Gyógyszermellékhatások, munkára képes állapot és jogszabályi háttér

Rövid leírás

A gyógyszerszedés önmagában nem jelenti azt, hogy a munkavállaló alkalmatlan a munkára. Egyes készítmények azonban álmosságot, szédülést, látászavart, lassabb reakciót vagy koncentrációcsökkenést okozhatnak, ami veszélyessé teheti a gépkezelést, a járművezetést, a magasban végzett munkát vagy más kockázatos feladatokat. Bemutatjuk, mit kell jeleznie a munkavállalónak, mit kérdezhet a munkáltató, és mikor indokolt a foglalkozás-egészségügyi orvos bevonása.

Tartalom

1. A gyógyszerszedés nem jelent automatikus alkalmatlanságot
2. Mit ír elő a munkavédelmi törvény?
3. Munkára képes állapot és gyógyszermellékhatás
4. Mit mond a Munka Törvénykönyve?
5. Mely gyógyszerek befolyásolhatják a munkavégzést?
6. Miért fontos a betegtájékoztató?
7. Veszélyes munkakörök és fokozott kockázat
8. Milyen tünetek esetén nem szabad veszélyes munkát végezni?
9. Új gyógyszer vagy megváltozott adagolás
10. Vényköteles és vény nélkül kapható készítmények
11. Gyógyszer és alkohol együttes hatása
12. Mit kell közölnie a munkavállalónak?

A gyógyszerszedés nem jelent automatikus alkalmatlanságot

Sok munkavállaló rendszeresen szed valamilyen gyógyszert. Lehet szó vérnyomáscsökkentőről, allergia elleni készítményről, fájdalomcsillapítóról, antidepresszánsról, cukorbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerről vagy más, tartósan alkalmazott készítményről.Ettől még az érintett személy lehet teljesen alkalmas a munkaköre biztonságos ellátására.A munkavédelmi kérdés nem az, hogy:

„Szed-e valamilyen gyógyszert?”

Hanem az, hogy:

A gyógyszer, annak mellékhatása, az alkalmazott adag vagy az alapbetegség befolyásolja-e az adott munkafeladat biztonságos elvégzését?

Ugyanaz a mellékhatás különböző munkakörökben eltérő kockázatot jelenthet.Enyhe álmosság például egy adminisztratív munkakörben kezelhető lehet rövid pihenővel vagy a feladatok átszervezésével. Ugyanez targoncavezetőnél, darukezelőnél, villanyszerelőnél vagy tetőn dolgozó munkavállalónál már súlyos baleseti veszélyt okozhat.A gyógyszerszedést ezért mindig az adott munkakör, a tényleges tünetek és a végzett tevékenység kockázatai alapján kell megítélni.

Mit ír elő a munkavédelmi törvény?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 60. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló csak biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban végezhet munkát. Munkáját úgy kell ellátnia, hogy saját vagy más személy egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. A jogszabály nem sorolja fel külön, hogy mely gyógyszerek mellett tilos dolgozni. Nem is lehetne minden munkakörre és minden készítményre egységes listát készíteni.A követelmény lényege az, hogy a munkavállaló:

• felismerje a biztonságot befolyásoló mellékhatást;
• betartsa az orvos és a betegtájékoztató utasításait;
• jelezze, ha nem képes biztonságosan ellátni a feladatát;
• ne folytasson olyan munkát, amely állapota miatt közvetlen veszélyt jelenthet.

A munkáltató pedig köteles olyan rendszert kialakítani, amelyben a dolgozó ezt biztonságosan és szükségtelen megbélyegzés nélkül jelezheti.

Mit ír elő a Munka Törvénykönyve?

A 2012. évi I. törvény 52. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, majd munkaideje alatt ebben az állapotban a munkáltató rendelkezésére állni. Ez gyógyszerszedés esetén azt jelenti, hogy nem elegendő úgy gondolkodni:

„A gyógyszert orvos írta fel, ezért biztosan dolgozhatok mellette.”

Az orvosilag indokolt gyógyszer is okozhat olyan átmeneti mellékhatást, amely mellett egy adott feladat nem végezhető biztonságosan.Különösen fontos ez:

• a kezelés első napjaiban;
• dózisemelés vagy dóziscsökkentés után;
• új gyógyszerkombináció beállításakor;
• több, egymás hatását erősítő készítmény szedésekor;
• alkohollal vagy más szerrel való együttes alkalmazáskor;
• betegség vagy kimerültség mellett.

A munkára képes állapotot tehát nemcsak a műszak kezdetekor, hanem a teljes munkaidő alatt fenn kell tartani.

Munkaköri alkalmasság és pillanatnyi munkaképesség

A munkaköri alkalmasság és a napi munkára képes állapot nem ugyanaz.

Munkaköri alkalmasság

A munkaköri alkalmassági vizsgálat azt értékeli, hogy a munkavállaló egészségi állapota alapján általánosságban alkalmas-e az adott munkakör ellátására.A foglalkozás-egészségügyi orvos megállapíthatja, hogy a dolgozó:

• alkalmas;
• korlátozással alkalmas;
• ideiglenesen nem alkalmas;
• nem alkalmas.

Ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következik be, amely feltehetően alkalmatlanná teheti az adott munkakör biztonságos ellátására, soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni. Ezt a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. §-a szabályozza.

Pillanatnyi munkára képes állapot

Egy érvényes „alkalmas” minősítéssel rendelkező dolgozó is kerülhet átmenetileg olyan állapotba, amelyben nem dolgozhat biztonságosan.Például:

• új gyógyszer bevétele után elálmosodik;
• az adag módosítása miatt szédül;
• látászavar jelentkezik;
• vérnyomása hirtelen leesik;
• koordinációs problémát tapasztal;
• figyelme jelentősen romlik.

Ilyenkor nem feltétlenül a munkakörre való tartós alkalmatlanságról van szó. Lehet, hogy csupán aznap, néhány órán keresztül vagy a kezelés beállításáig nem végezhető az adott veszélyes feladat.

Vonatkozó jogszabályok:

• 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet – az előzetes, időszakos és soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat szabályai; az alkalmassági minősítések, a foglalkoztatási korlátozások és az egészségügyi ok bizalmas kezelése. A rendelet szerint a vélemény lehet alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas vagy nem alkalmas, és az orvos a munkavállaló, illetve munkatársai védelmében korlátozásokat is előírhat. Az alkalmatlanság egészségügyi okát a munkáltatóval főszabály szerint csak a munkavállaló írásbeli hozzájárulásával lehet közölni.
• 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet – a foglalkozás-egészségügyi szolgálat szerepe és feladatai. Ez alapozza meg, hogy a gyógyszerhatás, az alapbetegség és az adott munkakör együttes orvosi értékelése nem a vezető vagy a munkavédelmi szakember, hanem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladata.
• Mvt. 49–50. § – a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelyre egészségileg alkalmas, továbbá a foglalkoztatás nem veszélyeztetheti saját vagy mások egészségét és testi épségét. Ez közvetlenebbül kapcsolódik a gyógyszerszedéshez, mint az általános „munkára képes állapot” szabály.
• Mvt. 54. § – a munkáltatónak a kockázatokat értékelnie kell, és egységes, átfogó megelőzési stratégiát kell kialakítania. Ez alapján a veszélyes munkaköröknél a gyógyszermellékhatásból eredő kockázatok kezelésének rendjét is célszerű előre szabályozni.
• Mvt. 58. § – a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása és közreműködése a munkaegészségügyi feladatokban.
• Mt. 10. § – a munkáltató csak olyan nyilatkozatot vagy személyes adatot kérhet, amely a munkaviszony szempontjából lényeges. Alkalmassági vizsgálat is csak jogszabályi előírás vagy munkaviszonyból eredő jog, illetve kötelezettség teljesítése érdekében alkalmazható. Ezért nem kérhető rutinszerűen minden dolgozótól teljes gyógyszerlista.
• GDPR 9. cikk – a gyógyszerszedésre és egészségi állapotra vonatkozó információ egészségügyi adat, tehát különleges személyes adat. A kezeléséhez nem elég egy általános munkáltatói érdekre hivatkozni; megfelelő jogalap, célhoz kötöttség, adattakarékosság és szigorú hozzáférés szükséges.

Mely gyógyszercsoportok befolyásolhatják a munkavégzést?

Nem lehet teljes és minden személyre érvényes listát készíteni. Ugyanaz a készítmény különböző embereknél eltérő mellékhatást okozhat.Bizonyos gyógyszercsoportoknál azonban gyakrabban fordulhat elő a biztonságos munkavégzést befolyásoló hatás.

Altatók és nyugtatók

Lehetséges hatások:

• álmosság;
• lassabb reakcióidő;
• koordinációs zavar;
• bizonytalan járás;
• figyelemcsökkenés;
• másnapi tompultság.

Egy este bevett altató hatása másnap reggel is fennállhat. Ez különösen veszélyes lehet járművezetésnél vagy gépkezelésnél.

Szorongásoldók

Egyes szorongásoldó készítmények:

• csökkenthetik az éberséget;
• álmosságot okozhatnak;
• ronthatják a gyors döntéshozatalt;
• lassíthatják a reakciót.

Ugyanakkor egy megfelelően beállított kezelés javíthatja is a munkavégzéshez szükséges állapotot. Ezért önmagában a gyógyszer neve alapján nem szabad a dolgozót alkalmatlannak minősíteni.

Erős fájdalomcsillapítók

Különösen egyes opioid hatású készítmények okozhatnak:

• álmosságot;
• szédülést;
• hányingert;
• zavartságot;
• reakcióidő-romlást.

A fájdalom maga is ronthatja a koncentrációt, tehát nemcsak a gyógyszer, hanem a kezelendő állapot is kockázatot jelenthet.

Allergia elleni készítmények

Bizonyos antihisztaminok jelentős álmosságot okozhatnak.A munkavállaló gyakran azért nem számol ezzel, mert az adott készítmény vény nélkül is megvásárolható. A vény nélküli hozzáférés azonban nem jelenti azt, hogy a szer nem befolyásolhatja a járművezetést vagy a gépkezelést.

Vérnyomáscsökkentők

A kezelés megkezdésekor vagy az adag módosításakor jelentkezhet:

• szédülés;
• gyengeség;
• hirtelen vérnyomásesés;
• bizonytalan felállás;
• ájulásközeli állapot.

Ezek magasban végzett munkánál vagy mozgó gép közelében különösen veszélyesek.

Antidepresszánsok és más pszichiátriai készítmények

Egyes gyógyszerek a kezelés kezdetén okozhatnak:

• álmosságot;
• nyugtalanságot;
• szédülést;
• koncentrációváltozást.

Más esetben éppen a gyógyszeres kezelés teszi lehetővé, hogy a munkavállaló biztonságosan és kiegyensúlyozottan dolgozzon.Ezért helytelen lenne azt állítani, hogy antidepresszáns szedése mellett valaki automatikusan alkalmatlan a munkára.

Epilepszia elleni gyógyszerek

Lehetséges mellékhatások:

• álmosság;
• kettős látás;
• szédülés;
• koordinációs probléma;
• lassabb reakció.

Az alapbetegség és a gyógyszerhatás együttes szakmai értékelése a foglalkozás-egészségügyi orvos feladata.

Izomlazítók

Ezek gyengeséget, álmosságot vagy bizonytalan mozgást okozhatnak, ezért különösen problémásak lehetnek:

• kézi anyagmozgatásnál;
• létrán vagy állványon;
• gépkezelésnél;
• precíziós szerelésnél.

Cukorbetegség kezelésére alkalmazott készítmények

A munkavégzés kockázatát nem feltétlenül maga a gyógyszer, hanem a túl alacsony vércukorszint okozhatja.Figyelmeztető tünet lehet:

• remegés;
• izzadás;
• zavartság;
• gyengeség;
• ingerlékenység;
• koncentrációvesztés;
• eszméletvesztés.

Ezek a tünetek könnyen összetéveszthetők alkoholos vagy tudatmódosító szer okozta állapottal. A vezetőnek ezért nem szabad diagnózist felállítania.

Miért fontos a betegtájékoztató?

A gyógyszer betegtájékoztatója külön fejezetben foglalkozhat a gépjárművezetéssel és a gépek kezelésével.A figyelmeztetés lehet például:

• a készítmény nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja ezeket a képességeket;
• fokozott óvatosság szükséges;
• a hatás megismeréséig kerülni kell a vezetést és gépkezelést;
• a készítmény alkalmazása alatt nem szabad vezetni vagy veszélyes gépet kezelni.

Hivatalos gyógyszer-kísérőiratokban is szerepelhet olyan figyelmeztetés, amely fokozott körültekintést kér gépjárművezetés, gépkezelés vagy veszélyes munka során. A betegtájékoztató azonban nem helyettesíti az egyéni orvosi tanácsot. Különösen akkor kell a kezelőorvost vagy a foglalkozás-egészségügyi orvost megkérdezni, ha a dolgozó:

• veszélyes gépet kezel;
• magasban dolgozik;
• járművet vezet;
• villamos munkát végez;
• más személyek biztonságáért felel;
• új mellékhatást észlel.

Fontos: Az, hogy egy gyógyszer betegtájékoztatója nem tiltja kifejezetten a munkavégzést, nem jelenti azt, hogy jelentkező szédülés vagy álmosság mellett biztonságosan folytatható a veszélyes feladat.

Mely munkakörökben különösen nagy a kockázat?

A gyógyszermellékhatások jelentősége az adott munkakörtől függ.Fokozott óvatosság szükséges különösen:

• targoncavezetőknél;
• hivatásos és üzemi járművezetőknél;
• daru- és emelőgép-kezelőknél;
• magasban dolgozóknál;
• tetőfedőknél;
• állványon munkát végzőknél;
• villanyszerelőknél;
• veszélyes gépek kezelőinél;
• robbanásveszélyes környezetben dolgozóknál;
• vegyi anyagokat kezelőknél;
• egészségügyi és szociális dolgozóknál;
• fegyveres vagy biztonsági feladatot ellátóknál;
• olyan munkakörökben, ahol egyetlen téves döntés mások életét is veszélyeztetheti.

Egy irodai feladatnál a lassabb reakcióidő kellemetlen lehet. Egy targoncánál vagy villamos berendezésen végzett munkánál ugyanaz halálos következménnyel járhat.

Milyen tünetek esetén kell megállítani a veszélyes munkát?

A gyógyszer neve helyett a tényleges állapotot kell figyelni.A veszélyes munkát meg kell szakítani, ha a munkavállalónál például az alábbiak jelentkeznek:

• erős álmosság;
• ismételt elbóbiskolás;
• szédülés;
• bizonytalan járás;
• homályos vagy kettős látás;
• lassú reakció;
• zavartság;
• koordinációs zavar;
• ájulásközeli állapot;
• erős kézremegés;
• szokatlan gyengeség;
• az utasítások megértésének nehézsége;
• súlyos koncentrációvesztés;
• hirtelen agresszív vagy kiszámíthatatlan viselkedés.

Ilyen esetben nem az a vezető első feladata, hogy eldöntse, milyen gyógyszert vett be a dolgozó.Az első kérdés ez:

Képes-e az érintett személy az adott feladatot saját és mások veszélyeztetése nélkül folytatni?

Ha nem, a veszélyes munkát azonnal meg kell szakítani.

Új gyógyszer vagy megváltozott adagolás

A mellékhatások gyakran:

• a kezelés megkezdésekor;
• az első néhány napban;
• az adag emelésekor;
• az adag csökkentésekor;
• más gyógyszer hozzáadásakor

jelentkeznek erősebben.Ezért jó gyakorlat, ha a munkavállaló az új kezelés megkezdésekor:

1. elolvassa a betegtájékoztatót;
2. megkérdezi az orvost a munkakörével kapcsolatos kockázatról;
3. figyeli a szervezete reakcióját;
4. mellékhatás esetén nem kezd veszélyes munkába;
5. szükség esetén felkeresi a foglalkozás-egészségügyi orvost.

A munkáltató részéről indokolt lehet átmenetileg:

• más feladatot biztosítani;
• eltekinteni a gépkezeléstől;
• megszüntetni a magasban végzett munkát;
• soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezni.

Vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszerek

Munkavédelmi szempontból nem az dönti el a kockázatot, hogy egy gyógyszer vényköteles-e.Vény nélkül kapható készítmény is okozhat:

• álmosságot;
• szédülést;
• vérnyomásváltozást;
• látászavart;
• koncentrációcsökkenést.

Ilyen lehet például egyes:

• megfázás elleni kombinált készítmények;
• allergia elleni szerek;
• köhögéscsillapítók;
• fájdalomcsillapítók;
• utazási rosszullét elleni gyógyszerek.

A „recept nélkül kapható” tehát nem jelent egyet azzal, hogy „munkavégzés közben korlátozás nélkül alkalmazható”.

Gyógyszer és alkohol együtt

Az alkohol egyes gyógyszerek hatását:

• felerősítheti;
• kiszámíthatatlanná teheti;
• fokozhatja az álmosságot;
• növelheti a légzéslassulás kockázatát;
• ronthatja a koordinációt;
• növelheti az ájulás vagy baleset veszélyét.

Különösen veszélyes lehet az alkohol együtt:

• altatókkal;
• nyugtatókkal;
• szorongásoldókkal;
• erős fájdalomcsillapítókkal;
• egyes antidepresszánsokkal;
• epilepszia elleni készítményekkel;
• izomlazítókkal.

A munkavállaló nem hivatkozhat arra, hogy a gyógyszert szabályosan szedte, ha közben olyan alkoholt fogyasztott, amely a hatását veszélyesen módosította.

Mit kell közölnie a munkavállalónak?

Ez érzékeny kérdés, mert az egészségi állapot és a gyógyszerszedés különleges személyes adat.A munkavállalónak főszabály szerint nem kell:

• teljes gyógyszerlistát átadnia;
• diagnózisát közölnie;
• részletes kórtörténetet ismertetnie;
• a kezelése minden részletéről beszámolnia a vezetőnek.

Azt azonban jeleznie kell, ha:

• a gyógyszer hatása miatt nem tud biztonságosan dolgozni;
• az orvos korlátozást írt elő;
• szédülést, álmosságot vagy látászavart tapasztal;
• a tünete saját vagy más személy biztonságát veszélyeztetheti;
• soron kívüli alkalmassági vizsgálatra lehet szükség.

A helyes tájékoztatás például így hangozhat:

„Olyan új gyógyszert szedek, amely jelenleg álmosságot és szédülést okoz. Emiatt ma nem tudom biztonságosan kezelni a targoncát.”

Nem szükséges feltétlenül megneveznie a készítményt vagy az alapbetegséget a közvetlen vezető számára.A részletes egészségügyi értékelést a foglalkozás-egészségügyi orvosnak kell elvégeznie.

Mit ne tegyen a munkáltató?

A munkáltató ne:

• kérje be rutinszerűen minden dolgozó teljes gyógyszerlistáját;
• diagnosztizáljon mellékhatást;
• minősítsen valakit kizárólag a gyógyszer neve alapján alkalmatlannak;
• tegye nyilvánossá a munkavállaló egészségügyi adatait;
• kényszerítse a dolgozót indokolatlanul részletes egészségügyi információ közlésére;
• hagyja figyelmen kívül a láthatóan veszélyes állapotot;
• büntesse automatikusan azt, aki felelősen jelzi a mellékhatást.

A cél nem a gyógyszerszedők kiszűrése, hanem a biztonságos munkavégzéshez szükséges, arányos intézkedés.

A munkáltató feladata nem a gyógyszerszedés ellenőrzése, hanem a biztonsági kockázat kezelése

A munkáltatónak nem az a feladata, hogy nyilvántartsa, ki milyen gyógyszert szed. A munkavédelmi szempontból releváns kérdés az, hogy a munkavállaló egészségi állapota vagy egy készítmény hatása akadályozza-e az adott munkafeladat biztonságos elvégzését.A munkáltatónak tehát elsősorban az alábbiakat kell értékelnie:

• milyen veszélyekkel jár az adott munkakör;
• milyen képességek szükségesek a biztonságos munkavégzéshez;
• milyen tünet jelent közvetlen kockázatot;
• hogyan lehet átmenetileg megszüntetni a veszélyt;
• szükséges-e foglalkozás-egészségügyi vizsgálat;
• milyen adatot lehet jogszerűen kezelni.

Ez különösen fontos járművezetésnél, gépkezelésnél, magasban végzett munkánál, villamos munkánál, veszélyes anyagok kezelésénél és minden olyan feladatnál, ahol egy lassabb reakció vagy hibás döntés másokat is veszélyeztethet.

A kockázatértékelésben is meg kell jelenhet a probléma

A munkavédelemről szóló törvény alapján a munkáltatónak értékelnie kell a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, majd megelőző intézkedéseket kell kialakítania. A kockázatértékelésnek nem gyógyszerneveket kell felsorolnia, hanem azokat a képességeket és állapotokat kell azonosítania, amelyek hiánya az adott tevékenységet veszélyessé teszi. Például egy targoncavezető munkakörénél releváns lehet:

• az éberség csökkenése;
• a reakcióidő romlása;
• a szédülés;
• a látászavar;
• az ájulás kockázata;
• a koordinációs zavar.

Egy magasban dolgozónál különösen fontos:

• az egyensúly;
• a térérzékelés;
• a biztos mozgás;
• a kézremegés hiánya;
• a megfelelő koncentráció.

A kockázatértékelésre épülhet az az eljárásrend, amely meghatározza, mi történjen, ha egy dolgozó gyógyszermellékhatást vagy más, munkabiztonságot érintő panaszt jelez.

Mikor indokolt soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat?

A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szabályozza a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendszerét. Soron kívüli vizsgálat akkor válhat szükségessé, ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következik be, amely feltehetően befolyásolja az adott munkakör biztonságos ellátását. A vizsgálat kezdeményezésére több jogosult is lehet, köztük a foglalkozás-egészségügyi orvos, a munkáltató és meghatározott esetekben maga a munkavállaló is. Gyógyszerszedés kapcsán soron kívüli vizsgálat lehet indokolt például akkor, ha:

• új gyógyszer beállítása után tartós vagy súlyos álmosság jelentkezik;
• a dolgozó ismételten megszédül;
• ájulásközeli állapot fordul elő;
• látás- vagy koordinációs zavar alakul ki;
• a kezelőorvos a munkavégzés korlátozását javasolja;
• a dolgozó már nem képes biztonságosan ellátni korábbi feladatát;
• egy meglévő betegség kezelése jelentősen megváltozik;
• a mellékhatás veszélyes gép, jármű vagy magasban végzett munka mellett jelentkezik.

A soron kívüli vizsgálat nem fegyelmi intézkedés. Célja annak szakmai megítélése, hogy a munkavállaló továbbra is alkalmas-e az adott munkakörre, szükséges-e átmeneti korlátozás, vagy más feladat biztosítása indokolt.

Mit közölhet a foglalkozás-egészségügyi orvos?

A foglalkozás-egészségügyi orvos feladata az alkalmasság orvosi véleményezése. A munkáltató számára a munkakör ellátásával kapcsolatos eredmény releváns, nem a teljes diagnózis vagy a gyógyszeres kezelés részlete. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat rendszerét és feladatait a 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet, az alkalmassági vizsgálat részletes rendjét pedig a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet határozza meg. A munkáltató például azt ismerheti meg, hogy a munkavállaló:

• alkalmas;
• ideiglenesen nem alkalmas;
• nem alkalmas;
• meghatározott korlátozás mellett foglalkoztatható.

Gyakorlati korlátozás lehet például:

• átmenetileg nem vezethet járművet;
• nem kezelhet veszélyes gépet;
• nem dolgozhat magasban;
• nem végezhet éjszakai munkát;
• csak meghatározott munkarendben foglalkoztatható;
• fokozott orvosi ellenőrzést igényel.

A munkáltató számára ezek a korlátozások elegendők lehetnek a biztonságos foglalkoztatáshoz. A gyógyszer neve, adagja, az alapbetegség vagy a részletes egészségügyi ok főszabály szerint nem szükséges a munkaszervezési döntéshez.

Mit kérdezhet a munkáltató?

A Munka Törvénykönyvének adatkezelési szabálya szerint a munkáltató csak olyan nyilatkozatot vagy személyes adatot kérhet a munkavállalótól, amely a munkaviszony létesítése, teljesítése vagy megszüntetése szempontjából lényeges. Alkalmassági vizsgálat is csak jogszabály alapján vagy a munkaviszonyból eredő jog, illetve kötelezettség teljesítéséhez szükséges körben alkalmazható.

Jogszerű és arányos kérdés lehet

Tapasztal-e olyan tünetet vagy mellékhatást, amely miatt a mai napon nem tudja biztonságosan ellátni a feladatát?

Képes-e biztonságosan járművet vezetni vagy gépet kezelni?

Szükséges-e foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot kezdeményezni?

Van-e olyan orvosi korlátozás, amelyet a munkaszervezés során figyelembe kell venni?

Általában nem indokolt kérdés

Pontosan milyen gyógyszereket szed?

Milyen betegségre kapta őket?

Mekkora az adagja?

Ki a kezelőorvosa?

Mutassa meg valamennyi leletét és receptjét!

A munkáltató számára a munkavégzést érintő következmény lényeges. Az egészségügyi háttér részletes megismerése csak kivételesen, megfelelő jogalappal és valódi szükségesség esetén jöhet szóba.

Miért különleges személyes adat a gyógyszerszedés?

A gyógyszerszedésre, diagnózisra, kezelésre és egészségi állapotra vonatkozó információ egészségügyi adat. A GDPR 9. cikke az egészségügyi adatokat a személyes adatok különleges kategóriái közé sorolja, amelyek kezelése főszabály szerint tilos, és csak külön meghatározott feltételek fennállása esetén megengedett. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltatónak:

• pontos adatkezelési célt kell meghatároznia;
• csak a szükséges adatot szabad kezelnie;
• meg kell határoznia, ki férhet hozzá;
• tájékoztatnia kell a munkavállalót;
• megfelelően védenie kell az adatot;
• csak indokolt ideig őrizheti;
• meg kell akadályoznia, hogy a diagnózis vagy gyógyszerlista illetéktelen személyhez kerüljön.

A „biztonság kedvéért mindenkitől bekérjük a gyógyszerlistát” gyakorlat nem felel meg az adattakarékosság és szükségesség követelményének.

Hogyan dokumentálható helyesen egy esemény?

Ha a munkavállaló mellékhatást jelez, vagy a vezető veszélyes állapotot észlel, a dokumentációban a megfigyelhető tényeket és a megtett intézkedést érdemes rögzíteni.

Helyesebb megfogalmazás

A munkavállaló jelezte, hogy egy alkalmazott készítmény hatására szédülést tapasztal. A targoncavezetést a műszakvezető megszakította, és soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot kezdeményezett.

A dolgozó járása bizonytalan volt, és két alkalommal nem reagált időben a gép figyelmeztető jelzésére. A gépkezelést azonnal leállították.

Kerülendő megfogalmazás

A dolgozó biztosan túl sok nyugtatót vett be.

A munkavállaló mentálisan beteg.

Valószínűleg gyógyszerfüggő.

A vezető és a munkavédelmi szakember nem állíthat fel diagnózist. A jegyzőkönyvnek a tapasztalt tünetekre, a biztonsági kockázatra és az intézkedésre kell korlátozódnia.

A munkáltató konkrét feladatai

1. Biztonságos bejelentési lehetőség kialakítása

A dolgozónak tudnia kell, hogy kinek jelezheti bizalmasan:

• az új gyógyszer mellékhatását;
• az álmosságot vagy szédülést;
• az orvosi korlátozást;
• azt, hogy ideiglenesen nem tud veszélyes munkát végezni.

Ha a munkavállaló attól tart, hogy azonnal megbüntetik vagy megbélyegzik, könnyen eltitkolhatja a tünetet. Ez növeli a balesetveszélyt.

2. A vezetők oktatása

A vezetőknek ismerniük kell:

• a veszélyes tüneteket;
• a saját hatáskörüket;
• a dokumentálás szabályait;
• az adatvédelmi korlátokat;
• a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásának rendjét;
• az azonnali munkamegszakítás feltételeit.

3. Ideiglenes munkaszervezési megoldások

Indokolt esetben átmenetileg biztosítható:

• veszélytelenebb feladat;
• gépkezelés nélküli munka;
• földszinten végzett tevékenység;
• nappali műszak;
• fokozott pihenőidő;
• adminisztratív vagy ellenőrzési feladat.

Ez nem minden esetben kötelező és nem mindig lehetséges, de sokszor biztonságosabb és méltányosabb megoldás, mint az automatikus hazaküldés.

4. Foglalkozás-egészségügyi vizsgálat kezdeményezése

Ha a tünet tartós, ismétlődő vagy a munkakör biztonságos ellátását érdemben befolyásolja, nem elegendő a vezetői megítélés. Szakmai orvosi véleményre van szükség.

5. Az egészségügyi adatok korlátozott kezelése

A közvetlen vezetőnek többnyire nem kell tudnia a diagnózist. Elég lehet azt ismernie, hogy:

• a dolgozó ideiglenesen nem kezelhet gépet;
• nem dolgozhat magasban;
• csak nappali munkára osztható be;
• foglalkozás-egészségügyi vizsgálatig más feladatot kell kapnia.

A munkavállaló felelőssége

A munkavállalónak nem kell minden gyógyszeréről beszámolnia, de felelőssége van abban, hogy ne végezzen olyan munkát, amelyet az állapota miatt nem tud biztonságosan ellátni.Feladata:

• elolvasni a betegtájékoztatót;
• betartani az orvosi előírást;
• figyelni a mellékhatásokat;
• jelezni a biztonságot érintő panaszt;
• nem eltitkolni a közvetlen veszélyt;
• együttműködni az alkalmassági vizsgálaton;
• nem kombinálni a gyógyszert tiltott módon alkohollal vagy más szerrel;
• megállítani a munkát, ha saját vagy mások biztonsága közvetlenül veszélybe kerül.

Az egészségügyről szóló törvény az egészségügyi ellátás során a beteget együttműködési és tájékoztatási kötelezettséggel terheli, amely kiterjedhet többek között a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények szedésére is. Ez az információ elsősorban az egészségügyi szakember számára fontos a helyes orvosi megítéléshez.

A munkavédelmi szakember szerepe

A munkavédelmi szakember:

• feltárhatja a munkakör veszélyeit;
• segíthet az eljárásrend kialakításában;
• oktathatja a vezetőket és dolgozókat;
• rögzítheti a megfigyelhető veszélyes körülményeket;
• javasolhatja a veszélyes munka megszakítását;
• kezdeményezheti a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonását;
• felülvizsgálhatja a kockázatértékelést;
• közreműködhet egy esetleges munkabaleset kivizsgálásában.

A munkavédelmi szakember azonban:

• nem írhat elő gyógyszeres kezelést;
• nem értékelhet leletet orvosi minőségben;
• nem állapíthat meg diagnózist;
• nem követelhet teljes gyógyszerlistát;
• nem minősíthet egészségügyileg alkalmatlanná valakit;
• nem hozhat önálló munkajogi szankciót, ha erre nincs külön munkáltatói felhatalmazása.

A munkavédelmi szakember feladata a veszély felismerése és kezelési javaslat készítése. Az egészségügyi minősítés orvosi, a foglalkoztatási és munkajogi döntés munkáltatói hatáskör.

Gyakorlati példák

1. Új allergiagyógyszert szedő targoncavezető

A munkavállaló az új készítmény bevétele után erős álmosságot tapasztal.Helyes eljárás:

• nem kezdi meg a targoncavezetést;
• jelzi a műszakvezetőnek;
• veszélytelenebb feladatot kap, ha ez lehetséges;
• szükség esetén foglalkozás-egészségügyi vizsgálat történik.

Helytelen eljárás:

• eltitkolja a tünetet;
• energiaitallal próbálja ellensúlyozni;
• tovább vezeti a targoncát.

2. Vérnyomáscsökkentő adagjának módosítása

A dolgozó felálláskor megszédül, miközben létrán kellene munkát végeznie.A magasban végzett munkát meg kell szakítani. Nem szükséges, hogy a vezető megismerje a pontos gyógyszert; a biztonsági szempontból releváns tény a szédülés és a leesés veszélye.

3. Fájdalomcsillapítót szedő gépkezelő

A dolgozó erős fájdalom miatt opioid hatású készítményt kapott, amely álmosságot okoz.A gépkezelést nem folytathatja. A fájdalom és a gyógyszerhatás együttesen is ronthatja a reakcióidőt.

4. Stabil antidepresszáns-kezelés

A munkavállaló évek óta stabilan szedi a gyógyszert, nincs mellékhatása, és érvényes alkalmassági véleménnyel rendelkezik.Nincs alap arra, hogy pusztán a gyógyszer szedése miatt alkalmatlannak tekintsék vagy hátrányosan megkülönböztessék.

5. Ismétlődő rosszullét

Egy dolgozónál több alkalommal gyengeség, remegés és zavartság jelentkezik.Nem szabad automatikusan alkohol- vagy drogfogyasztást feltételezni. Lehet például alacsony vércukorszint vagy gyógyszerhatás is. A veszélyes munkát meg kell szakítani, és orvosi vizsgálat indokolt.

Munkáltatói ellenőrzőlista

Szabályozás

☐ A kockázatértékelés tartalmazza a csökkent éberség és reakcióidő kockázatát?☐ Meghatározták a veszélyes munkaköröket?☐ Van eljárás a gyógyszermellékhatás bejelentésére?☐ Rögzítették a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásának rendjét?☐ Szabályozták a soron kívüli alkalmassági vizsgálat kezdeményezését?

Adatvédelem

☐ Csak a munkavégzéshez szükséges információt kérik?☐ Nem gyűjtenek rutinszerűen teljes gyógyszerlistát?☐ Elkülönítetten kezelik az egészségügyi adatokat?☐ Meghatározták, ki férhet hozzá az adatokhoz?☐ A dolgozók megkapták az adatkezelési tájékoztatást?

Vezetői felkészítés

☐ A vezető felismeri a veszélyes tüneteket?☐ Tudja, hogy nem állíthat fel diagnózist?☐ Ismeri az azonnali intézkedés rendjét?☐ Tud tárgyilagos jegyzőkönyvet készíteni?☐ Tudja, mikor kell orvost vagy mentőt hívni?

Munkaszervezés

☐ Van lehetőség átmeneti feladatmódosításra?☐ Megoldható a gépkezelés vagy magasban végzett munka ideiglenes felfüggesztése?☐ Figyelembe veszik az orvosi korlátozásokat?☐ A dolgozót nem éri automatikus hátrány azért, mert felelősen jelezte a mellékhatást?

Gyakran ismételt kérdések

Köteles a munkavállaló megmondani, milyen gyógyszert szed?

Főszabály szerint nem köteles teljes gyógyszerlistát közölni a munkáltatóval. A biztonságos munkavégzést befolyásoló tünetet vagy orvosi korlátozást azonban jeleznie kell. A részletes gyógyszeres és egészségügyi információt a foglalkozás-egészségügyi orvossal kell megbeszélnie.

Elkérheti a munkáltató a betegtájékoztatót?

Általános jelleggel erre nincs szükség. A munkáltatónak nem a gyógyszer dokumentációját kell elemeznie, hanem az alkalmassági véleményt és a foglalkoztatási korlátozást kell figyelembe vennie.

Elküldhető-e soron kívüli alkalmassági vizsgálatra a dolgozó?

Igen, ha egészségi állapotának változása megalapozottan felveti, hogy nem képes biztonságosan ellátni a munkakörét. A vizsgálat célja nem a büntetés, hanem az alkalmasság szakmai tisztázása.

Alkalmatlan-e mindenki, aki antidepresszánst szed?

Nem. A gyógyszerszedés önmagában nem jelent alkalmatlanságot. Az egyéni állapotot, a mellékhatásokat és az adott munkakört kell értékelni.

Fegyelmi vétség-e, ha valaki gyógyszermellékhatás miatt nem dolgozik?

Nem automatikusan. Egy váratlan mellékhatás egészségügyi és munkavédelmi probléma lehet. Más megítélés alá eshet, ha a dolgozó ismert tiltás ellenére tudatosan veszélyes munkába kezd, eltitkolja a súlyos tünetet, vagy alkohollal kombinálja a készítményt.

Hazaküldhető a dolgozó?

A veszélyes munkavégzésből kivonható. A hazaküldés módját körültekintően kell megszervezni. Erősen szédülő, aluszékony vagy zavart személyt nem biztonságos egyedül gépjárművel hazaküldeni.

Kötelező más munkát biztosítani?

Nem minden esetben. Ez függ a munkaszerződéstől, a foglalkoztatás körülményeitől, az orvosi korlátozástól és attól, hogy van-e megfelelő átmeneti feladat. Munkajogi kérdésben az egyedi körülményeket is vizsgálni kell.

Mit tegyen a kolléga, ha veszélyes állapotot lát?

Azonnal jelezze a vezetőnek, különösen gépkezelés, járművezetés, villamos vagy magasban végzett munka esetén. Ne diagnosztizáljon, hanem a megfigyelhető tünetet és veszélyt közölje.

Összefoglalás

A gyógyszerszedés önmagában nem teszi alkalmatlanná a munkavállalót. A munkavédelmi kockázatot a gyógyszer tényleges hatása, a jelentkező mellékhatás és az adott munkakör veszélyei együtt határozzák meg.A munkavállalónak nem kell teljes egészségügyi hátterét feltárnia a munkáltató előtt, de köteles jelezni, ha állapota miatt nem képes biztonságosan dolgozni. A munkáltató csak a munkaviszony szempontjából szükséges adatot kérheti, és az egészségügyi információkat különleges személyes adatként kell védenie. Tartós vagy jelentős mellékhatás esetén a foglalkozás-egészségügyi orvos feladata az alkalmasság és az esetleges korlátozás szakmai megítélése. A munkavédelmi szakember a kockázatok feltárásában, az eljárásrend kialakításában és a szükséges intézkedések kezdeményezésében vesz részt.A legfontosabb alapelv:

Nem a gyógyszert szedő embert kell kizárni, hanem a gyógyszerhatásból eredő valós veszélyt kell felismerni és megfelelően kezelni.

Kapcsolódó cikkek

• Munkára képes állapot – Mit jelent a munkavédelemben?
• Alkohol a munkahelyen – Mit tehet a munkáltató?
• Alkoholszondás vizsgálat a munkahelyen
• Kábítószer-fogyasztás a munkahelyen
• Drogteszt a munkahelyen
• Védőital biztosítása a munkahelyen
• Munkavédelmi oktatás – Mikor kötelező?

Nem egyértelmű, hogyan kezeljék a gyógyszermellékhatásból eredő munkahelyi kockázatokat?

Segítünk a vállalkozás működéséhez és tényleges kockázataihoz igazodó munkavédelmi rendszer kialakításában:

• kockázatértékelés;
• munkavédelmi szabályzat és belső eljárásrend;
• munkavédelmi oktatás;
• vezetői felkészítés;
• munkahelyi ellenőrzés;
• foglalkozás-egészségügyi együttműködés támogatása;
• hatósági felkészítés;
• folyamatos munkavédelmi szolgáltatás.

A jó eljárás egyszerre védi a munkavállaló egészségügyi adatait és a munkahely biztonságát.