Hétfő reggel az asztalon egy zajmérési jegyzőkönyv

Hétfő reggel van.

A munkáltató asztalán ott fekszik egy néhány oldalas zajmérési jegyzőkönyv. 

Tele olyan kifejezésekkel és jelölésekkel, amelyek egy munkahigiénés szakembernek természetesek lehetnek, egy cégvezetőnek azonban már kevésbé:

LAeqLEX,8hLCpeakdB(A)dB(C)

Az egyik munkakör mellett ez áll:LEX,8h = 86,4 dB(A)

A munkáltató pedig teljesen jogosan teszi fel a kérdést:

Rendben. És most mit kell csinálnom?

Talán ez a munkahelyi zajmérés legfontosabb kérdése. A zajmérés célja ugyanis nem az, hogy legyen még egy jegyzőkönyv a munkavédelmi dokumentáció között. A mérésnek döntést kell előkészítenie. Meg kell mutatnia, hogy mekkora zajexpozíció éri a munkavállalót, szükség van-e beavatkozásra, mely munkakörök vagy munkaterületek érintettek, csökkenthető-e maga a zajforrás, szükség van-e hallásvédő eszközre, és a mérési eredményt hogyan kell beépíteni a munkáltató munkavédelmi rendszerébe.

A hallásvédő eszközök kiválasztása önmagában külön téma. Ebben a cikkben ezért elsősorban azt vizsgáljuk:honnan tudjuk, hogy mekkora zajnak van kitéve valójában a munkavállaló, és mit jelent a mérési jegyzőkönyvben szereplő eredmény?

A zajmérés előtt a kockázatot kell felismerni

Nem minden hangosnak tűnő munkahelyen ugyanazzal a mérési eljárással kell kezdeni, ugyanakkor az sem megfelelő megközelítés, ha a munkáltató kizárólag a dolgozók szubjektív véleményére hagyatkozik.A kiindulópont a munkavédelmi kockázatértékelés.

Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről 54. §-a alapján a munkáltatónak értékelnie kell a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat. Egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező esetén szükség lehet munkahigiénés vizsgálatra és az expozíció mennyiségi meghatározására is.

A kockázatértékelés teljes folyamatát itt nem ismételjük meg, mert azt a Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek? című Tudástár-cikkünk részletesen bemutatja.

A zaj szempontjából a lényeg az, hogy a dokumentumnak a valós munkakörnyezetből és munkafolyamatból kell kiindulnia. Nem elegendő egy lakatos munkakör mellett annyit feltüntetni:„Zaj – hallásvédő használata.”

Először azt kell megérteni, milyen zajforrások vannak jelen, mennyi ideig tartózkodik mellettük a munkavállaló, hogyan változik a zajterhelése a műszak során, és szükséges-e ennek műszeres meghatározása.

Mit mond kifejezetten a zajról a jogszabály?

A munkavállalókat érő munkahelyi zajexpozíció egyik alapvető magyar jogszabálya a 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet. Ez határozza meg többek között a zajexpozíciós és beavatkozási határértékeket, a kockázatok értékelésének szempontjait, valamint a munkáltató zajcsökkentéssel, tájékoztatással, hallásvédelemmel és egészségügyi felügyelettel kapcsolatos feladatait. A gyakran emlegetett értékek:

• alsó beavatkozási határérték: LEX,8h = 80 dB(A);
• felső beavatkozási határérték: LEX,8h = 85 dB(A);
• zajexpozíciós határérték: LEX,8h = 87 dB(A).

Ezek mellett a rendelet a nagy zajcsúcsokra vonatkozó C-súlyozott értékeket is meghatározza. Fontos azonban, hogy a 80, 85 és 87 dB(A) nem három egyszerű „megengedett zajszint”. Különböző jogi jelentésük és különböző következményeik vannak.

A fülünk nem zajmérő műszer

Egy tapasztalt szakember egy munkahelyi bejárás során nagyon gyorsan felismerheti, ha a zaj további vizsgálatot igényel. Ha egymástól egy méterre álló embereknek rendszeresen emelt hangon kell beszélniük, ha a dolgozók egy-egy művelet közben ösztönösen befogják a fülüket, vagy a munkavállalók műszak végén rendszeresen fülcsengést tapasztalnak, az mind figyelmeztető jel lehet.

Ezekből azonban nem lehet kijelenteni:„Itt LEX,8h = 86,2 dB(A).”

A zaj szubjektív megítélése erre nem alkalmas. A munkavédelmi szakember feladata ilyenkor nem az, hogy hallás alapján decibelt mondjon, hanem hogy felismerje: ezt a kockázatot számszerűen is meg kell ismernünk.

A gép zajszintje és a munkavállaló zajexpozíciója nem ugyanaz

Ez az egyik legfontosabb különbség. Tegyük fel, hogy egy sarokcsiszoló használata közben a munkavállaló helyén jelentős zaj mérhető. Ez önmagában még nem mondja meg a dolgozó teljes napi zajexpozícióját. Nem mindegy, hogy a munkavállaló:

• öt percet;
• harminc percet;
• két órát;
• vagy szinte az egész műszakot

dolgozik ilyen környezetben. A valós munkanap ráadásul gyakran nem egyetlen tevékenységből áll. Egy lakatos például egy műszakon belül darabolhat, csiszolhat, hegeszthet, szerelhet, anyagot mozgathat, majd hosszabb időt tölthet lényegesen csendesebb munkaterületen. Ezért a megfelelő zajvizsgálat nem feltétlenül azt akarja megmondani, hogy:„Mekkora zajt ad ez a gép?”

Hanem azt:„Mekkora zajexpozíció éri a munkavállalót a tényleges munkanapja során?”

Mit jelent a LEX,8h?

A zajmérési jegyzőkönyv egyik legfontosabb adata lehet:LEX,8h

Ez a napi zajexpozíció szintje, amelyet nyolcórás munkanapra vonatkoztatva fejezünk ki. Ennek azért van jelentősége, mert egy munkavállalót a műszak alatt különböző erősségű zajok érhetnek különböző időtartamokon keresztül.

Tegyük fel például, hogy valaki: két órán keresztül körülbelül 92 dB(A) zajban dolgozik,a műszak többi részében pedig lényegesen kisebb zajterhelésnek van kitéve. Nem mondhatjuk egyszerűen:„92 dB volt, tehát a napi expozíció 92 dB.” De azt sem:„Csak két óra volt, ezért nem számít.”

A zajszintet és az expozíciós időt együtt kell figyelembe venni.

A decibel nem kilogramm

A zajértékeknél könnyű hibás számtani logikával gondolkodni. Ha két egyforma zajforrás külön-külön 80 dB(A) értéket eredményez, a kettő együtt nem 160 dB(A). Ugyanígy a különböző munkafázisok zajterheléseit sem lehet egyszerűen összeadni, majd a munkaórák számával elosztani. 

A decibel logaritmikus mennyiség.

Ezért a különböző zajszintekhez és expozíciós időkhöz tartozó terhelést energetikai alapon kell értékelni. Ez azért is fontos, mert néhány decibeles különbség első pillantásra kicsinek tűnhet, miközben a mögötte álló hangenergia változása jelentős lehet.

Mit jelent a dB(A)?

Munkahelyi zajmérésnél gyakran ilyen értékekkel találkozunk:

84 dB(A)vagy:91 dB(A).

Az „A” az alkalmazott frekvenciasúlyozásra utal. Az A-súlyozás célja, hogy a mérési eredmény az emberi hallás frekvenciafüggő érzékenységéhez igazodó módon jellemezze a zajt. Ezért használják többek között a napi munkahelyi zajexpozíció értékelésénél.

Mi az az LAeq?

A valódi munkahelyi zaj ritkán állandó. A gép elindul. Terhelést kap. Megkezdődik a megmunkálás. Leáll. Elindul egy másik berendezés. A dolgozó arrébb lép.

Az LAeq az adott mérési időszak A-súlyozott egyenértékű folyamatos hangnyomásszintje. Közérthetően megfogalmazva: egy változó zajterhelést olyan állandó zajszinttel jellemez, amely az adott időszak alatt energetikailag ugyanakkora terhelést jelentene. De az LAeq még mindig nem feltétlenül azonos a dolgozó napi LEX,8h értékével.

Ehhez tudnunk kell:mennyi ideig állt fenn az adott zajterhelés.

És mi az LCpeak?

Egy mérési jegyzőkönyvben például ez is szerepelhet:LCpeak = 128,7 dB(C)

Ez a C-súlyozott csúcs-hangnyomásszinthez kapcsolódó érték. Ennek különösen olyan munkahelyeken lehet jelentősége, ahol rövid idejű, nagy energiájú zajimpulzusok fordulnak elő. Ilyen lehet például:

• fémek összeütődése;
• ütve működő technológia;
• egyes présműveletek;
• pneumatikus berendezések;
• egyéb impulzusszerű zajforrások.

Előfordulhat tehát, hogy egy munkanap átlagos zajexpozíciója önmagában nem tűnik kiugrónak, miközben rövid, rendkívül intenzív zajcsúcsok külön kockázatot jelentenek. Ezért kell a megfelelő zajvizsgálatnak nemcsak az „átlagos zajra” figyelnie.

Miért nem elég öt percig mérni a gép mellett?

Mert az öt perc lehet tökéletesen reprezentatív. És lehet teljesen félrevezető is.

Képzeljünk el egy gépet, amelynél a kezelő:

20 percig előkészíti a munkadarabot,

10 percig végzi a zajos megmunkálást,

15 percig mér és ellenőriz,

majd új munkadarabot készít elő.

Ha kizárólag az előkészítési szakaszban mérünk, alulbecsülhetjük a zajterhelést. Ha csak a legzajosabb tíz percet mérjük, majd ezt automatikusan az egész műszakra vetítjük, könnyen túlbecsülhetjük. A megfelelő vizsgálatnak tehát a tényleges munkafolyamatot kell reprezentálnia. A munkahelyi zajexpozíció mérési stratégiájához kapcsolódó egyik fontos szakmai szabvány az MSZ EN ISO 9612 – Akusztika. A munkahelyi zajexpozíció meghatározása. Műszaki módszer.

A szabvány részletes mérési módszertanát nem érdemes egy internetes cikk alapján házilag reprodukálni. A munkáltató számára sokkal fontosabb annak megértése, hogy egy megfelelő zajvizsgálat nem néhány véletlenszerű műszerleolvasást jelent.

A méréshez a munkanapot is ismerni kell

Egy jó műszer önmagában nem tudja:

• melyik géppel mennyi ideig dolgozik a munkavállaló;
• melyik munkafázis a leghangosabb;
• a hétfői termelés reprezentatív-e;
• a mérés napján szokatlanul kevés gép működött-e;
• a dolgozó a műszak felében másik helyiségben dolgozik-e;
• vagy a legzajosabb technológiai művelet aznap éppen elmaradt-e.

Ezért a zajmérés előtt fel kell térképezni a munkafolyamatot. A jó mérés egyik legfontosabb kérdése tehát nem az:„Hol van a START gomb a műszeren?” Hanem:„Mit akarunk ezzel a méréssel ténylegesen meghatározni?”

Területi zajmérés vagy a dolgozó expozíciója?

A kettő nem feltétlenül ugyanaz. Lehet olyan vizsgálat, amely egy adott munkaterület zajviszonyait akarja feltérképezni. És lehet olyan mérés, amely azt akarja meghatározni, hogy egy adott munkavállalót a teljes munkanapja során mekkora zajexpozíció ér. Egy karbantartó például:

tíz percet dolgozik a kompresszorházban,

húsz percet tölt a gépműhelyben,

két órát dolgozik egy csendesebb helyen,

majd hibát keres egy működő gyártósor mellett.

Az ő napi zajexpozícióját nem feltétlenül jellemzi megfelelően egyetlen fix ponton elvégzett mérés.

Mikor lehet hasznos a személyi zajdózismérő?

Változó munkavégzésnél hasznos eszköz lehet a személyi zajdózismérő. A munkavállaló magán viseli a műszert, a mikrofont pedig olyan helyzetben rögzítik, hogy az a dolgozót érő zajexpozíciót megfelelően reprezentálja. Ez különösen hasznos lehet, ha a dolgozó:

• sokat mozog;
• több gépet kezel;
• több munkaterületen dolgozik;
• vagy a zajterhelése a műszak során jelentősen változik.

A dózismérő azonban nem teszi szükségtelenné a munkafolyamat ismeretét. Az eredmény értelmezéséhez továbbra is tudnunk kell:mi történt a mérés ideje alatt.

Telefonos zajmérő alkalmazás – használható vagy sem?

Használható. Csak nem mindegy, mire.

Egy telefonos alkalmazás hasznos lehet előzetes tájékozódásra. Segíthet felismerni, hogy egy munkaterületen valószínűleg jelentős zajterhelés van, össze lehet vele hasonlítani két munkaterületet, vagy megtalálhatunk vele egy feltűnően zajos gépet. Arra azonban nem alkalmas automatikusan, hogy a munkáltató egy jogszabály szerinti munkahelyi zajexpozíciós vizsgálatot kiváltson vele. A telefon mikrofonja, az automatikus jelfeldolgozás, az alkalmazás működése, a kalibrálhatóság és a mérési bizonytalanság mind befolyásolhatják a kapott eredményt. Ezért nem célszerű egy telefon kijelzőjén megjelenő szám alapján kijelenteni:„84,7 dB-t mértem, tehát jogszabály szerint minden rendben.”Arra viszont nagyon hasznos lehet, hogy felmerüljön:„Ezt talán rendesen meg kellene vizsgálni.”

A gépkönyvben 82 dB szerepel – akkor minek mérni?

A gép gyártói dokumentációjában található zajkibocsátási adat fontos információ. De nem feltétlenül azonos a munkavállaló valós munkahelyi zajexpozíciójával. A tényleges munkahelyen számít például:

• a helyiség akusztikája;
• a falakról és mennyezetről történő hangvisszaverődés;
• más gépek egyidejű működése;
• a gép telepítése;
• a feldolgozott anyag;
• a gép műszaki állapota;
• a munkavállaló helyzete;
• és az expozíció időtartama.

A gyártó által közölt zajadat ezért fontos bemeneti információ lehet a kockázatértékeléshez, de nem minden helyzetben helyettesíti a tényleges munkakörnyezet vizsgálatát.

A gépekkel kapcsolatos dokumentáció, munkakörnyezeti mérések és a technológiai változások kapcsolatát részletesebben bemutatja a Veszélyes munkaeszközök II. Munkavédelmi üzembe helyezés, felülvizsgálatok és hatósági ellenőrzés című Tudástár-cikkünk.

Mikor válhat egy korábbi zajmérés elavulttá?

A zajmérési jegyzőkönyvet nem célszerű úgy kezelni, mint egy műszaki vizsgát, amelyre minden esetben ugyanaz az egyszerű lejárati idő vonatkozik. A fontosabb kérdés inkább az:a mérés még mindig azt a munkakörnyezetet és munkafolyamatot írja-e le, amely ma ténylegesen létezik? Tegyük fel, hogy néhány éve megfelelő zajvizsgálat készült. Azóta azonban:

• új gépet telepítettek;
• több gép működik egyszerre;
• átrendezték a gyártósort;
• megváltozott a technológia;
• más anyagot munkálnak meg;
• megnőtt a gép mellett töltött idő;
• zajvédő burkolatot eltávolítottak;
• új elszívóberendezést építettek be;
• vagy jelentősen átalakították a helyiséget.

Ilyenkor nem az a legjobb kérdés: „Még érvényes a zajmérés?”

Hanem: „A korábbi mérési eredmény még a jelenlegi valóságot mutatja?”

Új munkaeszköz vagy jelentős technológiai változás esetén ezért a kockázatértékelés aktualitását és szükség esetén a munkakörnyezeti vizsgálatok megismétlésének szükségességét is értékelni kell. Erről szintén részletesebb összefoglalót ad a Veszélyes munkaeszközök II. Munkavédelmi üzembe helyezés, felülvizsgálatok és hatósági ellenőrzés.

Hétfő reggel: LEX,8h = 86,4 dB(A)

Térjünk vissza az asztalon fekvő jegyzőkönyvhöz. Az egyik munkakör mellett ez szerepel:LEX,8h = 86,4 dB(A) Mit jelent ez a munkáltatónak?

A 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet alapján: 80 dB(A) az alsó beavatkozási határérték,85 dB(A) a felső beavatkozási határérték,87 dB(A) pedig a zajexpozíciós határérték. A 86,4 dB(A) tehát meghaladja a felső beavatkozási határértéket. Ezért teljesen hibás lenne így értelmezni:„Még nincs 87 dB, tehát minden rendben.” A 85 dB(A) felső beavatkozási határértékhez már konkrét munkáltatói intézkedések kapcsolódnak.

Fontos az is, hogy a zajexpozíciós határérték alkalmazásakor az egyéni hallásvédő zajcsökkentő hatása figyelembe vehető, míg a beavatkozási értékek értékelésének logikája nem egyszerűen abból áll, hogy az SNR-értéket levonjuk a mért zajból.

Mit tegyen a munkáltató 86,4 dB(A) után?

Az első reakció gyakran ez:„Akkor vegyünk erősebb fültokot.” 

Pedig nem ezzel kell kezdeni.

A zajvédelmi szabályozás megelőzési logikája szerint a zajexpozícióból eredő kockázatot elsősorban a zaj keletkezési helyén kell megszüntetni vagy a lehető legkisebbre csökkenteni, amennyiben ez műszakilag megvalósítható. Ezért a mérési eredmény után először például ezeket érdemes megvizsgálni:

Mi okozza a jelentős zajt?

Csökkenthető-e a zaj a gép karbantartásával?

Van-e kopott csapágy, laza burkolat vagy rendellenes mechanikai zaj?

Alkalmazható-e zajvédő burkolat?

Elkülöníthető-e a zajforrás?

Áthelyezhető-e a zajos technológia?

Csökkenthető-e a zajos térben eltöltött idő?

Megváltoztatható-e a munkafolyamat?

Van-e kevésbé zajos technológiai megoldás?

Csak ezután következik az egyéni hallásvédelem mint a fennmaradó kockázat kezelésének egyik eleme.

„A hallásvédők kiválasztását, az SNR/H-M-L értékeket és a túlzott csillapítás kockázatát a Hallásvédelem a munkahelyen – nem a füldugónál kezdődik című cikkünkben részletesen bemutatjuk.”

A mérés után a kockázatértékelés sem maradhat változatlan

Ez nagyon gyakori dokumentációs hiba. Megvan a kockázatértékelés. Megvan a zajmérési jegyzőkönyv. Mindkettőt lefűzték.

Csakhogy a két dokumentumnak összhangban kell lennie egymással. Ha a zajmérés szerint:LEX,8h = 86,4 dB(A),miközben a kockázatértékelésben az érintett munkakörnél csak ez szerepel:„Zaj – alacsony kockázat”vagy egyáltalán nincs értékelve a zajexpozíció, akkor a munkavédelmi rendszer dokumentumai nem ugyanazt a valóságot írják le. A mérési eredmény alapján szükség szerint felül kell vizsgálni:

• a kockázatértékelést;
• a meghatározott megelőző intézkedéseket;
• az egyéni védőeszközök szükségességét és kiválasztását;
• az oktatási tartalmat;
• valamint a zajos területek kezelésének rendjét.

A kockázatértékelés aktualitásának és tényleges munkakörnyezethez igazításának követelményeiről részletesebben a Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek? című cikkünkben írtunk.

Egyéni védőeszköz-juttatási rend: a mérés ide is elérhet

Ha a mérési eredmény alapján egy adott munkakörben hallásvédő használata szükséges, annak nemcsak a műhelyben kell megjelennie. A munkáltató egyéni védőeszköz-rendszerének is tükröznie kell a tényleges veszélyeket és az értékelés eredményét. Nem megfelelő az a rendszer, amelyben a zajmérés magas expozíciót mutat, miközben az egyéni védőeszköz-juttatási rend az adott munkakörre egyáltalán nem határoz meg hallásvédelmet, vagy olyan eszközt tartalmaz, amelynek kiválasztását semmilyen szakmai értékelés nem támasztja alá. A zajmérési eredmény tehát nem egy elszigetelt dokumentum.Hatással lehet a teljes munkavédelmi rendszerre.

És mit nézhet ebből a hatóság?

Egy munkavédelmi ellenőrzés során természetesen fontos lehet, hogy a munkáltató rendelkezik-e a szükséges munkakörnyezeti vizsgálatokkal. De egy jegyzőkönyv megléte önmagában nem feltétlenül bizonyítja, hogy a zajkockázatot megfelelően kezelik. Felmerülhet például:

• milyen munkakörökre vonatkozott a mérés;
• mikor készült;
• változott-e azóta a technológia;
• mit mutatott az eredmény;
• milyen intézkedést határoztak meg;
• megvalósult-e a műszaki zajcsökkentés;
• megfelelő hallásvédőt biztosítottak-e;
• használják-e azt ténylegesen;
• szerepel-e a zaj a kockázatértékelésben;
• dokumentálták-e a szükséges intézkedéseket.

A hatósági ellenőrzés munkáltatói oldalát részletesen bemutatja a Munkavédelmi hatósági ellenőrzés: mire számíthat a munkáltató, és hogyan készüljön fel? című Tudástár-cikkünk.

Nem minden munkahelyi zaj halláskárosító zaj

Ezt különösen fontos megérteni. Egy iroda vagy vezérlőhelyiség zajproblémája egészen más lehet, mint egy fémipari csarnoké. A 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet egyes fokozott figyelmet igénylő munkákhoz és munkahelytípusokhoz külön zajkövetelményeket határoz meg.Például:

• zajvédelmi szempontból fokozottan igényes irodai munkahelyeknél 50 dB;
• általános irodai munkahelyeknél és ügyfélirodáknál 60 dB

szerepel a rendelet vonatkozó mellékletében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy 61 dB-es irodában halláskárosodástól kell tartani és fültokot kell kiosztani. Itt más problémáról beszélünk. A zaj akadályozhatja:

• a koncentrációt;
• a beszédérthetőséget;
• a telefonos kommunikációt;
• a precíz munkavégzést;
• vagy a szükséges figyelem fenntartását.

Ezért mindig tisztázni kell: halláskárosító zajexpozíciót értékelünk, vagy az adott munkatevékenységhez szükséges megfelelő akusztikai munkakörnyezetet vizsgáljuk?

Mit néz egy munkavédelmi szakember a zajmérési jegyzőkönyvben?

Nem kizárólag a legnagyobb számot. Először megpróbálja megérteni:mit mértek? Melyik munkakört? Melyik munkafolyamatot? Milyen üzemi állapotban? Mennyi ideig?Reprezentatív volt-e a mérési nap? Milyen gépek működtek?Mekkora expozíciós idővel számoltak?V olt impulzusos zaj? Milyen LEX,8h értéket állapítottak meg? Mi volt az LCpeak? Milyen bizonytalanság tartozik az eredményhez? Mit javasolt a vizsgálat?Történt azóta technológiai változás? 

És végül:mit csinált a munkáltató a kapott eredménnyel? Ez az utolsó kérdés legalább olyan fontos, mint maga a mérés.

A zajmérés nem egyenlő a probléma megoldásával

Lehet tökéletes zajmérési jegyzőkönyvünk. Lehet megfelelő műszerrel, szabványos módszerrel elvégzett mérésünk. Lehet benne minden szükséges érték. Ha azonban a mérés után nem történik semmi, akkor a vizsgálat csak dokumentálta a problémát. Nem oldotta meg.

A munkáltató feladata a mérési eredmény alapján annak meghatározása, hogy szükséges-e:

• műszaki zajcsökkentés;
• technológiai változtatás;
• zajforrás elkülönítése;
• munkaszervezési intézkedés;
• hallásvédő eszköz;
• munkaterület megjelölése;
• oktatás;
• egészségügyi intézkedés;
• vagy a kockázatértékelés felülvizsgálata.

A mérés tehát nem a munkavédelmi folyamat vége, hanem döntési pont.

Összefoglalás

A munkahelyi zajmérés nem egyszerűen arról szól, hogy valaki odatart egy műszert a gép mellé, majd felírja a kijelzőn megjelenő számot. A megfelelő vizsgálatnak a valós munkavégzést és a munkavállaló tényleges zajexpozícióját kell jellemeznie. Ehhez ismerni kell a zajforrásokat, a munkafolyamatokat, az expozíciós időket, a munkanapon belül változó tevékenységeket és azokat a körülményeket, amelyek között a dolgozó ténylegesen végzi a munkáját. Az LAeq, LEX,8h és LCpeak nem azért kerül a jegyzőkönyvbe, hogy szakmainak tűnjön a dokumentum. Mindegyik más információt hordoz. A legfontosabb kérdés azonban az, ami a jegyzőkönyv elkészülte után következik:Mit tesz a munkáltató az eredménnyel? Mert egy LEX,8h = 86,4 dB(A) érték önmagában még csak információ. A munkavédelem akkor kezd működni, amikor ebből az információból megfelelő intézkedés lesz.

Kapcsolódó tartalmak

• Kockázatértékelés készítése – Mikor kötelező, hogyan készül és miért buknak el rajta a cégek?
• Veszélyes munkaeszközök I. Mi minősül veszélyes munkaeszköznek, és hogyan dönthető el?
• Veszélyes munkaeszközök II. Munkavédelmi üzembe helyezés, felülvizsgálatok és hatósági ellenőrzés
• Munkavédelmi hatósági ellenőrzés: mire számíthat a munkáltató, és hogyan készüljön fel?

A cikkben hivatkozott főbb jogszabályok és szakmai háttér

• 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről
• 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről
• 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről
• MSZ EN ISO 9612 – Akusztika. A munkahelyi zajexpozíció meghatározása. Műszaki módszer

Szakmai és jogi megjegyzés

Ez a cikk általános munkavédelmi szakmai tájékoztatás, és nem minősül konkrét munkahelyre vonatkozó munkahigiénés vizsgálatnak, zajmérési jegyzőkönyvnek vagy egyedi szakvéleménynek.A munkahelyi zajexpozíciót minden esetben a tényleges munkakörnyezet, a munkafolyamat, az expozíciós idő, az alkalmazott munkaeszközök és az érintett munkavállalók tevékenységének figyelembevételével kell értékelni. A megfelelő mérési stratégiát, a mérési módszert és a szükséges intézkedéseket a hatályos jogszabályok, az alkalmazandó szabványok és a konkrét körülmények alapján kell meghatározni.A cikkben szereplő példák és számszerű értékek ezért a vonatkozó jogszabályok, szabványok, mérési dokumentáció és a konkrét munkahelyi körülmények ismerete nélkül nem alkalmazhatók automatikusan egy adott munkahely megfelelőségének megítélésére.