1. rész – fémipar, hegesztés, raktár és üzemi konyha

Egy munkahely levegője akkor is veszélyes lehet, ha a szennyeződés nem látható. Egy fémipari üzemben a hegesztési füst, a csiszolásból származó finom por, a fémoxidok, az olajköd vagy a felületkezelő anyagok gőzei terhelhetik a levegőt. 

Egy raktárban a targoncák, az akkumulátortöltés, a por vagy a tárolt anyagok okozhatnak problémát. Egy üzemi konyhában pedig a hő, a vízgőz, a zsíros aeroszolok, a szagok és gázüzemű berendezéseknél az égéstermékek miatt válhat nélkülözhetetlenné a megfelelő légtechnika. Gyakran csak akkor kerül elő a szellőzés kérdése, amikor a dolgozók fejfájásra panaszkodnak, füst marad a csarnokban, lecsapódik a pára, az elszívó már láthatóan nem működik megfelelően, vagy egy hatósági ellenőrzésen előkerülnek a légtechnikai mérési és karbantartási dokumentumok.

Pedig a szellőzés nem kényelmi kérdés.A 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet 6. §-a szerint zárt munkahelyen elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű, egészséget nem károsító levegőt kell biztosítani. Ha a munkatér levegőjét gáz, gőz, aeroszol, por vagy rost szennyezheti, az ezekre vonatkozó további követelményeket is figyelembe kell venni. Ez az a pont, ahol a szellőzés már közvetlenül összekapcsolódik a munkáltató kockázatértékelési kötelezettségével. 

Erről részletesebben a Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek? című Tudástár-anyagunkban írtunk. A kockázatértékelésben éppen az olyan műszaki védelmeket kell vizsgálni, mint az elszívás, burkolás, reteszelés vagy automatikus leállítás.

Mit jelent a megfelelő munkahelyi levegő?

Nem egyszerűen azt, hogy „nincs rossz szag”.

A munkahelyi levegő megfelelő állapotát több tényező együtt határozza meg. Ilyen többek között a friss levegő mennyisége, a technológiai szennyezőanyagok koncentrációja, a hőmérséklet, a légsebesség, a páratartalom és az, hogy a levegő milyen irányban mozog a munkatérben. Ha a levegő elhasználódását kizárólag az emberek jelenléte okozza, a 3/2002. SZCSM–EüM rendelet személyenként meghatározott frisslevegő-térfogatáramot ír elő. Technológiai légszennyezés esetén azonban már nem elegendő a dolgozók létszámából kiindulni. Mesterséges szellőztetésnél figyelembe kell venni:

• a helyiségben dolgozók számát;
• a munkavállalók fizikai megterhelését;
• a technológia jellegét;
• a légszennyezettség mértékét;
• az időegység alatt felszabaduló szennyezőanyag mennyiségét;
• valamint a helyiség légtérfogatát.

Vagyis egy légtechnikai rendszer megfelelőségére nem ad választ önmagában az, hogy „10 000 m³/h-s ventilátor van a tetőn”.

A kérdés az: mit kell elszívnia, honnan, milyen mennyiségben, és milyen körülmények között?

Természetes vagy gravitációs szellőzés

Természetes szellőzésnél a levegő mozgatását nem ventilátor hozza létre.

A légcsere történhet például:

• nyitható ablakon;
• ajtón;
• fali szellőzőnyíláson;
• tetőszellőzőn;
• szellőzőaknán;
• gravitációs kürtőn;
• felülvilágítón keresztül.

A légmozgást ilyenkor elsősorban a külső és belső hőmérséklet különbsége, a szél, valamint a be- és kilépő nyílások magasságkülönbsége idézi elő.

Ez azonban éppen azért bizonytalan, mert az időjárással együtt változik. Egy nyári, szélcsendes napon lényegesen kisebb lehet a természetes légcsere, mint egy hideg, szeles téli napon. Az egyik időpontban megfelelőnek tűnő szellőzés ezért egy másik üzemi állapotban már elégtelen lehet.

Mikor lehet elég a természetes szellőzés?

Alacsony szennyezőanyag-terhelésű munkahelyen megfelelő lehet. Például bizonyos:

• raktáraknál;
• irodáknál;
• kis létszámú helyiségeknél;
• időszakosan használt munkatereknél;
• olyan műhelyekben, ahol a technológiából nem szabadul fel jelentős mennyiségű veszélyes gáz, por, gőz vagy aeroszol.

De nem elég azt megállapítani, hogy „van három ablak a műhelyen”.

Vizsgálni kell azt is:

• mekkora a ténylegesen nyitható keresztmetszet;
• honnan érkezik a levegő;
• hol távozik;
• létrejön-e megfelelő átöblítés;
• vannak-e holtterek;
• működik-e a rendszer zárt belső ajtóknál;
• hogyan változik a működés különböző időjárási helyzetekben;
• és a dolgozók a valóságban használják-e a nyílásokat.

Technológiai légszennyezésnél ezért a természetes szellőzés sok esetben legfeljebb kiegészítő védelem.

Mesterséges, vagyis gépi szellőztetés

Gépi rendszer esetén ventilátor mozgatja a levegőt.

A rendszer lehet:

• elszívásos;
• befúvásos;
• befúvó-elszívó;
• általános;
• helyi;
• technológiai;
• komfortcélú;
• központi;
• decentralizált.

A gépi rendszer egyik nagy előnye, hogy a légmennyiség tervezhető és mérhető.

Ez azonban egy fontos munkáltatói kötelezettséget is jelent. A hatályos rendelet szerint a szellőztető rendszerek létesítéséhez kapcsolódó használatbavétel során méréssel kell meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges mennyiségű és minőségű levegő, és az ezt igazoló mérési dokumentációt a munkáltatónak meg kell őriznie. Sőt: a túlnyomásos, kiegyenlített vagy depressziós szellőzést biztosító műszaki rendszereket a rendelet biztonsági berendezésnek minősíti, amelyek megfelelő működését időszakos felülvizsgálat során méréssel kell ellenőrizni. Ez sok régi üzemnél érdekes kérdést vet fel:

Hol van a légtechnika mérési jegyzőkönyve? Ha a válasz az, hogy „a ventilátor húsz éve működik”, az még nem mérési eredmény.

Az általános és a helyi elszívás nem ugyanaz

Általános szellőztetés

Az általános szellőzés a helyiség egész levegőjét cseréli vagy hígítja.

Hasznos lehet:

• hőterhelés csökkentésére;
• pára eltávolítására;
• általános frisslevegő-ellátásra;
• alacsony koncentrációjú, szétszóródó szennyeződés csökkentésére.

Egy hegesztőüzemben azonban önmagában ez gyakran nem elegendő. Miért? Mert hiába távolítja el a tetőventilátor végül a hegesztési füstöt, ha az előtte átmegy a hegesztő légzési zónáján.

Helyi elszívás

A helyi elszívás célja ezzel szemben az, hogy a szennyeződést már a keletkezési helyén befogja.

Ilyen lehet:

• hegesztőfüst-elszívó kar;
• réselszívó;
• elszívóasztal;
• csiszológéphez épített porelszívás;
• zárt elszívófülke;
• szerszámba integrált elszívás;
• konyhai elszívóernyő.

A munkavédelmi megelőzés alapelveivel összhangban a műszaki védelem elsőbbséget élvez azzal szemben, hogy kizárólag a dolgozó egyéni védőeszközére hagyatkozzunk. A megfelelő egyéni védőeszköz kiválasztásáról a Védőeszközök szabványai és jelölései érthetően című cikkünkben írtunk részletesen.

Fémipari üzem – mitől szennyezett a levegő?

Egy fémipari üzemben egymás mellett több különböző szennyezőforrás is jelen lehet:

• hegesztési füst;
• fémoxidok;
• csiszolási por;
• plazmavágásból származó füst;
• lézervágási égéstermék;
• olajköd;
• hűtő-kenő folyadék aeroszolja;
• festék;
• oldószergőz;
• felületkezelő vegyszerek gőzei.

A 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet jelenlegi szabályozása a veszélyes anyagoknak kitett munkavállalók védelménél a munkahelyi expozíció értékelését, illetve ahol van ilyen, a foglalkozási expozíciós határértékek figyelembevételét követeli meg. A rendelet 2026-ban is hatályos, és a kémiai kóroki tényezők munkahelyi kockázatának csökkentésére vonatkozó minimumkövetelményeket tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy egy „füstösnek tűnik” vagy „nem érezzük a szagát” típusú értékelés nem elegendő.

Hegesztésnél miért fontos a helyi elszívás?

A hegesztőfüst közvetlenül a dolgozó arca közelében keletkezik.

Ezért egy nagy csarnokelszívó önmagában nem biztos, hogy megakadályozza a belégzést. 

A helyi elszívó akkor működik jól, ha:

• megfelelő távolságban van az ívtől;
• megfelelő irányban szív;
• nem a dolgozó arcán keresztül húzza el a füstöt;
• követi az aktuális hegesztési pontot;
• elegendő légszállítást biztosít.

A hegesztés során más egyéni védőeszközök is szükségesek lehetnek; a szem és arc veszélyeivel külön foglalkozunk a Szem- és arcvédelem a munkahelyen – nem a védőszemüveg a megoldás mindenre című cikkben.

Tipikus hiba: „ott van az elszívókar”

Attól még nem biztos, hogy használható.Gyakran látjuk, hogy:

• túl messze van;
• az operátor nem mozgatja;
• zavarja a munkadarabot;
• az elszívófej rossz irányba néz;
• eltömődött a szűrő;
• sérült a flexibilis cső;
• több munkahelyet kötöttek rá ugyanarra a rendszerre, de ezt soha nem mérték vissza.

Egy munkavédelmi bejárásnál tehát nem elég azt kipipálni, hogy „elszívás van”.

A kérdés az, hogy hatékonyan működik-e.

A légzésvédő nem helyettesíti az elszívást

Ez fontos különbség.Ha a szennyezés műszaki megoldással a keletkezési helyén befogható, akkor nem lehet az egész problémát arra leegyszerűsíteni, hogy a dolgozónak adunk egy maszkot.

A légzésvédő:

• lehet szükséges kiegészítő védelem;
• lehet szükséges átmeneti munkánál;
• lehet szükséges olyan helyen, ahol a műszaki védelem nem képes önmagában megfelelő szintre csökkenteni a kockázatot.

De a műszaki védelem helyett automatikusan nem alkalmazható. A megfelelő légzésvédő kiválasztása ráadásul mindig a konkrét szennyezőanyaghoz és koncentrációhoz kötött.

Csiszolás, por és porelszívás

A csiszolásnál nem csak a jól látható szikra a probléma.

Finom por keletkezhet, amely:

• hosszú ideig lebeghet a levegőben;
• lerakódhat a gépeken;
• bekerülhet más munkaterületre;
• takarításkor ismét felkeveredhet.

Bizonyos poroknál pedig már nemcsak egészségügyi, hanem tűz- és robbanásvédelmi kérdésről is beszélünk.

A jelenleg érvényes Robbanás elleni védelem TvMI 13.5:2025.02.01. külön foglalkozik a robbanásveszélyes közegek értékelésének és a védelem kialakításának módszertanával. A TvMI alkalmazása önkéntes, de az OTSZ által elvárt biztonsági szint igazolásának egyik elfogadott módja. Ez különösen fontos lehet például:

• alumíniumpornál;
• fapornál;
• bizonyos műanyagporoknál;
• élelmiszeripari poroknál.

Ilyen rendszert nem szabad egyszerűen úgy kezelni, mint egy hagyományos porszívót.

Az elszíváshoz levegőt is kell biztosítani

Ez az egyik leggyakrabban elfelejtett kérdés.Ha egy ventilátor óránként 5 000 m³ levegőt elszív egy csarnokból, annak a levegőnek valahonnan vissza is kell jutnia.

Ha ezt nem tervezték meg, akkor a levegő:

• ajtóréseken;
• ablakréseken;
• más helyiségekből;
• kéményeken;
• technológiai nyílásokon

próbál bejutni. 

A 3/2002. SZCSM–EüM rendelet nemcsak a szellőzést, hanem kifejezetten az elszívott levegő pótlását is szabályozza. A pótlólevegőt megfelelő, tiszta helyről kell venni, és a beszívó- illetve kifúvónyílások elhelyezésére is meghatároz követelményeket. Ráadásul a rendszer nem okozhat a dolgozókra káros vagy kellemetlen légmozgást. A rendelet ehhez konkrét légsebességi értékeket is meghatároz. Ezért rossz megoldás lehet az is, amikor a műhely elszívása ugyan megfelelő teljesítményű, de a pótlólevegő egy nyitott ajtón keresztül, közvetlenül a dolgozó hátára érkezik.

Üzemi konyha – az elszívás és a légpótlás kapcsolata

Egy üzemi konyhában a probléma még összetettebb.Az elszívóernyőnek el kell vezetnie:

• a főzésből származó párát;
• hőt;
• zsíros aeroszolt;
• szagokat;
• bizonyos gázüzemű berendezéseknél az égésterméket is.

A nagy teljesítményű konyhai elszívó közben jelentős mennyiségű levegőt távolít el a helyiségből.Ha nincs megfelelő légpótlás, depresszió alakulhat ki.

Gáztűzhely és elszívó – itt különösen fontos a légpótlás

A hagyományos, égéstermék-elvezetés nélküli gáztűzhely jellemzően olyan „A” típusú gázfogyasztó készülék, amely az égéshez szükséges levegőt a helyiségből veszi, az égésterméket pedig nem önálló égéstermék-elvezető rendszeren keresztül juttatja a szabadba. A gázkészülékek levegőellátásának követelményeit a 3/2020. (I. 13.) ITM rendelethez kapcsolódó Műszaki Biztonsági Szabályzat határozza meg. Ezért egy gáztűzhelyes üzemi konyhánál három rendszert kell együtt vizsgálni:gázkészülék + elszívás + légpótlás.

Nem elegendő külön-külön megfelelőnek lenniük.

Mi történhet, ha az elszívó működik, de nincs megfelelő levegő-utánpótlás?

A helyiségben kialakuló depresszió:

• ronthatja az elszívó tényleges teljesítményét;
• kedvezőtlenül befolyásolhatja az égést;
• levegőt szívhat más helyiségekből;
• és különösen veszélyessé válhat, ha ugyanabban vagy légtér-összeköttetésben lévő helyiségben más, helyiséglevegőt használó, kéményes gázkészülék is működik.

Ilyenkor már a szén-monoxid-kockázat is megjelenhet.

Igaz az, hogy az elszívó nem működhet csukott ablaknál?

Nem általános szabályként.Ez nagyon fontos. Nem az a jogszabályi követelmény, hogy minden gáztűzhelyes konyhában kötelező legyen nyitva tartani egy ablakot. A követelmény az, hogy a szükséges levegő-utánpótlás biztosított és igazolt legyen.

Ez megoldható például:

• állandó légbevezetővel;
• méretezett külső levegő-bevezetéssel;
• gépi légpótlással;
• kiegyenlített befúvó-elszívó rendszerrel;
• bizonyos kialakításoknál nyitott ablakhoz kötött reteszeléssel.

Amikor valóban csak nyitott ablak mellett működhet az elszívó

A 3/2020. ITM rendelet műszaki biztonsági szabályzatának 26.4.5.8. pontja egy meghatározott kialakításnál olyan megoldást is nevesít, amelynél az elszívó működése a megfelelő szabad keresztmetszetet biztosító nyílászáró állásához van reteszelve. A rendelkezés szerint az adott esetben az elszívó maximális légszállításának minden 1 m³/h értékéhez legalább 10 cm² szabad nyíláskeresztmetszet szükséges, és az elszívó csak akkor működhet, ha ezt a nyitott nyílászáró valóban biztosítja. A pont további egyidejű feltételeket is előír, tehát a szám önmagában nem alkalmazható minden konyhára. Ez lehet például:

ablaknyitás-érzékelő + elszívó reteszelés.Az ablak zárva:elszívó nem indul.

Az ablak az előírt helyzetben nyitva:elszívó indítható.

De ebből nem szabad azt a téves következtetést levonni, hogy minden konyhában pontosan ezt kell alkalmazni. Egy nagyüzemi konyhában sokkal jobb megoldás lehet a méretezett, temperált gépi légpótlás.

Egy felirat az ablak mellett nem biztonsági rendszer

Gyakori megoldás:

„Elszívás használatakor az ablakot ki kell nyitni.”

Ez önmagában gyenge védelem.Mi történik:

• éjszakai műszakban?
• télen?
• új dolgozónál?
• amikor valaki becsukja az ablakot a hideg miatt?
• amikor a takarító bezárja?
• amikor a műszakvezető nincs jelen?

Ha a veszélyes állapot műszaki reteszeléssel megelőzhető, sokkal megbízhatóbb megoldás, ha nem kizárólag emberi figyelemre építünk. Ugyanezt az alapelvet mutatja be a Nem csak munkavédelem | Műszaki megoldások munkaeszközökhöz oldalunk is: a munkavédelmi probléma felismerése önmagában nem szünteti meg a veszélyt, gyakran tényleges műszaki beavatkozásra van szükség.

Mi a helyzet egy nyílt égésterű vízmelegítővel vagy kazánnal?

Ez még kritikusabb lehet.A „B” típusú gázfogyasztó készülék a helyiség levegőjét használja az égéshez, ugyanakkor égéstermék-elvezetőhöz csatlakozik. A tervezésnél ezért figyelembe kell venni minden olyan berendezést, amely a helyiség nyomásviszonyait befolyásolhatja. Ha egy nagy teljesítményű konyhai elszívó depressziót okoz, az égéstermék-elvezetés működését is veszélyeztetheti. Ezért különösen kockázatos lehet egy olyan helyiség, ahol egyszerre működik:

• konyhai elszívóernyő;
• gáztűzhely;
• nyílt égésterű, kéményes vízmelegítő;
• vagy más helyiséglevegőt használó tüzelőberendezés.

Az ilyen rendszer megfelelő kialakítása már gáztervezői és épületgépészeti feladat. A munkavédelmi szakember feladata nem a légtechnika vagy a gázrendszer méretezése, hanem a veszély felismerése és a szakszerű felülvizsgálat kezdeményezése.

Gépi légpótlás és reteszelés

Nagyobb konyhában célszerű lehet a légpótlást gépi befúvó rendszerrel biztosítani.Ilyenkor már nemcsak azt érdemes vizsgálni, hogy:„forog-e a ventilátor?”hanem azt is, hogy ténylegesen van-e légáramlás.A biztonsági logika megfelelő kialakításnál például ilyen lehet:

1. indul a légpótló ventilátor;
2. a rendszer igazolja a megfelelő légáramlást;
3. elindulhat az elszívás;
4. engedélyezhető a gázüzem;
5. légpótlási hiba esetén a veszélyes üzemállapot automatikusan megszűnik.

A konkrét megoldást természetesen tervezőnek kell meghatároznia.

Raktárak szellőzése

Egy raktárban elsőre sokszor úgy tűnik, hogy nincs technológiai légszennyezés.Pedig lehet.A levegőt terhelheti például:

• targonca égésterméke;
• rakodás során felvert por;
• sérült csomagolásból kijutó anyag;
• párolgó vegyszer;
• akkumulátortöltés;
• jelentős hőterhelés;
• magas páratartalom.

Ezért a raktárnál sem pusztán az alapterületből kell kiindulni.

Belső égésű targoncák zárt térben

A belső égésű motoros járművek égésterméket bocsátanak ki. Ezért egy zárt raktár légtechnikai vizsgálatánál figyelembe kell venni:

• hány targonca működik;
• milyen hajtásúak;
• mennyi ideig;
• milyen terheléssel;
• mekkora a helyiség;
• milyen légcsere biztosított.

A „gázüzemű, tehát tiszta” szemlélet nem elegendő.Az égéstermék-terhelést a tényleges üzemviszonyok alapján kell értékelni.

Akkumulátortöltés

A töltés kockázata az akkumulátortechnológiától függ. Ólomsavas akkumulátoroknál például töltés közben gázképződés következhet be, ezért a töltőtér megfelelő légcseréje és a gyújtóforrások kezelése külön vizsgálandó. Lítiumion-technológiánál más veszélyek kerülnek előtérbe. Ezért nincs olyan általános szabály, hogy „minden targoncatelepnél ugyanaz a ventilátor kell”.

Elég, ha időnként kinyílik a raktárkapu?

Nem feltétlenül.A kapunyitás:

• rendszertelen;
• a logisztikai forgalomtól függ;
• télen sokszor rövidebb;
• nem biztosít ismert légmennyiséget;
• és nem feltétlenül öblíti át a teljes légteret.

Egy alacsony kockázatú raktárnál lehet megfelelő a természetes légcsere, de ezt az adott körülmények alapján kell értékelni.

Honnan tudjuk, hogy tényleg jó az elszívás?

Nem abból, hogy halljuk a ventilátort.A vizsgálat része lehet:

• légsebesség-mérés;
• térfogatáram-mérés;
• nyomáskülönbség-mérés;
• füstpróba;
• helyi befogási próba;
• munkahelyi légszennyezettségi mérés;
• szűrő nyomásesésének ellenőrzése;
• vezérlések és reteszelések működési próbája.

A 3/2002. rendelet kifejezetten előírja a szellőzőrendszer használatbavételéhez kapcsolódó mérést, továbbá a biztonsági berendezésnek minősülő rendszerek időszakos méréses felülvizsgálatát.

És ha már nincs meg a mérés?

Ez gyakori.Egy 20–30 éves üzemben előfordul, hogy:

• nincs terv;
• nincs beszabályozási jegyzőkönyv;
• közben átalakították a légcsatornákat;
• új gépet kötöttek rá;
• megszüntettek egy elszívófejet;
• nagyobb ventilátor került be;
• vagy több munkahelyet alakítottak ki.

Ilyenkor nem érdemes találgatni.A rendszert fel kell mérni és szükség esetén újra kell mérni.

A szellőzés meghibásodását jelezni is kellhet

A 3/2002. SZCSM–EüM rendelet szerint, ha a mesterséges szellőzés hibája a munkavállaló egészségére veszélyes vagy ártalmas lehet, ellenőrző rendszer útján a meghibásodás jelzését biztosítani kell. Ez fontos például:

• hegesztőfülkénél;
• veszélyes vegyszert használó munkahelynél;
• porelszívásnál;
• akkumulátortöltőnél;
• laboratóriumi elszívásnál.

Egy piros hibajelző azonban csak akkor ér valamit, ha a dolgozó tudja, mit kell tennie. A munkautasításnak egyértelműnek kell lennie:

elszívási hiba = folytatható vagy leállítandó technológia?

Ha szellőzés nélkül veszélyes koncentráció alakulhat ki, a munkát nem szabad változatlan feltételek mellett folytatni.

A karbantartás is munkavédelmi kérdés

A rendelet előírja a rendszer állandó hatékony működőképességét, rendszeres tisztítását és a lerakódások késedelem nélküli eltávolítását. Gyakori hibák:

• eltömődött szűrő;
• elszakadt hajtószíj;
• sérült flexibilis cső;
• porral telített légcsatorna;
• beragadt zsalu;
• eldugult elszívófej;
• hibás érzékelő;
• kikapcsolt ventilátor;
• karbantartás után rosszul visszaállított szabályozás.

Egy légtechnikai rendszer tehát nem olyan berendezés, amelyet egyszer felszerelünk, majd húsz évig nem foglalkozunk vele.

És mi köze mindennek az OTSZ-hez?

A normál üzemi szellőzés és a tűzeseti légtechnika két különböző feladat, amelyek azonban ugyanazon épületben egymásra hatnak. Az OTSZ az épület tűzvédelmi kialakításánál többek között a légtechnikai vezetékek tűzszakaszokon történő átvezetésével, a tűzgátló lezárásokkal, a központi szellőző rendszerekkel, valamint a hő- és füstelvezetéssel kapcsolatban állapít meg követelményeket. A részletes, megfelelő műszaki megoldásokat több TvMI tartalmazza.Kiemelten fontos:

• Tűzterjedés elleni védelem TvMI;
• Hő és füst elleni védelem TvMI 3.6:2025.02.01.;
• Beépített tűzjelző berendezés tervezése, telepítése TvMI 5.4:2024.02.01.;
• Robbanás elleni védelem TvMI 13.5:2025.02.01.

Nagyon fontos azonban:nem igaz az az általános mondat, hogy „tűzjelzéskor minden ventilátort le kell állítani”.

A normál szellőzés egyes részeit valóban le kellhet állítani, tűzgátló csappantyúk zárhatnak, miközben a hő- és füstelvezető rendszer ventilátorainak éppen el kell indulniuk, és a hozzájuk tartozó légpótlásnak is működnie kell. A hő- és füstelvezető rendszer működését az adott épület tűzvédelmi koncepciója és vezérlési mátrixa határozza meg. A jelenlegi TvMI-k alapján a hő- és füstelvezetésnél a gépi elszívás és légpótlás összehangolt működése alapvető követelmény, és a tűzjelző rendszer tűzeseti vezérlési funkciókat is elláthat. Ezt a kérdést részletesen a 2. részben bontjuk ki.

Mi a munkáltató feladata?

A munkáltatónak nem az a feladata, hogy légtechnikai tervezőként számoljon. Az ő felelőssége viszont az, hogy a munkahely megfeleljen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek, a kockázatokat értékelje, és a szükséges műszaki intézkedéseket biztosítsa. A gyakorlatban ez többek között azt jelenti, hogy:

• fel kell tárni a légszennyező forrásokat;
• vizsgálni kell az érintett dolgozókat;
• megfelelő kockázatértékelést kell készíteni;
• veszélyes anyagoknál kémiai kockázatértékelés is szükséges lehet;
• megfelelő elszívást és légpótlást kell kialakítani;
• biztosítani kell az üzembe helyezési méréseket;
• meg kell őrizni a dokumentációt;
• időszakosan ellenőrizni kell a rendszert;
• meg kell szervezni a karbantartást;
• meghibásodás esetére eljárást kell kialakítani.

Mi a munkavédelmi szakember feladata?

A munkavédelmi szakember nem légtechnikai tervező. Nem az ő feladata:

• ventilátort méretezni;
• légcsatorna-hálózatot tervezni;
• gázkészülék levegőellátását engedélyezni;
• tűzeseti vezérlési mátrixot önállóan megtervezni.

Feladata viszont felismerni, ha a rendszer munkavédelmi szempontból problémás.

Amit egy helyszíni bejáráson vizsgálhat

Például:

• láthatóan bent marad-e a hegesztési füst;
• hol helyezkedik el az elszívófej;
• ténylegesen használják-e;
• működik-e a ventilátor;
• van-e hibajelzés;
• honnan érkezik a légpótlás;
• érezhető-e szélsőséges huzat;
• eltorlaszoltak-e légbevezetőt;
• konyhai elszívás mellett milyen gázkészülék üzemel;
• van-e ablak- vagy légtechnikai reteszelés;
• rendelkezésre állnak-e a mérési dokumentumok;
• mikor tisztították utoljára a rendszert.

Pontosan ezt a gyakorlati szemléletet képviseli a A megfelelés még nem jelent biztonságot című cikkünk is: egy műszakilag létező rendszer még nem feltétlenül jelent tényleges védelmet.

Tipikus hibák, amelyeket a helyszínen látunk

Van elszívó, de nincs légpótlás.

Van légpótlás, de a dolgozó télen lezárja.

Van hegesztőelszívó, de két méterre van a munkától.

Van szűrő, de senki nem tudja, mikor cserélték.

Van hibajelzés, de senki nem tudja, mit jelent.

Van mérési jegyzőkönyv, de azóta három új munkahelyet kötöttek a rendszerre.

Van konyhai elszívó, de mellette nyílt égésterű gázkészülék működik, és senki nem vizsgálta a nyomásviszonyokat.

Van természetes szellőzés, de az összes légbevezetőt lezárták a hideg miatt.

Ezek azért veszélyesek, mert első ránézésre minden „megvan”. A ventilátor ott van.A cső ott van. Az elszívóernyő ott van. Csak éppen nem biztos, hogy a rendszer azt csinálja, amire tervezték.

Gyakran ismételt kérdések

Elég egy nyitható ablak egy műhelyben?

Alacsony szennyezőanyag-terhelésű munkahelyen megfelelő lehet a természetes szellőzés. Hegesztési füst, por, oldószergőz vagy más technológiai szennyezés esetén azonban önmagában egy nyitható ablak általában nem tekinthető megbízható műszaki védelemnek. A szellőzés megfelelőségét a tényleges kockázatok alapján kell meghatározni.

Kell minden hegesztőhelyhez külön elszívó?

Nem feltétlenül külön ventilátor szükséges. Közös rendszer is megfelelő lehet, ha minden egyidejűleg használt munkahelyen elegendő befogási teljesítményt biztosít. Ennek megfelelőségét tervezéssel és méréssel kell igazolni.

Elég egy tetőventilátor hegesztőcsarnokban?

Nem feltétlenül. A tetőventilátor az általános szellőzés része lehet, de attól még a hegesztési füst átjuthat a dolgozó légzési zónáján. Helyi elszívásra is szükség lehet.

Ha az elszívó elromlik, dolgozhatnak tovább?

Csak akkor, ha a munka más módon is igazoltan biztonságosan végezhető. Ha a szellőzés kiesése veszélyes expozícióhoz vezethet, a technológiát nem szabad változatlan feltételekkel tovább üzemeltetni. A rendelet ilyen esetben a meghibásodás jelzését is megköveteli.

Elég a légzésvédő maszk?

Nem általánosan. A műszaki kockázatcsökkentést nem lehet automatikusan egyéni védőeszközzel kiváltani.

Kötelező mérni a szellőzőrendszert?

A 3/2002. SZCSM–EüM rendelet szerint a szellőzőrendszer létesítéséhez kapcsolódó használatbavétel során méréssel kell igazolni az elegendő mennyiségű és minőségű levegőt. A biztonsági berendezésnek minősülő szellőzőrendszerek megfelelő működését időszakos felülvizsgálat keretében ugyancsak méréssel kell ellenőrizni.

Kell hibajelzés az elszívóhoz?

Ha a rendszer meghibásodása a munkavállaló egészségét veszélyeztetheti, igen: a 3/2002. rendelet ellenőrző rendszeren keresztüli hibajelzést követel meg.

Gáztűzhely mellett csak nyitott ablaknál működhet az elszívó?

Nem általánosan. A szükséges légpótlást kell biztonságosan biztosítani. Ez történhet gépi légpótlással, állandó légbevezetővel vagy egyes kialakításoknál nyitott ablakhoz reteszelt elszívással. A 3/2020. ITM rendelet 26.4.5.8. pontja egy konkrét feltételrendszerben nyitott nyílászáróhoz kötött reteszelést is nevesít.

Elég kiírni, hogy „elszíváskor nyissa ki az ablakot”?

Biztonsági szempontból ez nem azonos egy automatikusan biztosított és ellenőrzött légpótlással. A megfelelő műszaki megoldást az adott rendszer alapján kell megtervezni.

Mire figyeljek, ha a konyhában nyílt égésterű vízmelegítő is van?

A konyhai elszívó megváltoztathatja a helyiség nyomásviszonyait. Ilyen esetben a gázkészülék levegőellátását és az égéstermék-elvezetés biztonságát gáztervezővel/gépész tervezővel kell ellenőriztetni.

Tűzjelzéskor le kell állítani az elszívást?

Nem lehet általánosan igennel válaszolni. Egyes normál szellőzőrendszereket le kell állítani vagy át kell vezérelni, miközben a hő- és füstelvezető ventilátoroknak és légpótlásnak éppen működésbe kell lépniük. A konkrét tűzeseti működést az OTSZ, az érintett TvMI-k és az épület jóváhagyott tűzvédelmi terve határozza meg.

Összefoglalás

A megfelelő munkahelyi szellőzés nem azt jelenti, hogy van egy ablak vagy valahol működik egy ventilátor.Azt kell vizsgálni, hogy:

• honnan származik a szennyeződés;
• hol tartózkodik a dolgozó;
• sikerül-e a szennyezést a keletkezési helyen befogni;
• megfelelő-e az általános légcsere;
• honnan érkezik az elszívott levegő pótlása;
• a rendszer nem okoz-e veszélyes nyomáskülönbséget;
• működik-e minden üzemi állapotban;
• meghibásodását jelzi-e;
• rendszeresen tisztítják és karbantartják-e;
• és mindezt alátámasztják-e a szükséges mérési dokumentumok.

Fémipari üzemben a helyi elszívás és az általános szellőzés jellemzően egymást kiegészítő rendszer. Raktárnál a tárolt anyag, a járműforgalom és az akkumulátortöltés is meghatározhatja a szükséges légcserét. Konyhánál pedig az elszívás mellett mindig felmerül a légpótlás kérdése, gázüzemű és különösen helyiséglevegőt használó gázkészülékek esetén pedig a nyomásviszonyok és a biztonsági reteszelések vizsgálata is szükséges. A szellőzés ezért tipikus példája annak, amikor a munkavédelmi szakembernek nemcsak egy dokumentumot kell látnia, hanem a működő technológiát is meg kell néznie.

Kapcsolódó cikkeink

A témához közvetlenül kapcsolódnak:

• Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek?
• Védőeszközök szabványai és jelölései érthetően
• Szem- és arcvédelem a munkahelyen – nem a védőszemüveg a megoldás mindenre
• Munkavédelmi hatósági ellenőrzés – Teljes útmutató
• A megfelelés még nem jelent biztonságot
• Nem csak munkavédelem | Műszaki megoldások munkaeszközökhöz

_{Felhasznált jogszabályok és szakmai források}

1. _{1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről – különösen a munkáltatói felelősségre, kockázatértékelésre és megelőzésre vonatkozó rendelkezések.}
2. _{3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet – különösen 6. §: zárt munkahelyek szellőztetése, légpótlás, hibajelzés, használatbavételi mérés és időszakos ellenőrzés.}
3. _{5/2020. (II. 6.) ITM rendelet – a kémiai kóroki tényezőknek kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről.}
4. _{143/2004. (XII. 22.) GKM rendelet – Hegesztési Biztonsági Szabályzat.}
5. _{3/2020. (I. 13.) ITM rendelet – a gáz csatlakozóvezetékek, felhasználói berendezések és gázfogyasztó készülékek műszaki biztonsági követelményei; különösen a 26.4.5.8. pont elszívó és nyílászáró reteszelésére vonatkozó feltételrendszere.}
6. _{54/2014. (XII. 5.) BM rendelet – Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ).}
7. _{Tűzterjedés elleni védelem TvMI – BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.}
8. _{Hő és füst elleni védelem TvMI 3.6:2025.02.01. – BM OKF.}
9. _{Beépített tűzjelző berendezés tervezése, telepítése TvMI 5.4:2024.02.01. – BM OKF. A TvMI jelenleg elérhető hivatalos kiadása 2024. február 1-jétől érvényes; maga az irányelv rögzíti, hogy alkalmazása önkéntes, de az OTSZ által elvárt biztonsági szint teljesítésének elfogadott módja.}
10. _{Robbanás elleni védelem TvMI 13.5:2025.02.01. – BM OKF.}
11. _{Ellenőrzés, felülvizsgálat és karbantartás TvMI 12.6:2026.02.01. – a jelenleg érvényes kiadás 2026. február 1-jétől hatályos TvMI.}

Ez a cikk általános szakmai tájékoztatás. Egy konkrét munkahely szellőzési, gázbiztonsági, munkahigiénés, robbanásvédelmi vagy tűzvédelmi megfelelősége csak a tényleges épület, technológia, gázkészülékek, légtechnikai rendszer és üzemi állapotok vizsgálata, valamint szükség esetén jogosult tervezői közreműködés és műszeres mérések alapján állapítható meg.