Egy kolléga feltűnően fáradt. Valaki, aki korábban pontosan dolgozott, egymás után hibázik. Egy gépkezelő szokatlanul lassan reagál. Az irodában ülő munkatárs zavartnak tűnik, nehezen találja a szavakat, vagy egész nap a fejét fogja.

Ezekből nem szabad betegséget diagnosztizálni. 

A rendszeres álmosság például nem jelenti automatikusan azt, hogy valakinek vashiánya van. Okozhatja kevés alvás, gyógyszerhatás, fertőzés, túlterheltség, műszakos munkarend, alvászavar vagy számos más állapot.A kolléga feladata nem az, hogy orvost játsszon. 

Azt azonban észreveheti, ha valaki:

• láthatóan nincs a megszokott állapotában;
• önmagát vagy másokat veszélyeztethet;
• rosszullétre utaló jeleket mutat;
• vagy tartósan olyan változás tapasztalható nála, amely mellett már nem biztonságos változatlanul folytatni a munkát.

A munkahelyi odafigyelés nem kíváncsiskodás. Megfelelő keretek között a megelőzés egyik legegyszerűbb formája lehet.

Nem az a kérdés, hogy „mi baja van?”, hanem hogy biztonságosan tud-e dolgozni

A munkavédelem szempontjából elsősorban azt kell figyelni, hogy a munkavállaló képes-e:

• figyelni a feladatára;
• megfelelően reagálni;
• az utasításokat megérteni és végrehajtani;
• a veszélyeket felismerni;
• mozgását összehangolni;
• a gépet, járművet vagy munkaeszközt biztonságosan használni;
• valamint saját és mások biztonságát megőrizni.

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez nemcsak megfelelő gépek és dokumentumok szükségesek, hanem olyan személyi állapot is, amelyben a munkavállaló a feladatát veszélyeztetés nélkül képes ellátni. A munkáltató felelős a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtéséért, a munkavállalónak pedig jeleznie kell az általa észlelt veszélyt vagy rendellenességet.

Milyen változásokra figyelhetnek fel a kollégák?

Egyetlen jelből ritkán lehet biztos következtetést levonni. Sokkal fontosabb, ha a viselkedés vagy a teljesítmény szokatlanul megváltozik, több jel együtt jelentkezik, vagy a változás veszélyes munkakörben történik.

Feltűnő álmosság és lassú reakció

Figyelmeztető lehet, ha valaki:

• munka közben rendszeresen elbóbiskol;
• többször „kihagy” vagy elveszíti a fonalat;
• szokatlanul lassan reagál;
• nem veszi észre a jelzéseket;
• vezetés, gépkezelés vagy magasban végzett munka előtt alig tud ébren maradni;
• bizonytalanul mozog;
• vagy a műszak előrehaladtával látványosan romlik az állapota.

Az okot nem a kollégának kell megállapítania. A probléma lehet kialvatlanság, túl hosszú vagy kedvezőtlen munkarend, gyógyszerhatás, betegség vagy más egészségi tényező. Biztonsági szempontból az számít, hogy az álmosság mellett végezhető-e tovább a feladat.Egy könyvelőnél az álmosság hibás adatbevitelhez vezethet. Egy targoncavezetőnél, villanyszerelőnél, gépkezelőnél vagy magasban dolgozónál ugyanaz az állapot közvetlen baleseti veszélyt jelenthet.

Szokatlan zavartság

Komolyan kell venni, ha valaki:

• nem tudja, hol van vagy milyen feladatot végez;
• összekeveri az egyszerű utasításokat;
• nem ismeri fel a megszokott munkafolyamatot;
• nehezen beszél vagy nem érthető a beszéde;
• láthatóan elveszíti az idő- vagy helyérzékét;
• furcsán, céltalanul mozog;
• vagy néhány percen belül jelentősen megváltozik a viselkedése.

A hirtelen kialakuló zavartság sürgős egészségi állapot jele is lehet. Ilyenkor nem megfelelő megoldás az, hogy a kollégát egyedül elküldik haza vagy megkérik, hogy „pihenjen egy kicsit az öltözőben”.

Egyensúlyvesztés és bizonytalan mozgás

Figyelmeztető lehet:

• a tántorgás;
• a falba, bútorba vagy gépbe kapaszkodás;
• a tárgyak rendszeres elejtése;
• a kéz erős remegése;
• a lépcsőn vagy járófelületen való bizonytalanság;
• az ismételt megbotlás;
• vagy az egyik végtag látható gyengesége.

Az ilyen állapot mögött állhat rosszullét, sérülés, gyógyszerhatás, alkohol vagy más szer hatása, idegrendszeri esemény, kimerültség vagy számos egyéb ok. A kollégának itt sem diagnózist kell mondania, hanem a veszélyes munkát kell megszakítania és segítséget kérnie.

Légzési nehézség

Azonnali figyelmet igényelhet, ha valaki:

• kapkodja a levegőt;
• nem tud folyamatosan beszélni;
• sípolva lélegzik;
• mellkasi szorításra panaszkodik;
• elsápad vagy elkékül;
• erősen köhög egy vegyszerrel vagy porral végzett munka után;
• vagy a légzése rövid idő alatt látványosan romlik.

Ipari környezetben mindig fel kell vetni azt is, hogy történt-e gáz-, gőz-, füst-, por- vagy vegyszerexpozíció. A munkahelyi elsősegélynyújtás célja többek között az egészségkárosodás súlyosbodásának megakadályozása és a sürgős ellátás megkezdése.

Szokatlan sápadtság, verejtékezés vagy remegés

Nem minden sápadt vagy izzadó kolléga beteg, de gyanús lehet, ha mindez együtt jár:

• gyengeséggel;
• szédüléssel;
• émelygéssel;
• zavartsággal;
• mellkasi panasszal;
• légszomjjal;
• látászavarral;
• vagy ájulásközeli állapottal.

Melegüzemben, kültéri nyári munkánál vagy nehéz fizikai terhelésnél ezek hőterhelésre is utalhatnak. Más munkahelyen lehet vércukorszint-változás, keringési probléma, pánikreakció, fertőzés vagy más ok. A tünetek alapján nem kell találgatni: a veszélyes munkát meg kell állítani, és az állapot súlyosságának megfelelő segítséget kell kérni.

Szokatlan ingerlékenység vagy visszahúzódás

A mentális megterhelés jelei nem mindig látványosak. Figyelmeztető változás lehet például:

• a korábban együttműködő kolléga hirtelen indulatossá válik;
• minden apró helyzetre aránytalanul reagál;
• tartósan elzárkózik;
• gyakran sír vagy összeomlik;
• láthatóan nem képes összpontosítani;
• egyre több hibát vét;
• rendszeresen túlórázik, mégsem halad;
• reménytelenségről, teljes kimerültségről beszél;
• vagy azt mondja, hogy már semmit nem bír.

A tartósan rosszul kezelt munkahelyi stressz hozzájárulhat a kimerüléshez, a hiányzásokhoz, a teljesítményromláshoz és a hibák számának növekedéséhez. A WHO szerint a mentális egészséget veszélyeztetheti többek között a túlzott munkaterhelés, a kedvezőtlen munkatempó, a munkaköri bizonytalanság és a nem megfelelő munkaszervezés. A kiégés nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki fáradt egy nehéz hét után. A WHO a tartósan nem megfelelően kezelt munkahelyi stresszhez kapcsolódó foglalkozási jelenségként írja le.

A munkavégzés minőségének hirtelen romlása

Egyetlen hiba bárkivel előfordulhat. Figyelmeztető lehet azonban, ha valaki rövid idő alatt:

• több veszélyes hibát követ el;
• elfelejti a megszokott lépéseket;
• kikapcsol vagy megkerül egy védelmi berendezést;
• rossz anyagot használ;
• ismételten nem reagál a figyelmeztető jelzésekre;
• nem tudja követni a munkautasítást;
• vagy olyan hibát követ el, amely korábban nem volt rá jellemző.

Az ok lehet betegség, fáradtság, gyógyszerhatás, túlzott munkaterhelés, magánéleti krízis, hiányos oktatás, technológiai változás vagy nem megfelelő munkaszervezés. A munkáltató feladata nem azonnal az ember hibáztatása, hanem annak vizsgálata, hogy személyi, szervezési vagy műszaki probléma áll-e a háttérben.

Más jelek fontosak az irodában és mások a termelőüzemben?

Az emberi jelek sokszor azonosak, de a következmények eltérhetnek.

Irodai környezetben

Érdemes felfigyelni például:

• ismételt elalvásra;
• hirtelen zavartságra;
• szokatlan fejfájásra vagy látászavarra;
• tartós szemfáradásra;
• feltűnő teljesítményromlásra;
• gyakori rosszullétre;
• túlzott pszichés megterhelésre;
• konfliktusok vagy zaklatás hatására;
• mozgásszervi panaszokra;
• valamint arra, ha valaki láthatóan nem képes a munkájára koncentrálni.

Az irodai munka kevésbé látványosan veszélyes, de egy hibás pénzügyi utalás, téves műszaki terv, rosszul kiadott utasítás vagy vezetés előtti súlyos álmosság jelentős következménnyel járhat.

Termelőüzemben és raktárban

Különösen fontos lehet:

• a lassú reakció;
• az egyensúlyvesztés;
• a védőeszközök szokatlan mellőzése;
• a gép veszélyzónájába nyúlás;
• a remegő kéz;
• a látás vagy hallás hirtelen romlása;
• a kommunikációs hibák;
• a kapkodás;
• az ismétlődő elejtés;
• és az, ha valaki nem reagál a jelzésekre.

Járművezetésnél és gépkezelésnél

Itt már enyhébb álmosság, zavartság vagy reakciólassulás is elfogadhatatlan kockázat lehet. A gépkezelő, targoncavezető vagy járművezető állapotának megítélésénél a lehetséges következményt is figyelembe kell venni, nem csak azt, hogy az illető „még valahogy képes dolgozni”.

Magasban vagy villamos veszély közelében

A figyelemzavar, szédülés, remegés, bizonytalan mozgás vagy gyógyszer okozta álmosság zuhanáshoz, áramütéshez vagy más súlyos balesethez vezethet. Ilyen munkánál nem szabad megvárni, amíg a dolgozó ténylegesen összeesik vagy hibázik.

Élelmiszeriparban

A testi állapot mellett személyi higiénés szempontokra is figyelni kell. Hányás, hasmenés, láz, fertőzésre utaló tünet vagy váladékozó bőrelváltozás esetén külön szabályok és soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálat válhat szükségessé.

Hogyan szóljunk a kollégának?

A helyes megszólítás nem támadó, nem diagnosztizál és nem alázza meg a másikat.Jobb mondatok lehetnek:

„Azt látom, hogy ma nehezen tudsz ébren maradni. Jól vagy?”

„Többször megszédültél. Szerintem ezt a munkát most ne folytasd egyedül.”

„Nem a megszokott módon viselkedsz, és aggódom érted. Hívjunk segítséget?”

„Tartsunk egy pillanatnyi szünetet, és szóljunk az elsősegélynyújtónak.”

„Most nem tűnik biztonságosnak, hogy tovább vezesd a targoncát.”

Kerülendő mondatok:

„Biztosan vérszegény vagy.”

„Biztosan ittál.”

„Veled mindig van valami.”

„Ne színészkedj.”

„Menj haza, aztán aludd ki.”

A cél nem a megszégyenítés, hanem a veszélyhelyzet megszüntetése.

Mikor elég egy nyugodt beszélgetés?

Nyugodt, négyszemközti beszélgetés lehet indokolt, ha:

• nincs közvetlen veszély;
• a kolléga tud kommunikálni;
• a változás tartós, de nem sürgős;
• a munkát pillanatnyilag biztonságosan el tudja látni;
• vagy olyan terhelés látszik, amelyet a munkaszervezés módosításával lehet kezelni.

Ilyenkor is célszerű tényekről beszélni:

„Az elmúlt héten háromszor láttam, hogy a megbeszélés közben elaludtál.”

Ez jobb, mint:

„Mostanában nagyon furcsa vagy.”

Mikor kell azonnal megszakítani a munkát?

A munkát nem szabad változatlanul folytatni, ha a munkavállaló állapota közvetlen veszélyt jelenthet, például:

• eszméletvesztés vagy ájulásközeli állapot;
• súlyos légzési nehézség;
• mellkasi fájdalom;
• hirtelen zavartság;
• beszédzavar;
• féloldali gyengeség;
• görcsroham;
• súlyos allergiás reakció;
• vegyszer- vagy gázexpozíció gyanúja;
• jelentős egyensúlyvesztés;
• ön- vagy közveszélyes viselkedés;
• vagy olyan álmosság esetén, amikor gépet, járművet vagy veszélyes berendezést használna.

Ilyenkor az elsősegélynyújtót, a vezetőt és szükség esetén a 112-t kell értesíteni. Az érintettet nem szabad egyedül hagyni, veszélyes területen tartani vagy saját járművel egyedül hazaküldeni.

Kinek kell szólni?

A helyzettől függően szóba jöhet:

• a közvetlen vezető;
• a kijelölt munkahelyi elsősegélynyújtó;
• a munkavédelmi képviselő;
• a munkavédelmi szakember;
• a foglalkozás-egészségügyi orvos;
• valamint sürgős esetben a mentőszolgálat.

Nem minden állapot tartozik minden szereplőre. A munkavédelmi szakember nem állít fel diagnózist, a vezető pedig nem kérhet szükségtelenül részletes egészségügyi adatokat.

Soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat

Ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következett be, amely felveti, hogy a munkakörét már nem tudja biztonságosan ellátni, soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat válhat szükségessé.A munkaköri alkalmasság vizsgálata lehet előzetes, időszakos és soron kívüli. A vizsgálat célja annak megítélése, hogy az adott személy az adott munkakörben, az adott terhelések mellett foglalkoztatható-e. A soron kívüli vizsgálat nem büntetés. Nem azt jelenti, hogy a munkavállalót „betegnek nyilvánították”. Azt szolgálja, hogy megfelelő orvosi vélemény szülessen a további biztonságos foglalkoztatásról.A foglalkozás-egészségügyi orvos a munkavállalót például:

• alkalmasnak;
• ideiglenesen nem alkalmasnak;
• nem alkalmasnak;
• vagy meghatározott korlátozással alkalmasnak

minősítheti.

Mit nem tehet a kolléga?

Nem állíthat fel diagnózist

Az álmosság nem egyenlő vashiánnyal. A remegés nem bizonyít alkohol- vagy droghasználatot. A visszahúzódás nem bizonyít depressziót.

Nem kutathat a másik egészségügyi adatai után

Nem helyes követelni, hogy a kolléga mindenki előtt mondja el a diagnózisát, gyógyszereit vagy magánéleti problémáit.

Nem készíthet megszégyenítő felvételt

Egy rosszul lévő vagy zavart munkavállaló lefényképezése és a felvétel csoportos üzenetben történő terjesztése súlyosan sértheti a méltóságát és adatvédelmi jogait.

Nem hagyhatja figyelmen kívül a közvetlen veszélyt

A tapintat nem jelenthet passzivitást. Ha valaki veszélyes gépet készül használni úgy, hogy alig áll a lábán, nem elegendő annyit mondani, hogy „vigyázz magadra”.

Nem küldheti egyszerűen haza

Hirtelen zavartság, súlyos rosszullét vagy eszméletvesztés után nem biztonságos megoldás egyedül taxiba ültetni vagy megengedni, hogy saját autót vezessen.

Mi a vezető feladata?

A vezetőnek nem diagnózist kell alkotnia, hanem a biztonságos állapotot és a munkafolyamatot kell értékelnie.Feladata lehet:

1. a veszélyes munka azonnali leállítása;
2. az elsősegélynyújtó értesítése;
3. az érintett elkülönítése a veszélyforrástól;
4. szükség esetén sürgősségi segítség kérése;
5. a helyettesítés megszervezése;
6. az esemény tényszerű dokumentálása;
7. a munkaszervezési okok vizsgálata;
8. a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonása;
9. szükség esetén soron kívüli alkalmassági vizsgálat kezdeményezése;
10. az egészségügyi adatok bizalmas kezelése.

Nem megfelelő vezetői reakció:

• a dolgozó nyilvános megszégyenítése;
• automatikus fegyelmezése;
• diagnózis találgatása;
• a tartós túlórák vagy műszakterhelés figyelmen kívül hagyása;
• vagy a veszélyes munka folytatásának engedélyezése azért, mert nincs helyettes.

Mi a munkáltató feladata?

A munkáltatónak nemcsak az egyes rosszulléteket kell kezelnie. A háttérben álló munkaszervezési és munkahelyi tényezőket is vizsgálnia kell.Ilyen tényező lehet:

• túl hosszú munkaidő;
• elégtelen pihenőidő;
• rendszeres túlóra;
• kedvezőtlen műszakbeosztás;
• monoton munka;
• túl magas munkatempó;
• munkaerőhiány;
• túlzott pszichés terhelés;
• konfliktus vagy zaklatás;
• rossz klíma vagy szellőzés;
• vegyi expozíció;
• hőterhelés;
• zaj;
• nem megfelelő világítás;
• vagy hibás ergonómiai kialakítás.

A WHO munkahelyi mentális egészséggel kapcsolatos ajánlásai is hangsúlyozzák a szervezeti beavatkozások, a vezetők képzése, a munkavállalók felkészítése és a munkába való visszatérés támogatásának jelentőségét.

Mi a munkavédelmi szakember feladata?

A munkavédelmi szakember nem állapítja meg, hogy a kollégának vashiánya, cukorbetegsége, depressziója vagy más betegsége van-e.Feladata lehet viszont:

A kockázatos munkakörök azonosítása

Meg kell határozni, mely munkakörökben járhat különösen súlyos következménnyel:

• az álmosság;
• a reakciólassulás;
• a zavartság;
• az egyensúlyvesztés;
• vagy a figyelem átmeneti kiesése.

Eljárásrend kialakítása

Célszerű meghatározni:

• ki állíthatja le a munkát;
• kit kell értesíteni;
• hol van az elsősegélyhely;
• ki hívhat mentőt;
• hogyan történik a helyettesítés;
• mikor szükséges soron kívüli orvosi vizsgálat;
• és hogyan dokumentálják az esetet.

A vezetők és munkavállalók oktatása

Az oktatásnak nem diagnózislistát kell tartalmaznia, hanem azt, hogy:

• milyen változás lehet biztonsági szempontból jelentős;
• hogyan kell tapintatosan jelezni;
• mikor kell beavatkozni;
• mit nem szabad tenni;
• és milyen sürgősségi lépések szükségesek.

A munkakörülmények vizsgálata

Ha ugyanazon a területen többen panaszkodnak fejfájásra, álmosságra vagy rosszullétre, nem szabad mindent egyéni egészségi problémának tekinteni.Vizsgálni kell például:

• a szellőzést;
• a hőmérsékletet;
• a vegyi anyagokat;
• az égéstermék vagy szén-monoxid lehetőségét;
• a műszakbeosztást;
• a munkaterhelést;
• és a pihenési feltételeket.

Együttműködés a foglalkozás-egészségügyi szolgálattal

A munkavédelmi szakember a munkakör tényleges terheléseiről ad információt. Az orvos pedig az alkalmasságról és az egészségi korlátozásokról dönt.

Hol hibáznak leggyakrabban a munkahelyek?

Minden tünetre egyszerű magyarázatot keresnek

„Biztosan keveset aludt.”

„Biztosan csak ideges.”

„Biztosan ivott.”Ezek feltételezések, nem tények.

Csak akkor avatkoznak be, ha valaki összeesik

A baleseteket gyakran megelőzik kisebb jelek: elbóbiskolás, bizonytalanság, többszöri hibázás vagy szokatlan viselkedés.

A jelző munkavállalót pletykálkodónak tekintik

A tényszerű, jóhiszemű veszélyjelzés nem árulkodás.

A rosszul lévő kollégát egyedül hagyják

Különösen zavartság, ájulás vagy súlyos légzési panasz esetén veszélyes lehet.

Azonnal fegyelmi kérdést csinálnak belőle

Előbb a veszélyt és az egészségi állapotot kell kezelni. Az esetleges kötelezettségszegés csak ezután vizsgálható.

Nem vizsgálják a munkahelyi okot

Ha több ember ugyanazon a helyen lesz álmos vagy rosszul, felmerülhet környezeti expozíció, nem megfelelő szellőzés vagy más közös veszélyforrás.

Az egészségi adatokat széles körben megosztják

A vezetőnek és a kollégáknak rendszerint nem a diagnózist, hanem a szükséges munkaköri korlátozást kell ismerniük.

Gyakran ismételt kérdések

Ha egy kolléga rendszeresen álmos, valószínűleg vashiányos?

Ezt nem lehet így megállapítani. A tartós álmosságnak számos oka lehet. A kolléga annyit tehet, hogy jelzi a változást, veszélyes munka esetén kezdeményezi a feladat megszakítását, és orvosi vizsgálatot javasol.

Szólhatok a vezetőnek a kollégám állapotáról?

Igen, ha a jelzés jóhiszemű, tényszerű és a munkabiztonság szempontjából indokolt. Nem szükséges diagnózist vagy pletykát továbbadni. Azt kell közölni, amit ténylegesen tapasztaltál.Például:

„A kolléga háromszor elaludt a targonca indítása előtt, és lassan reagált.”

Árulkodásnak számít, ha jelzem?

Nem, ha valós veszélyt vagy szokatlan állapotot jelzel. A munkavállalónak is szerepe van az észlelt veszélyek közlésében.

Megállíthatom a kollégámat a gép használata előtt?

Közvetlen veszély esetén a munkát meg kell szakítani, és vezetőt kell hívni. Nem kell megvárni, amíg bekövetkezik a baleset.

Mi történik, ha csak fáradt egy rossz éjszaka miatt?

Lehet, hogy valóban átmeneti fáradtságról van szó. A szükséges intézkedést azonban a munkakör veszélyessége alapján kell megválasztani. Egy rövid pihenő elegendő lehet egy alacsony kockázatú feladatnál, de nem biztos, hogy elfogadható gépkezelés vagy járművezetés előtt.

Kötelező elmondania, milyen betegsége van?

Általában nem. A munkáltatónak a biztonságos foglalkoztatáshoz szükséges információt és az esetleges orvosi korlátozást kell ismernie, nem feltétlenül a részletes diagnózist.

Mi van, ha a kolléga nem akar segítséget?

Ha nincs közvetlen veszély, a segítség elfogadására nem mindig kényszeríthető. Közvetlen és súlyos veszély esetén azonban a veszélyes munkát nem szabad folytatnia, és szükség esetén sürgősségi segítséget kell kérni.

Hazaküldhető egyedül?

Enyhe, rendeződő panasz esetén ez körülményektől függhet. Zavartság, ájulás, jelentős egyensúlyvesztés, mellkasi panasz vagy más súlyos tünet esetén nem biztonságos egyedül útnak indítani vagy autót vezetni engedni.

Mikor kell mentőt hívni?

Különösen indokolt lehet:

• eszméletlenségnél;
• nehézlégzésnél;
• mellkasi fájdalomnál;
• hirtelen beszédzavarnál vagy féloldali gyengeségnél;
• görcsrohamnál;
• súlyos sérülésnél;
• mérgezés vagy veszélyes expozíció gyanújánál;
• súlyos allergiás reakciónál;
• vagy gyorsan romló állapotnál.

Lehet soron kívüli orvosi vizsgálatot kezdeményezni?

Igen. Ha az egészségi állapot változása miatt kétségessé válik a biztonságos munkavégzés, soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat válhat indokolttá.

Mi van, ha több dolgozó egyszerre álmos vagy fejfájós?

Ilyenkor közös munkahelyi veszélyforrásra is gondolni kell. A területet szükség esetén el kell hagyni, értesíteni kell a vezetőt és a munkavédelmi szakembert, továbbá vizsgálni kell például a szellőzést, égésterméket, vegyi expozíciót vagy más környezeti okot.

A mentális kimerültség munkavédelmi kérdés?

Igen, lehet. A pszichoszociális kockázatok, a túlzott munkaterhelés és a tartósan rosszul kezelt munkahelyi stressz a biztonságot, az egészséget és a munkavégzés minőségét is befolyásolhatja.

Összefoglalás

A kollégák feladata nem a diagnózis felállítása. Nem kell eldönteniük, hogy az álmosság mögött vashiány, alvászavar, gyógyszer, alkohol, betegség vagy túlterhelés áll-e.Arra azonban figyelhetnek, hogy valaki:

• eltér-e a megszokott állapotától;
• biztonságosan képes-e dolgozni;
• veszélyezteti-e önmagát vagy másokat;
• szüksége van-e elsősegélyre;
• vagy indokolt-e vezetői, munkavédelmi vagy orvosi intézkedés.

A helyes sorrend:

1. észrevenni a változást;
2. tényszerűen és tapintatosan rákérdezni;
3. közvetlen veszély esetén megszakítani a munkát;
4. megfelelő segítséget hívni;
5. nem diagnosztizálni és nem megszégyeníteni;
6. szükség esetén a munkakörülményeket is kivizsgálni.

A jól működő munkahelyen a kollégák nem egymást ellenőrzik, hanem egymás biztonságára is figyelnek.

_{Felhasznált jogszabályok és szakmai források}

1. _{1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről – a munkáltató és a munkavállaló biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos feladatai.}
2. _{33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai és személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról, különösen az előzetes, időszakos és soron kívüli vizsgálat szabályai.}
3. _{NNK: Munkahelyi elsősegélynyújtási útmutató – a munkahelyi elsősegélynyújtás szervezésének és a sürgős ellátásnak a szempontjai.}
4. _{WHO: Mental health at work – munkahelyi pszichoszociális kockázatok és megelőzés.}
5. _{WHO: Burn-out an occupational phenomenon – a kiégés munkahelyi összefüggései.}
6. _{WHO Guidelines on Mental Health at Work – szervezeti megelőzés, vezetői és munkavállalói felkészítés.}

A cikk általános munkavédelmi tájékoztatás, és nem alkalmas egészségi állapot diagnosztizálására. Hirtelen vagy súlyos rosszullét esetén elsősegélyt és sürgős egészségügyi segítséget kell kérni.