Hány kilogrammot emelhet egy női munkavállaló? A nehéz tárgyak kézi mozgatásának munkavédelmi szabályai

„Ez csak egy húszkilós doboz.”

„Más is meg tudja emelni.”

„A munkaköri leírásban benne van az anyagmozgatás.”

„Nők is dolgoznak itt, nekik is ugyanazt kell teljesíteniük.”

A nehéz tárgyak kézi emelésével kapcsolatban gyakran ezekhez hasonló mondatok hangzanak el. A problémát azonban nem lehet egyetlen kilogrammadattal vagy azzal eldönteni, hogy egy másik munkavállaló képes volt-e ugyanazt a tárgyat megemelni.A kézi tehermozgatás kockázatát többek között befolyásolja:

• a teher tömege;
• mérete és alakja;
• foghatósága;
• súlypontja;
• az emelés kiindulási és befejezési magassága;
• a testtől való távolsága;
• az emelés gyakorisága;
• a megtett távolság;
• a test csavarása vagy előrehajlása;
• a munkatér mérete;
• a padló állapota;
• a munkavállaló fizikai állapota;
• valamint az, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő emelő- vagy szállítóeszköz.

Egy jól megfogható, derékmagasságban elhelyezett doboz és egy ugyanolyan tömegű, földről felvett, nagyméretű vagy elmozduló tartalmú tárgy nem jelent azonos megterhelést.

Mit jelent a kézi tehermozgatás?

A 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet alapján kézi tehermozgatásnak minősül az olyan teher egy vagy több munkavállaló által történő:

• szállítása;
• tartása;
• megemelése;
• levétele;
• letevése;
• tolása;
• húzása;
• továbbítása;
• vagy mozgatása,

amely jellemzői vagy a kedvezőtlen ergonómiai feltételek miatt a munkavállalónak – különösen – hátsérülést okozhat.A rendelet tehát nem csak a klasszikus emelést szabályozza. A nehéz raklapemelő húzása, egy beteg áthelyezése, egy nagy bútor megtartása vagy egy nehezen gördülő kocsi tolása ugyanúgy jelentős fizikai megterhelést okozhat.

Van-e általános kilogrammhatár a női munkavállalóknál?

A hatályos kézi tehermozgatási szabályozás nem úgy működik, hogy minden felnőtt nő legfeljebb egy meghatározott kilogrammot, minden férfi pedig egy másik, magasabb súlyt emelhet.A 25/1998. EüM rendelet nem határoz meg általános, minden munkahelyen és minden emelési helyzetben alkalmazható női vagy férfi súlyhatárt. Ehelyett a munkáltatónak a kézi tehermozgatással járó kockázatot kell elkerülnie, illetve a lehető legkisebbre csökkentenie.Ez azért lényeges, mert önmagában a teher tömege nem mondja meg, hogy az emelés biztonságos-e.Egy 12 kilogrammos tárgy is jelentős kockázat lehet, ha:

• a földről kell felvenni;
• vállmagasság fölé kell emelni;
• távol kell tartani a testtől;
• nem lehet biztonságosan megfogni;
• instabil vagy elmozdul benne a tartalom;
• lépcsőn kell szállítani;
• csúszós vagy egyenetlen a padló;
• szűk helyen kell vele fordulni;
• óránként sokszor meg kell ismételni az emelést.

Ezzel szemben egy nehezebb tárgy mozgatása megfelelő emelőasztallal, kézikocsival, megfogóeszközzel vagy gépi segítséggel kisebb emberi megterhelést jelenthet.

Akkor teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi végzi a munkát?

Nem.A munkáltató nem alkalmazhat leegyszerűsítő, kizárólag nem alapján történő döntést, ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül az egyéni fizikai adottságokat sem.A kézi tehermozgatási kockázat értékelésénél figyelembe kell venni, ha a munkavállaló:

• fizikailag nem alkalmas az adott feladat elvégzésére;
• olyan ruházatot, lábbelit vagy más személyes felszerelést visel, amely akadályozza a mozgást;
• nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel vagy gyakorlattal;
• egészségi állapota miatt fokozottan veszélyeztetett;
• korábban hát-, váll-, térd- vagy mozgásszervi problémával küzdött;
• várandós, nemrégen szült vagy szoptat;
• fiatalkorú vagy idősödő munkavállaló.

A munkaköri alkalmassági vizsgálat célja éppen annak megállapítása, hogy az adott munkahelyi megterhelés az adott ember számára milyen igénybevételt jelent, és annak képes-e egészségkárosodás nélkül megfelelni.Nem megfelelő munkáltatói hozzáállás tehát az, hogy:

„Ugyanabban a munkakörben dolgozik, ezért ugyanannyit kell emelnie.”

A munkakör azonos lehet, a biztonságosan elviselhető egyéni megterhelés azonban eltérhet.

Mit mondanak a jogszabályok a nők foglalkoztatásáról?

A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előírja, hogy a munkaköri alkalmasság vizsgálatánál különös figyelmet kell fordítani a női munkavállalókra, különösen:

• a fogamzóképes korú nőkre;
• a várandósokra;
• a várandósság korai szakaszában lévőkre;
• a nemrégen szült nőkre;
• a szoptató anyákra;
• és az anyatejet adó nőkre.

A rendelet 8. számú melléklete többféle fizikai megterhelésnél foglalkoztatási tilalmat vagy feltételt határoz meg. A melléklet külön nevesíti az anyagmozgatási munkát és a 10 kilogrammnál nagyobb tömeg emelését is. Ez azonban nem általános „női emelési határ”, hanem a különleges védelmet igénylő csoportok munkaköri alkalmasságának és foglalkoztathatóságának elbírálásánál alkalmazandó korlátozási rendszer része.Különösen várandósság esetén nem elfogadható, hogy a munkáltató a dolgozó korábbi teljesítményéből induljon ki.A várandósság során változhat:

• a test súlypontja;
• az egyensúly;
• az ízületek terhelhetősége;
• a fáradékonyság;
• a keringési rendszer terhelése;
• a mozgásbiztonság;
• és a hasfal, valamint a gerinc terhelése.

A munkáltatónak ezért a munkakörnyezetben jelen lévő kóroki tényezők esetében kockázatbecslést kell végeznie, és meg kell határoznia azokat az intézkedéseket, amelyek a várandós, nemrégen szült vagy szoptató munkavállaló egészségét és biztonságát garantálják.

A 10 kilogrammos adat mit jelent?

A 33/1998. NM rendelet 8. számú mellékletében szereplő „10 kilogrammnál nagyobb tömeg emelése” sok félreértés forrása.Ez nem jelenti azt, hogy:

• minden nő automatikusan emelhet 10 kilogrammot;
• 10 kilogramm alatt semmilyen kockázat nincs;
• minden 10 kilogrammnál nehezebb emelés általánosan tilos minden nő számára;
• egy férfi munkavállaló korlátozás nélkül emelhet ennél többet.

A melléklet az egyes sérülékeny munkavállalói csoportokra – például várandósokra, fiatalkorúakra vagy bizonyos életkorú munkavállalókra – vonatkozó alkalmassági, tiltási és feltételes foglalkoztatási szabályokat tartalmazza.A napi munkahelyi kockázatértékelésben nem lehet kizárólag erre az egy számra hagyatkozni. Vizsgálni kell a teljes emelési feladatot.

A munkáltató első feladata: az emelés elkerülése

A munkáltató nem azzal teljesíti a kötelezettségét, hogy megtanítja a dolgozót „egyenes háttal emelni”.A 25/1998. EüM rendelet alapján a munkáltatónak elsősorban úgy kell a munkafolyamatot megszerveznie, hogy a munkavállalónak lehetőleg ne kelljen veszélyes kézi tehermozgatást végeznie. Amennyiben a kézi mozgatás nem kerülhető el, megfelelő szervezési intézkedésekkel, munkaeszközökkel és munkakialakítással kell a kockázatot a lehető legkisebbre csökkenteni.A megelőzés helyes sorrendje például:

1. a kézi emelés megszüntetése;
2. a folyamat gépesítése;
3. a teher tömegének vagy méretének csökkentése;
4. megfelelő szállító- és emelőeszköz biztosítása;
5. a munkaterület ergonomikus átalakítása;
6. a feladat átszervezése;
7. elegendő létszám biztosítása;
8. oktatás és gyakorlati betanítás.

A „hajlítsa be a térdét” oktatás nem helyettesíti az emelőasztalt, a raklapemelőt vagy a megfelelő csomagolási egység kialakítását.

Milyen eszközökkel csökkenthető a kockázat?

A tevékenységtől függően szóba jöhet:

• kézikocsi;
• molnárkocsi;
• raklapemelő;
• emelőasztal;
• ollós emelő;
• vákuumos megfogó;
• csörlő;
• daru;
• forgódaru;
• futómacska;
• görgős pálya;
• szállítószalag;
• betegemelő;
• hordóemelő;
• lépcsőjáró szállítókocsi;
• csúsztató- vagy görgős alátét;
• megfelelő fogantyú vagy megfogási pont;
• kisebb csomagolási egység.

Nem elég azonban egy segédeszközt megvásárolni.Vizsgálni kell, hogy:

• alkalmas-e az adott teherhez;
• megfelelő-e a teherbírása;
• elfér-e a munkaterületen;
• biztonságos-e a padlón való használata;
• karbantartják-e;
• rendelkezésre áll-e minden műszakban;
• megtanították-e a használatát;
• és valóban használják-e a dolgozók.

Gyakori hiba, hogy a szállítókocsi ugyan rendelkezésre áll, de másik épületrészben tárolják, rossz a kereke, vagy a folyosón lévő küszöbök miatt nem használható.

Mit kell vizsgálni egy kézi emelésnél?

A teher jellemzőit

Kockázatos lehet a teher, ha:

• túl nehéz vagy túl nagy;
• terjedelmes;
• nehéz megfogni;
• instabil;
• tartalma elmozdulhat;
• éles, forró vagy veszélyes felületű;
• takarja a munkavállaló látóterét;
• súlypontja nem középen helyezkedik el.

A fizikai erőkifejtést

Kockázatot növelhet, ha:

• túl nagy erő szükséges;
• a teher csak csavart testhelyzetben mozgatható;
• a teher hirtelen elmozdulhat;
• a dolgozó elveszítheti az egyensúlyát;
• a mozdulatot előrehajolva vagy oldalra fordulva kell végezni;
• a mozgás nem szakítható meg biztonságosan.

A munkakörnyezetet

Problémát jelenthet:

• a szűk hely;
• az alacsony belmagasság;
• a szintkülönbség;
• a lépcső;
• a csúszós vagy egyenetlen padló;
• a rossz megvilágítás;
• a túl magas vagy túl alacsony tárolási szint;
• a szélsőséges meleg vagy hideg;
• a huzat;
• a nem megfelelő munkacipő.

A munkafeladatot

A terhelést jelentősen növelheti:

• a gyakori ismétlődés;
• a hosszú időn át tartó emelés;
• az elégtelen pihenőidő;
• a túl gyors munkatempó;
• a kényszerített ütem;
• a hosszú szállítási távolság;
• a műszak végi fáradtság;
• a teljesítménybér;
• a váratlan csúcsterhelés.

A munkavállaló egyéni adottságait

Figyelembe kell venni:

• a testmagasságot és testalkatot;
• az izomerőt és állóképességet;
• az életkort;
• az egészségi állapotot;
• a korábbi sérüléseket;
• a munkatapasztalatot;
• a várandósságot;
• a munkaruházatot;
• a fizikai és mentális fáradtságot.

A 25/1998. EüM rendelet kifejezetten megköveteli a teher, a szükséges fizikai erőkifejtés, a munkakörnyezet, a munkafeladat és az egyéni kockázati tényezők együttes értékelését.

Kérhető-e a munkavállalótól, hogy egyedül emeljen?

Csak akkor, ha a kockázatértékelés és a munkakörülmények alapján a feladat egy személy által biztonságosan elvégezhető.A „ketten emeljék” azonban önmagában nem mindig megfelelő megoldás.Két ember együttes emelésénél új veszélyek jelenhetnek meg:

• eltérő testmagasság;
• eltérő fizikai erő;
• összehangolatlan mozdulat;
• egyik fél megcsúszása;
• késedelmes kommunikáció;
• korlátozott látótér;
• nehéz lehelyezés;
• a teher egyik oldalának váratlan elengedése.

A közös emeléshez meg kell határozni:

• ki irányítja a mozdulatot;
• milyen vezényszavakat használnak;
• hol fogják meg a tárgyat;
• merre haladnak;
• hol teszik le;
• mi történik, ha valamelyikük nem tudja folytatni.

Nagy, instabil vagy rosszul megfogható tárgynál a több ember helyett gyakran gépi vagy mechanikus segítség a biztonságos megoldás.

Mit tegyen a munkáltató, ha a dolgozó azt mondja, hogy nem bírja?

A jelzést nem szabad automatikusan munkamegtagadásnak, lustaságnak vagy teljesítményproblémának tekinteni.A munkáltatónak meg kell vizsgálnia:

• ténylegesen mekkora a teher;
• hogyan történik az emelés;
• megváltozott-e a csomagolás vagy a munkafolyamat;
• megfelelő-e a rendelkezésre álló eszköz;
• szükséges-e több dolgozó;
• jelentkezett-e egészségi panasz;
• indokolt-e soron kívüli alkalmassági vizsgálat;
• megfelelő volt-e a munkavédelmi oktatás;
• van-e biztonságosabb munkamódszer.

A munkaköri alkalmasságot véleményező orvos a munkavállalót alkalmasnak, ideiglenesen nem alkalmasnak vagy nem alkalmasnak minősítheti, továbbá foglalkoztatási korlátozásokat is előírhat. A munkáltató a diagnózist nem feltétlenül ismerheti meg, de az előírt korlátozást köteles betartani.Ilyen korlátozás lehet például:

• kézi anyagmozgatást nem végezhet;
• nehéz fizikai munkát nem végezhet;
• kényszertesthelyzetben nem dolgozhat;
• meghatározott terhelés mellett foglalkoztatható.

Megtagadhatja-e a munkavállaló a veszélyes emelést?

A munkavállaló köteles megtagadni a munkavégzést, ha annak teljesítése más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Saját életének, testi épségének vagy egészségének közvetlen és súlyos veszélyeztetése esetén pedig jogosult megtagadni a munkavégzést.Ez nem jelenti azt, hogy minden kényelmetlen vagy nehéz feladat automatikusan megtagadható. Ugyanakkor nem várható el, hogy a munkavállaló olyan tárgyat emeljen meg, amelyhez:

• nem kapott megfelelő eszközt;
• nem kapott oktatást;
• fizikailag nem alkalmas;
• orvosi korlátozás vonatkozik rá;
• vagy a feladat nyilvánvalóan súlyos sérülési veszélyt jelent.

A munkáltató köteles kivizsgálni az ilyen jelzést, és nem oldhatja meg a problémát pusztán fegyelmezéssel.

Milyen sérüléseket okozhat a helytelen emelés?

A kézi tehermozgatás következménye nemcsak hirtelen fellépő derékfájdalom lehet.Előfordulhat:

• izomhúzódás;
• ínsérülés;
• vállsérülés;
• porckorongkárosodás;
• gerinc- és derékpanasz;
• térd- vagy csípőízületi panasz;
• csukló- és könyöksérülés;
• sérv;
• zúzódás;
• lábfejsérülés;
• elesés;
• a teher ráesése a munkavállalóra;
• tartós mozgásszervi megbetegedés.

A probléma nem mindig egyetlen emelésből alakul ki. Sok esetben az ismétlődő, kisebb terhelések összeadódása vezet krónikus panaszhoz.Ezért nem csak a legnehezebb tárgyat kell vizsgálni, hanem azt is, hogy a munkavállaló egy műszak alatt összesen hányszor, milyen testhelyzetben és milyen pihenőidő mellett emel.

A munkavédelmi oktatás elegendő védelem?

Önmagában nem.Az oktatás fontos, de a munkáltató nem háríthatja át a felelősséget azzal, hogy a dolgozó aláírta:

„A helyes emelési technikát megismertem.”

Az oktatásnak a tényleges munkafolyamathoz kell kapcsolódnia. Tartalmaznia kell például:

• a veszélyes terhek felismerését;
• a rendelkezésre álló eszközök használatát;
• az emelés előtti útvonal-ellenőrzést;
• a stabil testhelyzet kialakítását;
• a teher testhez közeli tartását;
• a törzs csavarásának kerülését;
• a közös emelés irányítását;
• a biztonságos lehelyezést;
• a rendellenességek és panaszok jelzését;
• annak felismerését, mikor nem szabad kézzel megkezdeni a mozgatást.

A gyakorlati bemutatás és visszaellenőrzés sokkal többet ér, mint egy általános oktatási tematika felolvasása.

Mi a munkáltató feladata?

A munkáltató feladata különösen:

1. A veszélyes kézi tehermozgatás elkerülése.
2. A kézi tehermozgatással járó munkafolyamatok felmérése.
3. A kockázatok dokumentált értékelése.
4. A veszélyeztetett munkavállalói csoportok azonosítása.
5. Megfelelő emelő- és szállítóeszközök biztosítása.
6. Az útvonalak, tárolóhelyek és munkamagasságok megfelelő kialakítása.
7. A munkafolyamat és a munkatempó helyes megszervezése.
8. A munkaköri alkalmasság és az orvosi korlátozások figyelembevétele.
9. Elméleti és gyakorlati oktatás biztosítása.
10. A munkavégzés rendszeres ellenőrzése.
11. A munkavállalói panaszok és jelzések kivizsgálása.
12. A kockázatértékelés felülvizsgálata változás, baleset vagy egészségkárosodás esetén.

A munkavédelemről szóló törvény alapján a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A kockázatértékelésben azonosítani kell a veszélyeket, a veszélyeztetettek körét, a kockázatot súlyosbító tényezőket és a szükséges megelőző intézkedéseket.

Mi a munkavédelmi szakember feladata?

A munkavédelmi szakember feladata nem az, hogy ránézésre kijelentse:

„Ezt egy nő még felemelheti.”

Feladata a munkafolyamat szakszerű vizsgálata és a megelőző intézkedések meghatározásának támogatása.

A munkafolyamat megfigyelése

Nem elegendő a munkaköri leírást elolvasni. Meg kell nézni:

• honnan veszik fel a tárgyat;
• milyen magasra emelik;
• milyen távolságra viszik;
• hányszor ismétlik meg;
• milyen testhelyzetben dolgoznak;
• milyen akadályok vannak;
• milyen eszközök állnak rendelkezésre;
• és a gyakorlatban használják-e azokat.

A kockázatértékelés elkészítésében való közreműködés

A kézi tehermozgatást a tényleges körülmények alapján kell értékelni.A munkavédelmi hatóság 2023-as célvizsgálati jelentése szerint a kézi tehermozgatás kockázatainak felmérésénél a munkáltatók többsége végzett értékelést és igyekezett emelőeszközöket biztosítani. Ugyanakkor több esetben hiányzott a munkaegészségügyi szakember közreműködése, noha a kockázatértékelés munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység.

A műszaki intézkedések javaslata

A munkavédelmi szakember feladata lehet például:

• emelőasztal javaslata;
• a tárolási magasság átalakítása;
• kisebb csomagolási egység kialakítása;
• görgős pálya alkalmazása;
• útvonal módosítása;
• megfelelő kocsi vagy raklapemelő kiválasztása;
• a munkafelület magasságának megváltoztatása;
• a létszám és a munkaszervezés felülvizsgálata.

Az érzékeny csoportok figyelembevétele

A kockázatértékelésnek ki kell térnie többek között:

• a várandós munkavállalókra;
• a nemrégen szült és szoptató nőkre;
• a fiatalkorúakra;
• az idősödő munkavállalókra;
• a mozgásszervi problémával élőkre;
• az új és tapasztalatlan dolgozókra.

Együttműködés a foglalkozás-egészségügyi orvossal

A munkavédelmi szakember nem állapíthat meg orvosi alkalmasságot és nem határozhat meg egészségügyi diagnózist.Biztosítania kell viszont, hogy az orvos valós információkat kapjon:

• a terhek tömegéről;
• az emelési gyakoriságról;
• a testhelyzetről;
• a munkatempóról;
• a műszakhosszról;
• a rendelkezésre álló eszközökről;
• az egyéb fizikai megterhelésekről.

Az olyan beutalás, amelyen csak az szerepel, hogy „raktáros”, nem feltétlenül ad elegendő információt az alkalmasság megítéléséhez.

Az oktatás gyakorlati kialakítása

A munkavédelmi szakembernek nem általános emelési tanácsokat kell átadnia, hanem a helyi munkafolyamathoz igazodó oktatást kell kialakítania.

Az intézkedések visszaellenőrzése

A feladat nem ér véget azzal, hogy elkészült a kockázatértékelés.Meg kell vizsgálni:

• beszerezték-e az eszközt;
• működik-e;
• használják-e;
• csökkent-e a megterhelés;
• jelentkeznek-e új panaszok;
• változott-e a csomagolás vagy a technológia.

Hol hibáznak leggyakrabban a munkáltatók?

Csak a kilogrammot nézik

A teher alakját, foghatóságát, elhelyezkedését és az ismétlésszámot nem veszik figyelembe.

Általános női vagy férfi határértéket használnak

A kockázatértékelést egyetlen, sokszor már nem hatályos vagy hibásan értelmezett kilogrammadattal helyettesítik.

Az erősebb dolgozóra bízzák az összes nehéz munkát

Ez rövid távon működhet, de az érintett munkavállaló ismétlődő túlterheléséhez és tartós egészségkárosodásához vezethet.

Nem kérdezik meg, hogyan történik valójában a munka

A dokumentáció szerint van kézikocsi, a valóságban azonban nem fér be az ajtón vagy használhatatlan.

Minden problémát oktatással akarnak megoldani

A nem megfelelően kialakított munkafolyamat nem válik biztonságossá attól, hogy a dolgozó évente aláír egy oktatási naplót.

Nem vizsgálják a teljes műszak terhelését

Egyetlen doboz nem különösen nehéz, de naponta több száz alkalommal történő mozgatása jelentős kockázatot okozhat.

Figyelmen kívül hagyják a várandósságot

A munkavállaló korábbi terhelhetőségéből indulnak ki, és nem készítenek külön kockázatbecslést.

A panaszt személyes gyengeségként kezelik

A derék- vagy vállfájdalom jelzését nem a munkafolyamat felülvizsgálata követi, hanem a dolgozó hibáztatása.

Nem vonják be a foglalkozás-egészségügyi szakembert

A munkabiztonsági és egészségi szempontokat nem együtt értékelik.

A „ketten emeljék” mondattal lezárják a kérdést

Nem vizsgálják a közös emelés összehangolását és a rendelkezésre álló mechanikai megoldásokat.

Gyakran ismételt kérdések

Hány kilogrammot emelhet egy női munkavállaló?

A hatályos kézi tehermozgatási rendelet nem állapít meg minden felnőtt nőre egységes kilogrammhatárt. A biztonságosságot a teher, az emelési helyzet, a gyakoriság, a munkakörnyezet és a dolgozó egyéni terhelhetősége alapján kell megítélni.

Emelhet-e egy nő 20 vagy 25 kilogrammot?

Erre önmagában a tömeg alapján nem lehet felelősen igennel vagy nemmel válaszolni.Egyetlen alkalommal, kedvező helyzetben történő emelés és a műszakonként ismétlődő, földről vagy vállmagasság fölé történő mozgatás teljesen eltérő kockázatot jelent.A munkáltatónak dokumentáltan értékelnie kell a feladatot.

Igaz, hogy egy nő legfeljebb 20 kilogrammot emelhet?

Általános szabályként nem. A jelenlegi szabályozás nem állapít meg minden felnőtt nőre egységes 20 kilogrammos határt.Az ilyen számok gyakran régi szabályokból, ajánlásokból vagy leegyszerűsített oktatási anyagokból származnak.

A férfi munkavállaló bármennyit emelhet?

Nem.A férfi munkavállalónál is figyelembe kell venni a teher jellemzőit, az emelés körülményeit, a gyakoriságot, az egészségi állapotot és az egyéni fizikai alkalmasságot.

Várandós munkavállaló emelhet 10 kilogrammot?

A 10 kilogrammos adat nem tekinthető automatikusan biztonságos határnak.A várandós munkavállaló foglalkoztatását külön kockázatbecslés és munkaköri alkalmassági vélemény alapján kell meghatározni. A munkavégzés megterhelése, gyakorisága és körülményei miatt ennél kisebb teher mozgatása is kockázatos lehet.

Kötelező a munkáltatónak emelőeszközt biztosítania?

Amennyiben a veszélyes kézi tehermozgatás megfelelő szervezéssel vagy műszaki eszközzel elkerülhető vagy csökkenthető, a munkáltatónak meg kell tenni a szükséges intézkedést.Nem feltétlenül minden tárgyhoz kell külön gépi emelő, de a munkáltató nem hagyhat fenn indokolatlanul veszélyes kézi emelést.

Elég, ha két dolgozó emel?

Nem minden esetben. A közös emelésnek is lehetnek kockázatai, ezért meg kell szervezni és össze kell hangolni. Nagy, instabil vagy rosszul megfogható tárgynál emelőeszköz lehet szükséges.

Kötelezhető-e a dolgozó arra, hogy az orvosi korlátozás ellenére emeljen?

Nem. A munkáltatónak be kell tartania a munkaköri alkalmassági véleményben meghatározott korlátozásokat.

Mit tegyen a dolgozó, ha emelés közben fájdalmat érez?

A munkát biztonságosan meg kell szakítania, és jeleznie kell a problémát a közvetlen vezetőnek. A panasz súlyosságától függően elsősegélyre, orvosi vizsgálatra vagy soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatra lehet szükség.

Kötelező emelőövet biztosítani?

Az emelőöv nem általános megoldás a kézi tehermozgatás kockázataira, és nem helyettesíti a munkafolyamat átalakítását vagy az emelőeszközt.Alkalmazását mindig szakmailag kell értékelni; nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy az öv viselésével korlátlan tömeg biztonságosan emelhető.

Számít-e, hogy a dolgozó sportos vagy erős?

Az egyéni fizikai állapot része lehet a terhelhetőség megítélésének, de az erős fizikum nem mentesíti a munkáltatót a kockázatcsökkentés alól.A jól edzett munkavállaló is megsérülhet ismétlődő, csavart testhelyzetben vagy rosszul megfogható teher mozgatásakor.

Lehet-e munkabaleset a derék meghúzódása?

Igen. Ha a sérülés a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben következik be, munkabalesetnek minősülhet. A minősítéshez és kivizsgáláshoz az eset pontos körülményeit kell vizsgálni.

Mit kérhet a munkavédelmi hatóság?

Az ellenőrzés során vizsgálhatják vagy kérhetik többek között:

• a kockázatértékelést;
• a kézi tehermozgatás értékelését;
• a megelőző intézkedéseket;
• a munkavédelmi oktatás dokumentációját;
• a munkaköri alkalmassági véleményeket;
• a munkaeszközök dokumentumait;
• az emelési és szállítási útvonalakat;
• a munkabalesetek kivizsgálási dokumentációját;
• a munkavállalói panaszokra tett intézkedéseket.

Megbüntethető a munkáltató a helytelen kézi tehermozgatás miatt?

Igen. Hatósági intézkedéshez vagy munkavédelmi bírsághoz vezethet például:

• a kockázatértékelés hiánya;
• a veszélyes emelés indokolatlan fenntartása;
• az emelőeszköz hiánya;
• az orvosi korlátozás figyelmen kívül hagyása;
• az oktatás elmaradása;
• a várandós munkavállaló kockázatainak figyelmen kívül hagyása;
• vagy a munkabaleset szabálytalan kezelése.

Összefoglalás

A nehéz tárgyak emelésének biztonságát nem lehet egyetlen kilogrammértékkel eldönteni.A hatályos szabályozás alapján a munkáltatónak:

• elsősorban el kell kerülnie a veszélyes kézi tehermozgatást;
• értékelnie kell a teljes munkafolyamatot;
• figyelembe kell vennie a dolgozó egyéni adottságait;
• megfelelő emelő- és szállítóeszközt kell biztosítania;
• be kell tartania az orvosi korlátozásokat;
• külön figyelmet kell fordítania a várandós, nemrégen szült, szoptató, fiatalkorú és idősödő munkavállalókra;
• és ellenőriznie kell, hogy a meghatározott intézkedések a gyakorlatban is működnek-e.

A női munkavállalók védelme nem azt jelenti, hogy minden nőt automatikusan alkalmatlannak kell tekinteni a fizikai munkára. A helyes munkáltatói megközelítés az, hogy senkitől nem várnak el az egészségét veszélyeztető teljesítményt, és a munkát nem egy feltételezett „átlagemberhez”, hanem a tényleges munkavállalókhoz és a valós körülményekhez igazítják.A munkavédelmi szakember feladata pedig nem egy kilogrammhatár bemondása, hanem annak feltárása, hogy a tehermozgatás során hol keletkezik a kockázat, hogyan lehet azt műszaki vagy szervezési intézkedésekkel csökkenteni, és a meghatározott védelem valóban megvalósul-e.

_{Felhasznált jogszabályok és szakmai források}

1. _{1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, különösen a munkáltató felelősségére, a kockázatértékelésre, a munkavégzés megtagadására és a munkavállaló munkavégzési feltételeire vonatkozó rendelkezések.}
2. _{25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről.}
3. _{33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről, különösen a 10. §, valamint a 8. és 9. számú melléklet.}
4. _{5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról.}
5. _{A Tanács 90/269/EGK irányelve a kézi tehermozgatás minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.}
6. _{A Tanács 92/85/EGK irányelve a várandós, nemrégen szült és szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságáról és egészségvédelméről.}
7. _{A munkavédelmi hatóság 2023. évi országos célvizsgálati jelentése, különösen a kézi tehermozgatás kockázatértékelésére és a munkaegészségügyi szakember közreműködésére vonatkozó megállapítások.}

A cikk általános szakmai tájékoztatás. Egy adott tehermozgatási feladat megítélése csak a munkahely, a munkafolyamat, a teher és az érintett munkavállalók tényleges körülményeinek vizsgálata alapján végezhető el.