Az első részben azt vizsgáltuk meg, hogyan válhat egy műszakilag megfelelő targonca is veszélyessé akkor, ha rosszul kialakított közlekedési rendszerben használják. A gyalogosok, a kereszteződések, a rakodóhelyek, a Blue Spot, a sebesség és a kezelő állapota mind olyan tényezők, amelyek önmagukban is jelentősen befolyásolhatják a biztonságot.
A második részben ennél egy lépéssel tovább megyünk. Most azt nézzük meg, mi történik akkor, amikor magát a targonca eredeti kialakítását vagy használati módját változtatjuk meg.
Villahosszabbítót teszünk rá. Hordófogót szerelünk fel. Forgatóadaptert használunk. Darukart vagy horgot teszünk a villára. Vagy egy olyan személyemelő kosarat szeretnénk használni, amelyet a targonca villájára lehet felhelyezni.
Ezeknél a kérdéseknél már nem elegendő azt megvizsgálni, hogy a tartozék „rámegy-e” a targoncára. A valódi kérdés az:az adott targonca az adott szerelékkel, az adott feladatra továbbra is biztonságosan és az előírásoknak megfelelően használható-e?
A villahosszabbító az egyik legegyszerűbbnek látszó targoncás kiegészítő. Adott egy normál hosszúságú emelővilla, de időnként hosszabb rakományt kell mozgatni. Ilyenkor kézenfekvő megoldásnak tűnik egy megfelelő méretű hosszabbító felhelyezése. A gyakorlatban azonban több olyan kérdés jelenik meg, amelyet már a használat előtt tisztázni kell.
A villahosszabbító ugyanis nem pusztán „meghosszabbítja a két vasat”. Megváltoztathatja azt, hogy hol helyezkedik el a teher a targoncához képest, és ezzel együtt megváltozhat a gép terhelési viszonya is. Az Emelőgép Biztonsági Szabályzat egyértelműen kimondja, hogy az emelőtargoncákat csak a terhelési diagramjuknak megfelelően szabad terhelni, továbbá ügyelni kell a tehertartó szerkezet rögzítésére és a teher tömegközéppontjának megfelelő helyzetére. Ez a villahosszabbító egyik legfontosabb munkavédelmi kérdéséhez vezet.
A targoncák névleges teherbírását nagyon könnyű félreérteni. Ha egy gép adattábláján 2500 kg szerepel, abból nem következik, hogy bármilyen 2500 kg tömegű tárgyat, bármilyen helyzetben és bármilyen szerelékkel biztonságosan fel lehet vele emelni. A targonca stabilitásában a teher tömegén kívül alapvető jelentősége van annak is, hogy milyen messze helyezkedik el a teher tömegközéppontja az emelőszerkezettől. Minél előrébb kerül ugyanaz a tömeg, annál nagyobb billentőnyomatékot hoz létre. Ezért lehet az, hogy ugyanaz a gép egy adott súlypont-távolság mellett még biztonságosan kezel egy terhet, nagyobb távolság esetén viszont már nem.
A villahosszabbító használatánál ezt különösen fontos megérteni. Ha egy hosszabb rakomány miatt a teher tényleges súlypontja kijjebb kerül, a rendelkezésre álló teherbírás csökkenhet.Ezért az a mondat, hogy:
„A targonca 2,5 tonnás, a teher pedig csak 2 tonna”
önmagában nem elegendő annak eldöntéséhez, hogy az emelés megfelelő-e.nMeg kell nézni a konkrét terhelési diagramot és a konkrét szerelési állapotot. Az EBSZ ezt a terhelési diagramhoz kötött használati követelményt kifejezetten előírja.
Az sem elegendő, hogy a villahosszabbító fizikailag ráférjen a targoncavillára. Figyelembe kell venni többek között:
A Toyota Material Handling útmutatója például az ISO 13284 szerinti villahosszabbítókról ír, és kiemeli, hogy a fővillának megfelelő mértékben alá kell támasztania a hosszabbítót, illetve a megfelelő típus kiválasztását a rakomány és az alkalmazás módja határozza meg. Ugyanez az útmutató arra is felhívja a figyelmet, hogy a villahosszabbító alkalmazása mellett a targonca kapacitását továbbra is ellenőrizni kell, és az alkalmazható kapacitásnak az adattáblán is meg kell jelennie.
Ez jó példa arra, miért veszélyes egy univerzális internetes szabályt minden targoncára automatikusan alkalmazni.
A konkrét szerelék gyártói dokumentációját és az adott targonca dokumentációját együtt kell vizsgálni.
A gyakorlatban előfordulhat olyan megoldás, amikor egy telephelyen egyszerű acélprofilból vagy zártszelvényből készítenek hosszabbítót, amelyet ráhúznak a targoncavillára.
Első pillantásra akár megfelelőnek is tűnhet. Erős anyag. Nem hajlik meg. Pontosan ráillik a villára.
A probléma azonban nem az, hogy „ránézésre elég erős-e”. A használathoz olyan kérdésekre is választ kell kapni, mint:
Mekkora a szerkezet igazolt teherbírása?
Milyen igénybevételre tervezték?
Hogyan van biztosítva a lecsúszás ellen?
Milyen villamérethez készült?
Milyen hosszúságú fővillával alkalmazható?
Milyen rakományhoz használható?Hogyan változik vele a targonca terhelhetősége?
Ha ezekre nincs műszaki dokumentációval alátámasztott válasz, akkor a „mi már évek óta ezt használjuk” nem tekinthető megfelelő megfelelőségigazolásnak.
Az EBSZ előírja, hogy ügyelni kell a tehertartó szerkezet megfelelő rögzítésére. Ez villahosszabbító esetén nagyon gyakorlati követelmény. Ha a hosszabbító nincs megfelelően biztosítva, a villa kihúzásakor, hátramenetben, rázkódáskor vagy a rakomány mozgatásakor elmozdulhat, és akár le is csúszhat a fővilláról. Ezért a szerelék rögzítésének módját nem szabad rögtönözni.
Ha a gyártó biztosítócsapot, reteszt vagy más rögzítőmegoldást ír elő, akkor azt a rendeltetésének megfelelően kell használni. Egy drót, láncdarab vagy alkalmi csavar nem lesz automatikusan megfelelő biztonsági megoldás csak azért, mert fizikailag megakadályozza a hosszabbító leesését.
Egy szemlén meglátunk egy targoncát villahosszabbítóval. Nem az a megfelelő első reakció, hogy:„Ez szabálytalan.”
De az sem, hogy:„Ez biztosan jó, mert gyári kinézetű.”
A következő kérdések sokkal fontosabbak:
Milyen gyártmányú a villahosszabbító?
Azonosítható?
Van rajta jelölés?
Milyen villamérethez való?
Milyen hosszúságú fővillán használják?
Hogyan rögzül?Mekkora a megengedett terhelése?
Az adott targoncával együtt hogyan változik a terhelhetőség?
A targonca adattáblája vagy kapacitásadata figyelembe veszi ezt a szereléket?
Mit mond a targonca gyártója?
Mit mond a villahosszabbító gyártója?
A kezelőt kioktatták ennek a konfigurációnak a használatára?
Ez a kérdéssor sokkal többet mond a biztonságról, mint az, hogy:„Van rajta CE?”
Ez az adaptereknél az egyik legfontosabb félreértés. Egy munkahelyen előfordulhat, hogy vásárolnak egy olyan szereléket, amely rendelkezik saját megfelelőségi dokumentációval és CE-jelöléssel. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy:bármelyik targoncára felszerelhető, és azzal bármilyen célra biztonságosan használható.
A jelenleg alkalmazandó gépbiztonsági szabályozás a 16/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelet, amely külön fogalomként kezeli a cserélhető berendezést. A rendelet szerint ilyen lehet az az eszköz, amelyet egy gép üzembe helyezése után a kezelő szerel fel azért, hogy annak működését megváltoztassa vagy új funkcióval lássa el.
Ez azért lényeges, mert bizonyos targoncára szerelt adapterek már nem egyszerűen passzív kiegészítők. Egy hordófogó például más módon veszi fel a terhet, mint a normál villa. Egy forgatóadapter új mozgási funkciót adhat. Egy darukar segítségével a targonca működése közelebb kerülhet egy daruszerű emelési feladathoz.
Ezért minden szereléknél külön kell megvizsgálni, jogilag és műszakilag minek minősül az adott eszköz, és milyen követelmények vonatkoznak rá.
A „targoncaadapter” hétköznapi gyűjtőfogalom. Munkavédelmi szempontból azonban nem célszerű minden ráhelyezhető vagy felszerelhető szerkezetet ugyanúgy kezelni. Más kérdések merülnek fel egy egyszerű villahosszabbítónál, és mások egy hidraulikusan működtetett bálafogónál vagy forgatóberendezésnél.
Egy adapter:
Ezért az adapter kiválasztásakor nem az a kérdés, hogy:„Fel lehet-e rá tenni?”hanem az, hogy:„Ezzel a tartozékkal ez a targonca milyen gépként és milyen korlátok között használható tovább?”
Ezt az adaptereknél külön hangsúlyozni kell. Egy adapternek saját tömege van. Ráadásul nem feltétlenül közvetlenül az árbócnál helyezkedik el, hanem előrébb tolhatja a teher felvételi pontját. Ez kettős hatást eredményezhet:egyrészt a targonca már az adapter saját tömegét is „viszi”, másrészt a rakomány súlypontja is távolabb kerülhet.
Ezért a gyári névleges teherbírásból nem szabad egyszerű fejben számolással meghatározni, hogy a gép mennyit emelhet az adapterrel. A tényleges kapacitást a gép és a szerelék műszaki adatai alapján kell meghatározni. Az EBSZ szerint az emelőtargoncát a terhelési diagramjának megfelelően szabad terhelni. Ha a szerelék megváltoztatja a terhelési viszonyokat, akkor ennek a kezelő számára is egyértelműen ismertnek kell lennie.
Ha egy targoncát eredetileg normál villával helyeztek üzembe, a rajta lévő kapacitásadatok ehhez az állapothoz tartozhatnak. Egy jelentős tömegű vagy a teher helyzetét megváltoztató adapter felszerelése után ezért komoly hiba lenne automatikusan abból kiindulni, hogy az eredeti adattábla továbbra is minden körülmények között változatlanul alkalmazható. A szerelék gyártójának és a targonca gyártójának műszaki adatai alapján meg kell határozni az új konfiguráció biztonságos terhelhetőségét. A Toyota villahosszabbítós útmutatója is kifejezetten arra utal, hogy az alkalmazás szerinti kapacitást ellenőrizni kell, és annak az adattáblán is meg kell jelennie.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a munkáltató saját maga készít egy új matricát és ráír egy becsült kilogrammértéket. A kapacitás meghatározása műszaki kérdés, amelyhez megfelelő adatokra és adott esetben szakértői vizsgálatra van szükség.
A gyakorlatban gyakran hallani:„A targoncát és az adaptert össze kell minősíteni.”
Ez a szóhasználat érthető, de fontos, hogy ne kezeljük úgy, mintha minden adapterre ugyanaz a nevű, pontosan meghatározott jogszabályi eljárás létezne.
A helyesebb kérdés az:
milyen vizsgálatra, dokumentációra, megfelelőségértékelésre vagy szakértői igazolásra van szükség ahhoz, hogy a targonca és az adott szerelék együtt biztonságosan használható legyen?
A válasz függhet többek között:
Ezért ebben a cikkben az „összeminősítés” szót idézőjelben használjuk, amikor a köznyelvi gyakorlatra utalunk. A szakmai tartalomban mindig azt vizsgáljuk majd, hogy pontosan milyen együttes megfelelőség vagy vizsgálat szükséges az adott esetben.
Egy korábbi országos emelőgép-célvizsgálat összefoglaló jelentése olyan pozitív példát is bemutatott, ahol a targonca és a személyemelő kosár együttes munkavédelmi vizsgálata és szakértői megfelelőség-tanúsítása rendelkezésre állt, és a szükséges reteszelések is működtek.
Ez azért fontos, mert jól mutatja, hogy személyemelésnél nem az volt a vizsgálat lényege, hogy:„A kosárnak külön van papírja, a targoncának külön van papírja, tehát kész.”
A kombinációt is vizsgálták. Ebből azonban továbbra sem szabad azt a túl egyszerű általánosítást levonni, hogy minden villahosszabbító vagy minden egyszerű adapter esetén ugyanazt az eljárást kell elvégezni. Az adott szerelék funkciója és hatása dönti el, milyen követelmények merülnek fel.
Ez már a gépbiztonsági szabályozás szempontjából is fontos.A 16/2008. NFGM rendelet azért definiálja külön a cserélhető berendezést, mert egy utólag felszerelt eszköz nem feltétlenül csak passzív tartozék: a gép működését megváltoztathatja vagy új funkcióval láthatja el.
Egy ilyen eszköznél ezért saját megfelelőségértékelési követelmények is felmerülhetnek. Még fontosabb a helyzet akkor, ha nem egyszerűen gyári cserélhető berendezést szerelünk fel, hanem a targoncát vagy az adaptert házilag módosítjuk, vezérlést építünk át, biztonsági funkciót iktatunk ki vagy olyan kombinációt hozunk létre, amelyet egyik gyártó sem határozott meg.Ilyenkor már nem arról beszélünk, hogy „vettünk egy kiegészítőt”.
A módosítás gépbiztonsági következményeit külön kell értékelni. Ezt a kérdést a következő egységben részletesebben kibontjuk, mert itt már el kell választani:a normál tartozékhasználatot, a cserélhető berendezést, az utólagos módosítást és az olyan változtatást, amely a gép megfelelőségének újraértékelését is szükségessé teheti.
A személyemelő kosárnál minden eddigi kérdés egyszerre jelenik meg. Van egy targonca, amelynek eredeti elsődleges rendeltetése teher mozgatása.Van egy külön szerkezet, amelyben személy tartózkodik. A szerelék tömege és kialakítása befolyásolja a gépet. A magasba emelt személynek nincs lehetősége egyszerűen „letenni a terhet”, ha valami meghibásodik. Mentési lehetőségre van szükség. Kommunikációra van szükség. Biztonsági reteszelésekre lehet szükség. És egy esetleges lezuhanás következménye közvetlenül emberéletet veszélyeztet. Az EBSZ a személyemelést ezért különleges emelési műveletként kezeli, és több önálló követelményt határoz meg a személytartóban történő emeléshez, többek között a kommunikációra, a vezérlés ellenőrzésére, a személytartó alatti területre és a mentés előzetes megszervezésére. Ezért a következő egység legfontosabb kérdése már nem az lesz, hogy:„Ráfér-e a kosár a villára?”hanem az:
A válasz azért lesz különösen érdekes, mert itt kerül elő a saját készítésű kosár, a CE-jelölés félreértése, a gép–kosár együttes vizsgálata, a mentés, a kezelő szerepe és az a nyilvánosan dokumentált magyar baleset is, amelyben két dolgozót targonca villájára helyezett kalodában emeltek magasba, majd lezuhantak.
A baleset jól mutatja majd, miért nem ugyanaz a két mondat:„A targonca fel tudja emelni.”és„A targonca személyemelésre alkalmas.”
A targoncás cikksorozat előző részeiben a mindennapi targoncahasználattal, majd a villahosszabbítókkal és különböző adapterekkel foglalkoztunk. A személyemelés azonban indokol egy önálló részt, mert itt már nem egyszerűen rakomány mozgatásáról beszélünk.
Embert emelünk a magasba.
Ez alapvetően megváltoztatja a kockázat súlyát is. Ha egy raklap emelése közben meghibásodik egy szerkezet, abból jelentős anyagi kár és súlyos baleset is kialakulhat. Ha azonban ugyanazon emelőszerkezet egy személyt tart több méter magasan, egyetlen meghibásodás, hibás rögzítés vagy nem megfelelő munkamódszer közvetlenül súlyos vagy akár halálos következményekkel járhat. Éppen ezért az első és legfontosabb mondat:attól, hogy egy targonca fizikailag képes egy embert felemelni, még nem következik, hogy személyemelésre használható.
Az Emelőgép Biztonsági Szabályzat (EBSZ) főszabálya szerint személyt emelőgéppel – ha külön jogszabály eltérően nem rendelkezik – csak erre a célra tervezett és tanúsított kiegészítő felszereléssel, illetve erre az üzemmódra alkalmassá tett emelőgéppel szabad emelni. Ez már önmagában kizár jó néhány, a gyakorlatban sajnos előforduló „megoldást”.
Karbantartási munkánál gyakran csak néhány méterrel kellene magasabbra jutni.
Ki kell cserélni egy lámpát.
Meg kell javítani egy kaput.
Meg kell húzni egy csavart.Fel kell helyezni egy vezetéket.
Meg kell tisztítani vagy szigetelni valamit.
A munka talán tíz percig tartana, miközben megfelelő személyemelő gépet odavinni jóval több szervezést igényel.
Ott áll viszont a targonca.Innen már veszélyesen rövid lehet a gondolatmenet:„Tegyünk valamit a villára, álljon bele, felemeljük, megcsinálja, aztán leengedjük.”
Csakhogy egy raklap attól még nem személytartó, hogy valaki rá tud állni. Egy fémkaloda sem válik személyemelő kosárrá attól, hogy oldalfala van. Egy rakodóláda sem azért biztonságos, mert abból „nem lehet könnyen kiesni”. Az EBSZ a személytartót olyan teherfelvevő eszközként határozza meg, amely a személyek biztonságos magasba emelését és a magasban történő munkavégzését szolgálja.
Ugyanez a szabályzat külön fogalomként ismeri az „ideiglenesen személyemelésre használt emelőberendezést” is: ez olyan berendezés, amely eredetileg nem személyemelésre készült, de erre ideiglenesen alkalmassá tették. Az „alkalmassá tették” azonban nem azt jelenti, hogy valaki ráhelyezett a villára egy alkalmasnak látszó acélszerkezetet.
Nem kell elméleti példát kitalálnunk. A Rendőrség hivatalos oldalán dokumentált eset szerint 2020. december 14-én Biharkeresztesen egy telephelyen egy ajtó szigetelését végezték, amelyhez a magasba kellett feljutni. Ehhez targoncát használtak. A rendőrségi közlemény szerint a munkagépre egy kalodát helyeztek, amelybe két férfi beleállt, majd a targonca villájával magasba emelték őket. A kaloda később a két emberrel együtt lezuhant. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek.
Az ügyben a rendőrség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt folytatott eljárást, majd az iratokat vádemelési javaslattal továbbította. A Rendőrség beszámolója a biharkeresztesi balesetről
Ez a megtörtént eset szinte tankönyvi példája annak, miért veszélyes kizárólag abból kiindulni, hogy egy szerkezet fizikailag alkalmasnak látszik két ember megtartására. A kaloda képes volt két embert befogadni. A targonca képes volt felemelni a kalodát. Ettől azonban a kettő együtt még nem vált biztonságos személyemelő berendezéssé.
Ez már egészen más kiindulópont. A piacon léteznek kifejezetten targoncával történő személyemelésre szánt személytartók, szerelőkosarak. De itt követhetjük el a következő hibát. Megvásárolunk egy megfelelő dokumentációval rendelkező kosarat, majd azt gondoljuk:a kosár rendben van + a targonca rendben van = személyt emelhetünk.
Ez a következtetés nem automatikus. Nemcsak a személytartót kell vizsgálni, hanem azt is, hogy az adott személytartó az adott targoncával együtt megfelelő rendszerként használható-e. Pontosan ugyanaz az alapelv jelenik meg itt, amelyet az előző, villahosszabbítókról és adapterekről szóló részben már érintettünk, csak sokkal nagyobb következménnyel.
Tegyük fel, hogy van egy azonosítható, megfelelő dokumentációjú személyemelő kosarunk. Van mellette egy rendszeresen vizsgált, megfelelő állapotú targoncánk. Ebből még több kérdés következik. Használható-e ez a kosár ezen a targoncán?Megfelelő-e a targonca teherbírása a kosár saját tömegével, a benne tartózkodó személyekkel, szerszámokkal és esetleges anyagokkal együtt? Hogyan rögzítik a személytartót? Megakadályozható-e a véletlen lecsúszás vagy leválás? Megfelelő-e a rendszer stabilitása? Mi történik energiaellátási vagy hidraulikai hiba esetén? Leengedhető-e a személytartó? Milyen kommunikáció van a kosárban tartózkodó személy és a targoncakezelő között? Milyen mozgások engedhetők meg? Mit ír elő a targonca gyártója? Mit ír elő a személytartó gyártója?
És végül:dokumentáltan igazolt-e, hogy ezt a két eszközt együtt, személyemelésre lehet használni?
Egy korábbi országos emelőgép-célvizsgálat beszámolója azért különösen érdekes, mert nemcsak szabálytalanságokat mutatott be, hanem jó gyakorlatokat is. A hatósági vizsgálat során olyan személyemelési megoldással is találkoztak, ahol a targonca és a személyemelő kosár együttes munkavédelmi vizsgálata és szakértői megfelelőség-tanúsítása rendelkezésre állt, és a szükséges biztonsági megoldásokat is vizsgálták.
Ez jól mutatja, hogy személyemelésnél nem elegendő két különálló mondat:„A targoncának van vizsgálata.”és„A kosárnak van papírja.”
Az együtt alkalmazott rendszer megfelelőségét kell tudni igazolni. A célvizsgálat egyébként általánosságban is jelentős dokumentációs és vizsgálati hiányosságokat tárt fel: targoncáknál 122 esetben nem a vonatkozó szabvány szerinti időközönként végezték az időszakos vizsgálatokat, és a gépi hajtású targoncák 6%-ánál üzemviteli dokumentumok is hiányoztak.
Ez különösen problémás terület. Műszaki emberként könnyű úgy gondolkodni, hogy:„50×50-es zártszelvényből készül.”„Körbe lesz korlátozva.”„Lesz rajta ajtó.”„Alul lemez.”„Kap két villazsebet.”„Lánccal hozzákötjük az árbóchoz.”„Két ember összesen nincs 200 kilogramm.”Ebből akár nagyon masszív szerkezet is készülhet.
Csakhogy a személyemelés megfelelősége nem egyszerű statikai kérdés. Nem elegendő annak bizonyítása, hogy a kosár alja nem szakad le 200 kilogrammtól. A teljes rendszer biztonságát kell vizsgálni. A személy kieshet? Becsípődhet? A szerkezet leválhat a villáról? Előrebillenhet? A targonca stabil marad? Megakadályozható a veszélyes mozgatás? Mi történik tömlőszakadás vagy más hiba esetén? Hogyan jut le a dolgozó, ha a targonca meghibásodik? Hogyan történik a mentés? Hogyan kommunikál a kezelővel?Milyen dokumentáció tartozik hozzá? Ki igazolta a kialakítás megfelelőségét?
Ezért egy műhelyben összehegesztett „erős kosár” és egy személyemelésre megfelelő személytartó között munkavédelmi szempontból óriási különbség lehet.
Az előző cikkben részletesen foglalkoztunk azzal, hogy egy targonca névleges teherbírása nem jelenti azt, hogy bármilyen helyzetben ugyanakkora tömeg emelhető vele. Személyemelő kosár esetében figyelembe kell venni többek között:a kosár saját tömegét,a benne tartózkodó személyeket,a bevitt szerszámokat,a felhasznált anyagokat,és ezek elhelyezkedését. A személy pedig nem feltétlenül statikus „súly”. Mozog. Előrehajol. Oldalra lép. Szerszámot használ. Anyagot vesz át.
Ezért a rendszer stabilitását nem lehet úgy megítélni, mintha egyszerűen egy azonos tömegű raklapot helyeznénk a villára.
Ez az a pont, ahol a munkavállaló néha megpróbálja az elért magasságot további néhány tíz centiméterrel növelni. A kosár már fent van, de a szerelési pont még mindig túl magas.
Előkerül egy fellépő. Egy láda. Egy vödör. Vagy akár egy kisebb létra. Ezzel azonban éppen azt a védelmi rendszert kerüljük meg, amely miatt a személytartó kialakítása biztonságot nyújt. A munkavállaló magasabbra kerül a tervezettnél, megváltozik a testhelyzete és a súlypontja, miközben a leesést megakadályozó oldalfal vagy korlát tényleges védelmi magassága lecsökken.
Ha a munkavégzés helye a megfelelően kiválasztott személytartóból nem érhető el, akkor nem a dolgozót kell még magasabbra állítani a kosáron belül, hanem a munkafeladathoz megfelelő emelőberendezést kell kiválasztani.
Ez szintén olyan helyzet, amely első pillantásra praktikusnak tűnhet. A dolgozó például egy hosszabb csővezetéket vagy kábelnyomvonalat szerel a csarnok mennyezete alatt. Felemeljük a kosárral. Megcsinál két métert. A targoncával gurulunk három métert. Megcsinálja a következő szakaszt.
Ezzel azonban a személyemelés mellett már a felemelt személlyel történő haladás kérdése is megjelenik.Itt nem szabad általános „józan ész” szabályból kiindulni. Az adott emelőberendezés és személytartó dokumentációja, az engedélyezett üzemmód és a konkrét rendszer határozza meg, milyen mozgások végezhetők.
Az EBSZ általános szabálya egyébként is az, hogy az emelőgépet csak a használati utasításban meghatározott módon és célra szabad használni. Ha a rendszer személyemelési üzemmódja nem engedi a felemelt személlyel történő haladást, akkor azt nem teszi megengedetté az, hogy nagyon lassan haladunk.
Személyemelés közben a targoncakezelő nem egyszerűen egy rakományt mozgat. A kosárban tartózkodó ember biztonsága közvetlenül függ a kezelő mozdulataitól. Egy hirtelen emelés. Egy hirtelen süllyesztés. Az oszlop váratlan döntése. Egy téves kezelőszerv-mozdulat. Vagy adott esetben a gép elmozdítása.
Mindez a magasban tartózkodó személyt közvetlenül veszélyeztetheti. Az EBSZ előírja, hogy a beszálláskor, még az emelkedés előtt ellenőrizni kell, hogy a vezérlőelemekkel az összes mozgás megfelelően végrehajtható-e. Ez megint egy fontos szemléletbeli különbség. Nem akkor kezdjük ellenőrizni a rendszert, amikor a dolgozó már hat méter magasan áll.
Az EBSZ személyemelésnél előírja, hogy a személytartóban tartózkodók, az irányító, a kezelő és a talajszinten tartózkodók között egyezményes jelzésrendszert kell kialakítani, és annak használatát az érintetteknek ismerniük kell. A vészjelzés és a vészleállítás módját szintén minden érintettnek ismernie kell. Ez azért fontos, mert egy üzemi csarnokban könnyen előfordulhat, hogy a magasban dolgozó kiáltása nem érthető.
Működnek a gépek. Zaj van. Más dolgozók beszélnek. A targoncavezető pedig esetleg azt hallja:„Mehet!”miközben valójában azt mondták:„Nem mehet!”
Személyemelésnél az ilyen félreértés nem fér bele a rendszerbe.
Ez egyszerű szabály, mégis fontos. Az EBSZ szerint a személytartó alatt, az emelőberendezés hatósugarában személy nem tartózkodhat. Ennek nemcsak az esetleges személytartó-zuhanás miatt van jelentősége. A magasban dolgozó elejthet egy szerszámot. Leeshet egy csavar.Leejthet egy alkatrészt. A munkaterületet ezért nemcsak fent, hanem lent is meg kell szervezni. Egy szerelőkosár használata nem kizárólag annak a két embernek a munkavédelmi kérdése, aki a kosárban áll.
Első hallásra akár jó ötletnek is tűnhet. A magasba emelt kosár kissé mozog, ezért valaki kötéllel vagy más módon rögzítené az épülethez.
Az EBSZ azonban kifejezetten tiltja a magasba emelt személytartó szerkezethez vagy épülethez történő rögzítését, kikötését. Ennek oka érthető: ha az emelőberendezés vagy a személytartó elmozdul, miközben a kosár egy másik szerkezethez is rögzítve van, kiszámíthatatlan erőhatások és veszélyes helyzetek keletkezhetnek.
Ez talán a személyemelés egyik leginkább elhanyagolt kérdése.
A dolgozó beszáll. Felemeljük hat méterre. Megkezdi a munkát. És ekkor meghibásodik a targonca. Nem indul a motor. Megszűnik az energiaellátás. Hidraulikai hiba történik. A normál vezérlés nem működik.
Hogyan jön le az ember? Nem akkor kell elkezdeni ezen gondolkodni. Az EBSZ kifejezetten előírja, hogy személyek magasba emelésekor a mentésre vagy önmentésre előre fel kell készülni. Elsősorban magát az emelőberendezést kell alkalmassá tenni arra, hogy segédenergiával, kézi erővel vagy gravitáció segítségével le lehessen engedni a személytartót. Ha ez biztonságosan nem lehetséges, egyéni önmentő megoldás válhat szükségessé. Ez nem adminisztratív mellékszál. Ez a személyemelés egyik alapfeltétele.
Az EBSZ még ennél is tovább megy.Ahol az önmentő alkalmazása kötelező, ott csak olyan személy emelhető fel, aki saját mentését biztonságosan végre tudja hajtani, és az önmentést időszakonként gyakoroltatni is kell. Az önmentő rendelkezésre állását és üzemképességét az üzembe helyezéskor ellenőrizni kell. Ez nagyon jól mutatja, mennyire messze van a szabályos személyemelés attól a hétköznapi elképzeléstől, hogy:„Beáll a kosárba, felemeljük, megcsinálja.”
A megfelelő személytartó csak az egyik eleme a rendszernek.
Erre szándékosan nem adunk egyetlen, minden targoncás személyemelő kosárra érvényes igen/nem választ.
A szükséges leesés elleni védelem módját az alkalmazott személytartó kialakítása, a gyártói előírások, a munkamódszer és a kockázat alapján kell meghatározni. Ha egy rendszer személyi zuhanásvédelmi eszköz alkalmazását írja elő, akkor már további kérdések is megjelennek: milyen eszköz, milyen bekötési pont, milyen rendszer, mekkora szükséges szabad tér, és mi történik egy tényleges zuhanás esetén?
Ezért veszélyes az a gyakorlat is, amikor valaki egyszerűen felvesz egy testhevedert, majd „valahová” kiköti magát a targoncán vagy a kosáron. A zuhanásvédelem nem attól válik megfelelővé, hogy van rajtunk heveder.
Itt érdemes egy másik kérdést is feltenni:Miért akarunk egyáltalán targoncával személyt emelni?
Ha egy telephelyen évente egyszer, különleges karbantartási helyzetben merül fel magasban végzett munka, teljesen más lehet a műszaki és szervezési döntés, mint ott, ahol hetente kell a csarnok mennyezetén dolgozni. Ha a személyemelés rendszeresen visszatérő munkafeladat, érdemes megvizsgálni, hogy nem egy eleve személyek magasba emelésére tervezett munkaeszköz – például megfelelő ollós vagy karos személyemelő – jelenti-e a célszerűbb megoldást.
A munkavédelemben ugyanis nem az a cél, hogy megtaláljuk azt a jogi konstrukciót, amellyel valahogyan megoldható targoncával. A cél az, hogy az adott munkafeladathoz a megfelelő munkaeszközt válasszuk.
A személyemelésnél nem elegendő a kockázatértékelésben annyi:„Leesés veszélye – személyemelő kosár használata.”
Meg kell vizsgálni a tényleges munkafolyamatot.
Milyen magasra emelünk?
Hány embert?
Milyen munkát végeznek?
Milyen eszközöket visznek magukkal?
Leejthetnek valamit?
Van a közelben villamos vezeték?
Van más járműforgalom?
Elmozdulhat a targonca?
Milyen a padló?
Megfelelő a stabilitás?
Hogyan kommunikálnak?
Mi történik meghibásodáskor?
Hogyan történik a mentés?Ki irányítja a műveletet?
Ki ellenőrzi a személytartót?
És természetesen:igazolt-e egyáltalán, hogy az adott targonca és az adott személytartó együtt személyemelésre használható?
A kockázatértékelés szerepét külön cikkünkben már részletesen bemutattuk, ezért itt nem ismételjük meg az általános követelményeket: Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező és hogyan készül?
A targoncavezető megfelelő képesítése természetesen alapvető követelmény.
De személyemelésnél ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy az egész műveletre minden szükséges ismerettel rendelkezik.Ismerni kell az adott targonca személyemelési üzemmódját, az adott személytartót, annak rögzítését, az engedélyezett mozgásokat, a kommunikáció módját, a vészhelyzeti eljárást és a mentést. A kosárban dolgozó személyeknek ugyanúgy tudniuk kell, mit szabad és mit nem.
A munkavédelmi oktatásnak ezért a tényleges munkaeszközre és munkafolyamatra kell épülnie. Erről részletesebben a Munkavédelmi oktatás: szabályok, tematika és dokumentálás című Tudástár-cikkünkben írtunk.
Nem azzal kezdeném, hogy:„Mutassák meg a kosarat.”
Először azt kérdezném:Milyen munkát végeznek vele?
Utána jöhet a rendszer. Melyik targoncával használják?Pontosan melyik személytartóval? Van-e egyértelműen meghatározott párosítás? Milyen dokumentáció igazolja az együttes alkalmazhatóságot? Mekkora a megengedett terhelés? Hány személy tartózkodhat benne? Hogyan rögzül a targoncához? Milyen biztonsági funkciók működnek személyemeléskor?Milyen vizsgálatok történtek? Dokumentálták őket? Ki használhatja? Van külön személyemelési eljárás?Hogyan kommunikálnak? Hogyan biztosítják a munkaterületet? Mi a mentési eljárás?
És utána feltennék még egy kérdést:Volt már olyan, hogy a dolgozók a szabályos kosár helyett „csak gyorsan” raklapról, kalodából vagy más rögtönzött szerkezetről dolgoztak?
Mert hiába van a telephelyen szabályos személyemelő rendszer, ha a gyakorlatban a dolgozó a kisebb munkákhoz nem azt használja.
Érdemes visszatérni a cikk elején bemutatott esetre.Két embernek egy ajtó szigeteléséhez magasba kellett jutnia.
Volt kéznél targonca. Rátettek egy kalodát. Beleálltak. Felemelték őket. A kaloda lezuhant, a két ember pedig súlyosan megsérült.
Nem tudjuk, és a rendőrségi közlemény alapján nem is állíthatjuk, hogy pontosan milyen műszaki esemény idézte elő a kaloda leesését. Amit viszont biztosan tudunk, az önmagában is elegendő tanulság:egy targonca villájára helyezett kalodában emeltek embereket magasba.
A baleset ezért nagyon jól megmutatja, miért nem szabad a személyemelést pusztán a targonca emelőképességének kérdéseként kezelni.
A személyemeléshez szükséges biztonsági intézkedések nem attól függnek, hogy a munka öt percig vagy öt óráig tart. A leeséshez néhány másodperc is elegendő. A hidraulikai meghibásodás nem tudja, hogy a dolgozó csak egy lámpát szeretne kicserélni. A rosszul rögzített személytartó sem lesz biztonságosabb attól, hogy mindössze egyszer használjuk.
Ezért a rövid munkák különösen veszélyesek lehetnek abból a szempontból, hogy aránytalanul nagynak érezzük a biztonságos munkavégzés előkészítését magához a feladathoz képest. Innen születnek a rögtönzések.„Csak ezt az egyet.”„Csak két percre.”„Csak három méterre.”„Fogd meg erősen.”
A munkabaleset szempontjából ezeknek nincs jelentőségük.
A targoncával történő személyemelés nem általánosan tiltott művelet, de szigorú feltételekhez kötött. Az EBSZ főszabálya világos: személyt emelőgéppel csak erre a célra tervezett és tanúsított kiegészítő felszereléssel, illetve erre az üzemmódra alkalmassá tett emelőgéppel szabad emelni. Ezért nem megfelelő személyemelő kosár:a raklap, a kaloda, a láda vagy egy tetszőlegesen összehegesztett szerkezet pusztán attól, hogy valaki bele tud állni és a targonca fel tudja emelni.
De egy megvásárolt személyemelő kosár megléte sem old meg automatikusan mindent. Vizsgálni kell az adott targonca és az adott személytartó együttes alkalmazhatóságát, a teherbírást és stabilitást, a rögzítést, az üzemmódot, a szükséges biztonsági funkciókat, a kezelést, a kommunikációt, a munkaterületet, a dokumentációt és a mentés lehetőségét. Talán ezt érdemes egy mondatban megjegyezni:
Nem az a kérdés, hogy a targonca fel tudja-e emelni az embert. Az a kérdés, hogy az adott targonca az adott személytartóval együtt igazoltan alkalmas-e személy biztonságos emelésére.
Ez a cikk munkavédelmi szakmai tájékoztató, és nem tekinthető egy konkrét targonca, személytartó vagy személyemelési technológia megfelelőségét igazoló szakvéleménynek. A személyemelés feltételeit minden esetben az adott emelőgép és személytartó műszaki dokumentációja, a gyártói előírások, a szükséges megfelelőségértékelési és emelőgép-vizsgálati dokumentumok, a hatályos jogszabályok és szabványok, valamint a konkrét munkakörnyezet és munkafolyamat alapján kell meghatározni.
A cikkben bemutatott általános követelmények ezért a vonatkozó jogszabályok, szabványok és gyártói dokumentáció ismerete, valamint szükség esetén emelőgép-szakértői vizsgálat nélkül nem alkalmazhatók automatikusan minden targoncára vagy személyemelő kosárra.
47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet – Emelőgép Biztonsági Szabályzat, Nemzeti Jogszabálytár
Rendőrség – Munka közben szenvedtek súlyos balesetet
A korábbi országos emelőgép-célvizsgálat anyagát is felhasználtuk, különösen azért, mert valós hatósági tapasztalatokat tartalmaz az emelőgépek vizsgálatáról, dokumentációjáról és a targonca–személyemelő kosár együttes alkalmazásáról.