinek az utasításait kell követnie.

Tipikus hiba: nincs csereprogram

Ha nincs meghatározva, mikor és milyen alapon kell lecserélni a sisakokat, a csere rendszerint csak akkor történik meg, amikor a sérülés már látványos.Ez túl késő.A csereprogramnak figyelembe kell vennie:

• a gyártó által megadott maximális tárolási és használati időt;
• a használatba vétel időpontját;
• az intenzitást;
• a kültéri UV-terhelést;
• a vegyi környezetet;
• a hőterhelést;
• a korábbi sérüléseket;
• és az időszakos ellenőrzések tapasztalatait.

Célszerű előre megtervezni:

• az ellenőrzések időpontját;
• a várható cseréket;
• a szükséges tartalék mennyiséget;
• és azt, hogy ki jogosult a sisak végleges kivonásáról dönteni.

Tipikus hiba: a dolgozó nem jelent egy ütést

Előfordulhat, hogy egy kisebb tárgy ráesik a sisakra, vagy a dolgozó beüti a fejét egy szerkezeti elembe.Ha nem érez fájdalmat, könnyen úgy gondolhatja:

„A sisak megvédett, nincs további teendő.”

Pedig ilyenkor nemcsak a dolgozó egészségi állapotát, hanem a sisak további használhatóságát is értékelni kell.A munkavállalónak tudnia kell, hogy jelentenie kell:

• a sisakot ért jelentős ütést;
• a magasból történő leejtést;
• a vegyi szennyeződést;
• a hőhatást;
• a sérülést;
• a méretállítás meghibásodását;
• és minden olyan eseményt, amely a védőképességet befolyásolhatta.

A közvetlen munkavállalói jelzések szerepét a Munkavédelmi szakember feladata – közvetlen munkavállalói jelzés című írásunkban részletesebben is bemutatjuk.Egy látszólag jelentéktelen jelzés olyan hiányosságot tárhat fel, amely több munkavállalót is veszélyeztet.

Tipikus hiba: kényelmetlenség miatt leveszik

A dolgozók gyakran a következő okokra hivatkozva veszik le vagy viselik szabálytalanul a sisakot:

• meleg;
• izzadnak benne;
• nyomja a fejüket;
• zavarja a látást;
• leesik;
• akadályozza a hallásvédőt;
• beakad a kapucniba;
• vagy nehéznek érzik.

Ezeket a panaszokat komolyan kell venni.Nem azért, mert a dolgozó maga döntheti el, használja-e a szükséges védőeszközt, hanem mert a panasz hibás kiválasztásra vagy beállításra utalhat.A lehetséges megoldás lehet:

• más méret;
• más fejpánt;
• könnyebb modell;
• megfelelően szellőző kivitel;
• rövidebb sild;
• kompatibilis hallásvédő;
• engedélyezett izzadságszalag;
• vagy az adott sisakhoz kialakított téli bélés.

A munkavédelmi szabályokat nem a komfort helyett, hanem a használhatósággal együtt kell kialakítani.

Tipikus hiba: a sisakot csak akkor veszik fel, amikor vezető érkezik

Ez a jelenség azt mutatja, hogy a sisakviselés nem vált a munkafolyamat természetes részévé.Lehetséges okok:

• a dolgozók nem értik a veszélyt;
• a vezetők nem mutatnak következetes példát;
• a szabályokat csak időszakosan ellenőrzik;
• a sisak kényelmetlen;
• nincs egyértelműen kijelölt viselési terület;
• vagy a szabálytalanságnak nincs következménye.

A munkavédelmi kultúrát jól mutatja, mi történik akkor, amikor nincs jelen ellenőrző személy.A cél nem az, hogy a dolgozó a munkavédelmi szakember miatt vegye fel a sisakot.A cél az, hogy értse:

• milyen veszély ellen védi;
• mi történhet nélküle;
• és hogyan kell úgy viselnie, hogy valóban működjön.

A munkavédelmi oktatásról szóló cikkünkben ezért hangsúlyozzuk, hogy az oktatás nem lehet puszta aláíratás. A szabályokat a dolgozó tényleges munkájához, gépeihez és védőeszközeihez kell kapcsolni.

Tipikus hiba: a vezető maga sem viseli

A vezetői példamutatás különösen fontos.Ha a művezető, telepvezető, projektvezető vagy munkáltatói képviselő sisak nélkül lép be a kötelező viselési területre, azt az üzenetet közvetíti:

„A szabály csak bizonyos emberekre vonatkozik.”

A veszély azonban nem vizsgálja a munkakört vagy a beosztást.Ha a sisakviselés kockázat alapján kötelező, a szabályt mindenkire következetesen alkalmazni kell, aki belép az érintett területre.

Tipikus hiba: a sisakot mással helyettesítik

Nem helyettesíti az ipari védősisakot:

• a baseball sapka;
• a vastag téli sapka;
• a kerékpáros sisak;
• a motoros sisak;
• a sportmászó fejvédő automatikusan;
• a hegesztőpajzs;
• vagy az EN 812 szerinti könnyű beütődés elleni sapka olyan területen, ahol leeső tárgy veszélye áll fenn.

A helyettesíthetőséget nem a külső megjelenés, hanem:

• a vonatkozó szabvány;
• a gyártói rendeltetés;
• a tanúsított tulajdonságok;
• és a kockázatértékelésben meghatározott követelmények

alapján kell eldönteni.

Gyakorlati példa – Építkezés

Egy építési területen több szakág dolgozik egyszerre.A földszinten villanyszerelők szerelnek kábelnyomvonalat. Fölöttük gépészeti szerelők dolgoznak. Az épület mellett időszakosan daru mozgat anyagokat.Első megoldásként a munkáltató sisakot biztosít mindenkinek.Ez szükséges lehet, de nem elegendő.Vizsgálni kell:

• leeshet-e szerszám vagy anyag a felső szintről;
• megfelelő-e a peremvédelem;
• elkeríthető-e az alsó munkaterület;
• összehangolták-e a párhuzamos munkát;
• van-e daruzási veszélyzóna;
• engedélyezett-e a közlekedés a függesztett teher közelében;
• megfelelően rögzítik-e a magasban használt szerszámokat;
• és alkalmas-e a sisak a dolgozók tényleges feladatára.

Ha valaki létráról dolgozik, a sisak mellett meg kell vizsgálni magának a létrának a megfelelő kiválasztását és felállítását is. Erről a Mi számít létrának? és A létra helyes felállítása című részekben található részletes útmutató.

Gyakorlati példa – Ipari karbantartás

Egy karbantartó gépészeti térben dolgozik.A helyiségben alacsonyan futó csővezetékek, kábelhidak és éles szerkezeti elemek találhatók. Leeső tárgy veszélye normál esetben csekély, de bontáskor és szereléskor szerszámok, csavarok és alkatrészek kerülhetnek magasabb szintre.A kockázat tehát a munkafolyamattal együtt változik.Lehetséges, hogy normál ellenőrző bejárásnál egy EN 812 szerinti könnyű fejvédő megfelelő lenne a rögzített tárgyakba történő beütődés ellen.Karbantartási vagy bontási munka alatt azonban már ipari védősisak válhat szükségessé.Ezért nem elegendő kizárólag a helyiséget besorolni. A végzett tevékenységet is figyelembe kell venni.

Gyakorlati példa – Villamos munka

Egy villanyszerelő olyan területen dolgozik, ahol villamos veszély is fennállhat.A munkáltató általános építőipari sisakot adott számára, arra hivatkozva, hogy:

„Műanyagból készült, ezért szigetel.”

Ez veszélyes tévhit.Ellenőrizni kell:

• rendelkezik-e a sisak megfelelő villamos tulajdonsággal;
• milyen szabvány alapján tanúsították;
• vannak-e rajta szellőzőnyílások;
• nem fúrták-e meg;
• nem szereltek-e rá nem engedélyezett, vezetőképes kiegészítőt;
• és megfelel-e a konkrét munkamódszer követelményeinek.

A villamosan szigetelő sisak sem helyettesíti:

• a szabályos feszültségmentesítést;
• a feszültség nélküli állapot ellenőrzését;
• a visszakapcsolás megakadályozását;
• a megfelelő szigetelő védőeszközöket;
• vagy a munkavégzésre jogosult, megfelelően képzett személyt.

Gyakorlati példa – Magasban végzett munka

Egy szerelő emelőkosárban vagy tetőn végez munkát.A sisak állszíj nélkül stabilnak tűnik, amikor a dolgozó egyenesen áll. Lehajláskor, erős szélben vagy egyensúlyvesztéskor azonban leeshet a fejéről.Meg kell vizsgálni:

• szükséges-e állszíj;
• milyen állszíj alkalmazható;
• fennáll-e beakadási veszély;
• milyen irányú ütés érheti a dolgozót;
• milyen más védőeszközöket visel;
• és a sisak kompatibilis-e a leesés elleni rendszerrel.

A magasban végzett munkánál a fejvédő csak a teljes védelem része. A munkamódszer, a munkaeszköz, a kikötési pont, a zuhanás megállításának távolsága és a mentési terv legalább ilyen fontos.

Gyakorlati példa – Hegesztő

A hegesztő a munkavédelmi sisakra rögzített hegesztőpajzsot és fültokot használ.Kívülről korszerű, összetett védőeszköz-rendszernek tűnik.Ellenőrizni kell azonban:

• a pajzs valóban kompatibilis-e a sisakkal;
• a csatlakozók gyári alkatrészek-e;
• a fültok megfelelően felfekszik-e;
• a pajzs felhajtott helyzetben nem mozdítja-e el a sisakot;
• az állszíj használható marad-e;
• és a sisak alkalmas-e a szikra vagy olvadt fém jelentette kockázatra.

A külön-külön megfelelő védőeszközök nem feltétlenül működnek megfelelő rendszerként, ha egymással nem kompatibilisek.

Gyakorlati példa – Raktár

A raktárban magas polcrendszer, targonca és raklapos áruk találhatók.A vezető szerint sisakra nincs szükség, mert:

„A rakományokat szabályosan tároljuk.”

A szabályos tárolás valóban elsődleges. Ettől azonban még vizsgálni kell:

• leeshet-e áru a polcról;
• sérülhet-e raklap;
• történik-e komissiózás felső szintekről;
• dolgoznak-e emelőkosárból;
• van-e kézi anyagmozgatás magasban;
• történik-e rakodás;
• és milyen veszélyt jelentenek a járművek.

Nem minden raktárban automatikusan kötelező a sisak. A döntést azonban nem feltételezések, hanem dokumentált kockázatértékelés alapján kell meghozni.

Gyakorlati példa – Erdészeti munka

Erdészeti és motorfűrészes munkáknál a fejvédelmi rendszer gyakran több elemből áll:

• sisak;
• hallásvédő;
• arcvédő;
• esetleg tarkó- vagy nyakvédelem.

A veszélyt nem kizárólag a leeső ág jelenti.Figyelembe kell venni:

• a kidőlő fa mozgását;
• a visszacsapódó ágat;
• a kirepülő forgácsot;
• a zajt;
• a gép használatát;
• és a változó időjárási körülményeket.

A tartozékok kompatibilitása és a sisak időjárási igénybevétel miatti rendszeres ellenőrzése ebben a munkakörnyezetben különösen fontos.

Mit vizsgálhatnak egy munkavédelmi ellenőrzésen?

Egy helyszíni munkavédelmi ellenőrzés során nemcsak azt nézhetik meg, hogy a dolgozók fején van-e sisak.Vizsgálható például:

• a kockázatértékelés;
• az egyéni védőeszköz-juttatási rend;
• a sisakok megfelelőségi dokumentációja;
• a használati útmutatók;
• az átadás nyilvántartása;
• a munkavédelmi oktatás dokumentációja;
• a használat tényleges gyakorlata;
• a védőeszközök állapota;
• a tárolás;
• a selejtezés rendje;
• és a vezetői ellenőrzés.

A dokumentáció és a gyakorlat közötti ellentmondás különösen problémás.Például hiába tartalmazza a juttatási rend, hogy állszíjas sisak szükséges, ha:

• a kiosztott sisakokon nincs állszíj;
• a dolgozók nem használják;
• vagy a vezetők sem tudják, hogyan kell beállítani.

Milyen dokumentumok legyenek rendelkezésre?

A fejvédelmi rendszerhez kapcsolódóan célszerű megőrizni és naprakészen tartani:

Kockázatértékelés

Tartalmazza a fej sérülésével járó veszélyeket és a szükséges intézkedéseket.

Egyéni védőeszköz-juttatási rend

Meghatározza:

• mely munkakörben;
• mely tevékenységnél;
• milyen típusú;
• milyen védelmi tulajdonságú fejvédő szükséges.

Használati útmutató

A ténylegesen használt sisaktípushoz tartozó gyártói dokumentáció.

EU-megfelelőségi nyilatkozat

Igazolja a termék megfelelőségi rendszerét és az alkalmazott követelményeket.

Átadási nyilvántartás

Rögzíti, hogy ki, mikor, milyen eszközt vett át.

Oktatási dokumentáció

Nemcsak az oktatás időpontját, hanem annak tartalmát is megfelelően dokumentálja.

Ellenőrzési nyilvántartás

Ha a vállalkozás rendszere időszakos dokumentált ellenőrzést ír elő, annak eredménye legyen visszakereshető.

Selejtezési vagy csereadatok

Segítenek igazolni, hogy a sérült vagy elöregedett eszközöket nem hagyták használatban.

A dokumentáció nem pótolja a valóságot

Egy hibátlanul kitöltött védőeszköz-átadó lap nem védi meg a munkavállaló fejét.A dokumentáció azért szükséges, hogy:

• a rendszer átlátható legyen;
• a felelősségek egyértelműek legyenek;
• a csereidők követhetők legyenek;
• és igazolható legyen a munkáltató intézkedése.

A valódi védelem azonban a munkahelyen valósul meg.Ott dől el, hogy:

• a megfelelő sisakot választották-e;
• a dolgozó helyesen viseli-e;
• észreveszik-e a sérülést;
• jelzik-e a problémát;
• és kivonják-e a hibás eszközt.

Mit lát egy munkavédelmi szakember?

Egy munkavédelmi szakember a sisakokon keresztül gyakran a vállalkozás teljes biztonsági kultúrájáról kap képet.

Rendezett, azonosítható sisakok

Arra utalhatnak, hogy:

• nyilvántartják az eszközöket;
• szervezett az átadás;
• meghatározták a felelősségeket;
• és van ellenőrzési rendszer.

Telefúrt, ragasztott vagy házilag javított sisakok

Arra utalhatnak, hogy:

• nem ismerik a gyártói előírásokat;
• nincs szabályozva az átalakítás;
• vagy a dolgozók saját megoldásokkal próbálják pótolni a hiányzó tartozékokat.

Kifakult, régi sisakok

Arra utalhatnak, hogy:

• nincs csereprogram;
• nem követik a használatba vételt;
• vagy nem megfelelő a tárolás.

Különböző veszélyekhez azonos sisak

Arra utalhat, hogy a beszerzés nem a kockázatokból indult ki.

Dolgozók sisak nélkül, a vezető jelenlétében

Arra utalhat, hogy a szabályt nem ellenőrzik következetesen, vagy maga a vezető sem tartja fontosnak.

Megfelelően beállított, tiszta és kompatibilis fejvédők

Arra utalnak, hogy a munkáltató nemcsak kiosztotta a védőeszközöket, hanem használható rendszert is kialakított.A szakember azonban soha nem kizárólag a külső megjelenésből von le végleges következtetést.A megfigyeléseket összeveti:

• a dokumentációval;
• a munkafolyamattal;
• a dolgozók válaszaival;
• és a vezetői gyakorlattal.

Gyakran ismételt kérdések

Kötelező minden építkezésen munkavédelmi sisakot viselni?

A sisak szükségességét a veszélyek és a kockázatértékelés határozza meg. Az építési területeken azonban rendszerint olyan gyakori a leeső tárgyak, daruzás, párhuzamos munkavégzés és szerkezeti elemek veszélye, hogy általános sisakviselési kötelezettség meghatározása jellemzően indokolt.

Kötelező sisakot viselni egy raktárban?

Nem minden raktárban automatikusan. Vizsgálni kell a polcrendszert, a rakományok elhelyezését, a gépi anyagmozgatást, a rakodást, a magasban végzett munkát és a leeső tárgyak lehetőségét.

Meddig használható egy munkavédelmi sisak?

A pontos használati időt az adott sisak gyártója határozza meg. Figyelembe kell venni a gyártást, a tárolási időt, a használatba vételt, az igénybevételt és az esetleges sérüléseket. Nincs minden sisakra egységesen alkalmazható ötéves szabály.

A sisakon lévő kör alakú jelölés a lejárati dátum?

Rendszerint a gyártás évét és hónapját jelöli, nem automatikusan a lejáratot. A használhatóságot a gyártói útmutató alapján kell meghatározni.

Használható tovább a sisak, ha valami ráesett, de nem repedt meg?

Jelentős ütés után a sisakot el kell különíteni és a gyártói előírás alapján értékelni kell. Sok esetben akkor is szükséges a csere, ha kívülről nem látható sérülés.

Használható más dolgozó sisakja?

Csak akkor, ha a higiéniai feltételek biztosítottak, a sisak megfelelő méretű, sértetlen, ismert az előélete, és újra megfelelően beállították. A személyhez rendelt használat általában biztonságosabban nyomon követhető.

Lehet sapkát viselni a sisak alatt?

Csak olyan vékony fejfedőt vagy bélést, amelyet a sisak gyártója engedélyez, és amely nem rontja az illeszkedést vagy a védőképességet. Baseball sapka, merev ellenzős sapka, vastag kötött sapka vagy nagy kapucni rendszerint problémát okozhat.

Lehet fordítva hordani a sisakot?

Csak akkor, ha ezt a gyártó kifejezetten megengedi, és a fejpántot az előírás szerint át lehet állítani. A megszokás vagy a kényelem önmagában nem elegendő indok.

Ragasztható matrica a sisakra?

Csak a gyártó előírása szerint. A ragasztó károsíthatja a műanyagot, a matrica pedig eltakarhatja a sérüléseket vagy a gyári jelöléseket.

Ráírható a dolgozó neve?

Csak a gyártó által engedélyezett módon. Célszerű az erre kialakított mezőt vagy jóváhagyott címkét használni.

Festhető a sisak?

Általában nem. Csak a gyártó kifejezett engedélyével és az általa meghatározott festékrendszerrel. Az oldószeres festék károsíthatja a héjat.

Fúrható rá lyuk lámpához vagy állszíjhoz?

Nem. Kizárólag gyári csatlakozóhely és az adott sisakhoz engedélyezett tartozék használható.

Minden műanyag sisak véd áramütés ellen?

Nem. Villamos veszélyhez igazolt villamos tulajdonsággal rendelkező, megfelelő szabvány szerint tanúsított sisak szükséges. A műanyag alapanyag önmagában nem bizonyítja a villamos védőképességet.

Az EN 812 szerinti sapka helyettesíti az ipari sisakot?

Nem, ha leeső vagy repülő tárgy veszélye áll fenn. Az EN 812 szerinti fejvédő elsősorban rögzített tárgynak történő beütődés következményeit csökkenti.

Kötelező állszíjat használni?

Nem minden sisaknál és nem minden munkánál automatikusan. A munkafolyamat, a magasban végzett munka, a szél, a testhelyzet, a sisak leesésének és a beakadásnak a veszélye alapján kell meghatározni.

Ki ellenőrzi a sisakot?

A dolgozó minden használat előtt rövid szemrevételezést végez. A munkáltatónak emellett meg kell szerveznie a gyártói előírás és a használati körülmények szerinti időszakos ellenőrzést.

Javítható a repedt sisak?

Nem. Ragasztás, hegesztés, melegítés vagy más házi javítás nem állítja helyre a tanúsított védelmi tulajdonságokat.

Mi történjen a selejtezett sisakkal?

Úgy kell elkülöníteni és használhatatlanná tenni, hogy ne kerülhessen vissza a használatba. Baleset után azonban a kivizsgálás befejezéséig tárgyi bizonyítékként meg kell őrizni.

Munkavállalói rövid ellenőrzőlista

Munkakezdés előtt tegye fel magának a következő kérdéseket:

• Ez a sisak valóban az én munkámhoz tartozik?
• Olvashatók rajta a gyári jelölések?
• Nincs rajta repedés vagy deformáció?
• Nem érte jelentős ütés?
• A hevederrendszer minden eleme sértetlen?
• Megtartja a beállított méretet?
• Megfelelően ül a fejemen?
• Szükség esetén az állszíj be van állítva?
• Nincs alatta nem engedélyezett fejfedő?
• Kompatibilisek a tartozékok?
• Nem került rá ismeretlen vegyi anyag?
• Nem telt le a gyártó által engedélyezett használati idő?

Ha bármelyik kérdésre bizonytalan a válasz, a sisakot ne használja tovább ellenőrzés nélkül.

Munkáltatói rövid ellenőrzőlista

A munkáltató vizsgálja felül:

• szerepel-e a fej sérülésének veszélye a kockázatértékelésben;
• meghatározták-e a szükséges védelmi tulajdonságokat;
• megfelelő sisaktípusokat vásároltak-e;
• rendelkezésre áll-e több méret vagy megfelelő állítási tartomány;
• ellenőrizték-e a kompatibilis tartozékokat;
• megőrizték-e a használati útmutatókat;
• elérhetők-e a megfelelőségi nyilatkozatok;
• dokumentálták-e az átadást;
• megtörtént-e a gyakorlati oktatás;
• nyilvántartják-e a használatba vételt;
• van-e időszakos ellenőrzés;
• szabályozták-e a matricázást és átalakítást;
• megfelelő-e a tárolás;
• van-e elegendő tartalék sisak;
• és egyértelmű-e a selejtezés rendje.

Összefoglalás

A munkavédelmi sisak az egyik legismertebb egyéni védőeszköz.Éppen ezért könnyű természetesnek venni, és azt feltételezni, hogy a használata egyszerű: a dolgozó felveszi, majd a munka végén leveszi.A valóság ennél sokkal összetettebb.A megfelelő fejvédelemhez szükséges:

• a veszélyek pontos felismerése;
• a műszaki és szervezési intézkedések elsődleges alkalmazása;
• a megfelelő szabvány szerinti sisak kiválasztása;
• a dolgozó fejéhez történő beállítás;
• a kiegészítők kompatibilitása;
• a gyakorlati oktatás;
• a rendszeres ellenőrzés;
• a helyes tisztítás és tárolás;
• az ütést kapott vagy elöregedett sisak cseréje;
• és a szabályok következetes betartatása.

Egy munkavédelmi szakember ezért nemcsak azt nézi meg, van-e sisak a dolgozó fején.Azt vizsgálja:

• miért van rá szükség;
• megfelelő-e az adott veszélyhez;
• milyen állapotban van;
• hogyan viselik;
• és milyen munkaszervezési hiányosságot próbálnak esetleg pusztán egyéni védőeszközzel elfedni.

A valódi munkavédelem nem ott kezdődik, hogy sisakot osztunk.Ott kezdődik, hogy megértjük a veszélyt.

Kapcsolódó tartalmak

A téma teljesebb megértéséhez ajánljuk:

• Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek?
• Munkavédelmi oktatás: szabályok, tematika és dokumentálás
• Munkavédelmi szakember – szolgáltatások és feladatok
• Munkavédelmi szakember feladata – közvetlen munkavállalói jelzés
• Mit lát egy munkavédelmi szakember ezen a képen?
• Mit lát egy munkavédelmi szakember? 1. rész – Miért különleges egy létra?
• Mit lát egy munkavédelmi szakember? 2. rész – Mi számít létrának?
• A létra helyes felállítása
• Munkára képes állapot – Mit jelent a munkavédelemben?

Segítség a megfelelő fejvédelmi rendszer kialakításához

Nem biztos benne, hogy:

• megfelelő sisakokat használnak;
• aktuális a kockázatértékelés;
• rendben van az egyéni védőeszköz-juttatási rend;
• megfelelően dokumentálták az oktatást;
• vagy szükséges-e a jelenlegi fejvédők cseréje?

A Munkavédelem Borsod a munkahelyi körülmények, a munkafolyamatok és a meglévő dokumentáció megismerése után segít feltárni a hiányosságokat, és javaslatot tesz a gyakorlatban is alkalmazható intézkedésekre.

_{Jogszabályok és szakmai háttér}

• _{A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény}
• _{Az egyéni védőeszközök munkahelyi használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet}
• _{Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/425 rendelete az egyéni védőeszközökről}
• _{MSZ EN 397 – Ipari védősisakok}
• _{MSZ EN 12492 – Hegymászók és hasonló veszélyeknek kitett felhasználók sisakjai}
• _{MSZ EN 50365 – Villamosan szigetelő sisakok kisfeszültségű berendezésekben való használatra}
• _{MSZ EN 812 – Ipari beütődés elleni fejvédők}
• _{Az adott sisak gyártójának használati útmutatója és EU-megfelelőségi nyilatkozata}

Szakmai és jogi megjegyzés

A cikk általános munkavédelmi tájékoztatást nyújt. Nem helyettesíti az adott munkahelyre és munkafolyamatra elkészített kockázatértékelést, az egyéni védőeszköz-juttatási rendet, a gyártó használati útmutatóját, a megfelelőségi dokumentációt vagy a munkavédelmi szakember helyszíni vizsgálatát.A megfelelő sisak kiválasztásakor minden esetben a konkrét veszélyeket, a munkakörnyezetet, a használat módját, az alkalmazott kiegészítőket és a gyártó előírásait kell figyelembe venni. A szabványok kiadásai és a termékek tanúsított tulajdonságai eltérhetnek, ezért beszerzés vagy használat előtt mindig a konkrét termék aktuális dokumentációja az irányadó.